2018. november 2., péntek

A POFON ÚTJA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2018.10.31.


Nem azzal kell foglalkozni, hány millió forintos óra van Orbán lányának a karján, és nem is azzal, hova dobja a gyerek pelenkáját, de még csak nem is azzal, hány milliárd dolláros jachttal szeli a mediterrán habokat Mészáros Lőrinc, hanem komolyabb ügyekkel: folyamatokkal, a rendszerszerű korrupcióval, gazdasági összefüggésekkel, szabadságjogi kérdésekkel – mondja egy politológus, és valamennyire biztosan igaza van. De egy másik meg azt mondja, nem folyamatokkal meg állami korrupcióval kell foglalkozni, azt úgysem érti a nép, és nem szabadságjogi kis traktákkal kell terhelni, mert az meg nem érdekli, viszont fölháborítja az Orbán lány rongy- és pelenkarázása, a luxusjacht, és hogy Vajnáné saját tájékoztatása szerint magánrepülőgéppel viszi Amerikába a beteg macskáját gyógykezelésre. Vagyis ilyen ügyekkel kell foglalkozni, és nyilván valamennyire neki is igaza van. Mégis, ha egy kicsit is távolabbról nézzük, vajon nincsenek ezek a kérdések rosszul megfogalmazva? Arra gondolok például, hogy nem ugyanarról a tőről fakad-e mindkét kérdéskör: egyfelől az Orbán lány meg a TV2 plázacicáinak, nemkülönben Mészáros luxusjachtjának az orbitális kivagyisága és az ezekhez tapadó szociális érzéketlenség, másfelől az az állami korrupció, amire most minden épelméjű politikus fölkapja a fejét, kivételt képeznek a miniszterelnök keletről szalajtott grandiózus vagy éppenséggel minidiktátorai, akiket csak azért nem érdekli, mi történik homlokráncolatnyi országunkban, mert ők maguk is ugyanazt művelik, csak nagyobb térséget átívelően, az Uráltól az Altájig bezárólag.

Ezt a keletről jött, a népvándorlás utolsó hullámával Európába épp hogy még becsúszott népet, a vele egyre inkább potenciális és harci szövetséges keleten maradt népeket, pontosabban azok mára hatalomra került kormányait rokonítja az a törekvés, hogy hatalmukat bármilyen áron, de jó masszívan betonozzák be, lehetőség szerint örök időkre. A kormánypárt képviselőcsoportjának vezetője nem is kertelt, amikor kijelentette, nem hiszi, hogy bármelyik ellenzéki pártra rá lehetne bízni bármilyen, az ország sorsa szempontjából fontos kérdést. (Ilyet máskor is mondott már jobboldali magyar politikus, például Boros Péter, aki 1994 márciusában a választások előtt kifejtette, „nincs kinek átadni a kormányt, mert nincs is lélekben, magyarságteljesítményben hasonló erő, mint az MDF”. Aztán persze láttuk, mi lett, hajszál híján kiestek a parlamentből.) Mindettől függetlenül a veszély most nagyobb, már csak azért is, mert az Antall-kormány nyíltan oroszellenes, de leginkább kommunizmusellenes volt, szemben Orbánnal, aki szeret Putyin lábához dörgölődzni, és már csak ezért sem kommunizmusellenes, viszont energikusan építi a szocializmust: államosít, központosít, ilyen értelemben olyan eszményekért küzd, amelyekkel harminc éve még harcolt. A halálos veszedelmet ebben az észrevétlenül és sompolygón ugyan, mégiscsak örökéletre berendezkedő hatalmi erőben az jelenti, hogy nincsen úgynevezett B-terv. Az örökké tartó hatalom időről időre fölbukkanó eszménye kergetésének természetéből adódóan ebből kilépés sincsen. Olyan cső ez, amelyben nem lehet megfordulni, csak előre van, ennek az útnak viszont nem látni a végét. Valószínűleg nincs is...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése