2018. szeptember 20., csütörtök

LEFAGYOTT ORSZÁG

168 ÓRA ONLINE
Szerző: LAKNER ZOLTÁN
2018.09.20.


A parlamenti ülésen elhangzott hétfő délutáni felszólalás volt az utolsó alkalom, amikor Orbán Viktor újdonsággal rukkolhatott volna elő a Sargentini-jelentés elfogadását követően. Helyzet van, miután az európai kulcsszerepét egyre erősebb hittel átélő Orbán körül hirtelen megritkult a levegő.

Cas Mudde politológus beszélt lapunknak a nyáron arról, hogy Orbán sem számíthat ki helyesen minden lépést, hibázni fog. Ez következett most be, rosszul ítélte meg európai pártcsaládja tűrőképességét. A miniszterelnök arra kényszerülhet, hogy életre keltse a papírtigrist, az eddig csak fenyegetésnek szánt B-tervét, a populista pártszövetséget, ahelyett hogy a legnagyobb erőt formálná át belülről.

Tegyük hozzá, az Európai Néppárt egy héttel a szavazás után már korántsem olyan lendületes a Fidesz kizárása ügyében: nagyon kellenek a Fidesz által szállított szavazatok az EP-választáson. A magyar demokráciának a néppártiak ezzel tesznek a legrosszabbat, hiszen lehetőséget adnak Orbánnak egy újabb gyűlöletkampányra, de nem tartják őt tényleges és folyamatos nyomás alatt. A Néppártban talán azt hiszik, a Sargentini-jelentés ügyében mégiscsak megmutatták Orbánnak, a vörös vonal létezése nem csak legenda, tudnak neki fájdalmas élményt okozni.

A kétharmados strasbourgi szavazás után a kormány a régi patronjait durrogtatja: Brüsszel, Soros, álcivilek, hazaáruló ellenzék. Ez alkalmas az itthoni kármentésre, a Fidesz-tábor meghökkenésének kezelésére, de nem válasz Orbán európai pozíciójának meggyengülésére. Van igazság abban, amit a miniszterelnök mond, hogy a bevándorlásellenesség felülírja a hagyományos politikai törésvonalakat, azonban Orbán nem számolt azzal, hogy más tétek is vannak az asztalon. Az Orbánnal hasonszőrű politikusok térnyerése végre felrázhatja az európai politikát, és ha késve is, talán megtörténik a szembenézés azzal, hogy Orbán és elvbarátai a demokrácia elleni játszmát folytatnak.

Súlyos kérdés a következő hétéves uniós büdzsé alakulása is, a keleti tagállamok forráscsökkenésének mértéke. Terítéken van a költségvetési kritériumok összekapcsolása a jogállami elvárásokkal. Történik ez egy olyan időszakban, amikor a magyar kormány koncentrált támadást intéz a a sajtó, az igazságszolgáltatás és a tudomány szabadsága ellen. Arra számíthatunk, hogy a kormány egyre-másra szolgáltat alapot a jogállamiság helyzetével kapcsolatos további bírálatoknak. A miniszterelnök a saját tekintélyelvű döntéseivel torlaszolja el a korrekció, de még a taktikázás útját is.

Magyarország mellett Orbán Olaszországot, Ausztriát és Lengyelországot nevezte meg a bevándorlásellenesség zászlóvivőjeként, csakhogy ez a szövetségi rendszer korántsem olyan erős, mint ahogy azt láttatni szeretné. Az olasz és az osztrák kormánykoalíciónak csak a kisebbik pártja áll Orbán mellett. Potenciális konfliktusforrás velük is, hogy a menekültek elosztásának elutasításában Orbán hajlíthatatlan, az olasz és az osztrák kormány viszont igényt tart az európai együttműködésre. Azt pedig éppen mostani lapszámunkban nyilatkozza egy szakértő, hogy a lengyel kormány Orbán iránti lelkesedése alábbhagyhat, ha az uniós pénzekről szóló alkudozás élessé válik.

Nem a kapukulcs a fő kérdés, amit Orbán emleget, hanem a kasszakulcs. Márpedig a NER sokba’ van, temérdek pénz kell hozzá, és a miniszterelnök szép sorjában minden uniós nettó befizető ország kormányával összeveszett...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.