2018. július 12., csütörtök

ÓCEÁNJÁRÓ, DROG, FBI - EGY KÉPTELEN, MÉGIS IGAZ TÖRTÉNET


HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Zsuzsi
2018.07.12.


Az óceánjáró hajókon dolgozók hétköznapjai általában sokakat érdekelnek, vagy azért, mert felmerült már bennük a hajós munka lehetősége, vagy csak azért, mert egy viszonylag zárt (és ezért érdekes) világ. Időről időre felmerül persze, hogy ezeken a hajókon hogyan él a személyzet, lehet olvasni orgiákról, bulikról és miközben persze nyilván ilyesmi is előfordulhat (a brit Channel 4 forgatott erről nemrégiben, lásd a poszt végén), azért akadnak kevésbé vidám, viszont elég durva történetek. Utóbbi kategóriába tartozik a korábban már hajós munkáról és Montenegróról is posztoló Zsuzsié és párjáé.

„Pontosan egy éve nem írtam Montenegróról, pedig bőven megérdemelné. Jelenleg is itt vagyok (kényszer)szabadságon, és sok olyan helyen jártam, ahol az eddigi 3 alkalommal nem.

Igazság szerint egyre szebbnek tűnik, és otthonosabb is, mivel már nem csak a káromkodást és a számokat értem. Hiába akciós az Eurocrem meg a Plazma, az 1.41 eurós üzemanyagár a 330 körüli euróval sajnos elég meredek, a legtöbb esetben olcsóbb taxival közlekedni még városok között is.

Amikor még minden nagyszerűnek tűnt

Március végén mentünk vissza a hajóra a párommal, akivel 2 éve együtt jövünk, együtt megyünk. Három év pincérkedés után acting bartender lettem, amit valószínűleg korábban kellett volna kérnem, csak a jogászképzésben megnyomorult eszem azt gondolta, hogy még egy 70 éves professzor sem mondta, hogy nem vagyok teljesen alkalmatlan, úgyhogy nyilván az vagyok... de nem.

Minden tökéletesnek tűnt. Két bartender fizetéssel már egyebet is lehet tervezni, mint 25 évig különböző hajókon panel fürdőszoba méretű kabinokban emeletes ágyon egymás alatt/felett aludni és reménykedni, hogy a legénységi menzán lesz a nagyon csípős és a közepesen csípős rizs mellett valami más is... épült a lakás, alakult a B-terv...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése