Szerző: SzaboElvira
2018.09.13.
A kulturális normák béklyójában
A magyar kultúra mind a férfiak, mind a nők számára előírja: „Ne kérkedj!” Éppen ezért sokan gátlásokkal küzdenek, amikor az eredményeikről és a képességeikről kell beszélniük egy állásinterjún vagy más helyzetekben. Sokan azt tanultuk, hogy persze, fontos, hogy az ember jól teljesítsen, de az eredményeit ne kürtölje szét a nagyvilágban. Ehhez hozzáadva, hogy a nők számára hagyományos elvárás, hogy legyenek szerények, és a társalgás során inkább figyelmesen hallgassanak, elmésségeket nem illik mondaniuk, akkor érthető, hogy sok nő azért nem éri el szakmai céljait, mert nem tud átlépni a kulturális korlátokon.
Arról nem is beszélve, hogy azok, akik a „ne kérkedj!” parancsot követve nem osztják meg másokkal az eredményeiket, kevésbé tudnak büszkék lenni arra, amit elértek – a büszkeség érzését sokszor az segít megtapasztalni, ha mások azt mondják: „bravó, gratulálok!”, vagyis az eredményességünket mások tükrözik igazán vissza. S ezzel egy nagyon fontos motiváló erőtől fosztják meg magukat.
Ha nem mondod el, honnan tudják?
Sokan kiteszik a lelküket is a cégnél, dolgoznak naponta 9-10 órát rendkívüli szorgalommal, mert azt hiszik, ez hozza majd meg az előrejutást. És rettentően dühíti őket, ha aztán mások kapják az előléptetést. Ám hiába olyan szorgalmasak és ügyesek, ha adott esetben erről nem tudnak a magasabb pozícióban lévő kulcsszemélyek… Ezért rendkívül fontos, hogy elegáns stílusban hírt adjunk arról, milyen projekteken dolgozunk, és ezek milyen eredményeket hoznak – különben egész egyszerűen senki nem fog erről tudni, és így nem is veheti számításba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.