2018. november 4., vasárnap

GYARMATI ANDREA: MINEK A NAPJA?

24.HU / POSZT-ITT
Szerző: GYARMATI ANDREA
2018.11.02.


Mi az, hogy valaki meghal? Mi lesz vele és hová kerül?

Már gyerekkoromban sem egészen értettem, miért is nevezzük ezt a bizonyos napot Halottak napjának. Értetlenkedtem, mi végre van a Halottaknak napja, és akkor vajon miért nincs Élők napja is?

Apu ilyen ügyekben is türelmes volt, szívesen magyarázott, minden hasonló kacifántos kérdésemre megnyugtató választ adott, vagy ha nem éreztem a magyarázatokat kielégítőnek, nem zavarta, hogy addig kérdezem, amíg valamit meg nem értek.

Gyakran mondta:

– Kérdezni, kislányom, sosem szégyen, tudatlannak maradni viszont nem tanácsos.

Egyáltalán mi az, hogy valaki meghal? Mi lesz vele és hová kerül? És én soha többé nem fogom látni azt a valakit, akit szerettem? Sem kislányként sem később, felnőtt fejjel nem volt könnyű mindezt megérteni, feldolgozni.

Az is nagyon érdekelt, miért van az, hogy van, akire jobban emlékszünk, s van olyan is, akire alig.

Valaki meghalt a családban, nyolcéves lehettem. Távoli rokon, de nagyon szerettem, és nem tudtam mit kezdeni a meghalt, volt-nincs érzéssel.

Apu így szólt:

– Gyere, sétáljunk egyet, Andukám.

Nem vagyunk, sose voltunk amolyan sétálós család. A mozgásigény mifelénk a medencében és a medence körül – futás, gimnasztika, kiegészítő sportok – bőven kielégítődött.

A „sétáljunk egyet” azt jelentette, gyere, beszéljük meg kettesben, ami bánt.

Nyújtotta a kezét, és én, mint mindig, boldogan beletettem a magamét. Biztonságérzetet adott.

Csendesen ballagtunk, amikor egyszer csak elővarázsolt egy almát a zsebéből, és azt mondta.

– Képzeld el, megesszük ezt az almát és eldobjuk a csutkáját, aztán eltelik sok év. Nagyon sok év, olyan sok év, hogy mi már nem élünk. Se te, se én, és itt, ahol sétálunk, lesz egy temető, abban egy almafa, ami a csutkánkban lévő magból nőtt. És ennek az almafának a termését leszakítja valaki és megeszi az almát. Hát így élünk mi tovább.

Hittem is, nem is, amit mond, elég zavarosnak tűnt a dolog, de később, amikor hallottam a reinkarnációról, ez a mese jutott eszembe:...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése