2018. október 24., szerda

VILÁGOK KÖZÖTT

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2018.10.24.


Egészen sajátos hangulatú posztot kínálok ma nektek és nem csak azért, mert a helyszín (Egyiptom) kifejezetten ritkaságszámba megy a Határátkelőn, hanem szerzője, Emese stílusa miatt is. Nem beszélve a képekről, melyeket mindenképpen érdemes végignézni.

„A kezdetek

Ki ne álmodozott volna gyerekkorában a mesés kelet világáról, a fáraók birodalmáról? Arról, hogy milyen lehet a végeláthatatlan sivatag, hol piramisok emelkednek a magasba, fáraók uralkodnak, hieroglifákkal írnak. Elmesélem neked. Lássuk milyen volt az első találkozás vele!

Ahogy visszaemlékszem, életem 23. életévébe csöppenek. A hastánc magával ragadott, s az órák, fellépések alkalmával Egyiptom mai kultúrája egyre jobban elvarázsolt.

A tánc évek múlva egészen Kairóig repített, az Ahlan Wa Sahlan hastánc világfesztivál pezsgő életébe.

Milyen volt először Egyiptomba érkezni?

Hjajjj...nagy lélegzet, a szívem repes, pont olyan, mint oly sokszor és ma is, megpróbálom elmondani.

Minden út izgalommal jár, de induláskor szívem dobbanása testem középpontjává vált. Egyre haladtunk a kapu felé, útlevél ellenőrzés, vásárlás és mi egyéb. Utolsó telefon a családnak, beszálltam és katt... Az Egyptair öve ülésébe rögzített.

Mi járt ekkor a fejemben?

Innen már nincs mese, elmegyek és órákon belül Kairóba érkezek. Az izgalom egyre csak fokozódik, amikor az első arab nyelvű hang hallatszódik, futóművek beindulnak, majd az ablakon kilesve a táj megmozdul, a gép begyorsul, s amikor a gép a levegőbe emelkedik, belül úgy érzem, minden liftezik. Vicces érzés, kacagok. Búcsút intek Budapestnek, s minden zöld felületnek, mert már nagyon érzem: igeeeeeeeen! Célom közeleg.

A földrészeket elhagyva a tenger kéksége megragad. A naplemente lezárja eddigi valóságom, a sötétségben áthangolódom, majd az éjszakai hold fénye megnyitja gyönyörű keleti mesevilágom. A gép ereszkedni kezd... csak homályt és felhőt érzékelek.

De az izgalom a tetőfokára hág, amikor a felhők közül előbukkan egy másik földrészen, Afrikában az új valóság. A homályból kiemelkedik Kairó városa, annak pezsgő élete és forgataga, a Nílus kanyarulata.

Meghatódom, s szívemben most már felrobban az izgalom. Csillogó, de könnyes szemmel figyelem, ahogy az álomból valóság lesz, és tudom, hamarosan rálépek Egyiptom földjére.

S egyszer csak bekövetkezik...landolunk.

Megérkeztem...üdvözöllek Egyiptom!

Amikor a pilóta leteszi a vasmadarat, érzem, ahogy a kereke az aszfaltra tapad. Látom az ablakon át utam célpontját: homok, homályosan látszódó égbolt, éjszakai fény, és a lényeg a kairói nemzetközi repülőtér. Hallom az övek kattanását, mindenki mocorgását. S immáron arabul szól a köszöntés.

Üdvözölve légy Egyiptom földjén! Egyelőre a hangszóróból hallom, de ez olyan megnyugtató érzés, mert már tudom, hamarosan személyesen is megkapom.

És itt az idő! Igen! Igen! Igeeeen! Letépem az övem, izgatottan várom, hogy a sor elmenjen, leszedem a kézipoggyászom és indulok előre. Ma' a salama a pilótának és mosolygó stewardessnek, köszi, hogy gyorsan jöttetek! :) Majd elfordulok balra és jujujuuujjjjj! ...

...kilépek a repülő ajtaján, arcomat simogatja a lágy, meleg szaharai szellő.

Nagy szippantás, megállok és körbenézek...éééééééés igen! Ez az!!!!

Most is érzem az illatát... na jó...a szagát :): szmog, de aki most velem visszaemlékszik, tudja más is van ebben: valami olyan energia, ami csak itt van. Egyiptom maga! Nekem ilyen az érzés! Béke, nyugalom, elégedettség, szeretet önti el a szívem! Elmondhatatlan, amikor megérkezem!

Amikor a lábam a lépcsőn lefelé halad, mosolyom az arcomra tapad. Szinte vigyorgok, belül repkedek. Beszállás a buszba, utolsó visszapillantás a nagy madárra, és irány az épület, mely az új világba bevezet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.