2018. október 16., kedd

AZ SEM VILÁGOS, HOGY MAGYARORSZÁG MICSODA - HUSZÁR TIBOR: NEKEM ORBÁN VIKTOR MÁR NEM TUD MEGLEPETÉST OKOZNI

168 ÓRA
Szerző: BUJÁK ATTILA
2018.10.16.


Ha az ember megél nyolcvannyolc évet, a történelem egyre sebesebb formaváltozásai közepette ebbe két-három rendszerváltás is belefér. Huszár Tibor moszkvai egyetemi hallgatóként kezdte a fényes szelek nemzedékének tagjaként. Hazatérve a Petőfi Kör vezetőségi tagja lett, némi időbe telt, míg megtalálta hivatását, a szociológiát. Fontos munkái közé tartozik a Bibó-életmű rendezése és kiadása. Az újabb rendszerváltás után tíz évet töltött Kádár pályafutásának kutatásával és megrajzolásával. Erdei Ferenc és a vidékpolitika a reformok áramába kapcsolódva mindig foglalkoztatta Huszárt. Ma csöndesen, visszavonultan él. A baloldal leépülése, nemzetközi depressziója természetesen foglalkoztatja, de mivel látott már győztes és vesztes trendeket, meg van róla győződve, az Orbán-rendszer is véget ér.

Hosszú élete során két rendszerváltás részese lehetett. Szerintem, amit 2010 óta látunk, immár a harmadik. Nem érzi úgy, hogy hullámvasúton ülünk, s néha a feje tetejére áll a világ?

– A két rendszer, Orbán és Kádár világa közötti egyezéseket első látásra nehéz felfedezni. Alaposabban nézve bizonyos azonosságok mégis szembetűnnek. Az Orbán-rendszerről persze nem tudjuk, emelkedő szakaszában tart-e, vagy bekövetkezett már a „nagy átesés”. Minden rendszernek van expanzív és konszolidációs szakasza. Kádárék esetében a konszolidáció a megtorlások korszakát követi, 1963 után váratlanul indul, s a rendszer szinte átmenet nélkül csusszan bele a reformokba. Ekkor kerül előtérbe Nyers Rezső, a korábban PB-taggá, majd KB-titkárrá emelkedő Aczél György vagy az agrárkérdéssel foglalkozó Fehér Lajos. Ezek eléggé egy irányba mutató folyamatok, miközben nem szabad elfelejteni, hogy maga a rendszer egy nemzetközi, hidegháborús struktúra részeként működik. Kádár uralkodását folyamatosan fenyegető mozzanatok kísérik. Előbb a nagy támogató, Kádár barátja és felemelője, Hruscsov bukik el, és már akkor is rezeg a léc. Ez persze csak egy röpke mozzanat a több évtizedes történetben. Kádárt hazai opponensei Moszkvában, ha megtehetik, áztatják. Az örök egyensúlykeresés bonyolult, sebészi pontosságot igénylő folyamat. Brezsnyev szürke garnitúrájának kiszámíthatatlansága önmagában feszültségforrás. Kádár reformjait kezdettől átszövi az álcázás, a rejtőzködés, az alkudozás kényszere, míg a rendszer bele nem olvad a fehérnél is halványabb árnyalatba.

Alkalmazkodnia, alakoskodnia Orbánnak is kell.

– Még szerencse, mondhatnánk erre. Orbán is gyakran szaladgál Moszkvába, de rendszerének nem ez az egyetlen vonatkoztatási pontja. Az a nemzetközi közösség, amelyhez tartozik, az Európai Unió, rendszere számára folyamatos veszélyforrás. Hogy ne menjünk messzebb, a közelmúltban nagy szavazataránnyal, 448 igennel, 197 nem ellenében szenvedett súlyos vereséget. Ez nyilván csak a bajok kezdete, uralma ettől nem rendül meg, de ezt a szavazást nem ajánlatos figyelmen kívül hagynia.

Ami a Fidesz rendszerének stabilitását illeti, vitatkoznék. A struktúra láthatóan kezd megmerevedni, ami Orbánnak azért jelent gondot, mert lételeme az örök mozgás, a támadás.

– Ha valóban így van, ennek következménye lesz. Lehet, hogy maga a szerkezet elhibázott. Lehet, hogy bogaras öregúr vagyok, de számomra az sem világos, hogy Magyarország tulajdonképpen micsoda. Nekem fura, hogy létezik egy ország, amely nem köztársaság, hiszen nincs államformája, de köztársasági elnöke van. Nyolc évig Orbán hatalmas tempót diktált törvényalkotásban, Alaptörvény-módosításokban, az elképesztő mértékű állami központosításban. Most itt állunk egy államszerkezettel, amelyről csak azt nem tudjuk, micsoda.

Ez is magyar hagyomány, a Horthy-rezsim is működhetett király nélküli királyságként. El tudja képzelni, hogy Orbán a csúcsra érve, dominanciája egy pontján, államfőként kívánja hatalmát kiterjeszteni?

– Mindent el tudok képzelni. Nekem már nem tud meglepetést okozni.

Harminc év után ismét központi kérdés Magyarország politikai orientációja. A Kádár-rendszer mennyiben volt Nyugat-ellenes? Mert Orbán rendszere gyakran annak látszik.

– A kérdés indokolt. Más értelemben volt Nyugat-ellenes a Kádár-rendszer, és más értelemben Orbán. Kádáré kényszer volt, a rendszer súlyos tehertétele. Mindvégig ezzel kellett küzdenie. Orbán viszont, amikor főfoglalkozású politikus lett, a Nyugat barátjaként határozhatta meg magát. Amit most gyakorol, az nem más, mint a szokásos magyar hintapolitika: az Európai Unió tagjai vagyunk, de jó emberünk Putyin, barátunk Erdogan, és mindent megérne, ha Trump is az lenne.

Már ha tudomást venne Magyarországról. Ha tudná, merre keresse a térképen.

– Láthatjuk, Orbán környezetében milyen szomjasan várják, hogy az amerikai elnök fogadja végre a kedves vezetőt. Még a katonai kiadások összegét is hajlandók voltak a NATO által elvárt szintre emelni. Most, hogy a lengyel vezetést meghívták Washingtonba, Orbán külpolitikai törekvéseinek ez lett a centrális pontja.

Orbán a kampányt a bevándorlásellenességre hangszerelte. Kivándorlásról nem esett szó. Romániából két évtized alatt ötmillió ember távozott. Lettországból a népesség fele vándorolt ki. Ehhez képest a migránsok száma elenyésző. Furcsa, hogy egy magát nacionalistának tartó rendszert ez a legkevésbé sem izgatja.

– A rendszertől a nacionalizmust nehezen tudnám elvitatni. Ez az ideológiai szósz – bevándorlás, migránsozás, népszaporulat – a rendszer örök színjátszása. A hangsúly most a bevándorlásellenességen van, politikai szempontból láthatóan nagy üzlet, hiszen nem is akarnak belőle kiszállni, miközben a határon embert nem találni, aki Magyarországon akarna letelepedni. A rendszer máig legnagyobb sikere a kerítés, a határon felhúzott dekoráció. Hogy milyen mértékű a fiatal, progresszív értelmiség elvándorlása, legbántóbban az egyetemek légköre demonstrálja. Nálunk ez ma már-már családi veszteség. A fiam ugyan hazajött az idén, de két unokám Angliában él. Az egyik befejezte tanulmányait, a másik hamarosan befejezi. Úgy mennek el a gyerekek, hogy abban sem lehetünk biztosak, vissza fognak-e nyaranta járni. Mi lesz ebből? A József Attila által megénekelt másfél milliós kitántorgás?
...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése