2018. október 15., hétfő

TÚL A CSÚCSON, JÖHET A KÖVETKEZŐ VÁLSÁG?

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BLAHÓ MIKLÓS
2018.10.15.


Kereskedelmi háborúskodás, pénzügyi légörvények sorozata és bizalomvesztés gyengíti a világgazdaságot, amely új válság felé halad. A következő krízis kezelésére a kormányok és a választópolgárok is felkészültebbek ugyan, mint voltak a Lehman Brothers tíz évvel ezelőtti összeomlásakor – de távolról sem felkészültek. Erre figyelmeztet az IMF most zajló ülésszaka, valamint az OECD és sok tekintélyes közgazdász.

Júliusi előrejelzésén is igazít a Nemzetközi Valutaalap (IMF), amely ezekben a napokban az indonéziai Bali szigetén tartotta őszi ülésszakát. A világgazdaság sem idén, sem jövőre nem növekedik 3,9 százalékkal, ahogy azt a nemzetközi pénzügyi szervezet még a nyáron is remélni merte, mert mindinkább az a meggyőződése – s ezt a nézetét alátámasztja a Gazdasági és Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szintén minap közzétett prognózisa –, hogy a globális gazdaság túljutott a 2008-ban kirobbant válságot követő fellendülési szakaszának a csúcspontján. S minthogy maga az IMF 1970 óta 124 pénzügyi krízist tart számon, ezért nem is az a kérdés, lesz-e újabb válság, hanem az, vajon kezelhető lesz-e, megakadályozható-e a rombolás. Az aggodalmát pedig azért hangoztatja a valutaalap, de a többi szervezet is, mert a tíz évvel ezelőtti pénzügyi összeomlást nem sikerült előre jelezniük.

Néhány napja éppen erről beszélt Párizsban Ángel Gurría, az OECD főtitkára, elismerve, hogy a közgazdasági gondolkodás főáramlatának modelljei csődöt mondtak, s nemcsak a pénzügyi rendszer olvadását nem tudták előre jelezni, hanem azt sem, hogy a nagy recesszió milyen politikai krízisbe, bizalomvesztésbe csap át, miként növeli tovább a jövedelmi különbségeket, utat engedve olyan populista pártoknak, amelyek ma érdemben befolyásolják a politika és a gazdaságpolitika alakulását is. A reformnak Gurría szerint azzal kell kezdődnie, hogy meghallgatják a magukat vesztesnek érző emberek, társadalmi rétegek panaszát, megértik, miért baj az, hogy nem emelkedik az életszínvonal, ha a lemaradók gyermekei nem jutnak megfelelő oktatáshoz, s ezért nem tudnak kitörni reménytelennek látszó helyzetükből, ha a szabályokat betartó tömegek úgy érzik, a hatalom csúcsain lévőket semmilyen bántódás sem érheti...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése