2018. október 16., kedd

MÉGIS ÖRÜLJÜNK, HOGY ÉLÜNK?!

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: SzEGy
2018.10.15.


Az előző heti írás biztatott: örüljünk, hogy élünk! Na és, ha én nem akarok?

Mi van akkor, ha én nem szeretném privilégiumként, kiváltságos keveseknek kijáró különleges adományként kezelni magát az életet?

Engem nem olyan fából faragtak, én ugyan semmit nem előlegezek senkinek!

Majd csak akkor fogom megbecsülni és tisztelni az életet, ha előbb bebizonyítja nekem, hogy értékes! Igenis, azt akarom, hogy előbb kényeztessen! Fürösszön tejben – vajban, halmozzon el és hordja ide a lábaim elé minden jónak a fölét, a világ kincseit, a létezés gyönyörűséggel teli színe-javát!

Belátom, ez így kimondva egy cseppet gyerekes, de mit tehetnék, ha ez a kicsi szívem vágya?

Lássuk csak, mit is kérjek?

Csupa olyat, amit drága pénzen árulnak? - Palotát, kastélyt, jachtot, helikoptert, minden kívánságomat leső, hajbókoló személyzetet, elegáns ruhákat, akkora szikrázó gyémántokat és drágaköveket, hogy azt már az ékszerész is kis sziklának hívja!

Nem, mégse. Van jobb ötletem, inkább csupa különlegeset és ritkát, egyetlen példányban létezőt, eredetit, prototípust, nehezen megkaparinthatót kérek. Festményt, bélyeget, mindenféle műalkotást, egzotikus állatokból házi szafari parkot, szóló szőlőt, csengő barackot, táltos paripát, igazi kincseket!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése