Szerző: KARAFIÁTH ORSOLYA
2018.08.26.
Az ügyek túlmutatnak önmagukon. Megmutatkozik cseppben a tenger. Az elitje árulkodik az országról. Ez mind igaz.
Mégis: döbbenetes, hogy megint miken vitatkozunk.
Most éppen egy az út szélére helyezett kakis pelenkán.
Általam nagyra tartott emberek is képesek napokon keresztül ijesztő szellemi színvonalon csatázni egymással egy hülyeségen. Hogy ennek mi lehet az oka? Egyfelől a teljes apátia és tehetetlenség érzése, másfelől az, hogy keressük, min ventillálhatunk. Ennek legegyszerűbb módja, ha felmutatjuk: mi morálisan feljebb állunk, mint ők. És ennek demonstrálására azonmód lecsapunk vélt vagy valós bűnösökre.
Ijesztő, mennyire rögtönítélő ország lettünk.Vagy mindig is azok voltunk, csak éppen mostanáig, kiélezett történelmi szituációkat leszámítva, képesek voltunk kordában tartani ezt. Illetve keretek közé tudta szorítani ezt az ösztönt a hatalom, mely tisztában volt vele, micsoda pusztító erő rejlik a meghülyített tömegben.
A sajtó és a közösségi média immár remek teret ad a statáriumra, és a kormányzat, tavaly nyár óta immár nyíltan, megadta az alaphangot.
Ne legyenek kétségeink: tisztában volt azzal, mit szabadít fel. Fel akarta szabadítani. Minimum 2015 óta tudjuk, hogy Orbánék szerint léteznek olyanok, akiket nem illetnek meg az emberi jogok, illetve hogy simán teleplakátolható az ország egy kipécézett valaki arcával, s lehet üzenni ezzel: szabad a pálya a pusztítás előtt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.