2018. szeptember 18., kedd

NEKIK MÁR CSAK A TÉL MARAD

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2018.09.17.


Elkezdődött az országgyűlési valami. Munkának végtelenül sok jóindulattal sem vagyok képes nevezni azt a nyíltszíni bohózatot, ami ott zajlik. Nem sok változás történt az elmúlt évekhez képest. Talán csak a miniszterek elnöke váltott zakóméretet, de Semjén Zsolt éppen olyan áthatóan szerelmes ábrázattal csodálja a főnökét, mint eddig. Gyurcsány Ferenc a fő ellenség, az ellenzéki képviselő szerepkörében fellépők hazaárulók. Szóval semmi különös, a cirkusz folytatódik.

Miközben a Fidesz a KDNP-nek nevezett piócapárttal karöltve ócsárol mindent és mindenkit, az ellenzékinek nevezett pártok ellenzékinek nevezett képviselői úgy tesznek, mintha valóban ellenzékiek lennének és mintha tennének valamit – meg kell szolgálni a megemelt fizetést és az egyéb juttatásokat -, idekint a való világban közeledik az ősz. Most ugyan még meleg van, de ez hamarosan változni fog, még a globális felmelegedés ellenére is. Az ősz után hamar megérkezik a tél, amit onnan lehet felismerni, hogy olyankor hideg van. A Parlamentben persze nincs hideg, hiszen ott égetik el az adófizetők forintjait. A képviselők otthonaiban sincs hideg, telik a rezsire a megemelt fizetésekből, a lakhatási támogatásokból. De mindenhol máshol hideg lesz. Idén is. Egyre hidegebb, egyre tovább.

A Parlamentben vihorászó urak és hölgyek vajon gondolnak-e azokra az emberekre, akiket képviselniük kellene? Akikért harcolniuk kellene. Nem, nem Soros ellen, nem Brüsszel ellen, nem a migránsok ellen és nem Sargentini ellen kell harcolni, hanem ennek az országnak a kitaszítottjaiért. Azokért, akik önmagukért nem tudnak kiállni. Azokért, akiknek a hangját nem hallja meg az identitást és a keresztény gyökereket oly bőszen védelmező kormány, sem a kollaboráns ellenzék. Azokért kellene harcolni, akik nem számítanak. Akik nem biztos, hogy szavaznak. Azokért, akik nem fogják bejuttatni a képviselő hölgyeket és urakat a jól fizető biztos állásba. Őket kellene védelmezniük foggal és körömmel. Értük kellene harcolni tíz acélkeményre görbített ujjal, tajtékzó szájjal. Értük kellene ordítani, utcára hívni az embereket, a nyilvánossághoz fordulni, a sajtó segítségét kérni, az emberség erejét követelni. Értük, akik számára lassan már csak a véget érni nem akaró tél marad. Semmi más...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése