2018. november 8., csütörtök

KARSAI LÁSZLÓ: GERŐ ÉS A HOLOKAUSZT

24.HU / POSZT-ITT
Szerző: KARSAI LÁSZLÓ
2018.11.07.


Nemrég közöltük Gerő András: A holokauszt története és a Gonosz mibenléte című vitaindító írását a Sorsok Háza koncepciójáról és az általa generált emlékezetpolitikai dilemmákról. Az írásra elsőként Gábor György és Vörös Kata válaszolt A Sorsok Háza sorstalansága című szöveggel, majd Karsai László közölt véleménycikket a témában A Sorsok Háza és akik gründolják címen. A vita legutóbbi fordulójaként Gerő ezen írásokra adott válaszát közöltük, majd Betlen János véleménye volt olvasható. Most Karsai László viszonválasza következik.

Gerő András legújabb vitacikkében azt állítja, hogy ő már megírta a Sorsok Háza „koncepciójának jelen állását.” Indulatos, személyeskedő mostani cikkében sem próbál meg arra az egyszerű kérdésre válaszolni, hogy hol van a kiállítás végleges koncepciója, történeti forgatókönyve és maga a kiállítás véglegesnek szánt forgatókönyve? Négy éve, amikor a Bálint Házban megpróbált velem vitatkozni, maga is bevallotta, hogy nem ért egyet Schmidt Máriával abban, hogy mindent titkosított.

Gerő fogalmazhatott volna finomabban is, például írhatta volna azt, hogy tévedtem, megtévesztettek, ő nem interjúzgatott Izraelben.

Nem „szemenszedett hazugságot” írtam, csak hittem valakinek, akinek volt és van rálátása a Sorsok Háza-projektre, sajnálom. Gerő dühöngésével, gorombáskodásával csak a fontosabb kérdésről szeretné a figyelmet elterelni: miért és ki, vagy kik interjúzgattak négy-öt évvel ezelőtt Izraelben és Magyarországon? Miért nem válogattak, tallóztak a már akkor is nagy számban és évtizedek óta rendelkezésre álló holokauszt visszaemlékezések közül? Milyen prekoncepció alapján választották ki az új/régi interjúalanyokat? Miért bírálták meg a nemzetközi szakértők az általuk összeállított kétórás filmanyagot?

Gerőt megtévesztették, rosszul tudja, nem vagyok a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) „hajdani oktatója”. Ez a kifejezés annyira megtetszett neki, hogy kétszer is megismétli cikke velem foglalkozó rövid részében. 1975-től 2016-ig tanítottam az SZTE BTK-n, majd 2017-ben az egyetem szenátusa „professor emeritus”-címet adományozott nekem. Ma is tanítok a doktori programban, és bár lehet, hogy ez Gerőt és elvbarátait elborzasztja, vannak PhD-hallgatóim, akik ma is magyar holokauszt tárgyú disszertációikon dolgoznak...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése