2018. augusztus 4., szombat

BŐVEN ITT AZ IDEJE ANNAK, HOGY ELENGEDJÜK A SZÉP ESZMÉKET

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2018.08.04.


A napokban került elém egy olvasónk véleménye. Azt nehezményezte, hogy Orbán egyházának híveivel nem bánunk eléggé kesztyűs kézzel, mert mégiscsak az lenne a dolgunk, hogy meggyőzzük és lehetőleg átcsábítsuk a nem teljesen fanatikus híveket, így meg csak elriasztjuk őket. Jó. Hová kellene kit átcsábítani? Van nekünk pártunk? Nincs. Nem is lesz. Nem erről szól ez az egész. Van értelme szőrmentén dödölögni az elvakult barmokkal, akik szarnak mindenre és bármire, még a saját unokájuk jövőjére is? Miért kellene tekintettel lenni rájuk? A hangyákkal sem szoktam egyeztető tárgyalásokba bocsátkozni, ha ellepik a konyhát, hanem kiirtom őket.

Mielőtt valaki hörögni kezd, nem áll szándékomban fizikai erőszakra biztatni senkit, mert továbbra is azt vallom, hogy az erőszak nem old meg semmit és nem indokolható semmivel. De a meggyőzésnek sincs értelme ebben az esetben, mert ha valaki agyatlan barom, azt nem lehet meggyőzni. Pont azért, mert agyatlan barom. Aki akar, fosson továbbra is a migránsoktól és Sorostól, csókolgassa Orbán retusált fotóját, ha már az előző rendszerből átmentett párttagkönyvét dugdosni kénytelen, viszont nem tud meglenni bálvány nélkül, mert ahhoz is hülye hogy a maga lábára álljon. De azt gondolom, bőven itt az ideje annak, hogy elengedjük a szép eszméket, miszerint majd belátják a félrevezetettek, hogy nácinak lenni csúnya dolog, fasiszta eszméket vallani nem európai érték. Faszt kell ezeket győzködni. Aki a küszöbömre szarik és még döngeti is az ajtót, hogy adjak már neki vécépapírt, azt sem akarom meggyőzni semmiről, hanem lendületből lerúgom a küszöbömről. Mert az az én küszöböm, az én otthonom, az én területem. Pont.

Az a helyzet drága honfitársaim a lehajtott fejjel sunnyogásban, hogy ezek már nem a küszöbre szarnak, hanem az ebédlőasztal közepére. És nem csak az én abroszomra, hanem mindenki máséra is. Mert tehetik, mert még mindig érvekkel próbálkozunk a picsánrúgás helyett.

Most olvasom a maffiahíradó valamelyik seggnyalójának tollából:

"A parlamentünkbe trükkösen besurranó politikus úgy érezte…"

Tök mindegy hogy konkrétan miről és kiről firkált a prosti, amúgy egy nem fideszes képviselőről, a lényeg az első szó:

"parlamentünk"

Így bizony. Ezeknek van parlamentjük. A tolvajoknak, a maffia tagjainak, az ő cselédeinek és az agyatlan barom híveiknek van parlamentjük, nekünk többieknek meg nincs. Az a képviselő, aki nem a főfasz személyes jóváhagyásával került be a parlamentbe, hanem a szavazók juttatták be, az trükkösen surrant be oda. Innen lenne érdemes elmagyarázni, hogy nekem, vagy bárki másnak mit is kellene tiszteletben tartanunk akár azon a faszin, aki Magyarország miniszterelnökeként ünnepelteti magát, akár azokon a görényeken, akik a főgeci seggébe bújva harácsolnak a közösből? Én ugyan soha egyikükre sem szavaztam és nem fogok olyan sokáig élni, hogy valaha is rájuk szavazzak. Ebből következik, hogy számomra ők betolakodók, élősködők, konkrétan az ellenségeim. Ugyanis aki a demokrácia ellensége, aki számára a szabadság csak egy értelmetlen maszlag, aki azt merészeli mondani, hogy ebben az országban csak neki és cselédtársainak vannak jogai és csak az számít embernek, aki fehérbőrű, keresztény és aki az országot romba döntő maffia vezérét imádja, azt én leszarom, megvetem. Lerúgom a küszöbről. De meggyőzni biztosan nem akarom a világon semmiről.

Ideje lenne, hogy megértsük: ezekkel nem lehet máshogyan bírni, csakis erővel. Az összefogás erejével, az igazság erejével, a felemelt fej, a hangos szó, a nyílt gondolatok erejével. Az arcukba kell ordítani, hogy nekik itt nincs parlamentjük, nincs kormányuk, nincs országuk, nincs igazságuk. Mert nincs gerincük és nincs becsületük. Annyit érnek csak, mint a küszöbre kinyomott bűzlő szar és úgy is kell velük bánni. Vissza kell zavarni őket oda, ahonnan előmásztak, a nyirkos kövek alá. Az elvtelenségnek, embertelenségnek, gerinctelenségnek, becstelenségnek mindig is ott volt a helye és most is ott van. Ott aztán tarthatnak parlamentet, masírozhatnak fel-alá a hülye jelszavaikkal és kirabolhatják egymást kedvükre, hogy mindig más lehessen az uralkodó elit a szarkupacok között. Állíthatnak bálványt is nyugodtan és leborulva imádhatják. A francot sem érdekli.

Észre kellene már venni, hogy nem ezek a szarházaik vannak többen, hanem mi, akik normális országban, normális kontinensen akarunk élni. Az ő erejük a pofátlanságban és a nagy hangjukban van. A tőlünk rabolt pénzből reklámozzák önmagukat. Valójában senkik, kizárólag a többség hallgatása és beletörődése, félelme táplálja őket. Táplálkoznak a többség passzivitásából, emésztenek és szarnak. A küszöbre. Nem unjuk még?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése