2018. október 15., hétfő

DÜHÖMBEN ÍRTAM

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.10.15.


...Ezzel a néppel nem az a baj, hogy a nép viselkedik úgy, mint ahogyan a hajléktalanok szoktak, azaz nem érdekli semmi, mert semmije nincs, nem is lehet semmije. Mert ugye mint tudjuk, a hajléktalanságnak nem az a lényege, hogy nincs veszteni valója, hanem az, hogy nincs esélye sem a tulajdonszerzésre. Polgárság és abból eredhető demokrácia azért nincs Magyarországon, és azért nincs esélye sem, hogy valamikor legyen, mert tulajdona mindig másnak van, és a nép ebbe már akkor beletörődött, amikor azok a mások idegen megszállók voltak. Most a helyzet fájintos, mert a mieinknek van tulajdona. Nekünk most sem lesz, de először is, ennek nem vagyunk tudatában, másodszor, ha tudnánk, hogy ez így van, akkor azt rendben lévőnek találnánk. Mert mi, a nép úgysem bírnánk azt a tulajdont használni, hát jobb is, ha nincs. Jó, azok se tudják, akiknek most van, de az meg kit érdekel, ha egyszer fogalmunk sincs róla, mi különbözteti meg a büdösbunkó parasztproli csúti futballistát meg a pereputtyát a polgártól, arról meg végképpen nincs, mi is volna az ésszerűen funkcionáló magántulajdon szerepe egy ésszerűen funkcionáló társadalomban.

Ezzel a néppel az a baj, hogy az úgynevezett magasabban kvalifikált része is úgy viselkedik, mint a hajléktalanok. Ha tudok statisztikai adatokat olvasni, majdnem másfélmillió embernek van valamilyen felsőfokú végzettsége. Mint tudjuk, ez tényleg csak statisztikai adat, azok között, akiknek nincs felsőfokú végzettségük, körülbelül ugyanannyi az emberi viselkedésre alkalmasok aránya, mint a diplomások között, azaz talán nem vagyok indokolatlanul optimista, ha úgy számolok, lehet ebben az országban akár 6-700 000 ember is, aki tud írni-olvasni, és képes megérteni egy összetett mondatot. Azaz aki tudhatná, nagyjából mi szükséges egy emberi társadalom működőképessé tételéhez.
Na ez a 6-700 000 ember is hajléktalanként viselkedik. Mi itt ebben az országban szoktuk verni a mellünket (nem csak a futballista), milyen végtelenül szabadságszeretők vagyunk. Azt lehet olvasni, hogy 1956-ban a tömegtüntetésben 100 000 ember vett részt. Nem tudom, nem voltam ott. Csak azt tudom, hogy akárhányan voltak, aznap este mindannyian hazamentek. Egyetemisták és egyéb értelmiségiek. Akik általában a forradalmakat ki szokták robbantani. Aztán amikor én már személyes tapasztalatokat tudtam szerezni, lehettünk úgy 3-4000-en (baromi jóindulatúan számolok) mindazokkal együtt, akikről csak hallottam, de nem találkoztam velük, és azok között már nem volt írástudó.
Ahhoz képest, amilyen akkor volt ez az ország (vannak persze lényeges különbségek), most relatíve rosszabb a helyzet. Más szempontból meg lényegesen jobb, most ugyanis nem a szovjet hadseregnek kellene nekimenni, és bár bűnözőink nyilván bevetnének minden fegyvert, sok esélyük nem volna egy tekintélyes tömeggel szemben.

Mi történik? Semmi. Hajléktalanország kussol, tűr vagy még tetszik is neki a jelen helyzet. 6-700 000 ember pedig szép tömeg lehetne. Még a fele is. Itt nem egy eszméért kellene tüntetni, majd esetleg más eszközökkel harcolni, hanem az életünkért. A sajátjukért meg akiknek felelősséggel tartoznak pusztán azért, mert felsőfokú végzettségük van.
Úgyhogy ne tessék a népet szidni. Ezt az országot nem ők hagyják pusztítani.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése