2018. szeptember 13., csütörtök

HARARI MÁSODIK LECKÉJE: KELL-E FÉLNÜNK A DIGITÁLIS DIKTATÚRÁTÓL?

TÉNYGYÁR
Szerző: Ténygyár
2018.09.13.


- A tömegek a jelentéktelenségtől félnek, és megszállottan használják meglévő politikai hatalmukat, amíg még nem késő

- Míg a tudományos fantasztikus művek tűzzel és füsttel átitatott drámai apokalipszist festenek elénk, a valóságban inkább egy sokkal banálisabb, klikkelési apokalipszissel fogunk találkozni

- Yuval Noah Harari a Sapiens és Homo Deus című, magyarul is megjelent sikerkönyvek tudós szerzője új művében a 21. század 21 leckéjét szedte össze, az alábbi cikk a könyv egy fejezetének forítása

A jelentéktelenségtől való félelem

A demokrácia nem szükségszerű. A demokrácia utóbbi évtizedekben elért sikerei csak villanások a történelem egészében. A monarchiák, az oligarchiák vagy egyéb autoriter módoksokkal gyakoribb formái voltak az emberi irányításnak.

A liberális demokráciák megjelenése a szabadság és az egyenlőség eszméjéhez kapcsolódik, ezmára magától értetődőnek és visszafordíthatatlannak tűnhet. De ezek az eszmék sokkal törékenyebbek, mint hinnénk. A demokrácia 20. században elért sikerei olyan technikai körülményekből fakadtak, amelyek most tiszavirágéletűnek tűnnek.

A 21. század második felében a liberalizmus veszíteni kezdett a hitelességéből. Egyre hangosabban és egyre többen kérdőjelezik meg, hogy a liberális demokrácia képes-e gondoskodni a középosztály valódi igényeiről; a politika egyre törzsibb formákat ölt; és egyre több ország vezetője hajlamos demagógiára és autokráciára. Ennek a politikai váltásnak összetettek az okai, de úgy tűnik, hogy összefügg a jelenlegi technológiai fejleményekkel. A demokráciának eddig kedvező technológia változóban van, és a mesterséges intelligencia (MI) fejlődésével ez még tovább változhat.

Az információs technológia folyamatosan fejlődik, és a biotechnológia kisebb-nagyobb előrelépéseivel betekintést kaphatunk az emberi élet olyan belső folyamataiba, mint az érzelmeink, a gondolataink és a döntéseink működése. Az információs technológia és a biotechnológia együtt soha nem tapasztalt felfordulást fog eredményezni az emberi társadalomban, azáltal, hogy aláássa az emberi döntéshozatal alapjait, és összezavarja az emberek vágyait. Ilyen körülmények között a liberális demokrácia és a piacgazdaság elavulttá válhat.

Lehet, hogy egy átlagember nem érti részletekbe menően a mesterséges intelligenciát vagy a biotechnológiát, azt azonban nagyon is érezheti, hogy elhalad mellette a jövő. 1938-ban a Szovjetunióban, Németországban vagy az Egyesült Államokban egyaránt azt éreztették az átlagemberrel, hogy ő a legfontosabb az egész világon, ő maga a jövő (feltéve persze, hogy nem volt sem zsidó, sem nő). Ha a propagandaplakátokra pillantott – amelyek általában szénbányászokat és acélmunkásokat ábrázoltak különböző heroikus pózokban –, saját magát láthatta rajtuk, és méltán gondolhatta, hogy: „Én szerepelek azon a poszteren! Én vagyok a jövő hőse!”.

2018-ban az átlagember már inkább jelentéktelennek érezheti magát. Rengeteg olyan rejtélyes fogalmat emlegetnekTED-beszédekben, kormányzati agytrösztökben és high-tech konferenciákon – mint a globalizáció, a blockchain, a génmanipuláció, a mesterséges intelligencia vagy a gépi tanulás (machinelearning) –,amelyekből a hétköznapi ember csak annyit sejthet, hogy ezek közül a kifejezések közül egyik sem róla szól.

A 20. században tömegek lázadtak fel a kizsákmányolással szemben, hogy a gazdaságban betöltött kulcsfontosságú szerepüket politikai hatalomra fordítsák. Jelen pillanatban a tömegek a jelentéktelenségtől félnek, és megszállottan használják meglévőpolitikai hatalmukat, amíg még nem késő.A Brexit és Donald Trump győzelme tehát a hagyományos szocialista forradalmakkal pont ellentétes természetű. Az orosz, a kínai vagy a kubai forradalmat olyan emberek indították, akik nélkülözhetetlenek voltak a gazdaság számára, de politikai hatalommal nem rendelkeztek. Ezzel szemben 2016-ban Trumpot és a Brexitet sok olyan ember támogatta, akik politikai hatalmat élveznekugyan, de rettegnek attól, hogy elveszítik gazdasági értéküket. Talán a 21. század populista lázadásai nem egy olyan gazdasági elit ellen zajlanak, amely kihasználja az embereket, inkábbegy olyan ellen, amelyre már nincs szükségük a tömegeknek. Ez talán vesztes csatát jelenthet. Sokkal nehezebb küzdeni a jelentéktelenség, mint a kizsákmányolás ellen.

Az információtechnológia és a biotechnológia gyors fejlődése még mindig gyerekcipőben jár, és vitatható, hogy mennyire felelnek a liberalizmus jelenlegi válságáért. Birmingham, Isztambul, Szentpétervár és Mumbai lakosai kevéssé figyelik az MI felemelkedését, és nem valószínű, hogy tisztában vannak annak lehetséges,az életükregyakorolt hatásaival. Az viszont kétségtelen, hogy a most lendületet kapó technológiai forradalmak az elkövetkező néhány évtizedben az eddigi legnehezebb kihívása elé fogják állítani az emberiséget...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése