2018. október 13., szombat

WEBER UTÁN EGY NAPPAL JUNCKER IS ÜZENT ORBÁNNAK: ODAKINT TÁGASABB! - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.10.13.


- Németország is megfizeti az árát, ha Merkel nem áll Macron mellé az Orbán Viktor elleni csatában 

- Az európai választások közeledtével Orbán és Salvini még inkább rá fog erősíteni a migrációellenes kampányra, Le Pen pedig csatlakozott a két politikushoz és immár ő is támogatja Bannon EU-ellenes Mozgalmát

- Az olyan illiberális rezsimek, mint a magyar, próbálják teljesen átideologizálni a közoktatást, hogy azután az agymosott fiatalok az ő nézeteiket szajkózzák

Die Welt
 / Le Monde

A CDU ifjúsági tagozatának vezetője úgy reagált a Bizottság elnökének kijelentésére, miszerint Orbán Viktornak immár semmi keresnivalója az Európai Néppártban, hogy Juncker jobban tenné, ha efféle viták helyett inkább a saját munkájára figyelne oda. Ziemiak hangoztatta továbbá, hogy az EPP-tagságról az érintett pártok döntenek, nem pedig a luxemburgi politikus. Juncker először csaknem egy hónapja, a salzburgi uniós csúcstalálkozón fejtette ki véleményt az ügyben, amit most megtoldott azzal, hogy még ha emberként tiszteli is a kormányfőt, annak jelszavai és értekei sok tekintetben nem egyeztethetőek össze az EPP által képviselt keresztény-demokratikus elvekkel. De a Fidesz maradhat, ha szavatolja, hogy tiszteletben tartja konzervatív értékrendet és választási programot.

A lap rákérdezett arra, hogy a politikus sajnálja-e a kötelező kvóták ötletét, amire a válasz az volt, hogy a döntést a belügyminiszterek hozták meg. Ő maga azt javasolta a magyaroknak, lengyeleknek és cseheknek, hogy legalább a kísérő nélküli gyerekeket vegyék át, ám botrányos, hogy a három kormány még erre sem hajlandó. Ám elfogadhatatlan ez a fajta kategorikus elutasítás, mint ahogy az is, hogy ezen államok szerint Európa iszlám invázióval néz szembe.

New York Times

Merkel megmenthetné Európát, de nem fogja, mert nem az európai, hanem a hazai ügyekre összpontosít, ráadásul már nem is igazán akar tenni a földrészért. Így látja ezt Biden volt amerikai elnök helyettes nemzetbiztonsági tanácsadója, aki jelenleg a berlini Robert Bosch akadémia kutatója. Julianne Smith emlékeztet arra, a kancellár tavaly még azt ígérte, hogy az EU vezére lesz, miután az unió a többi közt az illiberális magyar fordulat miatt komoly veszéllyel néz szembe, ám ebből nem lett semmi. A szervezetet belülről (Magyarország), és kívülről(Oroszország) ostromolják az illiberális erők, a szavazók sok helyütt választanak Európa-ellenes, populistákat, ezért a vezetőknek igazolniuk kell, hogy bizakodnak a közös jövő ügyében, annál is inkább, mivel szükség van a mélyebb integrációra. Merkel pontosan érti ezt, csak éppen nem tesz semmit

A kormányfőnek nincs igazából elképzelése, miként kellene megőrizni az európai egységet, megvédeni a nyílt társadalmat, és legjobb esetben is csupán langymelegen válaszolt Macron javaslatcunamijára. Befolyásolja ebben, hogy már a német közvélemény sem túl lelkes a Párizsból záporozó ötletekért. Ezért a politikus ezután is mindig udvariasan bólint, amikor szövetségese bedob valamit, de nem ragadja meg a kinyújtott kezet. Ily módon megmentheti a saját politikai pályafutását, ám jó volna, ha megkérdezné saját magától, mennyit veszít Németország, ha leáll a német-francia motor és kudarcot vall az európai terv? A további összefogás, a közös értékek melletti kiállás nélkül nem lehet féken tartani a populista hullámot. Ha Macron vereséget szenved Orbán Viktorral szemben, Németország előbb-utóbb megfizeti az árát. Az EU jövője függ attól, hogy Merkel összeszedi-e a bátorságát és francia társával együtt valóra váltja-e annak több elképzelését, ily módon kirángatva a kontinenst az alapvető válságból.

Der Standard

Az újság rossz hírnek tartja az európai stabilitás szempontjából, hogy odahaza meggyengült a francia elnök helyzete, sőt, Macron most már kezd hibázni. Elbizakodott kijelentésekkel eltaszítja magától az embereket és bizonyítja, hogy mégiscsak tapasztalatlan a politikában. Megbukni nem fog, de a belső bajok veszélyeztetik az általa meghirdetett uniós reformokat, ideértve, hogy a franciák a németekkel közösen képezzenek védőbástyát a magyar, lengyel, olasz és brit populistákkal szemben, illetve tartóztassák fel az orosz és kínai autokratákat. Ám belpolitikailag pont úgy megingott a pozíciója, mint Merkelé. A kancellár elhasználódik és ehhez társul az államfő politikai éretlensége. A Párizs-Berlin-tandem már aligha képes megadni a hangot az EU-banés azon kívül. Ez egyeseknek jól jön, ám az európai stabilitás szempontjából semmiképpen sem örvendetes fejlemény...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése