2018. augusztus 1., szerda

TÁMOGAT, TŰR, TILT

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.07.31.



Olvasom, hogy mi lesz a Hír TV-vel. Sajnálom azokat, akik ott dolgoznak. Az nem jó, mikor az embernek azt mondják, hogy holnaptól nem kell bemennie a munkahelyére.
Ettől eltekintve nem baj, ha ezek az "úgyteszünkmintha" orgánumok kimúlnak. Nem azért, mert esetünkben például egy ócska tróger emberek hekatombáin összerabolt pénzén tartották fent, hogy ez a jellemtelen köztörvényes "barát" bosszút állhasson a "barátján"... Tényleg, belegondoltak már abba, milyen "emberi" kapcsolatai vannak ennek a szétfolyó csúti futballistának? Szóval több szempontból sem baj. Nem elemzem korunk és országunk kereskedelmi tömegtájékoztatásának a színvonalát, tudom, mindenki azt hiszi, rádió és televízió, amit működtet, amiben csak az a borzasztó, hogy a hajdani rádiósok és tévések maradéka is régen elfelejtette, milyen egy rádió és milyen egy televízió.
Úgyhogy nem azért nem baj, mert megszűnik az igénytelenség, a jobb nincs, de legalább ez van. Hanem azért nem baj, mert akármilyen rosszul működő szelep volt is kivétel nélkül mindegyik, azért aki hallgatta-nézte, azt hihette, hogy ő azért még szabad ember, mert van neki ilyen is meg olyan is. Rákosi idejében nem volt semmi más, csak a párt hírharsonái. Bő hat évig bírta a birka magyar. A Kádár-kor bizonyos szempontból más, azok viszonylag gyorsan rájöttek, hogy kellenek szelepek, méghozzá jól működők. A mai köztudatban is él még a három té, bár egyre kevesebben vannak, akik tudják, mi az, még kevesebben, akik azt is tudják, mi volt abban az ördögi, amit Aczél elvtárs és a hozzá hasonló, valóban magas intellektusok ki bírtak találni. Nekem például sosem voltak illúzióim, elég pontosan tudtam, miféle szelepként vagyok voltaképpen hivatalosan engedélyezve, melyik az az értelmiségi réteg, amelyik az én műsoraimat hallgatja - azt nem tudtam, meddig mehetek el. Sokszor, sokféleképpen próbálkoztam, ma már tudom, az általuk az én számomra megszabott határon túljutni nehéz volt, akkor majdnem mindig üzembe helyezték az utolsó té jelű kapcsolót, a "tilt" nevűt. Az már egy másik kérdés, hogy annyira okosak azért azok sem voltak, nem nekem egyedül sikerült olykor átlépni a tiltott területre.
Ez itt a Rákosi-rendszerre hasonlít, sokadszor mondom, csak annál is ostobább és főképp sokkal slamposabb. A dagadt szotyolaköpködő készletéből ugyanúgy hiányzik a "tűr" kapcsoló, ahogy az ötvenes években sem volt ilyen, de a csúszómászó gyávaság a tiltás bevezetésében is megnyilvánul, úgy kell csinálni, hogy ne vegyék észre. Nehezebben éri el az országlakosok totális undorát. Attól mindig méregbe gurulok, mikor azt hallom, hány milliós tábora van a csúti betegnek, mert az már régen messze van a millióktól, dehát ahogyan az nyilvánvaló volt, még értelmes emberek is elfelejtették, hogyan nyert választást a futballista. Egyszóval kevesen vannak a szektahívők, és most majd még kevesebben lesznek.
Azért azt még egyszer mondom, sajnálom azokat, akik most majd az utcára kerülnek.

P.S.: Majdnem elfelejtettem. Szóljanak a csúti kislétszámúnak, Rákosi idejében nem volt többpártrendszer sem. Olyan jó volna, ha az összes pártot betiltaná. Tudom, hogy szeretné, mondja meg neki valaki, hogy én felhatalmazom rá. Tiltsa be! Mindet! Azt ne mondják meg neki, hogy ez az országnak volna a lehető legjobb, mert akkor nem csinálja.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése