ÖTVENHATOS KAMPÁNYBESZÉD

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2018.10.23.

Kínlódás van, Orbán Viktort még nem sikerült kituszkolni a pódiumra. A szerencsétlen műsorvezető küzd az elemekkel, de főleg a saját képességeivel. Nem számoltam, de olyan negyvenszer sikerült elmondania az önrendelkezés szót mintegy öt perc alatt, ami azért szép teljesítmény. Szegényben időnként feléled a remény, hogy na, most aztán kezdődik a szónoklat, aztán meg nem, mégsem. Kínjában már nagygyűlésnek titulálta az ünnepséget.

És akkor mostmár kezdődik az ünnepsége! – csillan fel a műsorvezető hangja. És tényleg. Valaki felolvas valamit ünnepileg. Radics Gigi is lesz. Zenélés van, tehát Fénylő Csillagunk nyilván nem háromkor mondja el az ünnepit, hanem majd egyszercsak hirtelen. Sok szép CÖF zászló lobog a szélben és akkor felbukkan Schmidt Mária, a háziasszony. Azt mondja, egyre jobban van és egyre élesebben látja egymás arcát. Ő a pesti srácok és lányok utódai. Mosolyog és büszke, mert erős az immunrendszere. Isten is előkerült, aki megáldja a hősöket.

Sorra veszi, mit köszönhetünk. Először is megtartottuk a hazaszeretetet, a történelmet is megtartottuk (mármint Schmidt), visszavette Petőfit és József Attilát a kommunistáktól és a fiatalok sem ettek internacionalisták. A kommunisták lúzerek voltak, ezért kellett az erőszak, a terror és a szovjetek. Olyan a természetünk (neki), hogy van gerince és nem szeret könnyen, de akkor nagyon. És jó a humora is neki. Meg bátor. A humorát demonstrálja is, mert viccet mesél. Az semmi, beleröhög a saját viccébe. Szívszaggató.

Na, helyben vagyunk. Orbán Viktor az ötvenhatos forradalmárok egyenes folytatása és éppen olyan forradalmár, sőt, történelmet csinált. Mármint Orbán, bár a neve nem hangzik el, de félreérteni nem lehet. Orbán antikommunista forradalmár. El kell mondani a fiataloknak, hogy lehet hogy majd nemsokára mindjárt megint harcolni kell a szabadságért. Csak gyanítom, hogy néhány ember szabadságáról szól már ez, nem az országéról. Vagyis de, a kettő összefügg, csak nem pont úgy, ahogy a történészasszony szeretné elhitetni.

Most egy kárpátaljai néni mondja el, hogy nem méltó arra, hogy itt szónokoljon. Szerintem sem, úgyhogy erről nem is írnék többet. De azért már befejezhetné, ez nem az ENSZ konferencia, hanem egy nemzeti ünnep, vagy hasonló. A nyelvtörvény érdekes és fontos, csak mit keres itt és most?

Amatőr színjátszókör van most (azt hiszem). Ismeretlen okból, nagyjából random módon hangsúlyozva(túl) mindent. Nem olyan jó volt, mint amennyire ciki. Radics Gigi is megérkezett. A Szabadság vándorai című Demjén nótát énekli, a színkör vokálozik.

És most! Megjött! Zúg a Viktor, Viktor!

Krahog. Biztosan megfázott. Szegény. Vastaps, de beleordít.

Két negatív szám szorzata pozitív, ezt nehezen érti, de a magyar történelem nyelvére lefordítva már érti. Mert mindig kikaptunk és mindig győztünk mégis. Éljen Matolcsy! (Ezt nem Orbán mondta, nekem jutott eszembe).

Majdnem atomjaira bomlott az a magyar kultúra, amit ezer év alatt teremtettünk. És még elvették a területeinket is. A magyar szeret hősies lenni. Az ötvenhatosok okosan döntöttek, mert a kommunisták egymást irtották, a szovjetek kivonultak Ausztriából, úgy gondolták, itt az idő. Egységben léptek a forradalmárok, mint a honfoglalók. (ezt nem annyira értem, de nem baj)

Fogynak a pesti srácok, de ő itt van és itt lesz minden évben. Mint az Üllői úti fák.

Aztán sokáig rettegés volt, bedeszkázott égbolt és ilyesmik. De mi azt elfelejtettük hirtelen, csak ötvenhatra emlékezünk és akkor büszkék vagyunk. Mi magyarok tudunk a legjobban keseregni, panaszkodni és önmagunkat siratni. Pedig ezer éve keresztény, Európa egyik legrégebbi keresztény nemzeteként mindent túléltünk. Mindenki minket akart kiirtani, de mi tőrőlmetszett sikertörténet vagyunk, mert élünk és virulunk ágról ágra.

A magyar megmaradás misztériuma megfejthetetlen. A szív sejti. Az Örök Magyar Hősiesség. Az a megfejtés...

ITT OLVASHATÓ