2018. augusztus 1., szerda

MENNYIBE KERÜL A HATALOM?

TÉNYGYÁR
Szerző: Ténygyár
2018.07.30.


- Az emberek a fejlett világban egyre elégedetlenebbek azzal, hogy mekkora a gazdagok és szegényebbek közti szakadék

- A politikusok mégsem tesznek semmit, holott népszerű lenne a gazdagok hatalmának letörése
- Mi állhat a jelenség hátterében?

A leggazdagabb 1% megadóztatásának a világ legtermészetesebb dolgának kellene lennie az olyan politikusok számára, akik a tömegek támogatását keresik – írja az Economist. A lap felteszi a kérdést: miért fordulhat akkor elő, hogy a mai populista vezetők mégsem a gazdagok adóztatásával és vagyonuk újraelosztásával, hanem sokkal inkább a migráció és a nemzeti szuverenitás problémájával vannak elfoglalva? Egyes kutatások eredménye szerint az egyenlőtlenség növekedése a gazdagok korrupt befolyásának növekedéséhez vezet. De ne szaladjunk ennyire előre!

Kordában tartani a tömegek vágyát


Sokan gondolják, hogy minél demokratikusabb egy társadalom, annál kevésbé kellene a politikai rendszernek támogatnia az egyenlőtlenségek kialakulását és fenntartását. Az egyenlőtlenség növekedése azt jelenti, hogy a pénz és egyéb erőforrások jelentős része a keveseknél koncentrálódik, akiket viszont könnyedén leszavazhat az a többség, amelyiktől éppen elveszik a hatalmat. Létezik is olyan elmélet, amely ezt a vélekedést támasztja alá: Darren Acemoglu és James Robinson például amellett érvelnek, hogy az elit a 19. századi szocialista forradalmak fenyegetésére reagált a választójog kiterjesztésével. Így kötelezte el magát ugyanis az újraelosztás mellett, ami egyébként a kutatás szerint be is következett. Más kutatók pedig úgy érvelnek, hogy az elit azért hozott létre nem-demokratikusan választott szervezeteket (például a brit felsőházat), hogy a tömegek újraelosztási vágyát kordában tartsa.

A fenti teóriát erősíti, hogy neves kutatók szerint a demokráciák gyakrabban emelnek adót, mint a diktatúrák és autoriter államok, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy alacsonyabb lenne az egyenlőtlenség szintje. Lehetne tehát úgy is érvelni, hogy a tömegeket nagy valószínűséggel nem érdekli az egyenlőség kérdése – de ennek az ellenkezője az igaz. A megbízható közvélemény-kutatások többsége azt mutatja, hogy mind az amerikai, mind az európai demokráciákban az emberek nagyjából kétharmadát, tehát jelentős többségét kifejezetten zavarja az egyenlőtlenség jelenlegi szintje. Alternatív magyarázatként felmerül, hogy esetleg a nyugati demokráciák hatékonysága borzalmas, és a politikusok a választói akarat ellenére képtelenek változást elérni az adórendszerben. Azonban ez a teória sem állja meg a helyét: az Egyesült Államokban például az elmúlt évben egy komoly adóreformot fogadott el a Trump-adminisztráció, azonban ennek iránya ellentétes volt a többség akaratával – az adók elsősorban a gazdagok számára csökkentek. Amerikai és portugál kutatók ráadásul Európát vizsgálva is arra a következtetésre jutottak, hogy a növekvő egyenlőtlenség és az emberek egyre növekvő aggodalma ellenére a különböző kormányok és parlamentek egyre kevesebbet foglalkoznak újraelosztási kérdésekkel. Másképpen fogalmazva: bármivel szívesebben foglalkoznak, mint azzal, hogy a gazdagok óriásvagyonait megadóztassák.

A leggazdagabbak adnák a legkevesebb állami pénzt a rászorulóknak

Borghetto és Epp kutatása szerint ráadásul a gazdagoknak számos eszközük van arra, hogy befolyásolják, mely ügyekkel foglalkozzon a politika...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése