2018. november 7., szerda

A FORRADALOM ISMÉRVEI

FARKASVONÍTÁS
Szerző: Tarski
2018.11.07.



Minden év október 23-án megemlékezünk az 1956-os „forradalom és szabadságharc” aktuális évfordulójáról. Az ma már szinte természetesnek vehető, hogy minden mai politikai párt a saját elődjükként tekintenek az akkori hősökre, amivel azt az elhivatottságukat akarják bebizonyítani, hogy kizárólag ők tekinthetők a korábbi forradalmárok jogos politikai utódjának és folytatójának. Ez a kisajátítás nyilvánvalóan mindig a jelenkori politikai célokat szolgálják, és mindig figyelmen kívül hagyják azt az egyértelmű tényt, hogy ma már egészen más történelmi korban élünk és egészen más társadalmi célok elérését kell követnünk. Az akkori politikai aktorok heroizálása pedig néha teljesen indokolatlan, sőt nem egyszer ellentmondanak a tényeknek. Ilyen dolognak tekinthető az, hogy 1956-ban forradalom és szabadságharc volt az akkori elnyomókkal szemben. Ezt nyilván lehet vitatni, de nem árt néha a tények mögé is nézni. Jómagam legalábbis megkérdőjelezem azt, hogy valóban forradalomról kell beszélnünk, és szintúgy megkérdőjelezem azt, hogy tényleg szabadságharc volt az 1956-os felkelés.

Nézzük elsőként a forradalom problémáját. Itt most Hannah Arendt meglehetősen jól ismert definícióját kell említenem. Eszerint: „Forradalomról csak ott beszélhetünk, ahol a változás új kezdetként értelmezhető, ahol erőszakot egy egészen új állam létrehozásáért alkalmaznak, s ahol az elnyomás alóli felszabadulás legalább célnak tekinti a szabadság elérését.” Ennél a meghatározásnál máris sok értelmezési bizonytalansággal találkozhatunk. Mi tekinthető változásnak? Mi tekinthető új kezdetnek akkor, amikor a politikai rendszerek fejlődésében kontinuitás és diszkontinuitás tapasztalható? Ez utóbbi kérdés nyilván nem merülhet fel olyan esetekben, amikor egy egészen új politikai rendszer főtípus létrejöttével kell számolnunk, mint amilyen a francia forradalom volt. Ekkor ugyanis tényleg egy új államtípus jön létre, méghozzá a liberális demokrácia, de mit kezdjünk egy olyan esettel, amikor a liberális demokrácián belül alakul ki egy új modell, vagy csupán újabb szabadságjogokat harcolnak ki az emberek? Egy további probléma Arendt definíciójával kapcsolatban az, hogy a „szabadság elérését” abszolút fogalomként és célként értelmezi, de nem jelöli meg azt, hogy ez konkréten mit jelent. Ezzel szemben a szabadságjogok kiteljesülése, szélesedése folyamatos és töretlen volt a politikai rendszerek fejlődése során, tehát minden korban létezett a szabadságjogoknak egy jól körülírható köre, ami az illető politikai rendszert egyértelműen jellemezhette...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése