2018. július 1., vasárnap

ORBÁN MÁR LÁTJA AZ ÚTELÁGAZÁST, A PÁVATÁNCNAK VÉGE

168 ÓRA ONLINE
Szerző: TAMÁS ERVIN
2018.06.29.


Ismét sorra érkeznek a várakozással feltupírozott hírek, amelyek meglebegtetik a magyar kormányfő uniós megregulázását s ennek üdvözítő következményét, ha nem is hátraarcot, de hangsúlyváltást a magyar belpolitikában. A feltételezések körülbelül annyira helytállók, mint azok, amelyek megnyert ciklusonként jósolták a szeszélyesen pulzáló, egyéni beadványokra épülő jogalkotás normalizálását meg némi közéleti nyugalmat, konszolidációt.

Egy kizárólagosságra épülő rendszernél nincs olyan, hogy befejeződik az építkezés, új és új falak kellenek. A két lépés előre, fél hátra típusú harcmodor is csalóka, mert a fél lépéseket győzelemként ünneplők szemében sokáig észrevétlen marad a megtett másfél, pedig az orbáni kormányzás 2010 óta elképzelhetetlen, már-már felfoghatatlan távolságra van a kezdetét jelző kilométerkőtől.

Lehet elemezni, hogy ennek a háborítatlan, tulajdonképpen sima menetelésnek hol és miként lehetett volna útját állni, legitimitását legalább a négyévenkénti választásokon megkérdőjelezni, csakhogy az újabb és újabb kétharmados felhatalmazások elfogadhatónak láttatják, bátorítják az önkényes, gátlástalan térfoglalást. Ha a saját portánk előtti leltárt szomorúan befejeztük, hajlamosak vagyunk lesújtóan nyilatkozni, szemrehányást tenni az uniónak, különösképpen Merkel kancellárnak, akibe sokan szívesen belelátták azt az erőt, amely hatásos itthoni fellépés híján fékezhette volna az orbáni nyomulást.

Többen azt is felvetették, hogy legalább a plurális sajtó sárba tiprását megakadályozhatták volna azok a német nagyvállalatok, amelyek nálunk tevékenykednek, hiszen reklámra, szponzorációra fordított költségeik bizonyos hányada segíthette volna az életben maradást, ők azonban csak a bezsebelt profitra koncentráltak, s ezért inkább a hatalommal paroláztak. Marad hát mindössze egy bizarr szituáció még bizarrabb vigasza, a külföldről várható vagy visszaperelt pénz fogja bánni az autokrata diadalmenetet, amelyet hazánk egyre önteltebb, harciasabb kormányzata Brüsszellel és a világ nyugati felével szemben produkál. Érdekes mellesleg, hogy az amerikaiak által a választások után az objektív sajtó támogatására fölajánlott 200 millió forint sorsáról sem hallani az alaphír óta.

Kétségtelen, hogy a magyar miniszterelnök az unió vezetőinél nem örvend nagy népszerűségnek, sőt pártcsaládjában is egyre keményebb kritikákat kap, s messze nem csupán a menedékkérőkkel szembeni merev, általánosító és antihumánus álláspontja miatt.

Orbán Viktor nemzetközi súlya azonban eközben nem csökken, hanem növekszik. Európa egyik felének ő lett a veszélyes fegyver, ugyanakkor a másik, úgy tűnik, erősödő oldalának megbecsült vitéze.

Már régóta tudatosan egyensúlyoz az uniópártiság és az euroszkeptikusok világának határvidékén, hol készakarva provokálja a brüsszeli adminisztrációt, hol pedig hitet tesz a keresztény, szuverén nemzetekből álló Európa megvédése mellett, mintha ennek Magyarország volna a legfőbb garanciája...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése