Szerző: TÓTA W. ÁRPÁD
2018.09.07.
Hogy fogja magát érezni ott? Meglepő, de míg minden szülő erre gondol először, az iskolákért felelős döntéshozókat ez hagyományosan nem érdekli. De ettől még az anya aggódik: vajon milyen tanárok kezébe kerül? Megalázzák, bántják majd, türelmetlenül büntetik minden hibáért? Engedik-e még gyereknek lenni? Értő szavakkal teszik a világra nyitott, érdeklődő, tudni akaró emberré, vagy fakockát faragnak belőle akkor is, ha belehal? Megvédi-e az iskola, ha a gyerekek nem fogadják be? És ha már ott tölti mostantól élete nagyobb részét, megtanítják-e arra, amit tudnia kell a sikeres élethez? Megtanul-e angolul, számítógépekkel bánni, kreatív válaszokat adni bármilyen kérdésre? Megtanul-e kérdezni, kételkedni, vitázni, és változtatni a véleményén? És milyen emberré neveli az iskolai környezet?
Mintegy kétmillió gyerek szüleinek minderre az állami közoktatás adja meg a választ.
In the army now
Szarul fogják érezni magukat. Rengeteg felesleges és értelmetlen gürizés vár rájuk, merev számonkéréssel. Kis felnőttként, sőt sorkatonaként tekintenek rájuk, a gyerekség megnyilvánulásait szankcionálják. Amelyik elsőre megérti az anyagot, az nyert; akinek segítségre van szüksége, azt iskolán kívül, szülőktől, korrepetitoroktól, különóráktól kaphatja meg. Ha erre nincs lehetősége, mert mondjuk szegény, akkor... akkor hát rábaszott, mint mókus az erdőtűzre. Mindeközben egész biztos, hogy nem sajátít el jó néhány releváns ismeretet, így például nyelvtudást, digitális kompetenciákat, tárgyalástechnikát. Nincs ugyanis elég angolóra, sem elég tanár, nincs gép, a viták ideje pedig lejárt.
De legalább mindezt nemzeti és keresztény nevelésnek nevezik. Azért, hogy a totális csőd köré ideológiai védőburkot vonjanak. Innentől aki kritizálja az állami oktatást, az az alapértékeinkre ront rá, vagyis hazaáruló.
Természetesen ebben a totál ellenségesen, kártékonyan és bután berendezett rendszerben vannak oázisok. Egy-egy tanár, aki hivatástudatból jól tanít, és emellett mazochista, ezért nem megy el magániskolába vagy bárhová sokkal több pénzt keresni. Néhány iskola, ahol több ilyen tanár is van, vagy akár egy egész kollektíva. Kézen-közön szerzett előjogok, amelyek megengednek némi kísérletezést, alternatív tantervet. Szerencse és egyre inkább vizsga – vagyis pénz – kérdése, hogy sikerül-e a porontyot ilyen helyre befocizni...
Szarul fogják érezni magukat. Rengeteg felesleges és értelmetlen gürizés vár rájuk, merev számonkéréssel. Kis felnőttként, sőt sorkatonaként tekintenek rájuk, a gyerekség megnyilvánulásait szankcionálják. Amelyik elsőre megérti az anyagot, az nyert; akinek segítségre van szüksége, azt iskolán kívül, szülőktől, korrepetitoroktól, különóráktól kaphatja meg. Ha erre nincs lehetősége, mert mondjuk szegény, akkor... akkor hát rábaszott, mint mókus az erdőtűzre. Mindeközben egész biztos, hogy nem sajátít el jó néhány releváns ismeretet, így például nyelvtudást, digitális kompetenciákat, tárgyalástechnikát. Nincs ugyanis elég angolóra, sem elég tanár, nincs gép, a viták ideje pedig lejárt.
De legalább mindezt nemzeti és keresztény nevelésnek nevezik. Azért, hogy a totális csőd köré ideológiai védőburkot vonjanak. Innentől aki kritizálja az állami oktatást, az az alapértékeinkre ront rá, vagyis hazaáruló.
Természetesen ebben a totál ellenségesen, kártékonyan és bután berendezett rendszerben vannak oázisok. Egy-egy tanár, aki hivatástudatból jól tanít, és emellett mazochista, ezért nem megy el magániskolába vagy bárhová sokkal több pénzt keresni. Néhány iskola, ahol több ilyen tanár is van, vagy akár egy egész kollektíva. Kézen-közön szerzett előjogok, amelyek megengednek némi kísérletezést, alternatív tantervet. Szerencse és egyre inkább vizsga – vagyis pénz – kérdése, hogy sikerül-e a porontyot ilyen helyre befocizni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.