AZ EMBER MÉLTÓSÁGA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: SZÜDI JÁNOS
2018.10.05.

Minden ember közös jussa az a méltóság, amely a születésétől fogva a haláláig megilleti, akár tud róla, akár nem, akár büszke rá, akár nem, akár igényt tart rá, akár nem. Az emberi méltóság – mondhatjuk – isteni adomány, el nem vonható, el nem adható, el nem utasítható, el nem veszíthető. Így mindenki „méltóságos” és e körben egymással egyenlő. Az ember méltósága mindenkinek azonos értékű, azonos terjedelmű, bárhol él e földön, bármilyen feltételek között, bármilyen tulajdonsággal rendelkezik. „Méltóságos” a szegény, a gazdag, a szép, a csúnya, a fiatal, az öreg, a sikeres, a sikertelen. Az emberi méltóság olyan, mint a lelkiismeret, lehet, hogy szunnyad, de nem hagy el senkit. Velünk van akkor is, ha fittyet hányunk rá. Az emberi méltóság nem a hatalom adománya, nem uralkodói kegy eredménye. Ez nem jelenti azt, hogy független a hatalomtól. Attól, hogy létezik, korántsem biztos, hogy létét elismerik. Sőt! Az emberi méltóság elismerése és tisztelete a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméi diadalának termése, és fennmaradása a demokrácia függvénye. Kinek jutott volna eszébe tisztelni a rabszolga, a jobbágy emberi méltóságát? Az emberek a természet rendjeként fogadták el az alá-fölérendeltséget, a kiszolgáltatottságot. Évszázadokig azt hirdette a hatalom – az egyházak támogatásával és közreműködésével –, az alázatosság erényének gyakorlása, a születéssel kijelölt út végigjárása, a sorscsapások elfogadása, az ismeretlentől való tartózkodás, a fennálló rend tisztelete mind-mind hozzájárul a túlvilági boldogság elnyeréséhez. Az önérzetében sértett, megalázott ember nem kockáztatott, tűrt...

ITT OLVASHATÓ