2018. szeptember 18., kedd

TGM: EZT MÁR NEM!

HVG ONLINE / KULT
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2018.09.18.


Fölszólítjuk a kulturális (meg egyéb) állami intézmények munkatársait: tanúsítsanak polgári engedetlenséget, amelyet utólag igazolni fog az alkotmányos helyzet visszaállítása.

„Az összes állami fenntartású kulturális intézmény mától csak akkor tarthat bármilyen »sajtónyilvános« eseményt, akkor nyilatkozhatnak munkatársai, ha negyvennyolc órával korábban engedélyeztetik az Emberi Erőforrások Minisztériumával” – írja a hvg.hu.

„Sem sajtótájékoztatót, sem interjút, de még közleményt sem adhat ki az Operaház, a Nemzeti Múzeum, a Müpa, illetve az Emmi alá tartozó bármelyik intézmény, ameddig jóvá nem hagyta a minisztérium. [...] Nemcsak a nyilatkozó személyét, beosztását és a médium nevét kell beírni előregyártott táblázatba, hanem az interjú témáját, és a nyilatkozat »fő üzenetét is«. A minisztérium azt is megmondja a magyar kultúra csúcsintézményeinek, hogy »egész mondatban« írják le, miről fogják tájékoztatni a közvéleményt.”

Ez a törvényes magyar kormány egyik minisztériumának az utasítása.

Az utasítás alkotmányellenes, sérti a szóban forgó intézmények és köztisztviselők szólásszabadságát, akik kétségtelenül nem árulhatják el a hivatali és az államtitkot, de ezen túl megbízóiknak – a magyar népnek – nyíltan elmondhatják a véleményüket a munkájukról és bármi másról. Nyilván nem nagyon nevezhetik begyöpösödött idiótának a fölötteseiket, és nemigen mondhatják, hogy aki ezt a kormányt támogatja, elvesztette a józan eszét: ez talán fegyelmi vétség lenne, de ha emiatt elbocsátanák valamelyiküket, azért még ezt a tárgyszerű nyilatkozatot is megvédhetnék a munkaügyi bíróság előtt.

Az abszolút monarchiák bukása óta a kormányzás és a közigazgatás alapelve a nyilvánosság – enélkül egyébként a felelős (a parlamentnek, vagyis közvetve a népnek felelős) kormány se lehetséges –, ami azt jelenti, hogy az adófizetők által eltartott állami intézmények nem működhetnek titokban, hanem csak a honpolgárok szeme láttára. Az intézmények vezetői, képviselői, alkalmazottai az állami fölsőbbség által – hiszen szólás- és sajtószabadságot ír elő az alkotmány és számtalan, hazánkban ratifikált és becikkelyezett nemzetközi egyezségokmány – nem ellenőrzött sajtóban szabadon vitathatják szakterületük problémáit, közzétehetik a releváns információkat, és más tekintetben is arról beszélhetnek, amiről akarnak, jelezve persze, hogy hol válik el magánvéleményük az intézményük hivatalos álláspontjától. Ahhoz a minisztériumnak semmi köze, hogy a munkájukat szorgosan végző, kötelességtudó állami alkalmazottak miféle sajtónak nyilatkoznak.

Addig is, ameddig a független magyar bíróság meg nem semmisíti ezt a gyalázatos és ostoba utasítást, fölszólítjuk a kulturális (meg egyéb) állami intézmények munkatársait, hogy ne vegyék tekintetbe. Tanúsítsanak polgári engedetlenséget, amelyet utólag igazolni fog az alkotmányos helyzet visszaállítása.

Tehát – teszem azt – nyugodtan mondják el, hogy a kulturális kormányzat vagy a külügy hány magyar írótól (és kiktől) vonta meg menet közben a kilátásba helyezett anyagi támogatást, amely nélkül nem vehetnek részt az egyik legfontosabb nemzetközi könyvvásáron – bár ott már számítottak rájuk külföldi olvasóik –, mert a hivatal ráébredt: ezek a jeles szerzők nem a jobboldali magyar kormányzat föltétlen támogatói. Ezt a döntést a lelkiismeretes köztisztviselő bizonyára nem tudja megmásítani, de nyugodtan a közvélemény tudomására hozhatja, hogy mi folyik a kultúraigazgatásban. („Hírünk a világban” rovat.) Ehhöz joga van, sőt: ez a kötelessége.

De ez csak esetleges példa.

A lényeg ez: a jogtalanságot nem kell és nem szabad eltűrni. Ráadásul: az érintett kulturális intézmények (elvben) maguk is szabadok és önkormányzók, tevékenységük teremti meg a szabadság egyik legfontosabb közegét. A róluk szóló információ és vita teljes szabadsága közérdek, s aki korlátozni akarja, nem méltó arra, hogy fontos állami tisztséget töltsön be, és illenék őt haladéktalanul elmozdítani – hiszen tudomásunk szerint az alkotmánysértés nem bocsánatos vétek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése