Szerző: CSEPELYI ADRIENN
2018.09.22.
Grammy-, Gramophone-, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész. 1953-ban született Budapesten. 1979-ben emigrált, osztrák állampolgárságát azután adta vissza, hogy 2000-ben kritizálta az osztrák szélsőjobb megerősödését. Azóta brit állampolgár. 2011-ben a magyarországi rasszizmus, antiszemitizmus, idegengyűlölet és a diktatórikus tendenciák előretörése miatt emelte fel a hangját a Washington Postban megjelent nyílt levélben – és később egy, a többi közt Fischer Ivánnal jegyzett másik levélben. Miután erre válaszul fenyegetéseket kapott hazánkból is, lemondta magyarországi koncertjeit, sokáig interjút sem adott. 2013-ban megkapta a londoni Királyi Filharmóniai Társaság (RPS) Aranymedálját. A Daniel Barenboim izraeli-argentin zongoraművész-karmester és Edward Said palesztin-amerikai irodalomtudós által alapított berlini zeneakadémia docense. 2014-ben II. Erzsébet a zeneművészetért végzett munkájának elismeréseként lovaggá ütötte.
Schiff András szeptember 30-án a kismartoni Esterházy Kastélyban lép fel a classic.Esterházy koncertsorozat keretein belül, műsorának címe: Haydn a zongoránál. Bizonytalan ideig továbbra sem hallhatjuk őt Magyarországhoz ennél közelebb, évek óta nem hajlandó interjút sem adni a hazai sajtónak, éppen ezért kivételes helyzet, hogy az Index emailben kérdezhette a koncert előtt.
Tényleg idegesítik a mai slágerek?
A populáris zene – vagy minek nevezzem – számomra elfogadhatatlan, már csak az elviselhetetlen hangerő miatt is. Ez messze meghaladja a toleranciahatárt, aminek az a következménye, hogy ma az emberek túlnyomó része nagyot- vagy rosszul hall, és az idegrendszerük is tönkre lett téve.
NE TAGADJUK: A MESTERSÉGESEN ELŐÁLLÍTOTT HANGERŐ MÁR NEM ZENÉT, HANEM CSUPÁN ZAJT PRODUKÁL, AMI AZ EMBEREKET ÉRZÉKETLENEBBÉ, DURVÁBBÁ, KEGYETLENEBBÉ TESZI.
Ehhez jön még a könnyűzene közönségessége, vulgáris-primitív mivolta, harmóniailag szinte semmi érdekes nem történik benne, ritmus helyett pedig egy mechanikus "beat"-et szolgáltat, ami olyan érzés, mintha az ember fejét folyamatosan gőzkalapáccsal vernék. Tudom, hogy sokan nem értenek velem egyet, de vállalom a támadásokat, mert nekem van igazam. Ez nem olyan, mint a brexit vagy Donald Trump, ahol a többség dönt.
Sokszor mondta, hogy a Schiff, Kocsis, Ránki trió bizonyos szempontból nyomasztóvá vált egy idő után. Mintha annak ellenére akarták volna önöket egy (popzenei párhuzamot hozva) „fiúzenekar” keretei közé szorítani, hogy érezhető volt: saját jogon is korszakos muzsikusok. Jól érzékelem, hogy napjainkban a kiadók, a zeneipari döntéshozók még a korábbinál is jobban erőltetik az ilyesfajta „megcsinált” koncepciókat?
Ami annak idején történt, arra ma már csak nosztalgiával gondolhatunk vissza. Ma szinte mindent az üzlet, a kommercializmus, a marketing irányít, az egész rendkívül ízléstelen és gusztustalan. Az, hogy például nekem mindezek közepette sikerült valamit elérnem, szinte a csodával határos...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.