2018. október 18., csütörtök

A KÖZOKTATÁS HÁTSÓ UDVARA - A LEGROSSZABB KÖZÉPISKOLÁK

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: VAS ANDRÁS
2018.10.18.


Az ország legrosszabb középiskoláiba járó gyerekeknek nem csak a tananyaggal, hanem lelki bajokkal és a szegénységgel is meg kell küzdeniük.

Az iskolaválasztást segítő legjobbiskola.hu portál az idén több mint ezer hazai középiskola 1678 képzési formáját rangsorolta a kompetenciamérések és az érettségi eredmények alapján, s e szerint a veszprémi Lovassy, a budapesti Deák téri, Eötvös, Fazekas, a szegedi Radnóti, a debreceni Kossuth, a nyíregyházi Krúdy, valamint a zalaegerszegi Zrínyi számítanak az ország legjobb gimnáziumainak. A lista másik végéről viszont nem esett szó sehol, ezért utánajártunk, miért éppen a salgótarjáni Borbély, az abaújkéri Wesley, a berettyóújfalui Eötvös, a komáromi Kempelen, valamint a karcagi Lábassy a leggyengébbek. 

- Ilyen egy halódó város iskolája – jellemezte a lista 1678. helyén záró Salgótarjáni Szakképzési Centrum Borbély Lajos Szakgimnáziumát és Szakközépiskoláját az intézmény egyik korábbi tanára. – Aki csak teheti, menekül Salgótarjánból, a rendszerváltás óta a lakosság harmada elköltözött. Értelemszerűen az iskolázottabbak és a tehetősebbek mentek el, a képzetlenebbek maradtak, s így ezzel arányosan "a gyerekanyag" is folyamatosan romlik. Nem véletlen, hogy a legjobb helyi gimnázium, a Bolyai sincs a legjobb kétszázban. 

A Borbélyban építőipari és műszaki szakképzések mellett érettségit adó autószerelő-, kozmetikus- és fodrászoktatás folyik, a diákok a kompetenciamérésben tavaly a nemzetközi összevetésben meglehetősen alacsony magyar átlag 83-84 százalékát érték el, érettségi eredményeik pedig messze a hazai átlag alattiak: középszinten történelemből 36, magyarból 28, matematikából 9 százalékot értek el a vizsgázók. 

A "gyerekanyagot" emelte ki, mint az eredménytelenség legfőbb forrását a rangsor 1658. helyén végzett kaposvári Kinizsi Pál Élelmiszeripari Szakgimnázium és Szakközépiskola egyik tanára is. 

- Az a baj, hogy nem azért jönnek hozzánk a diákok, mert érdekli őket valamelyik szakma, s meg akarják tanulni, hanem mert nem veszik fel őket máshová – állította a neve elhallgatását kérő pedagógus. – Ugyanilyen elven mennek az építőipariba is, igazából az dönt, hogy nálunk olyan képzések indulnak, amelyeken zárt helyen lehet dolgozni, az építőben pedig kintiek. 

A tanár szerint, mivel kevés a tudatos pályaválasztó az iskolájukban, így a diákok többségét nem is érdekli, milyen jegyeket, bizonyítványt kapnak, mert nagy részük nem is a végzettsége alapján akar elhelyezkedni. - Az érdektelenség mellett a másik nagy probléma, hogy rengeteg a funkcionális analfabéta, a sajátos nevelési igényű, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerek, akik komoly lemaradással, tudáshiánnyal érkeznek az általános iskolából – tette hozzá. – Igazából nem is értem, hogyan engedhetik ki őket az alapfokú iskolák, illetve pontosan tudom: meg akarnak szabadulni a problémás gyerekektől. Csak éppen azt nem veszik figyelembe, hogy a középfokú oktatásnak nem az alapszint megtanításáról kellene szólnia. El lehet képzelni, milyen szakmunkás lesz valakiből, aki nem tud százas nagyságrendben számolni. 

A probléma nem egyedi, oktatáskutatók régóta figyelmeztetnek rá, hogy a jelenlegi hazai közoktatás nem alkalmas rá, hogy a hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket felzárkóztassa. Nem véletlen, hogy a statisztika szerint az elmaradottabb kistérségekből egyre nehezebb bekerülni a felsőoktatásba: tíz év alatt 18 százalékkal csökkent az esélyük az ilyen helyről érkezőknek, s a folyamat 2013 óta látványosan felgyorsult...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése