Szerző: UJ PÉTER
2018.08.03.
A Szabadfogás című műsor kinek a tulajdona most?
Jó kérdés, szerintem technikailag nincs ez levédve. Nem is tudom, okos dolog-e erről beszélni. Annak idején, amikor a nevet kitaláltam, kaptam ezért egy összeget, de szerintem semmi más nem történt… Baszott nagy lazaság van ekörül. Ha valaki ezt kiszagolja, akkor elorozhatja, ha nagyon akarja. Nekem, mint művésznek nem jelent nagy traumát, ha valaki lenyúlja az ötletem, gyerekkoromtól ilyesmikkel kell küzdenem. De hiába nyúlja le valaki, hogy Szabadfogás, ha nem azok az emberek beszélnek benne, akiket szeretnek, akkor nem fog működn. Ezért arra is gondoltam, hogyha ez így nem jön össze, akkor csinálok egy olyan műsort, aminek az a címe, hogy Anyámpicsája, és akkor az fogja továbbvinni...
Te találtad ki a műsort?
2015-ben D. Horváth Gábor (tavaly novemberig a Magyar Nemzet főszerkesztője – a szerk.) felkérésére összeültünk néhányan, D. Horváth, Dévényi István, Tarr Péter meg én, hogy csináljunk egy beszégetős műsort. Azt szerettem volna, ha nincsen kirekesztve ebből a szélsőfasisztától a szélsőbaloldalig senki. Tehát ez nem is vitaműsor akart lenni, hiszen így nem tudsz vitatkozni, nem tudsz egyetértésre jutni, hanem inkább csak egy választékot akartam mutatni az embereknek, hogy egy bizonyos dologról így is lehet gondolkodni, meg úgy is. És akkor elkezdtünk keresni munkatársakat, nagyon hamar bekerült a képbe Puzsér. A baloldalról nagyon nehéz volt embereket találni, akik leülnének jobboldaliakkal vagy szélsőjobboldaliakkal beszélgetni, és aztán másik oldalról is nehéz volt. Megpróbáltuk például Tomcatet is, csak aztán őt börtönbe zárták… Igazi fideszes sem jött el a műsorba sohasem, megtiltották nekik. Ezzel sérült a koncepció. De ment a műsor, és a Hírtévé legnézettebb műsora volt. Azok után, hogy ez kialakult, engem kihagytak az egésznek a háttérmunkáiból, átvette a profi stáb, nem volt ezzel problémám. Nem vettem volna részt olyasmiben, amiben úgy érzem, hogy nem mondhatom el, amit gondolok. De úgy érzem, hogy ez rendben volt, és mások is elmondhatták. Talán a legelégedtelenebb a gójmotoros volt, aki minden szavát szerette volna, ha bennmarad, és ezért sokszor veréssel fenyegette a szerkesztőket... Imre, a rosszcsont. De én nagyon szeretem az Imrét, mert egy őszinte, romlatlan szélsőjobbos gyerek. Vele jól lehetett beszélgetni mindig.
Az utóbbi hónapokban eléggé beállt a Csintalan-Konok-Pörzse-Gulyás-Puzsér-Wahorn közreműködői kör Dévényi mellett.
A vége felé kicsit problémás volt, hogy elmaradtak a szélsőjobboldaliak, különféle okok miatt, illetve a Hírtévé-Jobbik álházasság miatt csak a Pörzse maradt, de az sem volt igazi vélemény, amit ő hozott… Úgyhogy jól jött számomra, hogy most a Hírtévé visszakerült a jogos megálmodóihoz, és végre szabad lettem én is meg a műsor is. Most az az állapot, hogy tegnap a Dévényi műsorvezető közvetítésével a Magyar Hang adott helyet, és leadtunk egy műsor, ami nem is volt igazi műsor, nem volt idő megszervezni, nem volt megint a jobboldal, csak azok, akiket gyorsan össze lehetett szedni… Puzsér éppen szabadságon van, és úgy tűnik, még meg sem sem szűnt a munkaviszonya hírtévével. Csintalan elérhetetlen volt, de aztán betelefonált a műsorba, és ma már nagyon lelkes. Én és a Dévényi azt beszéltük az adás után, hogy folytatjuk tovább, akármilyen módon is. A legundergroundabb módszerekkel folytatnánk, akár egy telefonnal közvetítve ezt a fajta világnézeti kaleidoszkópot vagy a mi a faszomat. Azt szeretném, ha ez ilyen partizánműsor lenne. A tegnapi adásnak nagyon jó volt a nézettsége, érdekelte az embereket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.