2018. július 11., szerda

MONDD, VAN-E ITT HAZA MÉG?

HUPPA BLOG
Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2018.07.11.



Lassan lecseng a józsefvárosi nagy közös kudarc élménye. Olvasgatom a kommenteket, értékeléseket, vagy nevezzük inkább a demokratikus ellenzéket lesajnáló vegyeskórusnak. Gyorsan végeznék egy mulatságos oldalával a kritikának. Amikor a Fideszes korifeusok magyarázzák, meg, hogy mit kellett volna tennie az ellenzéknek, miközben álságosan sopánkodnak a rossz baloldali választási stratégián. Ezeknek a végkicsengése mindig ugyanaz: az ellenzék által az unalomig erőltetett összefogás minden baj forrása. Sőt! Olyan jópofa, minden logikának ellentmondó megközelítést is láttam már, mely szerint minden olyan esetben, ahol az ellenzék összefogott a Fidesz 2/3-ot szerzett.

Nincs ezzel persze semmi baj. Teszik a dolgukat, gyengítik az egyébként sem túl erős ellenzéki pártokat, rombolják önbizalmukat, nem is beszélve a beléjük vetett választói bizalomról.

Választói bizalom. Beszélhetünk-e még erről, és ha igen, miért nem? Javaslom, ennek megállapítása érdekében vizsgáljuk meg ezeknek az „összefogásoknak” a valós jellemzőit, illetve azokat a tényezőket, amelyek megjelentek ezek mögött.

Be kell látnunk, hogy az ellenzék szavazótáborában végzett nyolc (és az azt megelőző több!) éves pusztítás terén a kormánypártok soha nem látott sikereket értek el, és kiváló – mármint a kormánypárt szempontjából kiváló – eredményeket produkáltak. Kezdték azzal, hogy miközben a társadalmat két részre szakították (mi és ők) módszeresen hoztak létre választási pártokat, amelyek vonzó társadalom-képet vázoltak fel és vonzó programokat tártak a nem feltétlenül baloldali elköteleződésű vagy szimpátiájú polgár elé. Mérsékeltebbeknek például az LMP-t, radikálisabbaknak a Jobbik-ot ajánlották fel alternatívaként. A naiv polgár fejében meg sem fordult, hogy ő itt most át van verve, sőt! – politikailag viszonylag felkészült támogatók is odaálltak e hamis klónok mögé, személyükkel emelve ezek hitelét. Most látjuk, hogy nevezett pártok azon vezetői, ideológusai és tagjai, akik komolyan gondolták, amiről beszéltek, futólépésben és csalódottan hagyják maguk mögött hajdani „fegyvertársaikat”. Másokat fegyelmileg, vagy erőszakkal késztetnek távozásra, megint mások számára csupán a lemondás útját hagyják nyitva. Vagyis a felbomlott egység pártja a további bomlás útjára léptek.

Természetesen a „többpártrendszer kialakításával” párhuzamosan módszeresen folyt a baloldali-liberális ( ha tetszik baloldali és liberális) ideológiájú pártok lejáratása, erodálása (Gyurcsány takarodj! Az MSZP meg fog szűnni! Csak a civilekben van fantázia!). A 2014-es választásokra már a Fidesz monolit blokkjával szemben egy darabokra szabdalt ellenzéki konglomerátum kereste a választók szimpátiáját, amely azonban – ha pikírten akarunk fogalmazni – csak egyetlen dologban volt egységes, jelesül Gyurcsány Ferenc elutasításában. (Mielőtt bárki azzal jönne, hogy DK-s propagandát folytatok, kérem, gondolja meg, alátámasztják-e a tények ezt az állítást!) Ez a haladó hagyomány aztán megjelent 2018-ban is, mintha nem is a Fidesz lenne az ellenzék. A megszámlálhatatlanra bővült ellenzéki pártocskák mindegyike úgy gondolta, hogy egy-egy szavazatot hoz egy-egy jól elhelyezett „Gyurcsány a hibás”.

2018-ra, amikor már eléggé felerősödött a civil szervezetek és vezetőik politikai támogatásának ötlete, a Fidesz megkezdte a civil ethosz módszeres lejáratását, a civil szervezetek, mint Soros pénzelte ellenségkép megjelenítését. Miközben Sorost a kultúra-idegen migránsok tudatos betelepítésével igyekezett lehetetlenné tenni, a civileket, amelyek viszonylag széles társadalmi bázissal és támogatással rendelkeztek, erkölcsileg és anyagilag egyaránt hozzákapcsolta ehhez a társadalmilag nem kívánatos vízióhoz.

A fentebb nagyon vázlatosan áttekintett stratégia bevált...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése