2018. augusztus 2., csütörtök

DÖMSÖDI GÁBOR: ÓRIÁSIT TÉVEDTÜNK 1989-BEN (INTERJÚ)

ZOOM
Szerző: LENGYEL TIBOR
2018.08.02. 


Az LMP hitelessége már nem az ő problémája, amúgy is eltűnik a párt 2022-re – mondta a Zoom.hu-nak Dömsödi Gábor, aki tavasszal még a zöldpárt jelöltje volt, most az időközin függetlenként maradna polgármester Pásztón. Szerinte azért veszélyes a Fideszre, mert hiteles és becsületes. Interjú.

A kilencezer lelkes nógrádi járási székhely, Pásztó éppen olyan, mint egy nagyon menő veterán sportautó – legalábbis a várost 2014 óta vezető egykori tévés, Dömsödi Gábor szerint. Küldetéstudata van, ezért méreti meg magát az augusztus 12-i időközi önkormányzati választáson is, amit azért kellett kiírni, mert a vele összevesző képviselőtestület lemondott. A Zoom.hu-nak adott interjúban beszélt a pásztói eredményeiről, tavaszi, LMP-s képviselőjelölti kalandjának tanulságairól és arról is, mit rontottak el a rendszerváltók 1989-ben. Dömsödi elárulta, mit nem szeret benne a Fidesz és miért nem hasonlít a BBC legendás műsorvezetőjére.

Nem unja még ezt az egészet?
Melyiket?

A kudarcos kalandot az LMP-vel, a polgármesterséget – a politikát úgy, ahogy van?
Az unom nem jó kifejezés. Viszont elért az életem egy olyan útelágazódáshoz – ha még emlékszik valaki ennek a nem könnyű szónak a misztikumára –, amikor vagy erre, vagy arra megyek majd, és nem lesz bennem semmi görcs. Az egész önkormányzatiságba úgy kerültem bele, mint egy lakos, aki érdeklődött a közügyek iránt. Aztán hirtelen a 125 fős nógrádi falu, Bokor polgármestere voltam. De rájöttem, hogy egy község ügyei nem helyben, hanem a járási székhelyen dőlnek el, ezért akartam ott, Pásztón polgármester lenni. Kétszer nem választottak meg, de volt egy vízióm, hogy milyen lenne ez a város – innentől éreztem egy megmagyarázhatatlan vonzalmat, és meg akartam szerezni a pozíciót. Meg akartam mutatni, hogy egy lecsúszott településből lehet egy sikeres, felzárkózó várost csinálni.

Ha már klasszikusokat idézünk: és sikerült?
Sok minden sikerült, de még nem feltétlenül látják az emberek. Először is rendbe kellett tenni a város gazdálkodását. Mondok egy számot, ami ugyan senkit nem érdekel, mégis fontos: ha megkérdez száz pásztóit, egyik se fogja tudni, mennyi a város adóerő-képessége, és mindegy is lenne, ha nem 50 százalékkal, 20 ezerről 30 ezerre nőtt volna az én polgármesterségem alatt. A helyi iparűzési adóbevételünk ez idő alatt szintén nőtt, méghozzá 70 százalékkal. Mindez lehetővé tett kis fejlesztéseket. Sőt: meg tudtunk tervezni és elő tudtunk készíteni nagyobbakat is, amelyekre uniós pályázaton Pásztó nyert 2,2 milliárd forint támogatást, ami már ott van a számlán. De a gazdálkodás új pályára állítása után saját forrásból emelni tudtuk a köztisztviselői illetményalapot, két egymást követő évben is, összesen több, mint 15 százalékkal. Ez egy kis önkormányzatnál nagy pénz, viszont ha nem emelem meg, akkor elmennek azok a képzett szakemberek, akik úgy kellenek, mint egy falat kenyér. Szép sikereket értünk el, viszont még ez az a pont, amikor a Dömsödit el lehet tüntetni, hiszen ha már ott áll majd az uszoda, a park, a játszótér, a futókör vagy az elkerülő út, ami mind meg tud épülni, akkor már nehezebb lenne.
Ez túl szép. Csak elrontott valamit, nem?
Az egyetlen nagy hibám, amit elkövettem polgármesterként, hogy nem foglalkoztam úgymond propagandával, nem kommunikáltam a sikereket. De nem azért, mert hülye vagyok, hanem mert alapvetően egy ötéves ciklusban gondolkodtam. Ezt azonban megelőzték egy jó húzással, és most olyan helyzetben vagyunk, hogy például a városgondnok, aki civilben a helyi Fidesz elnöke, amellett, hogy nem végzi el a munkáját, amiért a fizetését kapja, még azt is híreszteli, hogy miattam nincs pénz kátyúzásra. Pedig van, csak a munkaerőhiány miatt szeptembernél nincs előbb brigád, amelyik megcsinálja. A művelődési ház vezetője civilben a Fidesz alelnöke, soroljam még? A képviselő-testületben én voltam egyedül független, nyolcan – kimondva vagy kimondatlanul – egyazon párt képviseletében ültek ott, ezekkel az anomáliákkal pedig együtt kell élni. Ez három és fél évig sikerült...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése