2018. szeptember 14., péntek

A VÖRÖS ÜSZŐ

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2018.09.14.


Az Ön által vezetett bizottság súlyos vádakkal illette Magyarországot, jog­államiságunkat és működő demokráciánkat, írja Sargentininek címzett nyílt levelében a CÖF–CÖKA, és már ez az egy mondat is világosan jelzi, hogy a vén kontinens soha többé nem lehet olyan, amilyen volt valamikor. Ugyan Európa nem tegnap kezdett hanyatlani, evvel együtt a levél, amelyben a CÖF–CÖKA jogállamiságunkat és működő demokráciánkat veszi védelmébe, méghozzá épp Sargentini ellenében, egész más műfaj, új korszakot jelez. Európa történetének valószínűleg legutolsó, várhatóan rövid és dicstelen periódusát, amelyben a népámítás itthon kikísérletezett és remekül bevált technológiája lassú, ám döngő léptekkel indul el az úton, amelynek a végét nem ismerhetjük ugyan, de sejthetőleg jobb is így nekünk.

Megszületett a vörös üsző, ennek következtében Európa népei a ráció nyűge alól egyszer és mindenkorra felszabadulnak. A tagolt emberi beszédet a zagyva és értelmetlen fideszmagyar hablatyolás fogja felváltani, persze csak rövid időre, utána ugyanis jön a végítélet, aztán a fájront, a részleteket lásd a jelen szöveg utolsó passzusában.

Pánikra semmi ok, szemünk előtt a világdráma utolsó felvonása zajlik pontos rendezői instrukciók szerint, ügyelő, súgó, világosító, mindenki a helyén, a tapsrend ezúttal elmarad.

Orbán munkaprogramja kisebb léptékű, de éppoly átgondolt, mint a kozmikus terv maga. Kidolgozottságára épp olyankor szokott fény derülni, amikor a felületes szemlélő tévedést gyanít. Azért megyek Brüsszelbe, hogy megvédjem Magyarországot és a magyar embereket az igazságtalan vádakkal és hazugságokkal szemben, mondja a Facebookon közzétett huszonöt másodperces videóban, a hvg.hu pedig diadalmasan szúrja ki, hogy „Orbán eltévesztette a várost, ahol vitázni készül”. Csakhogy Orbán semmit el nem tévesztett, sőt. Azt tanította a nyájnak, hogy az ellenség: Brüsszel. A magyarok hős vezetője Brüsszellel szokott megküzdeni. Amikor kardot köt a derekára és nyeregbe pattan, Brüsszelbe indul, hogy a földdel tegye egyenlővé, lakosait pedig egytől egyig lekaszabolja. Strasbourg nem szerepel a tananyagban, neve a nyájnak semmit se mond, talán valami város vagy ilyesmi, ott egye a fene, ahol van. Orbán szimbólumokban beszél, mert ezt a nyelvet tanította a nyájnak, a nyáj tehát ezt érti, sőt csakis ezt hallja meg.

Brüsszelből megint csak a nyájhoz szólt, de már nem kizárólagosan hozzá, hanem urbi et orbi, viszont a demagógiának ugyanolyan keménységű tésztagalacsinjaival dobálódzva, amilyeneket a belső ellenséggel szemben szokott felhasználni. Orcátlanságával szembesülvén a sokat tapasztalt magyar publikum lélegzete is elakad. Áll ez az ember a pódiumon, egyenest a diktátorzsúrról jövet, cipőjén Kirgizisztán porával, és olyanokat mond, hogy önök most nem egy kormányt, hanem egy országot és egy népet fognak elítélni. Ő is tudja, hogy a teremben ülők valamennyien tudják, hogy ő tudja, hogy üres blabla az egész, amit a papírjából ékes magyar nyelven, szépen artikulálva felolvas, de elviselik. Európa. Azért állok most itt és védem meg a hazámat, mert a magyarok számára a szabadság és a demokrácia, a függetlenség és Európa becsület kérdése. Nézi a magyar az EP oldaláról letöltött videót, egyedül van a szobában, de kedve volna bebújni a szőnyeg alá. És ez még nem a csúcs, az ugyanis a következő: Mi sohase vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk.

Erre végképp nincs mit mondani, ily mérvű cinizmussal találkozva a hallgató csak legyint, vagy még azt se, félrenéz, elsomfordál. Mármint a csökönyösebbje. Vele ellentétben a nyitott, fogékony, receptív szellem, amilyen például a CÖF támogatója is, az ilyesmit az asztráltérből vagy akárhonnan érkező, a sors által küldött útmutatásnak tekinti, elraktározza, örül...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése