2018. szeptember 22., szombat

VÁLASZTÁSI AUTOKRÁCIÁVÁ SILÁNYULT A MAGYAR DEMOKRÁCIA - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.09.22.


- Magyarország egyre nagyobb aggodalmat kelt Európában, Orbán Viktor mind jobban szembefordítja a liberálisokat, illetve az általa képviselt keményvonalasokat, egy nap még a szélsőjobb vezére is lehet belőle a földrészen 

- Orbánt cserbenhagyta óvatossága, túl közel ment a Naphoz, ezért viaszszárnyai megolvadtak - most lezuhan és a tengerbe fullad?

- Az EU-nak foglalkoznia kell a migrációval, mert egy szép nap csak véget ér a mostani magyarországi rendszer!

Time

Orbán Viktor fokozza a megosztottságot a liberálisok és a keményvonalasok között. Lépései növelik az aggodalmat a földrészen, miután a menekültválság kezdete óta egyre inkább eltávolodik a demokratikus normáktól. A politikus és a nacionalista Fidesz folyamatosan gyengíti a demokratikus biztosítékokat, immár teljes mértékben ellenőrzi a kormányzás minden ágát, miközben elhallgattatja a független sajtót. 4 éve dobta be az illiberális demokrácia gondolatát, ami erős államot jelent, ám a köz csupán korlátozottan fejtheti ki ellenvéleményét.

Az unió baja ott van, hogy ez a megközelítés igencsak népszerű Magyarországon és a kontinens vezetői mind inkább kettészakadnak az integráció híveire, mint Macron, illetve a bevándorlás ellenes populistákra, lásd Orbánt és Salvinit. Habár a Frontex fejlesztését Brüsszel olajágnak szánta a keményvonalasok számára, a magyar kormányfő válasza a szervezet legnyíltabb elutasításával ért fel. Majd minthogyha jelezni akarta volna, hogy vannak más lehetőségek is a kezében, találkozott Putyinnal, aki szintén hatalmi tényező a térségben.

Der Standard

Orbán-Ikarusz Macron-Ödüsszeusz ellen. Így ábrázolja a két pólus csatáját a Le Monde korábbi bécsi tudósítója, aki ebben a minőségében sok-sok éven át foglalkozott Közép-Európával. Joelle Stolz szerint a két politikus két eltérő értékvilágot testesít meg: az egyik oldalon van a nacionalista bezárkózás, illiberalizmus, bizalmatlanság a nemzetek feletti Európával szemben, a másik oldalon mindennek az ellentéte. Az Ikarusz-hasonlat a strasbourgi döntés kapcsán jutott a szerző eszébe, mert úgy ítéli meg, hogy a magyar kormányfő is túl közel merészkedett a Naphoz, sok-sok év után átlépte a vörös vonalat. A határok feszegetését jól ismeri, annak köszönheti a felemelkedését. Az induláskor még értette, hogy a politikai létezéshez szükség van vízióra, azt kell követni teljes erőből. Ez fontos része Orbán személyiségének. 2010-től azonban lépésről lépésre bontotta le a demokráciát.

Macron azért hasonlít Odüsszeuszra, mert az a cél lebeg a szeme előtt, hogy visszatérjen Ithakába. Ehhez a kölcsönös segítséget, a gyakorlatias intelligenciát, az erkölcsi tartást veszi igénybe. Ezek igen fontos jellemzők, amikor ennyire bizonytalan irányba tart az emberiség utazása.

Le Monde

Magyarország mára választási autokrácia lett, a migránsellenes szöveggel Orbán Viktor azt igyekszik eltitkolni, hogy fel akarja számolni a magyar demokráciát, ám ha az EU az értékei alapján jár el, akkor ki kell zárnia az országot. Így látja a helyzetet Van Rompuy korábbi bizottsági elnök tanácsadója, aki jelenleg az európai jog professzora Hollandiában. Luuk van Middelaar szerint a strasbourgi elmarasztaló határozat a tisztázás és az újjászerveződés pillanatát jelentette az EPP számára.

Orbán ugyan kereszténydemokratának állítja be magát, hogy ily módon megnyugtassa a szövetségeseket, ám van egy olyan frontvonal, ami egyáltalán nem összebékíthető a pártcsaládban. A Merkel-féle irgalmas szamaritánus álláspont nyitott a bevándorlásra és európai szolidaritást szorgalmaz. Ezzel szemben áll a magyar vélemény, amelyet egy kis ország képvisel, de nagy vonzerőt gyakorol a jobboldal jelentős részére és a nyugati közvéleményre. A szankciós döntés az elhatárolódás első jele a Néppárton belül. A konzervatívok bizonyosan nem tudnak egyszerre a kancellárral és a magyar kormányfővel kampányolni az EP-választásra, annál is kevésbé, mivel a fő téma a migráció lesz.

A szakértő elképzelhetőnek tartja, hogy Orbán lesz az európai szélsőjobb feje. Ő az a csatlós, akit Bannon keres. Mert ugyan demokrácia-ellenes álláspontja hitelteleníti, de az üzenete hat. Nem hagyja, hogy megszégyenítsék. Nyáron már felvetette, hogy keresztény, európai, iszlámellenes pártot kell alapítani. Lesz annyira intelligens, hogy ne akarjon mindenkit a zászlaja alá gyűjteni, igyekszik majd kizárni a szélsőjobbot, a neonáci csoportokat és a hasonlókat. Az elemző ésszerűnek tartja az első magyar reakciókat az európai szankcióra, mert annak segítségével össze lehet keverni az alapértékeket a migráció fölöttébb vitatott kérdésével.

Ami a szabadságjogokat illeti, Magyarország már nem demokrácia. csupán annak Patyomkin-változata. A szavazópolgárok spanyolfalként szolgálnak, többé nem léteznek ellensúlyok. A sajtó, az igazságszolgáltatás, a civil szféra, a felsőoktatás, mind-mind hallgatásra kényszerül. A Néppártnak számolnia kell azzal, hogy a Fidesz tagsága Achilles-saroknak bizonyulhat a választók szemében. Viszont ha kiteszik Orbánt, akkor az amputációként hat, mivel ellentétes az európai összefogás gondolatával. Szóval hatalmas dilemma ez...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.