2018. január 26., péntek

MIÓTA AZ ISTENRE VAN BÍZVA A MAGYAR NÉP GYÓGYÍTÁSA, HÁT ELÉG NAGY AZ ELHULLÁS

KOLOZSVÁRI SZALONNA - VENDÉG
Szerző: Vendég
2018.01.26.


kelemen.mikes@netkavezoabujdosokhoz.tekirdag.tr

Tárgy: etetés

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Tudtam! A nagyi megmondta előre, hogy kend még éretlen a hazajövetelre, de a két tata kardoskodott, hogy a férfiember két lábbal áll a földön, és eligazodik a világ dolgaiban. Erre is mondott a nagyi kapásból valamit, de ezt aztán tényleg illetlenség lenne idézni.

Az történt, hogy szokás szerint ültünk a vacsoraasztalnál, mint régen. A másik nagyiék is átjöttek. Pontosabban régen vacsoráztak is, mert volt mit. Kend is terítékre került, hogy haza ácsingózik. A nagyi javasolta, hogy csináljanak kenddel egy fotó tesztet. Kinek hisz kend. A kormány milliárdos költségvetésű propagandájának, vagy az én együgyű levélkéimnek. Úgyis lett. Elküldtük kendnek azt a fogváltós korszakomban készült fényképemet, hogy kend mit olvas ki belőle. A nagyinak lett igaza, mert kend vidám farsangi maskaráskodásnak nézte. Pedig valójában ilyen módon tudattuk kenddel, hogy az asztalnál ülő hat felnőttnek, akik együttesen 232 évig fizették a tb.-ét, pénz hiányában összesen annyi foga van, amennyit az én számban lát azon a fotón. Gondolom a beetetésből ennyi elég kendnek.

Ha meggondolatlanul mégis hazaindulna, de meglátja a határsávnál a táblát, hogy „ A szögesdróton belüli magyarok etetése hatóságilag TILOS!”, akkor csak várjon kend a hazajövetellel! Egyébként is sok a tisztázni való kenddel kapcsolatban. Úgy látszik, már ott is ragályos a memóriaromlás. Emlékeztetem kendet, hogy utoljára Mária Terézia nemzetbiztonsági szolgálata világította át kendet. Megbukott, mert a felvilágosodás eszméit akarta behurcolni kend Európából. Akkor itt hivatalosan lelkiismereti szabadság volt, NER meg nem. Most fordítva. De ez a kisebbik baj, mert kend a műveltsége révén több imát tud latinul, mint ahány demokrata ül ebben a lekváros keresztény parlamentben. A lekvárról jut eszembe; – a tata mesélte – az előző diktatúrában is voltak ám jelszavak, csak érthetőek a köznép számára (pl. „zümmögnek a méhecskék, éljenek a téeszcsék”). Azt tudni kell kendnek, hogy ez most az urizálós-diktatúra, az meg a proletárdiktatúra volt. Nagy különbség. Akkor az uralkodó prolik nem nyerhettek közbeszerzést. Meló volt nekik, az volt, orrvérzésig. Annyi mindent csináltak, hogy ezek alig győzik ellopni. Nekem az a jelszó tetszik abból az időből, hogy „több mézet a dolgozók madzagjára!”, amit nemzeti konzultáció nélkül, de közmegegyezéssel alkotott a jónép.

Persze ezzel nem kérkedett ám az a diktatúra, mint a mostani a nagy tábláival. Itt most nekünk bennszülötteknek nincs mézes madzag. Ciki, hogy az erdélyieknek bezzeg a román nevű madzagjukra most nyomnak másfél milliárd közpénzből mézet, meg ingyen úrvacsorát, reggelit, tízórait, ebédet, uzsonnát, USA-ba exportált csajokkal csiki sört, hogy meginduljon a nyáluk, amin a kegyúr megint beevezhet a parlamentbe (ezt se én mondom -mielőtt megint prédikálni kezdene-, hanem idézem a pecás Karcsi bácsitól.).

Jut eszembe, hogy kend nem találkozott még személyesen egy mai diktatúrával, így aztán fel se ismeri, aminél nagyobb szívás mostanában nem nagyon van. De a tata magyarázatából rögvest felvilágosul: „Amikor az állam a sok szegénytől könyörtelenül elvesz minden fillért, és a sűrű fillérből ritka forintot csinál a gazdagoknak, akkor az diktatúra.” Miheztartás végett jelentem, hogy jelenleg Magyarországon már nincs egy fillér se. A legkisebb címletű pénz az 5 forintos. Gondolom, nem nehéz kiszámolni kendnek hol tartunk. Ha van még kérdése, akkor szívesen közvetítem. A tata keni az ilyen (mindjárt kikeresem a „tataszótárból”) definíciókat, amiket nem tanulunk az iskolába, meg nem is szabad tudni, meg gondolkodni se szabad, mert abból csak bajunk lesz, hanem bele kell nyugodni az Isten akaratába, hogy az uniós lóvé-csap kezeléséhez gázszerelői szakképesítés szükséges.

Kend számára az a lényeg, hogy várjon a hazajövetellel. Azt már jószerivel kitapasztaltuk, hogy ki éheztet bennünket. Most majd kiplakátozzák és megtudjuk, hogy ki etethet. Csak nehogy úgy járjunk, mint az egészségügy keresztény útra térítésével. Mert mióta az Istenre van bízva a magyar nép gyógyítása hát elég nagy az elhullás. Tudniillik a szegény Teremtő se tud mit kezdeni a kórságokkal szakember, fertőtlenítőszer, meg eszközök nélkül. Márpedig manapság már az Isten se tudja, kivel kell az életben maradásért jóban lenni! Legjobban teszi kend, ha meghúzódik valahol. Nem hecceli se a törököt, se a kurdot, hanem lapít szép csendben az örmény szomszédjaival.

A tökéletes jó szomszédi arculat miatt hangoztassa erősen – akár kérdik, akár nem -, hogy Magyarországon – mint ahogyan korábban is jeleztem – még mindig nem lehet baltát kapni a vasboltban, mert a nagyon keresztény magyar kormány magára vállalta az alattvalók tűzifával való ellátását. Sőt az előkelőségek közpénzből fizetett magánhadseregei karate gyakorlatként felaprítják az ország gyújtós szükségletét, úgyhogy még azeri olaj se kell a tűzre.

Bütyökfalva, 2018. január 26.

Maradok, ki vagyok, a kend szipogó, ükük unokahúga, a félig fagyott Mirtill

RÉKASI ZSIGMOND: NEM TUDOM, MIÉRT PONT TŐLÜNK FÉLNEK

24.HU
Szerző: KERNER ZSOLT
2018.01.26.


Rékasi Károly fia szerint új dolog, amit csinálnak, és ettől ijedhetett meg a hatalom. Beszélt arról is, miért foglalták le a számítógépét a rendőrök, és hogy támogatják-e a szülei a véleménnyilvánításban. Interjú.

A rendőrség lefoglalta a számítógépét. Miért?

Azt állítják, megalapozott gyanúja van annak, hogy rongálást követtem el. De ez a megalapozott gyanú kimerül annyiban, hogy valaki még október 5-6. között felstencilezte a Renegátlástalanok, a mi szervezetünk logóját a Budakeszi Önkormányzat falára. Ilyen egyébként az ország több pontján is történt.

Az egyetlen bizonyítékuk, ami nem is tudom, hogy lehet bizonyíték, hogy én vagyok a Renegátlástalanok egyik szervezője és alapítója. Ez olyan, mintha valaki felírná egy vízműves dobozra, hogy „Hajrá Jobbik!”, és ezért Vona Gábort vennék elő.

A rendőrök azt mondták, hogy ez a stencilezés a szabálysértési értékhatár alatt van, tehát nem bűncselekmény.

50-60 ezer forint fölött már bűncselekménynek számítana egy károkozás, viszont itt 135 ezer forint a hivatalos kár, amit a rendőrség felmért. Egy burkolókőről és egy támfalról van szó egyébként, tehát nagyon drága festékkel dolgozhatnak. Ami furcsa, hogy a rendőrség mégis azt írja a határozatban, hogy ez a rongálás nem haladja meg a szabálysértési értékhatárt. Később mégis azt nyilatkozták, hogy büntetőeljárás indult. Ez két ellentétes dolog.

Milyen bizonyítékot kereshettek a számítógépén?

Nem hiszem, hogy bármi illegális előkerülne, de természetesen egy letöltött zenére is ki lehet találni, hogy mekkora vétséget követtem el. Lefoglaltak egyébként még egy stenciles sablont is, de pechjükre, az mást ábrázol, ehhez még különösebb grafikai tudás sem kell. Ezt a sablont egyébként még a páromtól kaptam születésnapomra, és ez a körvonala csak a logónak, amivel sehogy sem lehet azt a logót felfújni. Azt se rakták össze, hogy a festék, amit ők kerestek, az piros, ami meg a szobám falán van, az narancssárga. Festéket nem is találtak nálam...

VÉGJÁTÉKÁHOZ ÉRKEZETT AZ ORBÁN-TERV

KARVALYOK FÖLDJE BLOG
Szerző: Karvalyok Földje
2018.01.26.


Soha jobb hír a kormányközeli haveroknak – a tavaszi választásokig Orbánék az utolsó fillér uniós forrást is lekötik, amely 2020-ig rendelkezésére áll hazánknak. És mire fel ez a nagy sietség? Mert hogy nem a józan ész diktálja a tempót, az biztos, hanem a félelem attól, mi van, ha mégsem nyer a Fidesz. Mi van akkor, ha más kapja meg a kamra kulcsát és ugyanúgy visszaélve hatalmával, mint a mostani hatalmon lévők, majd más osztogatja-fosztogatja azt? Az Orbán-kormány szemmel láthatóan úgy gondolja, a legjobb megoldás, ha az új kormány mindent üresen talál, aztán majd boldogul, ahogy tud, például megpróbálja akár pereskedések árán is visszaszerezni a rohamtempóban felelőtlenül elígért, vagy akár előlegként már ki is fizetett sok-sok milliárdot. Azt a pénzt, amely elviekben hazánk fellendülését szolgálná, nem pedig a magyar oligarcha- és strómanuniverzum mérték nélküli gazdagodását. És amíg valójában fogalmunk sincs, hogy a Soros-terv miről szól, az Orbán-tervről nagyon is jól tudjuk: kilopni az adófizetők szemét, aztán utánuk az özönvíz és egyébként is Gyurcsány. Mert ha már a lenyúlt vagyonokból felvásárolták a fél országot és minden gazdasági hatalom a kezükben van, mit is lehetne ellenük tenni?
A hatalom elvesztésétől félelem (és maga az Orbán-terv) soha nem látott pénzszórásra készteti a kormányt, és míg a kommunikáció elveszik a migrációs, Soros és egyéb összeesküvés elméletek gyártásában és az állami propaganda-vezérelte paranoia a csillagos eget súrolja, addig a háttérben nagyüzemi szintre emelkedett és immáron a végjátékához közelít az uniós források lenyúlása. Nincs már semmi színlelés, a haverok szűk klubja naponta nyeri a sokmilliárdos megbízásokat, a Mészáros név pedig egyet jelent egy szép új világgal, amely sajnos csak nagyon keveseknek jó is. A máz eltűnt, ahogy az önmérséklet is és csak a kormánylojális média által kinevelt, a migránsoktól meg a liberálisoktól rettegő zombisereg az, amely elhiszi, Orbán és haverjai azon munkálkodnak, hogy a népnek, amely megbízott bennük és amely hatalomra juttatta őket, jobb legyen.
Ráadásul ezt a hiperűrsebességű közpénz kimenekítést annak tudatában teszi a kormány, hogy egyáltalán nem biztos, hogy Brüsszel ténylegesen is hagyja majd lehívni ezeket a támogatásokat. Ha pedig a számokra is kíváncsiak vagyunk, akkor csak tavaly 2.488 milliárd forintot fizetett ki a pályázóknak a költségvetés és ennek az összegnek csak töredékét kaptuk vissza az Uniótól (nem véletlen az eddig bevallott 1.974 milliárdos deficit). És ki a rendszer nyertese? Hát nem az adófizetők, akiknek odakint szánták ezt a pénzt, az biztos, jó példa erre a katasztrofális állapotú egészségügyünkből kilopott uniós milliárdok ügye, amelyben a fideszes legbelsőbb holdudvar csúcsra járatta a kartellezést, közvetve ki tudja hány ember halálát okozva. Pedig ez csak egy csepp a sorezer milliárdos tengerben, ebben az esetben „csak” 40 milliárd minimum 20%-ának ellopásáról állnak rendelkezésre olyan adatok, hogy – valószínűleg a legnagyobb sajnálatára – a Versenyhivatal sem maradhatott ki a kilógó lóláb cibálásából. Ezt a méretű gátlástalanságot látva (az az a támogatás egyötödének visszaosztása, mint általános gyakorlat) már lehet sejtésünk arról is, hogy a tavaly kiosztott 2.488 milliárdból mintegy 500 milliárd réges-régen magánszámlákon pihenalaposan feltőkésítve az Orbán Viktor által megálmodott és életrekeltett új burzsoáziát. Azt a burzsoáziát, amelynek még a miniszterelnök legszűkebb családja is a része, bárhogy is igyekszik ezt a tényt kormányfőnk elmismásolni. És bár Orbán nyáron még meglepődött azon a felvetésen, hogy a családtagjai komoly haszonélvezői lennének az uniós projekteknek (azaz profitálnának közpénzből), mára már egyértelmű, igen nagyot hazudott...

VIHAROS UTAZÁS AZ UNIÓS PÉNZEK KÖRÜL

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: HALMAI KATALIN
2018.01.26.


Az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága üdvözölné, ha az Európai Számvevőszék külön jelentést készítene az uniós pénzek magyarországi felhasználásáról. Többek között ezt az ajánlást tartalmazza a testület magyarországi tényfeltáró útjáról készült jelentés tervezete, ami a Népszava birtokába jutott. A dokumentumot hétfőn tárgyalja meg a szakbizottság.

Az EP-testület delegációja tavaly szeptemberben tett háromnapos látogatást Magyarországon, elnökének, a német néppárti Ingeborg Graesslének a vezetésével. Azt vizsgálták, hogy az ország mennyire hatékonyan használja fel az uniós alapokat, és van-e bizonyíték visszaélésekre, korrupcióra.

Az utazás meglehetősen viharosan kezdődött, és erről említést tesz a jelentéstervezet is, felróva a magyar hatóságoknak, hogy a felkészülés során nem működtek együtt a delegációval. Emlékezetes, hogy kormánypárti politikusok azzal vádolták a szakbizottságot, hogy a misszió megszervezésével bele kíván avatkozni a választási kampányba. Miután Ingeborg Graessle elnöke tájékoztatta erről az Európai Parlament és az Európai Bizottság elnökeit, megváltozott a magyar szervek hozzáállása - olvasható a szövegben.

A küldöttség felkereste a 4-es metró helyszíneit, a Budapest Szíve projektet és a felcsúti kisvasutat. Ellátogattak a Vigadóba és a Zeneakadémiára, valamint néhány vidéki városba. A delegáció tagjai találkoztak Polt Péter legfőbb ügyésszel, az Állami Számvevőszék vezetőivel, a kormány és a civil szervezetek képviselőivel, parlamenti képviselőkkel.

A jelentéstervezet elkészítését megelőzte az OLAF ügyvezető igazgatójának zárt ajtók mögötti meghallgatása Brüsszelben, a magyar közbeszerzések gyakorlatának beható elemzése és a Budapest Szíve projektről készült európai bizottsági dokumentumok tüzetes átvizsgálása.

A 44 oldalas jelentéstervezet főbb megállapításai a következők:

Magyarország az uniós támogatások egyik legnagyobb haszonélvezője. A magyar GNI 6,3 százaléka származik uniós beruházásokból. Az elmúlt öt évben az állami beruházások fele az EU-alapok felhasználásával valósult meg.

Az Európai Bizottság szerint az irányító és ellenőrző hatóságok tevékenysége nem átlátható, és magas az állami döntésekben megnyilvánuló korrupciós kockázat.

Az Európai Bizottság az ellenőrzések során egy sor szabálytalanságot állapított meg, ilyen például a közbeszerzési szabályok megsértése, az indokolatlan kiadások és a projektek túlárazása.

2017-ben az előző, 2007-2013 közötti költségvetési időszak 13 operatív programjával szemben állnak fenn kifogások. Ezekben az esetekben Brüsszel megszakította, vagy felfüggesztette a kifizetéseket, és korrekciós intézkedéseket hozott. Ezen időszak alatt a Magyarországon elköltött 25 milliárdból 1 milliárdot érintettek ezek a szabálytalanságok.

2016-ban a tagállamok közül Magyarországon alkalmazták a legnagyobb pénzügyi korrekciót (kifizetések visszatartása). Ez mintegy 211 millió euró volt.

Magyarország eddig 37 ajánlást kapott az OLAF-tól, amelyek alapján nyolc esetben indult vizsgálat, két esetben lezárult, a többi még függőben van a magyar hatóságoknál. Jelenleg 14 OLAF-vizsgálat folyik Magyarország ellen, amelyek döntően a strukturális alapokat és a mezőgazdaságot érintik...

A KAPITALIZMUS A SORSUNK - GET USED TO IT, BABE

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2018.01.26.


Abból az antropológiai tényből, hogy sokan vagyunk véges élettel, akikből semmilyen eszközzel nem lehet zárt kollektívumot faragni -- vagy szó szerint legföljebb tömegsírban --, egyenesen következik a versengés. Ez feltehetően akkor is így lenne, ha nem élnénk a szűkösség körülményei között, mert nem lehet olyan bőséget teremteni, ami nem hozná létre a javak csereértékét: hiába van szükséglete az egyes embernek x egységre valamiből, megpróbálja megszerezni ennek a hússzorosát is, hogy hatalmi helyzetbe verekedje magát az életére és egzisztenciájára leselkedő -- reális vagy feltételezett -- jövőbeni veszélyek megelőzése érdekében. Az egész politika erről az egy alapról származik, és ebből táplálkozik a politikai reflexió (tudás) is, akár elvont-elméleti -- filozófiai, társadalomelméleti, közgazdasági --, akár konkrét-gyakorlati formát ölt. 

A kapitalizmus ennek a folyamatos versenynek nyújtja a leghatékonyabb keretét a közvetítés, a csere, a javak és szolgáltatások mérésének és elosztásának legstabilabb intézményi rendszerével. A kapitalizmus nem a kizsákmányolásról és hasonló hülyeségekről szól, hanem a koordinációról -- jelenleg éppen hét-nyolcmilliárd -- véges életű egyed között a szűkösség körülményei között. Nem kell mondanom, hogy a rendszer elképesztő bonyolultsága és mégis hatékonysága mennyire nem meccsel Orbán Viktor és Németh Szilárd szemhatárával.

A kapitalizmus expanzív természetű. Nem csak térben, időben, hanem mélységben is: folyamatosan alakítja az emberi civilizációt, invesztálja a látszólag nem piacra szánt javakat (látszólag, mert se Leonardo Da Vinci, se Einstein művei nem lennének -- nem források és mecenatúra, ezek másodlagosak, hanem -- közvetítés és a nyomában jelentkező igények nélkül), monetarizálja és újradefiniálja az értékeket. Hiába nem kellemes ez egy tradícióból kitekintve, egyrészt nem tartóztatható fel, másrészt viszont növeli is egy tradíció iránt az elkötelezettséget, ha mögötte valódi erő és eltökéltség áll. (Innen a kereszténység tradícióját megújító hit modern kori lehetősége. Innen a nacionalizmusé is, ha az valóban a közösséget és nem annak manipulatív vezető rétegét erősíti.) A piaci szemlélet kitermeli a piac zárványait is, amelyek mindösszesen egyensúlyt képeznek az invazív logikával szemben. A kapitalizmus továbbá -- minden ellenkező híreszteléssel szemben -- abszolút fair rendszer: egyrészt előbb-utóbb mindenkit bevon a játékba (ez nem tetszik mostanában a nyugati alsó-középosztálynak, amelynek a kárára az ázsiai feltörekvő rétegek most gazdagodnak, de van egy rossz hírem, még mindig vissza vannak az afrikai népek), jutalmazza a mások hasznát hatékonyan szolgáló tagjait, és megint csak a kurrens közfelháborodással szemben nivellál: egyre magasabb szinten növeli az egyenlőséget (nem csak a medián életszínvonalat)...

SOROS TÉVED, VAGY CSAK KIMOND?

GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2018.01.26.


Soros György elmondta a magáét Davosban. Alkalmasint az MSZP-nek is beszólva. Mondván: a Fidesz megvette a vezetőséget megvette kilóra. Ami egyébként meg is felelne a „maffiaállam” koncepciójának. Amivel az országot vezető kormányfő vezetési koncepcióját jellemezte az üzletember. Az eredmény: Gulyás is mikrofont ragadott, és az MSZP is morog.

Lassan meg mindenki elmehet. Az országból. Esetleg egy újabb adag csipszért kolával. Amíg a politikai elit lejátsza egymás között, hogy ki a nagyobb marha. A szórakozás értékét ugyan kicsit rontja, hogy a mi kiterített bőrünkön tobzódnak, és az ország jövőjével kockáznak. De ne legyünk kicsinyesek. Nézzük a műsort, amelyben Soros legfeljebb csak kimondta azt, ami egyébként sokak szívét nyomhatja. Szinte pártfüggetlenül. Mert az olyan korruptokráciát, amit a Fidesz kiépített, és amiben az elvtelen gombnyomogatás jelenti a törvények megszavazását nehéz a nemzet hosszútávú felemelkedését szolgáló, és nem egy kisebb kaszt gazdagodását jelentő hatalmi berendezkedésnek tekinteni. Erre Gulyás Gergely azt mondja, hogy „politikai hovatartozástól függetlenül mindenkinek ki kell kérnie, hogy Magyarországot maffiaállamnak nevezzék”. Ami ugyebár komoly ellenérv. Különösen úgy, hogy nemrég derült ki Orbán Viktor apukájáról, hogy sikerült közpénzekből gazdagodnia. Igaz, Gulyás olyasmit is mondott, hogy „a magyar kormány valóban gátja a brüsszeli, bevándorlást támogató politikának”. Ami kicsit szaglik, miután kiderült, hogy a kormánypropaganda és a valós cselekvés köszönő viszonyban is csak távolról van egymással...

BOJKOTT? OKÉ. ÉS UTÁNA?

HVG ONLINE - ITTHON
Szerző: SZARVAS KOPPÁNY BENDEGÚZ
2018.01.26.


Létezik koherens érvelés a választási bojkott mellett. Csak nem értek egyet vele.

Nem gondoltam volna, de megtörtént: azzal kezdem, hogy elismerésem fejezem ki Hont Andrásnak. No, nem azért, mert egyetértenék vele – idáig még nem fajult a helyzet. De mégis, sikerült elmondania valamit, amit előtte nagyon sok írástudónak és kommenthuszárnak nem sikerült: az esetleges bojkott utáni lépéseket.

Sokan (zászlóshajójuk Bartus László, ez már beszédes tény) magyarázták már, hogy választáson nem lehet a Fideszt legyőzni, hogy diktatúra van, és az Egyetlen Igaz Út a rendszer megdöntésére (merjem-e leírni a rendszerváltást?!) a bojkott. Megrögzött gyakorlatias alak vagyok, és ezek a leírások nekem mindig hiányosnak tűntek. Sosem írták meg ugyanis a hogyant. Ott volt kezdőpontnak a bojkott, végpontnak a rendszerváltás, a kettő között pedig egy nagy hézag. Igen, bojkottálunk – aztán? Soha, senki által nem láttam leírva az első és az utolsó pont közötti lépéseket, pedig kell, hogy legyenek! Különösen a racionális ellenvetések fényében: indulnak helyettünk kamupártok; a Fidesz-hívek úgyis ott lesznek, és legitimálják a rendszert a részvételükkel; senkit nem fog érdekelni külföldön; és így tovább.

De nem.
Vita a választási bojkottról a hvg.hu-n

Hont András: Utolsó szavak a választási bojkott ügyében

Béndek Péter: A demokráciánk sírfeliratához


Szigetvári Viktor: Érvek az alkotmányos forradalom mellett

Krómer István: A bojkott bojkottja

Gulyás Márton: Orbánt az ellenzéki pártok nem, de a szavazók még megbuktathatják

Az igazsághoz tartozik, egyszer valaki válaszolt nekem egy olyat, hogy „általános sztrájk”, de a következő „és azután?” kérdésre már nem volt válasz. Arra pedig, hogy „ez nem segít” a fentebb felsorolt okokból, az volt általában a dacos visszavágás, hogy „de a választáson indulás sem!”. Lehet, hogy most épp nem vezet eredményre, de az összefogásos elképzelés mégis csak koherensebb, mint a bojkottosdi. Viszonylag egyszerűen levezethető: széles körű összefogás->egyéni körzetek behúzva->torz választási rendszer miatt kétharmad a Parlamentben->Polt Péter leváltva, ügyészség teszi a dolgát->akiket ez megillet, vezetőszáron bíróság előtt->új alkotmány, új választási törvény->jogállam helyreállítva->öröm é bódottá.

Ehhez képest a bojkott-elgondolás ködös képzelgés volt. „Majd jól nem megyünk választásra, és a Fidesz elsüllyed szégyenében!” – körülbelül ezen a szinten, aminek a naivitása nyilvánvalóvá válik, amint hagyjuk magunkban leülepedni a tényt, hogy a Fidesz képes volt alelnökévé választani Németh Szilárdot. Innentől kedve komoly utópisztikus gondolkodás kell ahhoz, hogy a Fidesznél bármilyen szégyenérzetet feltételezzünk...

A FIDESZ NEMCSAK A VÁLASZTÓKAT, DE SAJÁT MAGÁT IS BECSAPJA A PILITIKÁJÁVAL

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2018.01.26.


Olyankor látszik leginkább, hogy a Fidesz már nem képes már demokratikus pártként működni, amikor porszem kerül a hatalmi gépezetébe. Csütörtökön például, amikor a Fidesz delegáltjai kivonultak a nemzetbiztonsági bizottság üléséről, mert számukra kínos témát kellett volna megtárgyalniuk a képviselőknek, teljesen egyértelművé tették, hogy nem tisztelnek sem törvényt, sem íratlan szabályokat, ha vesztes pozícióba keverednek. Olyannyira saját fiktív világuk rabjai lettek, hogy mindenképpen el akarják kerülni a szembesülést a valósággal.

A Fidesz kommunikációs gépezete felépített egy fiktív világot a híveinek és persze saját vezetőinek, és úgy tűnik, be már is rendezkedtek ebben az elképzelt történetben. Komolyan gondolják, hogy soha többé nem kell vitázniuk ellenzéki politikusokkal, nem kell párbeszédet folytatniuk érdekvédelmi és szakmai szervezetekkel, megfélemlítéssel vagy megvesztegetéssel eltüntethetnek minden gazdasági vetélytársat, a pávatánccal pedig elhitetik a külfölddel, hogy alapvetően még mindig működik a jogállam Magyarországon.

Eddig ezt cinikus magatartásként értelmeztük, ám rá kell ébrednünk a szomorú valóságra: Olyan emberek vezetik ezt az országot, akik már elhitték, hogy a hatalom örökre az övéké marad, és tulajdonképpen meg sem kell már küzdeniük a megtartásáért. Elég nekik, ha olykor megpörgetik a migránskereket, és a kissé csökkenő népszerűségük ismét visszatér az elvárható tartományba. Nem zavarja őket sem Mészáros Lőrinc fénysebességgel történő meggazdagodása, a gombamód szaporodó futballstadionok feleslegessége, Matolcsy György alapítványainak pénzherdálása, hiszen azok a médiumok, melyek hozzájuk szólnak, nem számolnak be ezekről a „furcsaságokról”.

A Fidesz vezetői és hívei az elmúlt nyolc évben elveszítették azt a politikai immunrendszerüket, melyet a nyílt viták, közéleti csetepaték során alakulnak ki egy demokratikus rendszerben a legmagasabb és a legalacsonyabb szinteken. Kitaláltak maguknak egy fiktív ellenséget Soros György személyében, és ezzel elhitették magukkal, hogy a való világban nincs is ellenségük. Tudatosan nem kezelik egyenlő félként az ellenzéki pártokat, ha mégis vitára kényszerülnének velük, egyszerűen Soros György bérenceiként emlegetik a politikusaikat, ahogy ez megtörtént a nemzetbiztonsági bizottság legutóbbi ülésén is...

EGY KÉTLÁBON JÁRÓ NEMZETBIZTONSÁGI KOCKÁZAT HALLUCINÁCIÓIBÓL

VÁROSI KURÍR
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: ADORJÁN GYÖRGY
2018.01.26.


Péter ekkor megkérdezte: „Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek?” Nocsak, vajon ki beszélhette volna mindezeket?

Saját magunk dicséretét nem bízhatjuk másra
Magyarok! Szerte a földön, világnemzeti magyar testvéreim! Én mondom néktek, higgyétek el nekem, a sors kegyes volt hozzánk magyarokhoz, mert jobban teljesít az ország, a nép és annak minden gyermeke, ezért csökkenthetünk majd ismét rezsit, mindannyiunk gyönyörűségére. Sehol a világon még ennyi rezsit nem csökkentettek.
Bayer Zsolti a megmondhatója, hogy mennyire szívemen viselem népem sorsát. Nem engedek a huszonegyből senkinek, se Brüsszelnek, se Moszkvának! Putyinnak is megmondtam, hogy vagy aláírja, vagy nem, de akkor megyek az amcsikhoz. Aláírta. Mert tárgyalni tudni kell. És én tudok, nem hiába jártam Oxfordba. Én mondom nektek magyar véreim, hogy többé nem leszünk gyarmat. Rezsicsökkentésünkre esküszöm, meg a Soros Stopra, testvéreim, véreim magyarok.

Büszkék lehetünk magunkra joggal. Nem csak azért, mert feltaláltuk a golyóstollat, meg a presszókávét, de még a számítógépet is nekünk köszönheti az emberiség, hogy mit ne mondjak még kellő szerénységgel. De igazán büszkék arra lehetünk, hogy új utakat járva magunk urai lettünk. Különös népség vagyunk barátaim, saját magunk dicséretét nem bízhatjuk másra barátaim. Legfőképp az elhasalt baloldalra nem. Remélem, egyetértetek velem! A baloldalt kivégeztük közösen, a többit rá érünk még...

THOMAS PIKETTY: A KELET-EURÓPAI ORSZÁGOKBÓL ELSZIPKÁZOTT TŐKEJÖVEDELMEK SOKKAL MAGASABBAK, MINT AZ IDE ÉRKEZŐ UNIÓS TRANSFEREK

ÁTLÁTSZÓ - VILÁGTÉRKÉP BLOG
Szerző: DOBSI VIKTÓRIA
2018.01.26.



A kelet-európai országok EU-kritikája nem teljesen megalapozatlan, húzta alá Thomas Piketty néhány napja blogján, lévén, hogy a tőlük Nyugat-Európába irányuló tőkejövedelmek jóval magasabbak, mint az ide érkező uniós transzferek. A cikkről beszámoló Mandiner részletes elemzése elsősorban hazánkra és Kelet-Európára koncentrált, ezért is maradhatott ki belőle, hogy az európai modell másik nagy vesztese Dél-Európa, ahol szintén nagy politikai károkat okoz a “rövidlátó német-francia egoizmus”.

Párizsban vagy Brüsszelben nem értik, miért olyan hálátlanok azok a kelet-európai országok, amelyek masszív transzferekben részesülnek, írja Piketty. Csakhogy Varsóban vagy Prágában úgy látják, hogy a nyugati befektetésekért drágán kell megfizetniük, és a számokat vizsgálva, nem teljesen tévednek.

A francia közgazdász elsősorban Filip Novokmet friss PHD-dolgozatára hivatkozik, amelynek egyik következtetése, hogy az egyenlőtlenségek azért nőttek kevésbé Kelet-Európában, mint az USA-ban vagy Oroszországban, mert a keleti tőkejövedelmek jelentős része külföldre távozik. Ahogy az egyébként a kommunizmus előtt is történt, amikor a tőketulajdonosok már franciák, németek, olykor pedig osztrákok vagy épp oszmánok voltak. 1989 után a nyugati, elsősorban német befektetők váltak fokozatosan tulajdonossá, ha csak a vállalatokra gondolunk, akkor több mint fele részben.

Pikkety számításai szerint 2010 és 2016 között a kelet-európai országokból kiáramló tőke- és tulajdonjövedelmek átlagosan a GDP 4,7%-át érték el Lengyelországban, 7,2%-ot Magyarországon, 7,6%-ot Csehországban és 4,2%-ot Szlovákiában. Ahogy az alábbi ábrán is látható, ehhez képest jóval kisebb összeget tesznek ki az egyes országokba irányuló uniós nettó transzferek...


AZ MSZP NEM BUTASÁGOKAT BESZÉL, HANEM HAZUDIK

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2018.01.26.


Reagált a párt, és reagáltak a párt ifjabb generációjának üdvöskéi arra, amit Soros György a davosi Világgazdasági Fórumon mondott. Soros György kijelentette, hogy Orbán azért is sikeres, mert megvásárolta az MSZP-t, és kémei vannak a kisebb ellenzéki pártokban is.

Mindjárt az elején tegyük hozzá: Soros Györgynek – ebben is – igaza van. Vajon miből él ez a párt 2010 óta? Miből élt előtte? Miből él az újságja, a Népszava? De nem is ez a kérdés, hanem az, hogy a párt hírhedt legendás pénztárnoka miért védett ember a Fideszben? Mi az oka, hogy éppen őt soha nem találta meg a fideszes sajtó, meg a pártvezérelt legfőbb ügyész? Miért ő irányította a pártot informálisan? Mit üzletelt Simicska Lajossal? Mit tudnak róla? Ki kapott tőle pénzt a pártban, csak úgy? Soroljuk?

Miért is szakadt szét ez a párt? Ki adta át a Fidesznek az őszödi beszédet? Ki omlasztotta be ezzel az egész országot? Ki zsugorította össze ezt a pártot? Ki választotta ki az MSZP elnökeit, vezetőit, miután a régi nagy öregek inkább visszavonultak? Van megválaszolatlan kérdés elvtársak, nem beszélve egyes emberekről, akiket egyenként és kilóra is megvettek. Kérdezzék Gyurcsányt, vagy nagy ellenlábasát, Botkát. A kettőből összerakhatják a képet.

Mi van ezzel a Molnár Zsolttal? Soroljuk még? Mi az oka annak, hogy jelentéktelen, szürke emberek ennek a pártnak a szószólói? Ki válogatja őket, hogy még véletlenül se legyen köztük egyetlen fajsúlyos, karakteres ember, akinek legalább fogalma van arról, hogy mi van ebben az országban? Ez volt a legnagyobb ellenzéki párt. Mögötte állt az egész elit. Csak súlytalan, tehetségtelen, műveletlen és buta bábokra futja. Tisztelet a nagyon kevés kivételnek. Miért?

Miből van ennek a pártnak akár egyetlen forintja is, ami nem a Fidesztől származik? Hol vannak a régi szocdem hagyományok, az önfenntartó körök, tagdíjbefizetések, hol vannak bármiféle egyéb bevételek? Aki fizet, az diktál, elvtársak. Honnan a pénz? Ehhez képest az nagyon gyenge szöveg, hogy “Soros György butaságokat mond”. Nem arról híres, hogy ő olyan buta lenne, szemben az MSZP mélyen tisztelt vezetőivel, akiket Orbán szalasztott...

ÖNGÓL

MÉRCE
Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2018.01.25.


Pedig azt azért sejtettük, hogy nem tudják ezt a végletekig tolni. Hogy nem lehet úgy gyűlöletből légvárat építeni, hogy egy kósza mondat porig ne rombolja. A józan ész évek óta bizakodik, hogy egyszer valahogy megáll ez az őrület, és most tessék, eljutottunk idáig is.

A helyzet az, hogy kiderült, hogy a kormány, miközben évek óta ádáz harcot vív az Európai Unió menekültpolitikája ellen, legalábbis szóban, lényegében azért csak befogadott majdnem ugyanannyi menekült- és oltalmazott státuszt kapott embert, mint amennyi ellen amúgy a kvótarendszer ürügyén ágált. Vagyis az történt, hogy miközben ezerrel magyaráztak valamit, annak pont az ellenkezőjét csinálták. De őszintén szólva nem ez az első ilyen eset – csak ez a kékre plakátolt utcák tükrében valóban látványosra sikeredett.

Hisz ez volt a cél.

Az, hogy sikerüljön éveken át fenntartani az erős, harcos, a magyar érdekeket védő politika látszatát. Hogy sikerüljön háborús retorikával elhitetni, hogy amennyiben nem ez a kormány kormányoz, akkor az egész országot felfalják a brüsszeli bürokraták, a keletről érkező migránsokkal karöltve.

Innen nézve az, hogy négy évvel ezelőtt a rezsicsökkentés volt a mantra (Németh Szilárd azt is hasonló lendülettel tudta nyomni, mint most a sorosozást), már tényleg megmosolyogtatónak tűnik. Pedig a séma ugyanez volt: elhitetni, hogy ha nem a Fidesz marad hatalmon, az embereket betemetik a gázszámlák. És persze utólag kiderült, hogy a gázszámlák a legrászorulóbbakat így is betemetik – csak ez akkor már senkit sem érdekelt.

Mindenesetre elgondolkodtató, hogy egy fatális véletlenre (meg Altusz Kristófra) volt szükség ahhoz, hogy mindez kiderüljön. Illetve hát itt nem is a kiderülés a jó szó, hanem a megerősítés. Hiszen megszámlálhatatlan mennyiségű cikk, tanulmány, nyilatkozat és állásfoglalás született már arról, hogy a kormány bevándorlásellenes kampánya (pláne megfejelve a Soros-topikkal) konkrét hazugságokra, félinformációkra és barokkos túlzásokra épült.

Tudtuk, hogy az egész, 2015 óta tartó migránsokkal riogató retorika hamis. És mégse történt semmi.

Ami jól mutatja azt is, miben rejlik a kormány ereje: hiába álltak tények szemben a propagandaanyagokkal, mégsem sikerült egyszer sem akár csak egy fél pillanatra zavarba hozni velük a kormánypárti politikusokat. Egyszer sem ingott meg senki alatt a szék, szempilla se rezzent, hiába derült ki újra meg újra, hogy nem mondanak igazat, hogy feleslegesen keltenek pánikot. És mindezt képesek voltak pusztán azzal elérni, hogy egyszerűen nem reagáltak a tényekre, és ha kicsit lankadt a figyelem (vagy éppen más, kínosabb ügyekre terelődött), még eggyel erősebb fokozatra kapcsoltak. Ennyi kellett ahhoz, hogy elvegyék a teret a nem kormánypárti nyilvánosság elől, leuralják a közbeszédet, és ezzel kézben tartsák az irányítást...

HOGYAN LEGYÜNK DIKTÁTOROK EURÓPA KÖZEPÉN? - KONCESSZIÓK, MINT BEVÉTELI FORRÁS (ONLINE KÖNYV 12. RÉSZ)

KARVALYOK FÖLDJE BLOG
Szerző: Karvalyok Földje
2018.01.25.


Koncessziók

Hatalmunk megtartása (a lojalitás biztosítása) érdekében folyamatos költségvetési bevételre van szükségünk, ezért a lehető legtöbb ágazatra terjesszük ki a koncessziót.

Valószínűleg már az előző kormány is alapított meg osztogatott koncessziós jogokat, ám semmi sem gátol meg bennünket abban, hogy ne vonjunk be új és újabb területeket. A koncessziók ugyanis nemcsak arra jók, hogy felügyeljünk egy adott piaci szegmenst és korlátozzuk az oda belépni szándékozók számát valamint gazdasági erejét, hanem arra is, hogy feltétlen híveinket biztos bevételi forrással jutalmazzuk. A kiosztott jogosultság mennyiségével és földrajzi elhelyezkedésével (azaz a versenytársak számának korlátozásával) kiváló üzleti lehetőséget teremtünk a koncessziók jogosultjainak, hiszen nemcsak csökkenthetjük az adott piacon a konkurenciát, hanem teljes mértékben meg is szüntethetjük azt. Csak rajtunk múlik, hogy egy-egy ágazatban mennyi koncessziót osztunk ki, de természetesen figyelembe kell vennünk annak természetét: autópálya-üzemeltetőből elég egy-kettő, kaszinóból akár tíz is békésen megférhet egymás mellett, trafikból, italboltból vagy benzinkútból viszont sokkal több kell, hogy zökkenőmentes legyen a fogyasztói igények kielégítése.

A koncessziós díjak kalkulálásánál fontos szempont, hogy
- a kiadható koncessziók száma maximális legyen az adott ágazat jellegét figyelembe véve,
- a koncessziós díj mértéke lehetővé tegye a strómanjaink és az oligarcháink gazdagodását, illetve
- az adott koncessziós üzletágat és a koncessziókat menedzselő állami vagy magáncég a lehető legtöbb pénzt át tudja terelni magánszámlákra.

Nem jelenthet gondot, ha a koncessziós díj kiszámolásával megbízott hivatalnokok elszámolják magukat és utóbb kiderül, előre kódolt a csőd azoknál, akik beszállnak a buliba. Ebben az esetben alkalmazzuk a csodafegyverünket, azaz a huszonnégy órán belüli extra sürgős jogszabály-módosítást, mellyel a megszorultak segítségére siethetünk, például kiterjesztjük az adott koncesszió keretében árusítható termékek, szolgáltatások körét (a trafikok cigaretta mellett tarthat jégkrémet is) vagy alacsonyabb összegben határozzuk meg a koncessziós díjat.

Hozzunk létre olyan állami vízfejet (esetleg magáncégnek adjuk ki a munkát gebinbe), amelynek feladata, hogy a rendszer tökéletesen működjön (azaz az akartunknak megfelelő döntések születhessenek és a maximális hasznot hozza), illetve eljárjon a napi ügyekben:
- koordinálja és felügyelje az adott piaci szegmenst,
- úgy írja ki a koncessziós pályázatokat, hogy azokon csak azok nyerhessenek, akiket méltónak találunk arra, hogy nyerhessenek,
- megvizsgálja a benyújtott pályázatok érvényességét és a hatályos jogszabályok alapján el is bírálja azokat,
- begyűjti a koncessziós díjakat,
- igény szerint ellenőrzi a koncessziók jogosultjait,
- bizonyos esetekben intézkedik a koncessziók visszavonására (például a barátunk már nem a barátunk), illetve újból meghirdeti azokat,
- problémák esetén újrakalkulálja a díjakat, valamint
- oly módon eltünteti a koncessziós díjak jelentős hányadát, hogy a közpénz immáron közpénztelendve oda kerüljön, ahova mi szeretnénk és még véletlenül se a központi költségvetésbe.

A mi feladatunk hogy megmondjuk, pontosan kik érdemlik meg a koncessziókat. A nekünk nem tetsző pályázók kizárása érdekében variáljunk a személyre szabott és csak kevesek által teljesíthető feltételekkel és vezessünk be olyan bírálati rendszert amely biztosítja, hogy a nem kívánatos személynek minősített szereplők minden további nélkül kihulljanak a rostán.

Ha nem találunk jobb megoldást, szórakozzunk olyan „apróságokkal”, mint a koncesszió elnyeréshez szükséges hatósági engedélyek ilyen vagy olyan okból megtagadása, illetve erősen szubjektív és magas pontszámot érő pályázati elemek rendszerbe építése az objektív elemek ellensúlyozására. Játszhatunk például az üzleti terv pontozásával úgy, hogy ne lehessen megtámadni, ki mennyit kap rá, viszont a pályázat ezen részének eredménye eldöntse a végeredményt is.

A nyeretlen pályázatokat hiperűrsebességgel tüntessük el a rendszerből, hogy a veszteseknek (azaz a piacról kiszorítottaknak) ne legyen korrekt jogalapja a döntés elleni fellebbezésre (például küldjük vissza a pályázónak), a nyerteseket pedig minősítsük üzleti titoknak, valamint a bírálati jegyzőkönyveket is helyezzük hét lakat alá. Csak vádaskodhat az, akinek nincs kézzel fogható bizonyíték a kezében, így célszerű mindent elkövetnünk, hogy ténylegesen se kerülhessen senkinek se a birtokába ilyen. Ne foglalkozzunk olyan nevetséges vádakkal sem, miszerint hogyan értékelhet korrekten egy-egy értékelő bizottság egy nap alatt tizenötezer kérelmet – inkább arra fordítsunk kiemelt figyelmet, hogy az üléséken folytatott beszélgetéseket senki se vehesse fel titokban és ne derülhessen ki, hogy a pártközpontból kapott névsor volt az egyetlen szempontja a győztesek kiválasztásának.

Rezzenéstelenül hazudjunk az újságírók képébe - a jegyzőkönyvbe valaki véletlenül gépelhetett bele két nullával többet (a „valaki” tényleges személye soha nem derül ki), illetve a napvilágra került hangfelvétel csak manipulatívan összevágott zagyva valami, amelynek egyetlen célja a polgárok kormányba vetett bizalmának megingatása. Nevezzünk meg felelőst, azaz olyan személyeket vagy csoportokat, akiket az üzletből kiszorított háttérben szervezkedő multik pénzelnek, de természetesen Brüsszelre is kenhetjük a feszültség szítását. A meglakolást pedig egyértelműen a legnagyobb bűnös érdemli, aki nem más, mint a kiszivárogtató, neki pusztulnia kell lehetőleg még az országból is.

Gondoskodjunk arról is, hogy az extraprofitra ilyen vagy olyan okból méltatlanná váló egykori barátokat minden további nélkül el lehessen távolítani a húsosfazék közeléből. Rejtsünk el az adott koncesszióra vonatkozó jogszabályban olyan csapdákat, amelyek kiválóan alkalmasak arra, hogy megszabaduljunk az érdemtelenektől, például különféle ellenőrzések segítségével napvilágra kerüljenek pitiáner, bárki által véletlenül is elkövethető szabálysértések és ezek halmozódása elegendő jogcím legyen arra, hogy akár a koncessziós jogosultságot is vissza lehessen vonni.

Hatékonyságunk biztosítása érdekében nézzessük végig, mely területeket érdemes bevonni koncesszióba és ideiglenesen, azaz bármikor visszavonhatóan kiárulni a haveroknak. A kormányok szeretik az olyan választásokat, mint
- közúti, vízi, légi és vasúti infrastruktúra üzemeltetése,
- a szerencsejáték (szárazföldi és online kaszinók, lottó, bingó, játéktermek, kártyaklubok, ló- és agárversenyek, sportfogadás, stb.),
- a dohánypiac (kis- és nagykereskedelem),
- az alkoholpiac (kis- és nagykereskedelem valamint a vendéglátás),
- a legalizált drogpiac (marihuána termesztése és kiskereskedelme)
- a pénzváltás,
- üzemanyag kis- és nagykereskedelem,
- a távközlési és média frekvenciák,
- valamint minden egyéb terület, csak a képzelt szab határt (közétkeztetés, tankönyvkiadás, szemétszállítás, stb.).

Az érdekeinknek megfelelő piacátrendezés drága passzió és csak elvétve fogyasztóbarát (a választók többsége utálja, ha korlátozzák, hol vehet alkoholt vagy dohánytermékeket és az autópálya matrica meg a parkolójegy megvásárlása sem a kedvenc hobbijuk), így bolondítsuk meg ideológiai maszlaggal a kormányzati kommunikációnkat...

A FIDESZNEK BUKNIA KELL, EZ EGYÉRTELMŰ. DE NEM MINDEGY, MILYEN ÁRON

KOLOZSVÁRI SZALONNA - VENDÉG
Szerző: PÁJER CSABA
2018.01.25.


Belegondolt már valaki, hogy mi lesz itt, ha bukik a Fidesz? Már többször próbáltam jelezni, hogy az országot egy hosszú távú stratégia lenne csak képes megmenteni az összeomlástól, pláne ezután a nyolc éves ámokfutás után, amit a bonsai-Napóleon és lelkes csapata rendezett. Sajnos az a nyomasztó fejlemény van kibontakozóban, hogy megint nem lát tovább a nemzet „a holnap talán el se jön soha” effektusnál.

Merthogy. Tegyük fel, hogy a legjobb forgatókönyv érvényesül. Mindenki összefog mindenkivel, Jobbiktól a Momentumig (igen, még az LMP, az MSZP, az Együtt és a DK is). Minden körzetben a legesélyesebb ellenzéki indul, azaz egy ellenzéki egy fideszes ellenében, és sikerül „megverni” a Fideszt: lenyomni őket 40%-os mandátumszám alá. No de, mi lesz most? Egyetlen pártnak se lesz akkora többsége a parlamentben, amivel kormányt tudna alakítani. Ha csak nem akarjuk, hogy a Bajszos Szar megint az Egyélőistent jelölje kormányfőnek (felhívnám mindenki figyelmét a tényre, hogy csupán országgyűlési képviselőket és NEM miniszterelnököt választunk négy évente! – sokaknál még ennek az abszolválása is probléma), akkor bezony olyan jön, ami még nem volt: koalíciós kormányzás.

Csakhogy szeretett hazánkban ennek nincs semmiféle hagyománya. Az utolsó ilyen az amúgy méltán rossz emlékű MSZP-SZDSZ formáció volt (remélem, a Fidesz-KDNP-t senki nem tekinti valódi koalíciónak, kivéve persze, ha a csicskáztatást is egyenlő felek szövetségének tartjuk…). Ami meg tudjuk, hogy sikerült: farok csóválta a kutyát, vagy legalább is próbálta. Csakhogy míg ennél (és a regnáló hatalomnál is) arról volt szó, hogy egy baromi erős pártnak volt szüksége egyetlen, nálánál kisebb pártra, hogy éppen meglegyen az áhított többség (vagy a kétharmad), addig a Fidesz-uralom bukása esetén arról van szó, hogy féltucat, 5-20%-os pártnak kell közösen kormányt alakítania ahhoz, hogy a Fideszt ellenzékben tarthassák.

És itt ugrik a majom a pöcegödörbe: van-e valakinek bármiféle sejtése arról, hogy ezek a pártok, akik jelenleg még csak arra sem hajlandók, hogy a Fidesz leváltásáért minimális gesztusokat tegyenek egymásnak (és a társadalomnak, de az ugye senkit se érdekel), hogyan fognak közösen kormányozni? Hogyan fognak megegyezni a minisztériumok elosztásáról, az államtitkári helyekről, a bizottsági tagok személyéről? És akkor még nem beszéltünk a pártok hátországáról: a gazdasági holdudvarokról, amelyeknek a tagjai nem kevés pénzt öltek a pártjukba, és szeretnék gazdasági előnyökre váltani a befektetésüket – kormányra kerülés esetén a koalícióban még az ő érdekeiket is érvényesíteni kell a pártoknak...

EGY MAGYAR CSILLAGÁSZ KALANDJAI EGY KÜLÖNLEGES REPÜLŐN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Zoli
2018.01.26.


Nagyon érdekes poszt a mai, hiszen elég ritkán juthat el valaki (ráadásul dolgozni) a világ egyik legegyedibb repülőjére, hogy a legprofibb gárda társaságában tölthessen nem is olyan kevés időt. Mielőtt belevágnánk Zoli posztjába, figyelmeztetek mindenkit, hogy a poszt első fele kicsit talán nehezebb olvasmány, de fontos, és érdemes átjutni rajta a kalandokig. Na, akkor felszálláshoz felkészülni!

„A jelenlegi munkám közben lehetőségem nyílt arra, hogy egy nagyon különleges csillagászati obszervációban vegyek részt. Azt hiszem, egész nyugodtan hívhatom különlegesnek, hiszen mind a helyszín, mind a mód egyedülálló volt.

Mielőtt kitérnék a személyes élményeimre, jöjjön pár információ-morzsa, melyek segíthetnek jobban megérteni a csillagászok munkáját (legalábbis annak egy kis rétegét).

Talán sok ember elképzelésében szerepel az a nem túl helytálló kép egy csillagászról, hogy egy távcső mögött állva simogatja hatalmas ezüstös szakállát, miközben óriási, sárga csillagokkal és holdsarlóval megspékelt kék bársonysüvege alatt hümmögve tűnődik a világ mikéntjéről.

A valóság sajnos ennél sokkal prózaibb. Ha sikerül távcsőidőt igényelni, akkor az adott csillagász odautazik az obszervatóriumba vagy pedig - manapság már inkább ez történik - ún. távészlelés történik. Ekkor vagy a csillagász végzi az obszervációt onnan, ahol dolgozik / lakik vagy pedig a távcső-operátor végzi el a méréseket.

Atomok és molekulák nyomában...

Itt most leginkább az infravörös- és a rádió-tartományt lefedő csillagászatról (azon belül is a milliméteres és szub-milliméteres) és távcsövekről beszélek majd.

Az említett hullámhossztartományokban a világűrben zajló folyamatokat lehet atomi szinten tanulmányozni. Adott fizikai körülmények között (hőmérséklet, nyomás, sűrűség stb.) atomok, ionok, molekulák ütköznek egymással és porszemcsékkel, amelynek következtében újabb molekulák alakulnak ki vagy éppen esnek szét alkotóelemeikre.

Miért izgalmas ez? Azért, mert ezek az élet miniatűr alapköveinek nyomon követéséről szólnak. Ezen apró, atomi szintű folyamatoknak köszönhetjük a komplexebb molekulákat, az élethez elengedhetetlen szerves molekulaláncokat (pl. aminosavak), a vizet, illetve a csillagok - majd később esetleg a bolygók - születését (évmilliós időskálán)..."...

BARTUS LÁSZLÓ: NEM CSAK AZ MSZP-T VETTE MEG ORBÁN

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2018.01.25.


Normális esetben felrobbantaná a közéletet Soros György Davosban tett bejelentése, miszerint Orbán Viktor megvásárolta az MSZP vezetőit. Még akkor is, ha ez nyílt titok. Nemcsak azért, mert erről beszélt Botka László is, nemcsak azért, mert annak idején Gyurcsány Ferenc is azért hagyta el az MSZP-t, mert a pártpénztáros által a Fideszhez kötött, “ajándékokkal” korrumpált pártvezetőkön keresztül Orbán manipulálta a pártot.

Ebben semmi meglepő nincs, Orbán ugyanígy szalámizta le a teljes jobboldalt, és lett egy a tábor, egy a zászló. Kémeket küldött be, megvásárolt embereket, viszályt szított, szétverte a rivális jobboldali pártokat. Orbán bűne nemcsak annyi, hogy 2010-ben megdöntötte az alkotmányos rendet, egyszemélyes önkényuralmat hozott létre, egy diktatúrát csinált az országból, az államot pedig maffiaállamként működteti. Hanem az is, hogy a demokratikus pártokat, a pluralizmus alapját, titkosszolgálati módszerekkel és eszközökkel felszámolta.

Az MSZP csak annak köszönheti a létét, hogy Orbánnak szüksége van arra, hogy legyen. Kellenek a demokrácia hamis látszatának fenntartásához. De mindent Orbán irányít, kár lenne tagadni. Zsarolható, lefizetett emberek irányítják ma is a háttérből a pártot, akik megvesztegettek politikusokat, pártvezetőket, akik akkor nem gondolták, hogy ez egy megvesztegetés, s ezzel el is adták magukat. Nem véletlen sokak háttérbe vonulása. Ez a párt teljesen kicserélődött, de az új emberek, a fiatal generáció, már Fidesz irányítással jutott lehetőséghez.

A magyar demokrácia akkor bukott el, amikor a Nemzetbiztonsági Hivatal nem védte meg az Alkotmányt, nem védte meg az illegális beavatkozástól a demokratikus pártokat. Orbán kivégezte a Kisgazdapártot, a KDNP-t, a MIÉP-et (helyére állította a Jobbikot, amely azóta dezertált, kivégzés előtt áll), a Kereszténydemokrata Néppártot, mert a Semjén-féle banda se nem törvényes, se nem legitim, csak a katolikus egyház miatt létezhetnek. De komoly szerepet játszott az SZDSZ vendettájában, és legutóbb a Hit Gyülekezete révén kivégezte az MDF-et. Ezért cserébe lett egy ellenzékinek látszó ATV, amely kezdettől Orbán érdekeit szolgálja. Számos ellenzékinek hitt médium felett gyakorol kontrollt.

Az MSZP szőröstül-bőröstül a kezében van, elég csak arra gondolni, hogy még az MSZP lapját, a Népszavát is Orbán tartja el. Gondosan megoldották, hogy a német szocdemek pénze helyett Fidesz pénzből éljenek, és nehogy elnyerjék a függetlenségüket. A DK nagy ígéret volt arra tekintve, hogy kilép a kontroll alatt tartott MSZP-ből, szabad és független lesz, amikor Gyurcsány elkövette élete legnagyobb hibáját, árulását, és a pártfinanszírozás miatt beállt 2014-ben a Fidesztől függő pártok közé és felesküdött Orbánra. Pontosan tudja Orbán, hogy amíg Gyurcsánynak etetnie kell ennyi éhenkórász szájat, szélhámost, s ahhoz rászorul az ő pénzére, addig a Demokratikus Koalícióból igazi ellenzéki párt soha nem lesz...

AKADÁLYPÁLYÁN AZ ELLENZÉK

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: ZOLTAI ÁKOS
2018.01.26.


Nincs jogi alapja, de a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) próbálja megzavarni a Fidesz ellen indulókat.

Ma délután dönt a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) annak a szerdai iránymutatásnak a részleteiről, amely szerint egy párt országos listáját törölni kell, ha az egyéni választókerületi jelöltek száma 27 alá csökken, vagy ha a 27 jelölt megvan, de a területi eloszlás követelményét nem teljesítik.

Ez főképp a külön listával indulni akaró ellenzéki pártok dolgát nehezítheti meg abban, hogy jelöltjeik visszalépjenek egymás javára a kampányban. A kérdés jogi háttere azonban nem egyértelmű.

– Az elmúlt években minden ellenzéki párt úgy készült, hogy legalább 27 jelöltjét versenyben kell tartania ahhoz, hogy országos listájára a választás napján szavazni lehessen.

Ha nem így lett volna, nem vált volna alapvetéssé, hogy az ellenzéki koordinációban csak legalább 27 jelölttel lehet részt venni – hangsúlyozta a Népszavának László Róbert, a Political Capital választási szakértője.

Figyelemre méltó az is: senki nem állt elő olyan javaslattal, hogy bizonyos ellenzéki pártok indítsanak el legalább 27 jelöltet, és majd ha bejegyezték az országos listájukat, elég, ha néhány marad állva közülük.

Éppen ellenkezőleg.

Ebben nyilván a százmilliós nagyságrendű kampánytámogatásnak is szerepe lehetett, de minden szereplő úgy készült, hogy legalább 27 aspiránsnak versenyben kell maradnia. A mentő megoldási javaslat pedig az volt, hogy a számukra bizonyosan nem nyerhető kerületekben egymás ellen is induljanak el...

450 MILLIÁRD KÖZPÉNZ FOLYT EL A TAO MIATT

VÁROSI KURÍR
Szerző: Városi Kurír / Direkt36
2018.01.26.


Hónapok óta jogerős bírósági ítélet kötelezi a kormányt, hogy adja ki a cégek társasági adójából támogatást kapó sportklubok részletes adatait. Egyelőre azonban nem teljesítette ezt a kötelezettségét, és csak kisebb részleteket volt hajlandó közölni a 2011 óta óriási mennyiségű közpénzt, mintegy 450 milliárd forintot megmozgató, tao néven ismert támogatási programról.

Az adatokért Transparency International Magyarország (TI) indított pert és most hozzá is jutott ugyan a hivatalos dokumentumok egy részéhez, de ezek csak nagyjából 900 támogatásról és kevesebb, mint 4,5 milliárd forintról tartalmaznak információkat, ami a teljes tao-programnak kevesebb, mint 1 százaléka. Az egyik nagy nyertesről, az Orbán Viktor miniszterelnök által alapított felcsúti fociakadémiáról például egyetlen adat sem szerepel a dokumentumok között.

A TI által megszerzett adatok azonban így is jelentősek, hiszen most először kerülhetnek nyilvánosságra arról szóló dokumentumok, hogy mely cégek ajánlották fel társasági adójuk egy részét különböző sportegyesületeknek.

A 900 támogatás nagy része szám- és összeszerűen is kosárlabda kluboknak ment, de van az adatok között futballtámogatás is. Az adatok nagy része a tao-rendszer bevezetésének első két évéből, a 2011/12-es, illetve a 2012/13-as támogatási ciklusból származik.

A dokumentumokban szereplő összes támogatás 15 százalékát olyan szolnoki kosárlabda- és fociklubok kapták, amelyek – például a Szolnoki MÁV Utánpótlás FC Kft és a Szolnoki MÁV FC Kft. – 2011 óta Nyerges Zsolt szolnoki ügyvéd tulajdonában vannak. Ő Simicska Lajos üzlettársa volt többek között a Közgép nevű építőipari vállalkozásban, így nem meglepő, hogy a Közgéptől 2014-ben több mint 240 millió forint támogatást kapott a Szolnoki MÁV Utánpótlás FC, és a Simicska-Nyerges birodalom mezőgazdasági vállalkozásai is Szolnokra küldték el a társasági adójuk egy részét.

A focitámogatások csaknem húsz százalékát, 340 millió forintot az Ovi-Foci Közhasznú Alapítvány kapta. Az alapítványt 2011-ben hozta létre Buzánszky Jenő, az Aranycsapat tagja, az alapítvány elnöke pedig Molnár Andrea, egy debreceni sportszereket gyártó cég tulajdonosa lett.

A nyilvánosságra hozott támogatásokból a fentieken kívül több tucat jól és kevésbé ismert sportklubnak és diáksport egyesületnek jutott a pénz nagy része. Szerepel a listán a Budapesti Honvéd kosárcsapata, a zalaegerszegi fociklub, a Vasas női kosárcsapata vagy a paksi Atomerőmű SE...

"ÉN NEM SEBÉSZ VAGYOK, AKI VÁG" - INTERJÚ KORNAI JÁNOS KÖZGAZDÁSSZAL

ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ
Szerző: RÁDAI ESZTER
2018.01.26.


„Mit ér a korai vészjelzés? – teszi fel a kérdést legutóbbi, Látlelet című tanulmánykötetének előszavában Kornai János, akinek kilencvenedik születésnapját a világ vezető közgazdászai az elmúlt héten tudományos ülésszakkal ünnepelték meg a Budapesti Corvinus Egyetemen. A professzor a tétlenség okát, amellyel a magyar társadalom és a világ végignézte, hogyan épül ki Magyarországon az önmagát békés úton leválthatatlanná tett autokratikus rezsim, azzal magyarázza: „csak nagyon kevesen látták át a maga teljességében, mi készül itt rohammunkában a fejünk fölött, és még csak nem is titokban. Pedig ahhoz, hogy védekezni tudjunk ellene, az kellett volna, hogy az emberek tudják és értsék, mi az, ami ellen védekezniük kell.”

– Azt a világra érzékenyen figyelő, rendkívül élénk eszű, családja nagy részét a holokausztban elvesztett fiatal embert, aki 1945 után először kételyek nélküli, hívő kommunistává vált, majd néhány év elteltével – keserűen kiábrándulva az addig fanatikusan vallott eszmerendszerből – önmagát alvajárónak nevezte, 2006-ban megjelent önéletrajzi munkájából ismerhetjük. Ugyanott olvastam akkor tett fogadalmáról, szent elhatározásáról is: „Soha többé nem leszek hívő.” Amikor elindult a kutatói pályán, ezt a tudományos munka egyfajta minimumfeltételének is gondolta?


– Ez nemcsak a tudomány minimumfeltétele, hanem a tisztességes értelmiségi életé is: mindenben és mindenkiben kételkedni. Viszont olyan princípiumokban hinni, mint a ráció, az igazmondás és a szabadság, más értelmiségi pályákon is kötelező.

Kutatásainak tárgya, sok évtizeden át nagy témája a szocialista gazdaság volt, és ez részben akkor is így volt, amikor az átmenetet kutatta. Hogyan élte – éli – meg, hogy mire nagyjából a végére ért az elemzésének, az alól kifutott a rendszer, elenyészett a tárgy, amit vizsgált?

– Nem akarom a magam pályaválasztását és azon belül a témaválasztásaimat valamiféle kötelező receptként föltüntetni. Nagyon sok téma adódik a közgazdász számára, engem azonban ez izgatott. Meg akartam érteni, milyen az a rendszer, amelyben élek. Nagyon sokan érzékelték ennek számtalan tulajdonságát, én velük ellentétben kezdettől fogva azt próbáltam – elsősorban a magam számára, és aztán az olvasók számára is – kideríteni, hogy a részmegfigyelésekből hogyan adódik egy összkép. És ez nagyon korán elkezdett izgatni, már az első munkám, a Túlzott központosítás is erről szólt: ez volt a szűzbeszédem, a kandidátusi disszertációm, amit még ’56 előtt írtam.

Érdekes, ez, a centralizáció a témája a Látlelet egyik, 2011–12-ben született tanulmányának is.

– Talán nem véletlenül. És talán az sem véletlen, hogy ez volt a szocialista gazdaságnak az a jelensége, amelyet már kutatóként először választottam vizsgálatom tárgyául – még más, sokkal kezdetlegesebb módszertannal dolgozva, mint már akkor is a nyugati közgazdászok, akik közül sokan az összegyűjtött adatokat matematikai statisztikai módszerekkel dolgozták föl, vagy matematikai modellt építettek. Én egyszerűen csak leírtam, amit látok. Sok évvel később, már a korszerű tudomány alaposabb ismeretével felvértezve, a Hiányban megint csak a szocialista rendszer működéséről akartam átfogó képet adni egy olyan jelenségen keresztül, azt általánosítva, amit mindenki állandóan megtapasztalt – a hentesnél, az autóvásárlásnál, a lakásépítésnél... Vagy amikor telefont szeretett volna a lakásába beszereltetni, és az csak úgynevezett protekció, „szocialista összeköttetés” igénybevételével volt lehetséges. És végül – most sok lépcsőt és sok művet átugorva –, mire befejeztem afféle összefoglalásnak szánt könyvemet, a Szocialista rendszert – talán erre utalt a kérdésében –, addigra a rendszer valóban összeomlott.

Mégsem hiszem, hogy mindaz az erőfeszítés, amit a leírásába és átfogó elemzésébe fektettem – egyébként számos kiváló munkatársammal együtt –, hiábavaló lett volna. Egyrészt közben kialakult a rendszerek – minden rendszer – teljességének vizsgálatára hivatott módszertan, aminek nevet is adtam: rendszerparadigmának hívom azt a metodikát, amely segít megmutatni a részeken túl a közöttük lévő összefüggést is. Nem külön láttatja azt, mi a helyzet a politikában, mi a helyzet a vállalatoknál, hogyan viselkedik a háztartás, milyen az uralkodó ideológia és még egy sor területet, hanem az egészet egyszerre, együtt, egymással való kölcsönhatásukban. Másrészt, nagyon fontos része ennek a szemléletnek a komparatisztika, az összehasonlítás: vagyis hogy jobban megértem a szocializmust, ha szembeállítom a kapitalizmussal, és jobban megértem a kapitalizmust is, ha szembeállítom a szocializmussal. Jobban megértem, mi a jelentősége annak, hogy az élelmiszer-áruházak polcai záráskor is roskadoznak az áruk alatt, ha összehasonlítom azzal a helyzettel, amikor napközben is üresek a polcok. A hiánygazdaság legextrémebb példáit ma már csak fényképeken láthatják a később születettek: például amikor a szovjet élelmiszerboltban már csak két dobozos szardínia volt kapható... De a szocializmusban ez – nálunk, a „legvidámabb barakkban” persze kevésbé látványos módon – maga volt az életünk...

MAFFIAÁLLAMOT SZERETNE KIALAKÍTANI TRUMP AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN - SOROS - NEMZETKÖZI LAPSZEMLE

KLUBRÁDIÓ 92,9 MHz
Szerző: Klubrádió / KÁRPÁTI JÁNOS
2018.01.26.


Donald Trump maffiaállamot szeretne kialakítani az Egyesült Államokban, de ez nem fog neki sikerülni – mondta Soros György a davosi Világgazdasági Fórum egyik vitájában a Politico című amerikai hírportál európai kiadásának beszámolója szerint.

Trump átmeneti jelenség, aki el fog tűnni 2020-ig, ha nem előbb – vélekedett a magyar származású amerikai milliárdos. Beszédében Trump elnököt és Kim Dzsong Un észak-koreai diktátort egyaránt azzal vádolta, hogy a jelek szerint mindketten készek még a nukleáris háborút is megkockáztatni, csak hogy hatalmon maradjanak. Soros György szerint Vlagyimir Putyin elnök diktátor, aki maffiaállammá tette Oroszországot - tudósít a Politico. Az EU-ról szólva Soros úgy vélekedett, hogy a többsebességű, többpályás megközelítés jelenthetné a legsikeresebb megoldást az unió nehézségeire.

A menekültügy európai probléma, ami európai megoldást kíván – fogalmazott a Nyílt Társadalom Alapítványt finanszírozó pénzember, és emlékeztetett arra: ő maga is menekült volt, amikor Magyarországról az Egyesült Királyságba távozott a második világháború után, de – jegyezte meg – neki akkor sokkal jobb bánásmódban volt része, mint manapság a menekülteknek. Soros György hangot adott annak is, hogy szeretné, ha Nagy-Britannia továbbra is az unió tagjamaradna.

Az uniós országok belügyminisztereinek tegnapi szófiai nem hivatalos megbeszéléséről szóló beszámolójában a bécsi Der Standard azt írja, hogy a tagállamok kompromisszumos megoldást keresnek a menekültek unión belüli „tisztességes és szolidáris” elosztásának az ügyére. Ezt idén nyárig akarják megtalálni. A laptudósítás szerint a kötelező kvóták megoldási modellje politikai értelemben nem látszik fenntarthatónak, a visegrádi országokugyanis határozottan ellenzik. Thomas de Maiziere német belügyminiszter ugyanakkor „nehezen tartja elképzelhetőnek”, hogy egyes tagállamok teljes mértékben elutasítsák menekültek befogadását. Ő is el akarja azonban kerülni azt, hogy a kvótát a tagállamok képviselőiből álló Tanácsban többségi döntéssel rákényszerítsék egyes országokra – értesült az osztrák lap.

Ugyanerről a témáról a müncheni Süddeutsche Zeitung azt is megírja, hogy a közép-, illetve kelet-európai tagállamok kötelező kvótákkal, bármiféle átvételi automatizmussal szembeni ellenkezéséhez Ausztria is csatlakozott. Herbert Kickl, az új osztrák belügyminiszter, aki a szélsőjobboldali Szabadságpárt politikusa, azt mondta, hogy ő nem lesz a kötelező menekültelosztás barátja...