2018. október 15., hétfő

ÍGY KONSZOLIDÁL

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2018.10.12.


...A konszolidáció a szavak köznapi és voltaképpen politikai jelentése szerint is a közállapotok helyreállását és az új uralmi rend megszilárdulását jelenti. Ez 2010 után nem lett volna túl nehéz feladat, mert a pénzügyi válság utáni kegyelmi helyzetben soha nem látott mennyiségű pénz ömlött az országba, a kormány felhatalmazottsága pedig kétharmados volt. Az évtizedben számos jel mutatott abba az irányba, hogy az Orbán-kormány a kedvező körülményeket hatalmának eszelős mértékű stabilizálására használja majd, de azt aligha hihette bárki is, hogy gazdasági és politikai túlsúlyát nem konszolidációra, hanem ellenkezőleg: a folyamatos és beteges ellenségkereséssel állandó harckészültségben tartja szimpatizánsait, és ilyen helyzetben nyilván a vele szemben állókat is. Ma már elmondható, hogy nem a társadalmi nyugalmat és békét teremtette meg, hanem saját lelki és mentális állapotára formálja az országot.

Az is tény, hogy amit akkori főemberével, Lázárral együtt Németországban saját frakciótársainak és az Európai Parlament elnökének mondtak, egy pillanatra sem volt igaz, csak a pávatáncnak elnevezett hazugságsorozat bevezetése. Ennek számos ünnepélyes pillanata volt, egyet idéznék. Még mindig 2012-ben vagyunk, a Schulzcal történt, már említett találkozó utáni sajtótájékoztatón. Orbán kormánya addigra már több megszorító törvényt vert át a magyar parlamenten a médiaszabályozástól a banki adókig, sőt tervezett volt már a bírók kényszerű nyugdíjaztatására vonatkozó bírósági reform és több garanciális intézmény jogkorlátozása. Már akkor szóba került a Magyarországgal szemben esetleg felhasználható hetes cikkely (hol voltak 2012-ben még a menekültek!), amellyel kapcsolatban a miniszterelnök így beszélt nagy nyilvánosság előtt, egyben tájékoztatva az EP-elnököt: „Magyarországon eddig a közvélemény majdnem teljes mértékben Európa-párti volt, de ami most zajlik, az megváltoztatja a hangulatot az országban. Nekem ez nem tetszik. Megpróbálom a jobbközép szavazókat Európa-párti vonalon tartani, de ez hatalmas feladat, ami egyre nehezebbé válik.” Istenem, mekkora hazugság volt ez már akkor is. Ha a rendszerváltás utáni időt nézzük, egy valami biztos: a magyar társadalom többsége uniópárti. Ha ez gyengült, nem magától gyengült, hanem épp Orbán mérgező beszédeitől, amit már akkor is erősen ambicionált, és ami mára pusztító erejűvé vált. „Megpróbálom a jobbközép szavazókat Európa-párti vonalon tartani” – mondta a kormányfő, holott minden szava az Európa-párti vonal ellen szólt. Hogy mikor hagyta el száját először a „nem hagyjuk, hogy Brüsszel bürokratái” kezdetű harsánykodás, nem is tudni már. Ezt a fordulatot aztán politikai beszállítói különböző mutációkban továbbították a nép felé: a nem hagyjuk, hogy Brüsszel gyarmatként kezeljen bennünket-től egészen a ne Brüsszel védje a határainkat tartalmú halandzsákig. Nem volt ez sokkal később, mint amikor 2009-ben ő maga folyamodott brüsszeli védelemért, és tett hitet az unió mellett. Akkor még ezt mondta: „Sokszor kerültünk abba a helyzetbe, hogy magyar polgárok érdekeit éppen Brüsszel képviselte a magyar kormánnyal szemben. Jogkövető, hiteles tagállammá kell végre válnunk, törekvéseinket az unió alapelveihez kell igazítanunk. A magyar demokráciának jelen állapotában óriási szüksége van a kontrollra, arra, hogy akár számon is lehessen rajta kérni a demokratikus normák követését az Európai Unióból. Fontos, hogy a magyar kormány (2009! – KZ) megértse, nem lehet mindig Brüsszelre mutogatni, mert az unió mi magunk vagyunk. Az uniós intézmények döntései nem külső diktátumok, hanem azokban mi is részt veszünk.” Ugyan mit lehet egy ilyen emberre mondani, hiszen ma már nem egyszerűen kritikus megjegyzéseket tesz az unióra, hanem egy váratlan gondolattal ő vagy barátai minden további nélkül lekommunistázzák az Európai Parlamentet, és lehazaárulóznak mindenkit, aki megszavazta a Sargentini-jelentést, sőt, biztos, ami biztos, igyekeznek megvonni a szót a parlamentben az unió magyar képviselőitől. (Amúgy elhangzott a parlamentben az utóbbi idők egyik legmélyebb, nagy erejű felszólalása, ezt Ujhelyi István mondta el – kis figyelemfelkeltés elemzőknek, politológusoknak és a rutinból ugyanazt mondóknak, hogy mégiscsak lenne mondanivaló, még ha az ilyet ellenzéki oldalon nem illik is észrevenni.)

Vagyis 2011–12-től folyamatos, egybefüggő kormányzati hadoválás folyik arról, kik is éppen aktuális ellenségeink. Ez lett a Lázár és Orbán által tett konszolidációs ígéretekből...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése