2018. szeptember 11., kedd

EGY KICSIT TALÁN MÉG VÁRNI KELL ARRA, HOGY SVÉD MENEKÜLTEK TÖMEGESEN ÁRASSZÁK EL EURÓPA UTOLSÓ KERESZTÉNY VÉGVÁRÁT

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H.A.
2018.09.10.


...Tény volt már négy évvel ezelőtt is, hogy bár a szociáldemokraták vezetésével alakulhatott kormány Svédországban, ez sokkal nehezebben jött össze, mint bármikor korábban a párt történetében. Tény, hogy a szélsőséges, magukat valamiért demokratának becéző, ámde radikális-rasszista elveket valló migránsellenesek 8 év alatt gyakorlatilag megháromszorozták a támogatásukat. Mint ahogy az is tény: bár a választók zöme – a Fidesz-média által előszeretettel nyomatott migráns-apokalipszis ellenére – nem akarja elvetemült szélsőségesekre bízni az országot, sem a baloldalnak, sem az úgynevezett konzervatív jobbközépnek nincsen megnyugtató válasza azokra a kérdésekre, amelyekre felkapaszkodva az elvetemült szélsőségesek 8 év alatt képesek voltak megháromszorozni a támogatottságukat.

Bár Svédország nem Magyarország, ahol tömeges csalásokkal, saját magára írt törvénykezéssel, kézből etetett, a pártszékházból irányított közmédiával, nulla választási programmal egy párt zsinórban háromszor be tudná húzni a választást a demokratikus immunrendszerrel nem rendelkező kéményen csodálkozó populáció feje fölött, így is mélyen aggasztó, hogy az a baloldali-liberális vonal, amely mentén Európa a 2. világháború után újjáépült, megtorpanni és gyengülni látszik. Nem képes megújulni, nem igazán képes meggyőző válaszokat adni azokra a kérdésekre, amelyeket a szélsőségesek egyre növekvő eredményességgel lovagolnak meg. Ez a választás ilyen értelemben nem kizárólag Svédországról, hanem egész Európáról szólt.

Arról, hogy a fontosabb európai választások – francia, német, holland, svéd, az olaszorszgit leszámítva – megmutatták: a zsigeri populista erők ugyan feltörekvőben vannak, de azért a legtöbb nyugati országban távol állnak attól, hogy kormányra kerüljenek. De arról is, hogy ezekkel az erőkkel sürgősen kezdeni kell valamit, az általuk tendenciózusan eltorzított, manipulált, ám valóságosan létező kérdésekre határozott, egyértelmű válaszokat kell adni. Aközött, hogy mindenkit befogadunk és senkit nem fogadunk be, és rohadjon meg/haljon éhen minden büdöstalpú kecskebaszó migráns, léteznek méltányos, egyszerre szigorú, ésszerű, korrekt és humánus válaszok. Olyan válaszokat kell adni, amelyek nem szabadítják rá végérvényesen Európára az Orbán-Salvini-féle hivatásos uszítókat, akik nem a probléma megoldásában, hanem a káosz fenntartásában érdekeltek.

Remélhetőleg Svédországban – a jelenlegi patthelyzet és az Origó veszett csaholása ellenére – a józan ész diadala fog érvényesülni, ahol nem az az alapvetés, hogy nincsenek problémák/a problémákat tabuként kezelik, hogy minden tökéletesen működik, hanem ahol a mindenkori kormány (legyen az mérsékelt jobboldali, avagy baloldali, vagy szivárványszínű, tökmindegy) képes az önkritikára és az önkorrekcióra. Ahol egyetlen párt sem úgy akar kormányra kerülni egymagában, hogy tömeges hisztériát generál egyik, vagy másik csoporttal szemben, és ahol a megélhetési demagógia gátat szab a társadalmi elvárásoknak megfelelő érdemi cselekvésnek.

Ez a sokpártrendszer persze fáradságos meló, és a sokmillió Svédország-szakértő büszke, szuverén országában a Fidesz nevű állampárt sok-sok híve most a svéd nemzethalált vizionálja, azért még szerintem egy kicsit várni kell arra, hogy svéd menekültek tömegesen árasszák el letelepedés céljából Európa utolsó keresztény végvárát. (Ahol olyannyira hasít a demokrácia, hogy a vietnami kommunista főtitkár ellen már tiltakozni sem szabad.)

Ennek ellenére – bár semmi újdonság nincs ebben – a szélsőséges európai vadhajtások visszaszorításának munkáját már nemigen kellene halogatni (tegnap is késő lett volna, Svédországban is, máshol), mert a hasonló vadhajtások már korábban igen nagy sikerrel lángba-vérbe borították Európát. Nem kellene megvárni, hogy ez megint bekövetkezzen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése