2018. szeptember 11., kedd

BAMBUSZ - KELETI SZÉLBEN

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: BENDA LÁSZLÓ
2018.09.07.


A „Hanoi Hilton” Vietnam közelmúltbeli történelmének tükre. A francia uralom alatt börtönnek épült. Egykor öt és fél esztendeig raboskodott itt a nemrég elhunyt John McCain, a repülőjével a főváros fölött lelőtt későbbi amerikai szenátor, az ottani „demokrácia lelkiismerete”. A tömlöc javát jó húsz éve lebontották, csak a finomkodó „Maison Centrale” felirattal büszkélkedő ódon portál maradt meg belőle. A helyén emeltek jó pár magas épületet, egy 25 emeletes bevásárlóközpontot, a közelében jó ideje igazi Hilton szálloda nyúlik az égbe. Akár a helyi politikai változások és a gazdasági fejlődés büszke jelképeként.

„Ha rizsünk van, mindenünk van” – tartja a vietnami népi bölcsesség. A francia gyarmatosítókkal, majd a helyükre lépett amerikaiakkal vívott háború az ínség időszaka volt. De a győzelem (1975), majd az ország újraegyesítése után is hiába vártak volna arra, hogy sorsuk hirtelen jobbra fordul. A külső környezet megváltozása és az országirányító kommunista pártvezetés félfordulata hozta meg aztán a termését.

Éppen harminc évvel ezelőtt hirdették meg a „doi moi” (újjáépítés) reformpolitikáját. A kifejezés már önmagában tartalmazza, hogy az addigi kurzus építménye tatarozásra szorult. Akárcsak a nagy szomszéd Kínában, itt is résnyire nyitották az ajtókat a magánkezdeményezések, az egyéni érdekeltség és az anyagi ösztönzők előtt. Az eredmények itt is lenyűgözőnek bizonyultak.

Mintha az anyaföld talaját is tájékoztatták volna a gyorsan meggyökeresedett reformokról – egyszeriben javultak a terméseredmények. A korábban éhező, segélyekre szoruló ország azóta a világ második legjelentősebb rizsexportőrévé nőtte ki magát. Az elmúlt negyedszázad során a gazdaság évente átlagosan (!) 7 százalékkal növekedett. A Világbank adatai szerint Vietnam azok közé az országok közé tartozik, amelyekben a leggyorsabban sikerült fölszámolni a szegénységet. A reform elején mért 188 dolláros egy főre jutó jövedelmet időközben a 17-szeresére növelték (mintegy 2400 dollárra). Az eredményeket persze saját helyi értékükön kell kezelni. Ám az előrelépés óriási.

Ahol akkoriban még csilingelt a város, a kerékpárokon rendszám díszelgett, ma már hemzsegnek a legkorszerűbb autók és főleg a motorbiciklik. Néhol tán már túl sűrűn is, egyre szaporodnak a felhőkarcolók. Burjánzanak a magánvállalkozások, érkeznek a külföldi közvetlen tőkebefektetések. A rendszeres látogatónak is szembeötlők a változások. Régen túlléptek a nyersanyagexporton és az olcsó ruházati cikkeken. A helyszínen manapság olcsón beszerezhetők azok a minőségi cuccok, amelyeket az egykori katonai egyenruhagyárak helyén nyugati alapanyagokból, korszerű gépparkkal és technológiával gyártanak. Mire elérnek hozzánk, már méregdrága holmik. A legújabb technikai cikkeket egész utcasorokon kínálják – ahogy errefelé szokás – látástól vakulásig...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése