2018. november 10., szombat

MIDTERM

FARKASVONÍTÁS
Szerző: Tarski
2018.11.10.


George Washington 1787. szeptember 17-én írta alá az Egyesült Államok alkotmányát, amelyik különleges volt olyan szempontból, hogy annak törzsszövegét nem lehetett megváltoztatni. Az időközben aktuálissá vált kiigazításokat az alkotmányhoz írott módosításokkal eszközölték, amelyek a törzsszövegben megfogalmazottakat felülírta. Ez utóbbiak általában valamilyen szabadságjogot engedélyeztek bizonyos társadalmi csoportok számára. De volt sok olyan alkotmányos előírás, amelyek 1787 óta nem változhattak meg. Ezek közé tartozik a parlament összetétele és a választások rendje.

Az alkotmány I. cikke szerint kétkamarás parlamentet kell létrehozni: „l. § Minden itt meghatározott törvényhozó hatalom ezennel az Egyesült Államok Kongresszusát illeti, amely Szenátusból és Képviselőházból áll.” A következő paragrafus a képviselőház tagjairól szól, akiket kétévente kell megválasztani: „2. § A Képviselőház az egyes államok népe által minden második évben választott tagokból áll.....” Majd ugyanebben a paragrafusban az alkotmány leírja azokat a követelményeket, amelyekkel a jelölteknek rendelkezni kell. Meghatározza továbbá azt is, hogy a képviselők száma mennyi lehet. Ez a mai körülmények között 435 képviselőt jelent, ami azt is eredményezheti, hogy kétévente akár az összes képviselőt le lehet váltani.

Az alkotmány következő paragrafusa a szenátus összetételével foglalkozik. „3. § Az Egyesült Államok Szenátusa az egyes államokat képviselő két-két szenátorból áll, akiket az állam törvényhozó testülete hat évi időtartamra választ; minden szenátor egy szavazattal rendelkezik.” Az alkotmány a következőkben leírja azt, hogy ezeket a szenátorokat három csoportba kell osztani, és őket rendre kétévente újra kell választani. Jelenleg 35 szenátort választottak újra.

Látható, hogy egy igen jól kimunkált konstrukcióval állunk szemben, amelyikben a legfőbb hatalmat gyakorló személyek nem rendezkedhetnek be arra, hogy egy jól sikerült választás után akár évtizedekig bebetonozhatják magukat a hatalomba és ott űzhetik a kisded játékaikat. A képviselőket kétévente, míg a szenátorokat hatévente kell újraválasztani, akik közül csak azok maradhatnak a helyükön, akiket a démosz arra alkalmasnak tart. Itt még azzal sem lehet trükközni, hogy a választási rendszert megváltoztassák és éppen azt alkalmazzák, ami számukra a legkedvezőbb. Így Orbán Viktor még azt sem tehette volna meg, hogy a kétfordulós választási rendszert egyfordulós rendszerrel váltsa fel, mert erre nem adott volna lehetőséget maga az alkotmány sem. Nyilván vannak ennek a rendszernek negatív vonásai is. Így egyebek mellett az, hogy az éppen aktuális pártok közötti erőviszonyoknak megfelelően betonozzanak be hat évre szenátorokat, amivel jelentősen megnövekszik annak a veszélye, hogy az Egyesült Államok számára legfontosabb kérdésekben, amiről éppen a szenátus dönt, az adott párt szája íze szerint hoznak döntést. Olyan pedig meglehetősen sokszor fordult már elő az Egyesült Államok történetében, hogy egy elnök által irányított kormányzatnak az első két éve különböző okok miatt rosszul sikeredett, aminek a következményei meglátszódtak a szenátorok megválasztása során is.

Annyi bizonyos, hogy egyetlen elnök sem érezheti magát páholyban a négy éves szolgálati ideje alatt, mert a „midterm”, tehát a félidős választások során úgy a képviselőház, mint a szenátus összetétele megváltozhat, amivel nyilvánvalóan számolnia kell. A most kedden végrehajtott midterm során pedig Donald Trumpnak azzal kellett szembesülnie, hogy a képviselőházban bizony többségben lesznek a demokraták, akikkel korábban az elnökválasztás során kemény harcot vívott és menet közben is állandó feszültség volt a két politikai tábor között. Ennek oka a szokásos politikai filozófiai különbségeken túl még az is lehetett, a liberálisok 2016-ban nagyon beleélték magukat abba, hogy a demokrata Hillary Clinton nyeri majd az elnökválasztást és gondolom én, már jó előre felkészültek arra, hogy továbbra is ők fogják irányítani az Egyesült Államok kormányzatát. Óriási volt a meglepetés, hogy nem egy profi politikus, hanem egy amatőr közéleti személyiség, azaz Trump nyerte meg az elnökválasztást, aki mellé még egy igazi demagóg is volt. Trump mindezek mellett ahol tehette folyamatosan igyekezett betartani a demokratáknak, és az állandó twitteren keresztüli üzengetés során sorra „fake news”-nak minősítette a demokraták vádaskodásait. Ilyen helyzetben az várható, hogy a képviselőházban ahol csak lehet törleszteni fognak a demokraták mindazokért a sérelmekért, amit az utóbbi két évben elszenvedtek. Ez önmagában talán nem is lenne nagy gond, hiszen egy normális képviselőházban az elnöknek keményen meg kell küzdeni az igazáért. De a mostani felállásban azt sejtem, hogy a demokraták minden lehetőséget ki fognak használni arra, hogy meggátolják, de minimum megnehezítsék az elnök munkáját. Ez pedig olyan ügyben, mint például a költségvetés elfogadása, már igencsak nagy gondot jelenthet...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése