2018. október 8., hétfő

A BALATONBAN ÁLLVA MÉG FELISMERTÉK A VÉRLÁZÍTÓ KORRUPCIÓT A FIDESZESEK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: LAKNER ZOLTÁN
2018.10.08.


Radikális, gyilkos erővel ígérte visszaszorítani a korrupciót több mint tíz évvel ezelőtt az ellenzéki Orbán Viktor, mivel nem szenvedhette a fejétől bűzlő hal közéleti kipárolgását. Szóvivője feltűrt nadrágban állt a Balatonban, az őszödi kormányüdülő bérbeadásának sorsát firtatta, a tranzakcióét, amelynek egyik szereplője olyan cég volt, amely ma már Mészáros Lőrinc nevén van. Kis magyar retró: a fideszes korrupciós aggodalmak közelmúltja.

Talán senki nem merné állítani, és tévedne is, ha ezt tenné, hogy a hazai korrupció története mindössze nyolc évre nyúlik vissza. Az oligarchák háttéralkui, a hazai és külföldi nagyvállalatok nyilvánosság elől rejtett, de sokak által minimum sejtett érdekkijárásai döntően befolyásolták az 1989–1990-es és a 2010-es rendszerváltások közötti két évtizedben Magyarország sorsának alakulását. Elosztási és ágazati döntéseket, profitszerzési lehetőségeket, tulajdonviszonyokat határoztak meg, mérgezték a közéletet, a demokráciába vetett bizalmat.

Azt is kevesen vitatják azonban, hogy az Orbán-rendszer szintet lépett vagy inkább dimenziót váltott, amikor fő szabállyá tette a korrupciót, összeépítette a politikai struktúrát a korrupciós mechanizmusokkal. A rendszerértelmezések csak abban térnek el egymástól, hogy a pénzt eszköznek vagy célnak tekintik, mindazonáltal a rendszerkorrupció létének dolgában konszenzus mutatkozik. A NER kulcsfigurái sem tagadják e sajátos kiválasztási és önépítési mechanizmus fennállását, csak éppen más előjellel látják el az eredményét. Közismert Lánczi András kijelentése arról, hogy amit mások korrupciónak tartanak, az a kormány legfőbb politikája. Vagyis az erőviszonyok tartós átrendezése a magyar társadalomban, amire a kormánypártiak szerint felhatalmazást ad – amiképpen mindenre – a választási győzelmek sorozata.

A közvélemény által kevésbé ismert, de annál fontosabb ideológusa a rendszernek Tellér Gyula, aki néhány évvel ezelőtt arról értekezett, hogy az orbáni klientúra „egyfajta politikai anyaméh az új teljesítménynyújtó társadalomrész megformálására és megnövelésére”. A kormány „létrehozza és hatalmával védi a rendszert és benne a teljesítménynyújtók különleges pozícióját, ezek viszont ciklusról ciklusra újratermelik az így működő kormány hatalmi helyzetét”. Ily módon válik a korrupció politikai programmá, és alakulnak át a választások fedősztorikká, amelyek funkciója a hatalmi struktúra erejével átformált társadalmi viszonyrendszerben a hatalmi struktúra rituális megerősítése...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése