2018. július 8., vasárnap

VIDEÓBÍRÓT A KÖZÉLETBE IS!

168 ÓRA ONLINE
Szerző: MÁTYÁS GYŐZŐ
2018.07.08.


A labdarúgó-világbajnokság forradalmi újítása tulajdonképpen indukálhatna egy tágabb horizontú szemléletváltást is. Vagy legalábbis jó volna ilyesmiben reménykedni.

Van ugyanis e látszólag szimpla technikai segédeszköz bevezetésének egy nagyon fontos szimbolikus üzenete: az, hogy a tények igenis számítanak!

Nincs még egy sport, ami ennyi nézőt vonzana szerte a glóbuszon, mint a foci, ami egyben a világ talán legjelentősebb szórakoztatóipari üzletága is. Ámde láss csodát, eddig a futball a hihetetlenül gyorsan változó világban maga volt az állandóság, az eleven hagyomány megtestesítője. Részint ez adta vonzerejét: szabályai alig vagy nagyon keveset változtak (tessék ezt összevetni, mondjuk, a vízilabdával), a játék struktúrája ugyanolyan, mint hatvan éve.

Csakhogy az idők során radikálisan megváltozott a futball tempója, dinamikája, ritmusa. S ekként a játék legfontosabb „kelléke” s egyben fő autoritása, a bíró mind kevésbé volt képes követni a mérkőzés történéseit. Márpedig a futball – okkal – a megkérdőjelezhetetlen autoritás modelljére épül: a játékvezető döntése szent és megmásíthatatlan. Csak míg a bírónak a játék hevében, a pillanat tört része alatt kell döntenie, a közönség ma már kivetítőkön és a képernyőkön újra és újra megtekintheti a legkülönbözőbb szögekből visszajátszott akciókat, s így azonnal kiderülhet, hogy a bíró tévedett. Az pedig a játék halálához vezetett volna, ha a néző a kommunikációs technika vívmányai révén állandó perceptuális fölénybe kerül a bíróval, az autoritással szemben. A videóbíró alkalmazásával a játékvezető a döntéshez megkapja – kodifikált esetekben –ugyanazt a lehetőséget, amit a világon mindenki más: újranézheti, számtalan aspektusból vizsgálhatja az eseményt, vagyis ellenőrizheti a „tényeket”.

S ez a legfontosabb – a sporton túlmutató – tanulsága ennek a fejleménynek:

ha nem veszik figyelembe a tényeket, ha nem a valóságban lejátszódott történések alapján születnek a döntések, a futballnak egyszerűen vége.

Nyilván lesznek viták arról, hogy konkrétan a futball-világbajnokság során miként debütált a rendszer. A lényeg azonban az innováció filozófiája, vagyis a tények fontosságának „felfedezése”.

Amely tanulságnak az élet más területein is lehetne jelentősége a paradoxia korában. Paradoxia, mert ma egyfelől tombol a digitális forradalom, másfelől meg az álhírek, a manipulatív hazugságok, a konteók, az okkult babonaságok fiesztája zajlik. Soha ilyen tűpontos eszközei az embernek nem voltak a megfigyelésre, s talán soha ennyire renyhe nem volt az ember késztetése a látásra. Persze megvannak a szociálpszichológiailag jól megragadható okai annak, hogy az emberek miért zárkóznak el a kellemetlen tények, a zavaró igazságok elől, és hagyják, hogy elbódítsák, elandalítsák őket a számukra gyártott manipulatív, propaganda szólamok. De ez akkor is maga az apória posztmodern tobzódása. Infokommunikációs robbanás, ami végül a post truth, a post facts világához vezet...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése