2018. július 9., hétfő

UTAZNAK, SZÁMOLNAK, ESETLEG ÉHEZNEK - ÍGY SPÓROLNAK A MAGYAROK. ÉS ŐN?

HVG ONLINE
Szerző: hvg.hu
2018.07.09.


Rendszerint három megfontolás viszi rá a magyarokat arra, hogy spóroljanak. Ön miért teszi? Spórol egyáltalán? A cikk végén szavazzon!

„Az Auchan itt van három percre autóval, a Tescóig már egy kicsit tovább kell menni. Az akciós ajánlataik fent vannak a neten, más dolgom nincs is, csak összeállítani a bevásárlólistát, megnézni, mi mennyibe kerül a két boltban, hozzáadni a különbséget, amennyivel több benzinpénz kell, hogy a Tescóba eljussak, és ahol olcsóbb, ott vásárolok.” Így mesélt Zoltán – átlagos középosztálybeli életet élő, látszólag rigolyák nélküli kétgyerekes családapa – arról, hogyan szereti intézni a vásárlásait.
A kérdésre, hogy a precíz tervezgetés nem vesz-e el túl sok időt, azt válaszolta, ennyit megér neki a spórolás boldog tudata. A házhozszállítást is kipróbálta, de nem örült annak, hogy nem ő választhatja meg, éppen melyik doboz üdítőt veszi le a polcról.

Nagyon sokan vannak, akik hozzá hasonlóan próbálják kicentizni a kiadásaikat. Aki ilyennel próbálkozna, az a neten percek alatt tucatjával találja a jótanácsokkal szolgáló oldalakat, és a Facebook-csoportokat, ahol egymással osztják meg az emberek, mit tehetnek a spórolásért. A legtöbben nem olyanok, mint Zoltán: autós bevásárlásról szó sem lehet, hiszen már az autó is égetné a pénzt.

A tudatosan spórolókat három fő csoportba tudjuk sorolni:
- a jómódú emberek, akik a pénzügyileg tudatos életmód híveként próbálják megfogni a kiadásaikat,
- a szegények és a középosztály alja, akiknek az a tét, hogy kijöjjenek valahogy a hónap végéig,
- a lelki betegek.

Az utóbbi kategóriáról a legtöbben nem szívesen beszélnek, pedig olyan embert a legtöbb tudatos spóroló kapásból tud mondani, aki ész nélkül, akár a teljes önsanyargatásig spórol, akkor is, ha van pénze. „Ha valaki milliós megtakarításon ül, de a munkahelyéről hordja haza titokban a WC-papírt, akkor ott valami baj van” – mesélték az elrettentő példát. Valóban könnyű átcsúszni azon a határon, amin túl az ember már nem racionálisan spórol, hanem magának a spórolásnak a kedvéért, így ez már inkább egy kényszerbetegségre hasonlít...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése