2018. szeptember 4., kedd

A KULTURÁLIS SOKSZÍNŰSÉG KORLÁTAI

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: BOKROS LAJOS
2018.08.31.



...Magyarország fél

„Orbán Viktor láthatóan mindennap azzal kel fel, hogy azt hiszi, ő Hunyadi János, akinek meg kell védeni Európát az iszlámtól” – jelentette ki Bruno Maçães volt portugál Európa-ügyi miniszter egy interjúban, amit a Politicocímű amerikai magazin európai változata közölt. Jó mondás, szellemes megjegyzés (bonmot). De nem ez a lényeg. Bármit képzel Orbán, a fontos az, hogy mit hisznek el neki az orruknál fogva vezetett magyarországi néptömegek. A baj éppen az, hogy nagyon sokan, túlságosan sokan meg vannak arról győződve, hogy hazánk, mint történelme során állítólag olyan sokszor, egyrészt ismét Európa védőbástyája valamiféle vad és gonosz emberhordák ellen, amelyek az életünkre és javainkra törnek, másrészt a hálátlan Nyugat nemhogy értékelné a magyarok áldozatát, hanem puhaságával, emberjogi sirámaival, vádaskodásaival kifejezetten aláássa hazánk önzetlen erőfeszítéseit.

Kevés kormánynak sikerült az utóbbi időben ekkora ostoba hazugsággal ennyire hamis tudatot elültetni a műveletlen vagy/és megvezetett tömegek fejében, lelkében.

Hagyjuk most a történelmet, noha könnyen bebizonyítható, hogy az 1456-os nándorfehérvári diadal után a hazai nemesség elsősorban egymás ellen harcolt ahelyett, hogy a török ellen küzdött volna. A mohácsi tragédia 1526-ban ennek a nyíltan hazaáruló magatartásnak volt az egyenes következménye. Szó sem volt többé Európa megvédéséről (illetve szavakban volt, tettekben nem). A magyar nemesség saját hazáját sem volt képes – sok esetben nem is akarta – megvédeni.

Ehhez képest a mai történelem nem azt a hamis párhuzamot kínálja, hogy ma ismét Magyarország védi Európát, hanem éppen azt, hogy a jelenlegi magyar kormány igyekszik aláásni Európa cselekvőképességét – immár orosz zsoldban. Erre is van párhuzam, de nem a korai újkorban, hanem a huszadik században. Rákosi és Kádár rendszere ugyanezt tette.

A valódi párhuzam az, hogy az ország fél, mert az uralkodó osztály önző és rövidlátó önérdekből táplálja az idegenektől való alaptalan félelmet. Az ország népe fél, és ezért jobbára elfogadja az önkényuralmat. A végső ok pedig az, hogy a magyarországi oligarchia fél. Félnek egymástól, még inkább a külső világtól. Amelyben az önkényuralom szorítása, egyszersmind támogatása nélkül, egyenlő szabadság talaján állva képtelenek lennének helytállni.

A szabadság nemcsak szárny, hanem teher. A teher elsősorban a felelősség. Minél nagyobb a szabadság, annál nagyobb a szabad döntés felelőssége.

Sohasem volt divat hazánkban az egyéni felelősségvállalás. Inkább feladjuk a szabadságot, csak hogy ne kelljen felelősséget vállalni.

A felelősség elkerülése egyenes arányban nő a bezárkózó félelemmel. Ennek gyökere a tudatlanság. Nem ismerek valamit, ezért félek tőle. Félek tőle, ezért gyűlölöm. Gyűlölöm, mert azt hiszem, hogy a vesztemre tör. Védelmet azoktól várok, akiket ugyan nem szeretek, de legalább ismerek.

Nem bízom senkiben. Legszívesebben egyedül maradok.

Szabadság és szolidaritás összefüggenek. Nálunk most egyik sincs...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése