MAGYARNAK MARADNI

FARKASVONÍTÁS
Szerző: Tarski
2018.10.10.

Az elmúlt hét egyik legfontosabb eseménye hazánk számára az volt, hogy első olvasatban az ukrán parlament elfogadta a nyelvtörvényt. A 450 fő parlamenti képviselőből 261 szavazott igennel, tehát óriási volt a támogatottsága. A törvényjavaslat szerint Ukrajnában az egyetlen állami és egyetlen hivatalos nyelv az ukrán. Ennek nyilvános elhanyagolása, illetve megsértése büntetőjogi felelősséget von maga után, amelynek büntetési tétele a pénzbírságtól egészen a három évig terjedő szabadságvesztésig terjedhet. Vagyis meglehetősen súlyos következményekkel járhat az, ha valaki az anyanyelvén, például magyarul szólal meg hivatalos helyiségben, illetve magyarul fogalmaz meg mondjuk hivatalos beadványokat. Ezzel a törvénnyel, ha jogerőre emelkedik, végeredményben Ukrajnában kivégzik a magyar nyelvet, ami egyfajta integrációs kísérletnek is tekinthető a 150 ezer fős magyar anyanyelvű ukrán állampolgár esetében.

Régi konfliktus ez a magyar és az ukrán kormányok között, aminek nem kevés előzménye volt. Az Orbán-kormány végig azt az álláspontot képviselte, hogy a kárpátaljai magyarságnak joga van használni az anyanyelvét, és ennek nem lehet törvényes határt sem szabni. Ha mégis ezt tennék, akkor Magyarország blokkolni fogja Ukrajna Uniós, illetve NATO csatlakozását. Ezt az ígéretét eddig is betartotta, aminek nyomán a két ország közötti viszony csak tovább romlott. A két csatlakozási kísérlet közül nyilván a NATO csatlakozás a fajsúlyosabb, mivel ha ez megtörténne, akkor Ukrajnába akár NATO csapatokat is lehetne telepíteni. Ez azonban Oroszország és a NATO közötti konfliktust élezné tovább, hiszen az előbbi nyilván nem nézné jó szemmel azt, hogy közvetlen közelében NATO bázisok létesülnek. Ez a lehetséges verzió is megérne egy külön misét, de most nem erről akarok értekezni.

Ami minket magyarokat közvetlenebbül érint, az a kárpátaljai magyarság ügye. Az egész üggyel kapcsolatban rögtön két kérdés vetődik fel. Az egyik az, hogy megéri-e nekünk az, hogy 150 ezer nemzettársunk miatt ilyen nagy konfliktust generáljunk Ukrajnával szemben? A válaszom az, hogy igen, megéri, mert nincs más választásunk: ma már minden magyarért harcolnunk kell, éljen az Ukrajnában, vagy bárhol a világon. A mai népvándorlás beindulásával ugyanis olyan helyzetben lehet a magyarság, hogy a sok száz milliós iszlám, vagy afrikai népesség egyszerűen letörli a föld felszínéről a 14 -15 milliós magyarságot. Ennek tudatában világos az, hogy a kárpátaljai 150 ezer magyarért is foggal-körömmel kell harcolnunk: legvégső esetben inkább ők települjenek át hazánkba, mint bárhonnan mások idegen anyanyelvvel és kultúrával. A második kérdés az, hogy megéri-e egy olyan „kis” ügy, mint a magyar nyelv ügye, hogy egy nagy nemzetállam, mint Ukrajna Uniós és NATO csatlakozását blokkolja a magyar kormány? A válaszom ugyanaz, mint fentebb: igen megéri, mert nincs más választásunk. Mivel kis ország vagyunk, nincs olyan nagy befolyásunk az európai nagyhatalmi játszmára, hogy annak kimenetelét érdemben befolyásolhassuk. Ezért nincs más hátra, csak azokkal az eszközökkel kell jól bánnunk, amink van: a zsarolás eszközével. Ukrajna eldöntheti azt, hogy melyik a fontosabb számára: az Uniós és a NATO tagság, vagy pedig egy magyarellenes törvény életben tartása. A kettő között nincs egyensúly, tehát előbb-utóbb kénytelen lesz a nyelvtörvényt visszavonni. Vagy pedig elesik attól a lehetőségtől, hogy az országában dúló több éves háborút NATO segítséggel hamarabb oldhassa meg.

Tehát azt kell mondanom, hogy a magyar kormány valóban jó utat választott arra nézve, hogy a kárpátaljai magyarság megmaradjon magyarnak és ne olvadhasson be az ukrán népesség körébe. Ez egyébként nyilvánvalóan összefüggésben van a Fidesz nemzeti politikájával is. Azt állíthatjuk, hogy ha nem ezt az utat választották volna, mint azt fentebb leírtam, akkor ellent mondtak volna minden korábbi eszmeiségüknek és minden olyan tettüknek, amivel a világ magyarságát támogatták. Talán mondanom se kell azt, hogy a Fidesz álláspontjával szemben az ellenzék kifogást emelt és azt bizonygatta, hogy az ukrán törvényhozás jogszerűen járt el. Ezt fejtegeti mások mellett Bauer Tamás, aki a beregszászi konzulátuson történt magyar állampolgársági eskütételt rosszallotta. Szerinte: „Szlovákia joggal kifogásolta, hogy Magyarország tömegesen állampolgárságot kínál magyar nemzetiségű állampolgárainak, és nem kifogásolható, hogy az állampolgárság felvételét a szlovák állampolgárság megvonásával szankcionálta. Ukrajnának is igaza van, amikor nem tűri el, hogy Beregszászon magyar állampolgárokat avassanak. Ez bizony a szomszéd állam szuverenitásának megsértése. (Akkor is az, ha nem Beregszászon, hanem valahol Magyarországon történik az állampolgári eskütétel.)"...

ITT OLVASHATÓ