2018. október 30., kedd

ÍGY TÖRNEK SZÉT A TÁRSADALMAK

DANUBE INSTITUTE 
Szerző: Danube Institute
2018.10.30.


Phillip Blond brit filozófus 2009-ben alkotta meg a Vörös Tory fogalmat, válaszként az általa érzékelt legégetőbb társadalmi problémákra. Mint azonos című könyvében kifejti, szükség van egy mozgalomra, ami „vörös, mert a hátrányos helyzetűek igényeiről gondoskodik és hisz a gazdasági igazságosságban, és tory, mert hisz a erényekben, hagyományban és a jó elsőbbségében”. A továbbiakban a témában elhangzott egyik beszédét szemlézzük a The American Conservative oldaláról.

Társadalmunk egyre szűkülő körökből áll. Kevesebb és kevesebb embert ismerünk, emberi kapcsolataink gyengülnek, sokszor a technika váltja fel őket, a nagycsaládok széthullásával egyre kevésbé tudunk megfelelően gondoskodni időseinkről és gyermekeinkről. Az oktatási lehetőségektől elzárt férfiak tömegeire vár magányos élet a társadalom peremén, miközben a nők számára egy sikeres karrier egyre gyakrabban jelent gyermektelenséget.

Bárhová nézünk, a társadalmat összekötő kapcsok gyengülnek, és a biztonságos, boldog élet alapjai alá vannak ásva.

Mi állhat a leépülés hátterében? Az elmúlt 30 évet vizsgálva könnyen felfedezhetjük, milyen gazdasági tényezők kényszerítették az embereket ebbe az életmódba. Növekvő munkaórák, stagnáló bérek, a társadalmi szakadék soha nem látott mértékű mélyülése…

Ám egy egészséges társadalom megbirkózott volna a változó körülményekkel. A kisebbségi politikák prioritizálása, az alternatív életmódok támogatása, a piac monopolizálása azonban tönkretette a fenntartó és fenntartható társadalmat.

A szerző szerint erre a problémára sem a jobb-, sem a baloldal nem tud megfelelően reagálni, mégpedig azért, mert mindkét ideológia egyszerre omlott össze, s mára összeolvadtak. A hatvanas évek újbaloldali mozgalmai, válaszként a baloldali totális államokra, megalkották az egyéni szabadság zónáit. Ez a szabadság ellentmond minden kontrollnak és felelősségnek.

Ma ez a választás szabadságában manifesztálódik. Senkinek nem lehet megmondani, mit válasszon, mert a paradigmánk nem egy választható érték, hanem a választás maga. Ugyanezt az ideált képviseli a jobboldal gazdasági szempontból. A jobboldal ideálja az egyéni érdekét követő személy, ám ez a valóságban hatalmas tőkekoncentrációhoz, pénzügyi buborékokhoz és növekvő különbséghez vezetett szegény és gazdag között, folyamatos válságokat generálva. Nincs tehát valódi különbség a baloldal kulturális és a jobboldal gazdasági libertarianizmusa között, hiszen mindkettő ugyanabból a káros neoliberális ideológiából táplálkozik.

Ezt az ideológiát David Cameron megválasztásával érte kihívás Nagy-Britanniában. Cameron bevezette az „eltört Anglia” fogalmat a helyzet leírására, és a konzervatívok hirtelen elkezdtek a társadalmi igazságosságról beszélni, visszanyúlva ezzel a tory párt gyökereihez...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése