2018. október 15., hétfő

MIT TEHETSZ EGY HAJLÉKTALAN EMBERÉRT?

KÖTŐSZÓ 
- EVANGÉLIKUS KÖZÉLETI BLOG
Szerző: HARMATI DÓRA
2018.10.15.


A hajléktalanság rendezése hosszú ideje megoldandó feladat hazánkban, nem mindegy azonban, honnan közelítjük meg a kérdést. A magyar közéletben nagy port kavart a legújabb alkotmánymódosítás, amely többek között tiltja az életvitelszerű közterületen tartózkodást. De megoldást nyújtana a problémára, ha a szállók kötelezően befogadnák ezeket az embereket? Továbbá alapvető kérdés számunkra az is, hogy keresztényként mi mit tudunk tenni értük.

A hajléktalanság kérdése Budapesten a legsúlyosabb, hiszen a fedél nélküliek fele a fővárosban él. Számukat nehéz pontosan meghatározni, országos szinten körülbelül harmincezer fővel számol a szakma. Sokan azonban nincsenek regisztrálva az ellátórendszerben, valamint a látható hajléktalanság, azaz az életvitelszerű közterületen tartózkodás nem is az egyetlen formája a problémának. Számos munkanélkülinek vagy munkára képtelen embernek van lakása, a számlákat azonban segélyszervezetek és alapítványok időnkénti támogatásából fizeti. Otthonuk elvesztése sokak feje felett lebeg állandó veszélyként.

Sok a beteg ember

Miért kerül valaki az utcára? Az okokat illetően élnek leginkább téves vélekedések a társadalomban. „Szem elől tévesztjük azt a tényt, hogy vannak nem foglalkoztatható emberek is. Tartósan betegek, szenvedélybetegek, pszichiátriai betegek” – jellemzi a helyzetet Románné Bolba Márta, a Budapest-Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség lelkésze.

Az utcán élő emberek legtöbbje munkára alkalmatlan, hiszen nem részesül megfelelő orvosi ellátásban, illetve pszichiátriai betegsége vagy függősége megakadályozza abban, hogy törekedjen a felemelkedésre. Számtalan életút van, túlnyomó részük kezdődik állami gondozásban, és végződik az utcán.

Laborczi Géza evangélikus lelkész, a nyíregyházi Oltalom Szeretetszolgálat igazgatója szerint az, hogy valaki az adott lehetőségek mellett miért nem képes a felemelkedésre, összetett és többrétű kérdés. „A szegénység, a hajléktalanság a jézusi gondolkodás szerint mindig velünk élő valóság lesz, ezt olvassuk Máté evangéliumában [Mt 26,11]. Miután a szegénység, a betegség a bibliai látásmódban nem csupán társadalmi igazságosság vagy szociális kérdés, hanem az Istentől elszakadt ember állapota, ezért ezek a különlegesen nehéz élethelyzetek a megváltás hiányáról is szólnak. Természetesen nem megkerülhető a társadalmi igazságosság kérdése sem, de a keresztyén teológiában ennek nem lehet prioritása. Szociológiai értelemben ugyanakkor nagyon különböző okai lehetnek, többfajta »szociális baleset« állhat annak a hátterében, hogy valaki elveszíti a lakhatását, a munkáját, és kiesik az addig őt is védő, megtartó közösségből. Ezzel a problémával – úgy tűnik – meg kell tanulnunk együtt élni.”

Könnyű a lejtőre kerülni

Gyakran előfordul, hogy az érintettet leszázalékolják, betegsége miatt képtelen dolgozni, a neki járó összeg pedig csak a gyógyszerek kifizetésére elég, vagy arra sem.

Azt kellene belátni, hogy valójában egy nagyon sérülékeny közösség tagjai vagyunk, egy-egy nagyobb krízis már elindíthat a lejtőn bárkit. Egy válás vagy tartós betegség hamar jelenthet lakásvesztést".

Nekem megrázó tapasztalat volt, amikor huszonöt évesen önkéntesként beszélgettem egy nappali melegedőben az ottaniakkal. Olyan embereket ismerhettem meg, akik több évet dolgoztak le tisztes munkával, mint ahány éves én vagyok… bizony harminc-harmincöt év munkaviszonnyal is vannak emberek az utcán” – számol be tapasztalatairól Románné Bolba Márta:...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.