2018. október 16., kedd

ÖNSZÉGYENÉT MEG NEM BOCSÁTJA A NÉP

JÓREGGELT EURÓPA
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.10.16.



A szocialista realizmusnak az volt a hatalmas fölénye a kezdetleges, primitív, imperialista kritikai realizmussal szemben, hogy nemcsak ábrázolt, hanem kiutat is mutatott. Nekem, mint a szocialista realizmusban szocializálódott értelmiséginek tehát az a dolgom, hogy mutassam a kiutat. Akkor is, ha nincs. Ahogyan a szocializmusban tényleg nem volt. Minthogy diktatúrákból általában nincs kiút. Most sincs. Azért én mégis megmutatom. Ha már megengedtem magamnak, hogy írásban dühöngjek.

Egy évvel ezelőtt, a "választások" előtt közel félévvel leírtam, miért nem lesz változás 2018 áprilisában. Abból a bejegyzésből kiteszek ide egy részt:

Indítsunk azzal, amit nyilvánvalóan mindenki tud: a fidesznek semmiféle tábora nincs, a hordóhasú csúti futballista nélkül a parlamenti küszöböt sem érné el. Térdet hajtó, kezet csókoló öregasszonyok és vénemberek vallásos ájtatossága tartja rablógyilkosi helyzetben (ezt eufemisztikusan hatalmi helyzetnek hívják) az állampártot azáltal, hogy buzgó révületben imádják a szotyolaköpködő brigantit. Sokszor mondtam, megint mondom, a primitívekre jellemző vallási rajongás és a hit két külön fogalom. A hit (ha tetszik, az "értelmes" istenhit) nehezen megingatható vagy inkább nehezen sem, aki isten létét úgy tartja szétáradva a maga teljes valójában, ahogyan a minap próbáltam leírni, azzal legfeljebb beszélgetni lehet a hitről, acsarkodni bizonyosan nem, az a hit szilárd. A rajongást és a megaláztatásra rádöbbent, vicsorgó gyűlöletet egy hajszál választja el egymástól, a rajongás a zsigerekből jön, büdös is, mint a fészke. Madáchot is többször idéztem már: "Önszégyenét meg nem bocsátja a nép" - mondja Ádám az Athéni színben. Ám a nép ezt nem tudja magáról – teszem hozzá én – csak amikor már bosszút állni készül azon, aki „önszégyenét” okozta.


Persze nem arról van szó, hogy a nép egyszer csak rájön, nem hinni kell, mert a választási cirkusz lényegében számon kérhető adatokon alapul, azaz lehet tudni, kire miért szavaz. Hanem arról, hogy a rajongás egy előre meg nem jósolható effektus következtében egyszer csak egy pillanat alatt átcsap gyűlöletbe. És ez az a pillanat, amikor megismerhetővé válik a fidesz-tábor valós létszáma. Ami - még egyszer mondom - halál biztosan a töredéke a sokak által képzelt kétmilliónak.


Erre nem nehéz rájönni, ez a csúti tróger vitathatatlanul tömeggyilkos, nem kell hozzá különösebben felkészült bíró, hogy a mindenki számára ismert bizonyítékok alapján tényleges életfogytiglani kényszermunkára ítélje.

Egy Sankt Wolfgang nevű helyen töltöttünk néhány napot 1986-ban. Minden este megnéztem az ORF híradóját. Egyik nap arról tudósítottak, hogy Wels rendezőpályaudvarán egymásba rohant két vonat. A részletekre nem emlékszem, anyagi kár, sebesültek, talán halottak is - lényeg az, hogy az eset után néhány perccel lemondott az osztrák közlekedési miniszter. Én mint rendes szocialista állampolgár, ezen egy pillanatra meghökkentem. Nemhogy nem ez a miniszter vezette az egyik vonatot, nemhogy nem is volt ott, nyilván nem ő nevezte ki a mozdonyvezetőket, talán még a vasúttársaság vezetőjét sem. Akkor?

Mindössze ő volt a felelős mindenért, ami Ausztria közlekedésügyében történt. Országon belül és azon kívül is. Ő mint felelős, azonnal lemondott, a lemondását el is fogadták, mert onnan körülbelül 200 kilométerre, a bécsi Ballhaus Platzon automatikusan cselekedhettek, nekik nem kellett gondolkodni azon, amin nekem akkor még igen. Tetszik érteni?
Én például egyebek között azért volnék alkalmatlan miniszterelnöknek, mert nem tudnám viselni azt a felelősséget, amit egy ország első emberének evidensen viselnie kell. És ezt ráadásul tudom is.


Attól, hogy ez a létalattian buta és erkölcstelen szájszélnyalogató neveletlen és faragatlan bunkó ezt nem tudja, még rá is vonatkozik a törvény: mindenért felelős, ami az országban történik. Legelsősorban azoknak az embereknek az életéért, akik a minősíthetetlenül szétszórt ezermilliárdoknak a szükséges helyekről való hiánya miatt haltak és halnak meg naponta, nyolcadik éve. Felelős az éhezőkért, az életüket nyomorultul tengetőkért, a sokmillió ember keserűségéért, amit egymásnak okoznak tudattalanul, anélkül, hogy tisztában volnának azzal, a megalázásukért, a pusztító gyűlöletükért egyszemélyben a csúti gazember felelős.

Marad a kérdés, mit lehet tenni. Egy országban, ahol adva van egy grafitszemöldökű miniszterelnök jelölt asszony meg egy gőgös, felfuvalkodott, hígagyú ifjakból álló konglomerátum. Innen lehetetlen kiállítani akár egy másik, fűszoknyás, összemázolt arcú ellenvarázslót is, a választék még ehhez is szegényes - pedig ugye ez volna a nyilvánvaló választás. A magyar lakosság erre képes, egyik sámán nem volt jó, keressünk másikat. Másik sámánt.

Azt is sokszor mondtam már, itt vér fog folyni, mert ez az elmebeteg köztörvényes nem fog innen önként, a választási vereségét beismerve távozni, még ha ez a csoda bekövetkezne, akkor sem - a TEK harci járművei nem a jelen rajongói ellen vannak csatasorban, hanem azok ellen, akikké ezek válni fognak.

Pillanatnyilag egyetlen embert ismerek, aki ezt meg tudná akadályozni. Nem csodadoktor. Csak egy rendkívüli intellektus, aki még ennek a kifordult helyzetnek a megoldására is képes lehet.

Nem írom le a nevét, legyen elég, hogy egyszer már leírtam. Ő vagy egy hozzá hasonló - bár alig hiszem, hogy volna még egy.

Csoda kellene ahhoz, hogy a felfuvalkodott senkiháziak rájöjjenek, nincs más megoldás, mint egy vegyes küldöttséget meneszteni ehhez az emberhez, és megkérni.
Előállhatna a szinte ideálisnak nevezhető helyzet: van egy ember, aki nem jelentkezett a feladatra, mint eddig minden nyavalyás politikus. Meg lehet kérni.


Talán akkor elvállalja.

Különben marad a rajongás. Ki tudja, meddig. És esetleg még soká nem derül ki, hogy egy primitív tömeggyilkos náci kitartó, hithű tábora csak a hozzá hasonló, zsigeri gyűlöletben élő kétlábúakból állhat össze.

Azok nincsenek kétmillióan.

Eddig a tavaly novemberi részlet (ha valakinek az jut eszébe, Göncz Árpád volt az egyetlen, aki nem jelentkezett, annak azt tudom mondani, nem is volt politikus, sosem tudott azzá 

válni, igaz, nem is próbált).

Mint mondtam, értelmes megoldás nincs, ez a nyavalyás alak, a végtelenül ostoba futballista azóta már eljutott odáig, hogy azt képzeli, ő már viselkedhet is gazdag oligarchaként, a látszatra sem kell adnia. Ha a nép nem is (dehogynem, csak az nem bír hallatszani), az írástudók egy része lassan elkezdi restellni a pofáját, az akadémikusok között is van néhány, aki talán rájön, mekkora és miből eredeztethető a felelőssége.

Az ember, akit föntebb név nélkül említettem, megvan még, bizonyára az a feltétele sem változott, hogy kizárólag akkor cselekszik, ha felkérik rá, néhány százezres tömeg támogatásával talán meg tudná akadályozni, hogy a csúti szotyolaköpködő lövetni kezdje a ő szeretett népét. És az általa felkért, a megjelölt területhez értőkből összeálló kormánnyal el is tudná kezdeni 28 év romjainak az eltakarítását, egy körülbelül 30-40 évig tartó folyamat elindítását, ami a Magyarországon soha nem működött iskolarendszer felépítésével kezdődne, és egy működőképes társadalom, egy élhető ország kialakításához érkezne meg - na jó, nem tudom, hány év múlva.

Ehhez az kell, hogy az írástudók elkezdjenek úgy viselkedni, mintha polgárok volnának. Egyelőre magántulajdon és a megélhetéshez szükséges anyagi biztonság nélkül. Fordítva ugyanis nem megy.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése