2018. július 10., kedd

VALÓBAN GYEREKBARÁT HELY AMERIKA? VALÓBAN. EGY MAGYAR CSALÁD TAPASZTALATAI

HALIGALI BLOG
Szerző: haligalibarbara

2018.02.24.


Detti, férje és két kicsi gyerekük tíz hónapot töltöttek Amerika egy békés kisvárosában, a 85 ezres Bloomingtonban. Azért pont ebben az Indiana állambeli városkában éltek, mert a férjét meghívták, hogy tanítson két szemesztert a helyi egyetemen. A fiuk négy és félévesen kezdte meg a családi kiküldetést, a kislányuk pedig másfél éves volt, amikor talpa megérintette az Újvilág földjét (hogy költőien fogalmazzak). Pont, mielőtt visszaköltöztek volna Budapestre, alaposan kifaggattam Dettit a tapasztalatairól, aztán ültem a válaszain pár hónapot, most pedig két részletben közkinccsé teszem őket.

Az első részben praktikusabbnál praktikusabb dolgokról lesz szó; például, hogy hogyan lehet órákon át gyerekekkel autóban ülni, aztán még várost, sőt, múzeumot is nézni. De majd szóba kerülnek az amerikai kisvárosi hétköznapok, ünnepek, gyereknevelési szokások és a junk food is. És kiderül, miért is annyira gyerekbarát hely Amerika.

Első rész


A férjed munkája miatt Amerikán belül sokat utaztatok, így nyilván lett kis rutinotok a hosszú autóutakban, ami minden kisgyerekes szülő mumusa. Oszd meg légyszíves az olvasókkal öt aranyszabályodat, és pár olyan tárgyat, ami nálatok a hosszú utak kötelező kísérője lett.

1. Öt-hat óránál többet nem autózni egy nap, a maximum a hét óra. Távolabbi úticél esetén mindenképp kettévágtuk az utat azzal, hogy aludtunk valahol egyet. Ez azért is volt praktikus, mert így többet láttunk: több időnk volt megnézni utazás közben a fő célponton kívüli más érdekességeket, legyen az akár egy egyszerű folyópart vagy egy város főtere. Ez persze drágább, mintha valaki megszállás nélkül lehúz 9-10 vagy több órát az autóban, de két kisgyerekkel az nálunk agyhalál lett volna, ennyit mindenképp megért egy plusz olcsó szállás.

2. Kedvenc éttermek előre kikeresése az interneten. Nálunk olaszmániás a két gyerek, bolognai spagetti a jolly joker, ezért sokszor úgy időzítettük az indulást, a szüneteket, hogy előre rákerestünk az útvonalunkon az olasz éttermekre. Ha az elsődleges szükségletek megfelelően ki lettek elégítve, mindenki számára kellemesebb volt a továbbutazás.

3. Hosszú utazás során jobb, ha feladod vagy legalábbis bő engedményeket teszel a nevelési elveidet illetően. Értem ezalatt például azt, hogy a gyerekek mennyi elektronikus cuccot használhatnak vagy mennyi édességet ehetnek. Mi alapvetően mindkettőt korlátozzuk náluk, ami azt jelenti, hogy a sima hétköznapokon is része az életüknek, de csak az általunk meghatározott mennyiségben (pl. napi 30-40 perc mesenézés). Amikor nagyon sokat ülünk az autóban, ezt a keretet kibővítjük, mindenkinek jobb így. A gyerekek pedig tudják, hogy ez csakis az ilyen helyzetekre vonatkozik, normál hétköznapokon pedig elfogadják a szigorúbb korlátozást (a kétéves nyilván kevésbé, de ő jelenleg mindennel így van)
...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése