2018. január 28., vasárnap

A LEGTÖBB, AMIBEN REMÉNYKEDHETÜNK, HOGY MAJD AZ UNOKÁINK MEGKOSZORÚZZÁK A JÁRÓKERETÜNKET ÉS AZT GONDOLJÁK, MEKKORA NAGY HŐSÖK VOLTUNK

KOLOZSVÁRI SZALONA - DÜHÖNGŐ
Szerző: Swan Edgar
2018.01.28.


A személyes felelősség valami olyasmi nálunk, mint a kolera, a lepra, az aranyér, a lábgomba és a pikkelysömör. Együtt. Ki a franc akarja ezeket a kórságokat akár külön is, pláne csomagban? Senki, az biztos. A felelősségvállalást pontosan ugyanígy nem kéri senki. Nem fogom körülírni, nehogy félreérthető legyen. Egyértelmű leszek, így legalább lesz ok megsértődni, kikérni, vádaskodni, hőbörögni. Tehát áttolni a felelősséget másra. Szokás szerint.

Lényegében folytatom, amit Bálint valamelyik reggel elkezdett. Kevésbé cizelláltan, mert én egy büdös tahó vagyok.

Kezdem kicsiben, mert minden ott kezdődik és ott is végződik. Nem kell keresgélni a példákat, naponta borul az arcunkba. Van, aki azt hiszi, hogy elég megnézni egy cikk címét, az ahhoz csatolt fotót és ő már mindent ért, véleménye is van neki, le is írja. Mert annyi ideje nincs, hogy végigolvasson egy kurvahosszú cikket – erre naponta érkezik hozzánk jelzés, hogy röviden írjunk, mert a baromira elfoglalt embereknek nincs idejük elolvasni (ez már önmagában is sok mindenre magyarázat) -, de annyi van, hogy kifejtse a véleményét. Ez működik is mindaddig, ameddig valaki – vagy a Szalonna egyik szerzője, vagy egy másik olvasó – fel nem hívja a figyelmét arra, hogy hülye volt. Akkor megsértődik rohadtul ő is, más is az ő nevében. Nem arról van szó, hogy átolvasná azt a kurva cikket és megindokolná, miért is nem hülye ő. Arról pláne szó sincs, hogy átolvasná és ha úgy találja, hogy tényleg hülye volt, akkor belátná. Faszt. Azonnal eltolja a felelősséget magától. Ösztönből. Lendületből.

És nem a sértődöttség beszél belőlem, ahogy senkiből, aki ezt szóvá teszi. Őszintén: nem mondhatnánk azt, hogy kit érdekel? De. Kötelező olvasnunk a kommenteket, reagálni rájuk? Fenéket. Sok portál beszélget az olvasókkal? Biztosan. Én még nem futottam bele ilyesmibe. Nekünk igenis fontosak a vélemények, az ellenvélemények is. De az nem vélemény, hogy ez egy szar, a szerző, a másik kommentelő hülye és még pufajkás ávós is. Ha éppen nem trollról van szó, akkor megint hárítás van. És szektásodás van, ez nem csak a fideszesekre igaz. De beismerni éppen úgy nem hajlandó senki, mint a fideszesek. Elgondolkodni, kérdéseket feltenni, a másik véleményét elfogadni nagyon sokan képtelenek. Mégpedig azért, mert akkor esetleg azzal szembesülnének, hogy a bálvány hamis, őt pedig palira vették. Vagy azzal kellene szembesülni, hogy nincsenek csodák, se fehér ló, se királyfi, hanem kemény munka van és áldozat. És esetleg azzal is szembesülne, hogy neki is van felelőssége abban, ami körülötte történik.

Ha nem ez, akkor a számonkérés. Hogy miért csak ugatunk, miért teszünk fel kérdéseket? Miért bizonytalanítunk el embereket azzal, hogy gondolkodásra késztetjük? Miért mutatjuk meg egy dolognak több oldalát is? Mondjuk meg mi a válaszokat, bontsunk zászlót, mutassuk az utat, majd jönnek utánunk. Hová, baszod? Hová? És kik jönnek utánunk? Miért utánunk? Láttam olyan véleményt is, hogy nekünk nem írogatni kellene, hanem összerakni egy ütőképes oknyomozókból álló csapatot, felderíteni, kipakolni, beperelni. És ne hazudjunk, lenne, aki mellénk állna, pláne lenne, aki finanszírozná.

Fasza. Igaz ugyan, hogy mi minden áldott nap kibontjuk a magunk kis rongyos zászlaját és tesszük, amit tenni tudunk és amit vállaltunk, de az lényegében lófasz, semmi. De majd nagyban, úgy aztán igen. Akkor majd. Akkor majd mi lesz? Ott az Átlátszó, a Direkt36, napi gondokkal küzdenek. Pedig ott vannak tényfeltáró újságírók és kidolgozzák a belüket. Szerintem ugyanaz a néhány száz ember tartja életben az egyik portált is, másikat is. A többi szurkol, elvár, követel, leszarja. Meséljek arról, hogy a minap például 4 ezer forint támogatás futott be a számlánkra? Vagy arról, hogy sokszor annyi sem? Hogy nagyjából ugyanazok az emberek támogatnak a kezdetek óta, hogy úgy terveztük, tudunk majd felvenni új munkatársakat, de nem tudunk és minden hónapban kérdéses, hogy meddig húzzuk még? Mert a legtöbben úgy vannak vele, hogy nekik jár, ingyen van, mert a neten jön, vagy akar ő támogatni, de majd a jövő hónapban, nincs öt perce beállítani a banki utalást, nem vesződik a PayPal kitöltésével, amúgy is, ne kunyeráljunk, szarik ő ránk, nem fog lemondani két doboz sörről a mi kedvünkért. Elmondtuk már, de megint mondom. Ha a rendszeres olvasóink két, azaz kettő forintot bedobnának havonta a kalapba, nem lenne bajunk. Ha fejenként minden rendszeres olvasó évente 100 forintot utalna, tudnánk fejleszteni. Ehhez képest minden hónap egy kötéltánc, ha kérünk, akkor koldulunk, lejmolunk, kunyerálunk, menjünk a picsába. Jó, akkor mi a megoldás?

Körülbelül 250 embernek elég fontos a munkánk ahhoz, hogy rendszeresen támogassa azt. És nagyjából ugyanennyi olvasótól kapunk eseti támogatást. És megint nem arról van szó, hogy nem akarunk dolgozni, mert rohadtul sokat dolgozunk. De a szerverbérlés pénzbe kerül, a tárhely is, a domain pénzbe kerül, pénzbe kerül még az is, hogy ne legyen tele reklámokkal a komment szekció, pénzbe kerül a rongyosra használt laptopok javítása, cseréje, pénzbe kerül az áram, amivel a laptop működik és pénzbe kerül a kifli, amivel a laptopot használó működik. És nem arról van szó, hogy kunyerálunk. Nem szoktunk. De vagy írunk és akkor azt napi 14 órában lehet csak, vagy nem írunk, mert más munka mellett nem lehet. Pont.

És még mindig ott tartunk, hogy ez csak egy kis véleményportál, soha nem is mondtunk mást, nem ígértünk mást, nem vállaltunk mást. Tessék elképzelni ezt egy tényfeltáró portálnál, ahol pereskedni kell, adatokért fizetni kell, hónapokig kell nyomozni egy cikk megírásához. És könyörögni kell, hogy életben tudjanak maradni minden hónapban. És mégis úgy gondolják sokan, hogy a felelősség az újságíróké, hogy megjelenjenek ezek a leleplező cikkek, neki olvasóként elég szurkolnia, vagy reklamálnia, mert ő kockáztatja a megélhetését, vagy simán nem ér rá, mert tanul, dolgozik, unokázik, családot alapít, vagy zabot hegyez.

Ez is felelősség, vagy annak elhárítása. Százezrek, de inkább milliók érzik úgy, hogy nem az ő felelősségük az, hogy néhány újságíró végezni tudja a munkáját, azonban annak a néhány embernek, aki ki meri nyitni a száját, feltétlenül felelőssége a demokratikus rend helyreállítása, a kormány leváltása, az oktatás megreformálása, az egészségügy talpra állítása, a bűnösök megbüntetése és gondolom, a börtönök őrzése is. Azt a néhány embert számon lehet kérni, az olvasót, a polgárt, a szavazót, X urat és Y úrhölgyet meg nem lehet, mert ők áldozatok, nekik nem kötelességük olvasni, írni, gondolkodni, válaszokat keresni, számon kérni, küzdeni, utcára vonulni, vinni azt a zászlót. Semmi se az ő felelősségük, minden csak másoké.

X úr és Y úrhölgy nagyon remekül elvan azzal, hogy neki mondja meg valaki, kit kell utálni, vigye valaki a zászlót, ő majd követi a hetvenedik sorban, szóljanak, mikor kell tapsolni és mikor kell fújolni és X úr, meg Y asszony őszintén hisz abban, hogy ha mindent jól csinál, akkor április kilencedikétől ránk szakad a Kánaán. Már csak ez tartja életben, ez hajtja. És nem akarja tudni, hogy bármi lesz a választás eredménye, április kilencedikétől rosszabb lesz. Ha Orbán marad, akkor azért, mert be fogja fejezni a diktatúra teljes kiépítését. Nekem személyes meggyőződésem, hogy ki fogja vinni az országot az Unióból, mert az az egyetlen módja, hogy teljesen szabad kezet kapjon. Neki már nem pénz kell, hanem a hatalom és a büntethetetlenség. Bármi áron.

Ha nem Orbán győz, akkor is romlani fog minden. Mert mindenhol ott vannak a beépített pártkatonák. Az ügyészségen, a rendőrségen, az önkormányzatokban, az alkotmánybíróságban, az iskolákban, kórházakban, sportklubokban, alapítványokban, mindenhol. És az is meggyőződésem, hogy egy bukás esetén ki fogja vinni az utcára a híveit.

Ezt nem belátni, ostobaság. A csodát várni baromság. Azzal vádolni bárkit, aki felveti ezeket a kérdéseket, hogy bizonytalanságot, zavart akar kelteni, tinóság. A csodavárás vége kivétel nélkül pofáraesés szokott lenni. Csalódottság, keserű düh. Aztán egy még mélyebb gödör, mint ahonnan kimásztunk az imént. Aki például azt hiszi, hogy a most oly nagyon tisztelt ötvenhatos hősök élete, az ország helyzete másnapra jobb lett, annak javaslom, kérdezzen meg néhányat közülük. Nekik még az az esélyük sem volt meg, ami nekünk igen. Az oroszok most még nem tudnak tankokat küldeni, ameddig az Unió tagjai vagyunk, addig nem. A szakadékba zuhanó ember sem lesz boldog attól, hogy sikerült zuhanás közben elkapnia egy kiálló sziklát, amelyik csontig marja a húsát, lóg a levegőben, kificamodik a válla, de azért támaszt keres a lábával. Neki sem oldódott meg az élete, de esélyt kapott, hogy kimásszon és megoldja.

Fel kellene ébredni. Kurvagyorsan. Egyenként, mindenkinek. Mindenkinek személyes felelőssége és saját döntése van mindabban, ami történik, vagy nem történik. És addig, ameddig néhányan itt kapaszkodunk a szakadék szélén és ordítunk, mások meg egymás bokájába kapaszkodva óbégatnak, hogy ki a hülyébb, addig nem jutunk sehová. Ha sikerülne elég sok embernek valóban elgondolkodnia, felismerni a személyes felelősségét, akkor meg nem kellene senkit sem tuszkolni a zászlóval sehová, mert magától összeállna az a kritikus tömeg, amelyik ki tudja verekedni a változást.

De tudomásul kell venni, hogy ez közös feladat és el kell fogadni, hogy baromira nem az út vége. Még csak nem is az eleje. Csak annyi, hogy leverjük a lakatot a kapuról, amit elénk építettek. És tudomásul kell venni, hogy hosszú lesz és nehéz lesz. Senki nem fog megváltani minket. Nem szundikálhatjuk át a dolgot, senki nem lesz, aki majd felébreszt, ha odaértünk. A legtöbb, amiben reménykedhetünk, hogy majd az unokáink megkoszorúzzák a járókeretünket és azt gondolják, mekkora nagy hősök voltunk. De addigra nekik már meg kell tanítanunk, hogy a demokráciát nem ingyen adják, hogy az nem magától működik, hogy a tanároknak a katedrán, a bűnözőknek pedig a börtönben van a helyük. És meg kell tanítanunk nekik, hogy mindezért ők is felelősök. Ha ezt nem tesszük, akkor kezdhetik elölről az egészet ők is. Újra és újra és újra.

ÖNZŐ MÓDON ELVETT TŐLÜNK EGY NAGY ESÉLYT A FIDESZ

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2018.01.28.


Utólag nagyon fogjuk sajnálni azt, ami az utóbbi nyolc, de különösen az utolsó négy esztendőben történt Magyarországon. Nem pusztán azért, mert egy olyan hatalmi struktúra kiépítésének időszaka volt ez, amely már a kormánypárti szavazók többsége szerint sem biztosít egyenlő feltéteket a politikai versengésben, illetve annyira torzítja a piac viszonyait, hogy már szinte csak a hatalom jóindulatától függ, ki maradhat talpon, illetve kit enged meggazdagodni. Az utóbbi négy esztendő nemzetközi politikai és gazdasági klímája ugyanis annyira kedvező volt, hogy demokratikus eszközökkel, valós társadalmi párbeszéd támogatása mellett is megtarthatta volna hatalmát Orbán Viktor kormánya. 

Újra és újra visszatérő kérdés volt a 2000-es évek eleje óta, hogy képes lehet-e konszolidálni hatalmát egy olyan bizonytalan hatalmi mezsgyén működő, kormány, mint amilyen Orbán Viktoré. A kormányfő ugyanis nem igazán válogat az eszközökben,ha a hatalom megszerzése vagy annak megtartása a cél, ugyanakkor egyre inkább kiteljesedő autoriter rendszerétől lassan már a jobboldali szavazók is kezdenek tartani. A Fidesz támogatói közül sokan még most is abban bíznak, hogy egy szerényebb választási győzelem miatt, esetleg a teljes nemzetközi elszigetelődés megakadályozása érdekében az EU felé tett gesztusokkal vissza lehet még rántani Orbán Viktort a szakadék széléről.

Ez bő két hónappal a választások előtt már tökéletes naivitásnak tűnik, hiszen a Fidesz kampánystratégiája a menekültellenességre, a Soros Györggyel való riogatásra és némi szociális demagógiára épít. Nem lesz nyitás Nyugat felé, nem kegyelmeznek a kritikus civileknek, el akarják tüntetni az ellenzéki sajtó maradékát, és természetesen fenn akarják tartani azt a menekültellenes hisztériát, melyet több éven keresztül kormányzati kampánnyal táplált a társadalomba. Olyannyira rabja lett saját hazugságainak Orbán kormánya, hogy azt követően sem korrigált saját kommunikációja irányán, miután kiderült, Magyarország a harcos menekültellenesség ellenére mégis befogadott 1300 védelemre szoruló embert. Meg sem fordult a fejükben, hogy a magyarok többsége számára a migrációs kérdés nem is olyan fontos, mint ahogy azt ők gondolják.

Ahelyett, hogy folyamatosan Soros György nem létező tervével foglalkoznának a magyar választópolgárok - mert a kormányhoz kötődő médiumok ezt sulykolják beléjük-, sokkal égetőbb és kézzelfoghatóbb problémák megoldására is koncentrálhatott volna akár csak az utóbbi fél évben a kormányzati agytröszt. Ha nem az uniós források és állami pénzek megcsapolása lett volna a legfontosabb kormányzati stratégia, akkor lehetne most villogni egy megreformált közigazgatással, korszerű iskolarendszerrel, hatékony egészségüggyel. Mert pénz lett volna ezekre a területekre dögivel, sőt talán soha többé nem áll rendelkezésre olyan bőséges anyagi forrás az ország számára létfontosságú reformok végrehajtására, a mostani ciklusban...

RADNÓTI ZOLTÁN: GYEREKEINK ELVÁNDORLÁSÁRÓL

HVG ONLINE - ITTHON
Szerző: Radnóti Zoltán
2018.01.18.


Nem a kormány, nem az ellenzék rontotta ezt el, hanem mi magunk, elsősorban azok, akiknek valódi lehetőségük lett volna arra, hogy tegyünk valamit.

Mi, zsidók, sokat tudunk az elvándorlásról, hiszen a zsidó történelem vándorlások története.

Ma pedig sokan nem érzik magukat itthon Magyarországon. És ha a fiatalok mennek el, akkor az a szülőkhöz szóló segélykiáltás, hogy valami nem jó abban az országban, amit nekik építettek. Nem a kormány, nem az ellenzék rontotta ezt el, hanem mi magunk, elsősorban azok, akiknek valódi lehetőségük lett volna arra, hogy tegyünk valamit.

A zsidó vallás közösségi természetű, magányosan gyakorolni lehetetlenség. Az individuum forradalma nem zsidó dolog: mindannyian másokra szorulunk. Az igazi individuum mindig kapcsolódik. A szüleinkre vagyunk utalva, miután megszületünk, és ez az időszak egyre inkább kitolódik, ameddig befejezzük összes tanulmányunkat, majd újra, amikor a gyerekeink megszületnek. Aztán ahogy megöregszünk, ismét egyre inkább másokra szorulunk. Teherré válunk, hiszen szeretteink életritmusát köti meg a mi tehetetlenségünk, ám egészséges erkölcsi világképben ezzel teljesül ki (be) az odaadás és az alázat. „És mondta az Örökkévaló Isten, nem jó az embernek egyedül” – olvassuk rögtön a teremtés történetében, a Biblia első mondatai közt. Ezért szomorú, ha a nemzedékek, a szülők és a gyerekek – és a leendő unokák – elszakadnak egymástól.

2017 és 2018 fordulóján rengeteg kérdés feszíti a fiatalok és középkorúak lelkét: vándorlás vagy maradás? Hol van esélye a sorsom, a tehetségem és a remélt életminőségem be-, illetve kiteljesedésének? Ezeket a kérdéseket tehetném fel a gyermekeimnek is. Az leszel-e, amire hivatva vagy? Azt csinálod-e, amiben a legjobbat tudod adni a világnak? Ki tudod-e itt önmagadat – mások érdekében – teljesíteni?

Fájdalmas kérdések ezek, amelyek egy 46 éves családapa (ez vagyok én) fejében cikáznak. Ezért is nehéz nézni fiatalok tízezreinek távozását Magyarországról, új magyar diaszpóra létrejöttét. Kérdés, hogy ez a közösség meg tud-e maradni magyarnak, hogy tudnak-e majd az unokák, legalább a látogatások idején, magyarul beszélni a nagyszüleikkel. És hogy azok, akik elmennek, otthonra találnak-e olyan helyeken, ahová nem fűzik őket első szavaik és tárgyaik, első szerelmük emléke, a gyerekkoruk, amelyhez hasonlóan bensőséges világa már egyik életszakaszuknak sem lesz többé. A távozók kicsit mindig egyedül maradnak, annak ellenére, hogy meg lehet tanulni mindent, a nyelvet, a mozdulatok értelmét, még az utcák kanyarulatait is, csak az élettörténetünket nem lehet újrakezdeni. Sehol sem lehetünk egészen otthon, ahol nem tudjuk a gyerekeinkhez áthívni a nagyszüleiket, ahol nem tudunk másfelől átvillamosozni az unokáinkhoz. Felsejlik a fájdalmas jövő, és a világ két pontján az egyedüllét magánnyá válik.

Végleg elengedni valakit komoly vereség. A gyerekeink nem érzik magukat itthon, abban az országban, amelyet mi összeraktunk számukra. 18 esztendős voltam a rendszerváltás pillanatában. Ajándékba kaptam. Úgy tűnt, hogy szabad országot vehetünk át, és azt csinálunk vele, amit szeretnénk. Végül nem így lett, de mégis volt 27 évünk, és nem mondhatjuk, hogy semmi közünk hozzá. Itt van az utánunk jövő nemzedék, és nem érzi itthon magát Magyarországon, azaz ez az ország – jelenleg – nem eléggé megtartó közösség.

Mi a megoldás? Ki tudja? Mindenekelőtt hibás út, hogy a pártokkal vagy a kormányokkal addikt módon foglalkozunk. Vissza kell térnünk a közösségeinkbe, és azokat igazi közösségekké formálni. Amelyeket nem a félelem, hanem az összetartozás kapcsol össze. Amelyekben a rabbit, a fociedzőt, a kisvárosi garázszenekar frontemberét, a városszépítő egylet vezetőjét nem a hivatal tartja a posztján, hanem a híveik, a közösségük bizalma. Olyan közösségekre van szükség, amelyek saját maguknak adnak mindenki számára élhető szabályokat. Otthont kell lelnünk egymás társaságában, mert most magányosak vagyunk. Sok mindent elölről kell kezdenünk. Közösségi intézményeket kell megtanulnunk létrehozni és fenntartani, és ez mind sokba fog kerülni. Sok pénzbe, sok időbe, sok érzelmi energiába. Ha felelősek vagyunk, nem tehetünk másképp.

Fel kell építenünk ezeket a mikrotársadalmakat, nemcsak közösséget, de társadalmat is kell építenünk, megóvni a megmaradt értékeket. Csak így lehet újra hívogató otthonná tenni a környezetünket. Nekünk még van rá esélyünk. Van még néhány aktív évtizedünk, hogy megcsináljuk. És ha ez sikerül, akkor az amatőr sportklubok, a garázszenekarok rajongói, a városvédő csoportok, a biogazdálkodók, a templomok, mecsetek és zsinagógák összeérnek egymással, és kirajzolják majd a közösségibb Magyarországot.

Mózes nem élhette meg, hogy belépjen az Ígéret Földjére, ám jutalomként – egy hegy tetejéről – megnézhette, hogy hová vonul majd be a népe, hogy hol fog letelepedni, hol lesz az Ígéret Földje és Jeruzsálem. A tanítás hozzánk szól: mindannyian hosszú távra, a gyerekeinkért dolgozunk. És ha ez az ország üres lesz, ha nem bevándorolnak, hanem ki-, akkor bármely hegy tetejéről csak az üres házakat, a megmunkálatlan földeket és a cél nélkül baktató embereket fogjuk látni.

PUBLICUS FELMÉRÉS: AZ ELSÖPRŐ TÖBBSÉG KORRUPCIÓT SEJT MÉSZÁROS LŐRINC GAZDAGODÁSA MÖGÖTT

NAPI.HU
Szerző: SZEPESI ANITA
2018.01.28.


A kormánynak folyamatosan el kell számolnia az adófizetők felé a gazdálkodásáról - állította a Publicus korrupcióról szóló felmérésében tízből nyolc megkérdezett, tízből hét pedig úgy látja, hogy a közbeszerzések többsége nem tisztességes és előre le van játszva. A válaszadók többsége szerint a választók jogosan várják el a kormánytól, hogy ingyenes és magas színvonalú legyen az egészségügy, és a közoktatás.

A korrupció megítélését, és az állami újraelosztás egyes kérdéseit vizsgálta közvéleménykutatásában a Vasárnapi Hírek megbízásából a Publicus Intézet.

Tíz válaszadóból nyolcan (80 százalék) úgy gondolják, hogy az kormánynak folyamatosan el kell számolnia az adófizetők felé, hogy hogyan gazdálkodik a pénzükkel, míg csupán a 16 százalék gondolja azt, hogy a kormányzás négy éve alatt a kormány teljesen szabadon dönthet. Leginkább a Jobbik és a Fidesz szavazók gondolják így (23 és 22 százalék), és legkevésbé az MSZP és a DK szavazók. Ám még a Fidesz szavazók körében is tízből heten (70 százalék) szükségesnek tartják a folyamatos elszámolást, a bizonytalanok körében tízből több mint nyolcan (83 százalék) látják így, míg az LMP, MSZP és DK szavazók körében 90 százalék feletti ez az arány.

70 százalék szerint a közbeszerzések le vannak játszva

Mindazonáltal tízből hét (70 százalék) megkérdezett úgy látja, hogy a közbeszerzések többsége nem tisztességes és előre le van játszva, és a válaszadók kevesebb ötöde (17 százalék) gondolja azt, hogy a közbeszerzések többsége tisztességes.

Azonban még a Fidesz szavazók körében is azok vannak többségben, akik szerint tisztességtelenek és előre lejátszottak a közbeszerzések (45 százalék, 34 ellenében), és figyelemreméltó, hogy ebben a körben vannak a legtöbben, akik nem tudtak, vagy nem akartak válaszolni erre a kérdésre (21 százalék).

A többi párt szavazói körében egyértelmű (87-tól 100 százalékig) az a meggyőződés, hogy a közbeszerzések előre eldöntöttek és nem tisztességesek, egyedül a Jobbik szavazók körében azonosítható egy nagyobb csoport, egytizedük (12 százalék) akik másként gondolkodnak...

EGYKOR MAGYARORSZÁG BÜSZKESÉGEI VOLTAK, MÁRA VISZONT SÚLYOS VÁLSÁGGAL KÜZDENEK

PORTOLIO.HU - MAKROGAZDASÁG
Szerző: Portfolio
2018.01.28.


Gyors népességfogyás, magas munkanélküliség, alacsonyabb végzettség és jövedelem: röviden így jellemezhető Magyarország ipari válságterületeinek nehéz helyzete az országos átlaghoz képest. A KSH egy friss kiadványában külön fejezet foglalkozik a szocialista ipar egykori büszkeségeivel, amelyek a leginkább megszenvedték a rendszerváltás következményeit. 



Egykor Magyarország büszkeségei voltak, mára viszont súlyos válsággal küzdenek

Gyors népességfogyás, magas munkanélküliség, alacsonyabb végzettség és jövedelem: röviden így jellemezhető Magyarország ipari válságterületeinek nehéz helyzete az országos átlaghoz képest. A KSH egy friss kiadványában külön fejezet foglalkozik a szocialista ipar egykori büszkeségeivel, amelyek a leginkább megszenvedték a rendszerváltás következményeit.

A Központi Statisztikai Hivatal a héten tette közzé TÉR-KÉP,2016 című elemzését, amelyben tematikus térképek, diagramok, illetve infografikák segítségével igyekszik átfogó képet adni az Európai Unióban és Magyarországon zajló térbeli folyamatokról, illetve bemutatni az egyes térségek között meglévő társadalmi, gazdasági különbségeket. A tanulmányban egy külön fejezet foglalkozik az úgynevezett ipari válságterületekkel: az ország azon részeivel, amelyekben a rendkívül egyoldalú iparszerkezet miatt az 1990-es évek elején súlyos strukturális válság alakult ki.

A gazdaságtalan, magas költséggel kitermelő bányászatban, az erre épülő kohászatban, alapanyaggyártásban dolgozó vállalatok már korábban is nehézségekkel küzdöttek, az új kihívásoknak, a piac követelményeinek viszont egyáltalán nem tudtak megfelelni. A nagy ipari cégek vagy csődbe mentek vagy átalakultak, de a dolgozók száma mindenképpen jelentősen csökkent. Ennek következtében az iparban foglalkoztatottak magas aránya visszaesett, a munkanélküliség pedig átlagon felüli méreteket öltött, amit a mai napig nem sikerült kiheverniük. Az elemzés kilenc járással foglalkozik ebben a fejezetben:

- négy észak-magyarországival (Kazincbarcikai, Miskolci, Ózdi, Salgótarjáni),
- négy közép-dunántúlival (Ajkai, Oroszlányi, Tatabányai, Várpalotai),
- valamint egy dél-dunántúlival (Komló).

Rohamosan fogy a népesség
A fenti területek súlyos problémáinak talán leglátványosabb tünete a gyors elnéptelenedés. Jöjjön rögtön egy elég durva szám:

2017. január 1-jén az ország népessége 3,9%-kal kevesebb volt a 2001. évinél, az ipari válságterületeken azonban ennél lényegesen nagyobb, összességében 13% volt a csökkenés, ami minden járásban nagyobb volt az országosnál.

A legjelentősebb mértékben, 16%-ot meghaladóan a Komlói, a Kazincbarcikai és az Ózdi járásban fogyott a lélekszám...

"BALOG ZOLTÁN FELADJA AZ OKTATÁSNAK AZ UTOLSÓ KENETET"

ZOOM
Szerző: SERDÜLT VIKTÓRIA
2018.01.28.


Oktatási minimumot dolgozott ki a Tanítanék mozgalom, amit februárban nyolc ellenzéki párt is aláír majd. A pedagógusokat képviselő szervezetek körülbelül ezer résztvevővel és „Stop Orbán” táblákkal tüntettek vasárnap délután a Kossuth téren.

Régóta nem hallatott magáról a Tanítanék mozgalom, de az utóbbi hetek oktatási intézkedései miatt náluk is betelt a pohár. Alig egy héttel azután, hogy a diákok demonstráltak a közoktatás jelenlegi állapota miatt, a tanárok is úgy döntöttek, hogy utcára vonulnak.

Azt Törley Katalin, a vasárnap délutáni tüntetés egyik szervezője is elismerte, hogy nem véletlen az időpontválasztás, hiszen még a választások előtt fel akarják hívni a közvélemény figyelmét a problémáikra. Ugyanakkor három olyan konkrét intézkedés volt, ami miatt összehívták a demonstrációt:

  • a honvédelmi intézkedési terv (HIT) bevezetése,
  • a tanárok nyilatkozattilalma
  • illetve az, hogy Balog Zoltán, emberi erőforrások minisztere egy személyben dönthet az iskolaalapításról.
Nem véletlen, hogy a tüntetés kezdetén is Balog Zoltán nevének említése okozta a legnagyobb füttykoncertet...

ITT OLVASHATÓ

OKTATÁSI BÉKÉÉRT ÉS SZABADSÁGÉRT TÜNTETTEK A KOSSUTH TÉREN

INDEX
Szerző: NÉMETH TAMÁS
2018.01.28.


Vasárnap megtartotta a Kossuth téren a 10 nappal korábban meghirdetett tüntetését a Tanítanék Mozgalom. A tüntetést azért hirdették meg, mert ahogy írták "újabb, embertelen intézkedéssel nehezíti a kormány az oktatás helyzetét, és mindenkiét, aki kénytelen ebben a rendszerben (akár diákként, akár szülőként, vagy tanárként, technikai dolgozóként) részt venni."

1000-1500 fő gyűlt össze a Kossuth téren a parlament előtt vasárnap a Tanítanék Mozgalom által megrendezett demonstráción, amelynek jelmondat az volt:"Legyen béke és szabadság az oktatásban". A tüntetésen a kormánypártokon és a Jobbikon kívül minden párt képviseltette magát, és bejelentették, hogy a Tanítanék Mozgalom a megjelent ellenzéki pártoknak a szakértőivel közösen elkészítették az "oktatási minimumot". A Tanítanék Mozgalom képviselői arról beszéltek, hogy

A FÉLELEMBEN TARTÁS A KORMÁNY EGYETLEN KAMPÁNYA, EBBŐL PEDIG AZ ÓVODÁKAT ÉS ISKOLÁKAT SEM HAGYJÁK KI. A FENNTARTÓ ENGEDÉLYE NÉLKÜL NEM NYILATKOZHAT SENKI, A BÓLOGATÓ CSINOVNYIKOKÉ A PÁLYA AZ OKTATÁSBAN IS.

A tüntetésen felszólalt egy diáklány, aki a január 19-én szintén a Kossuth téren tartott diáktüntetésre visszautalva arról beszélt, hogy egyesek szerint azért vannak itt a diákok, mert nincs jobb dolguk. De ez nem igaz: azért vannak itt, mert olyan oktatási rendszer szeretnének, ahol a diákoknak és a tanároknak is ki szabad mondaniuk a véleményüket retorziók nélkül. Arra figyelmeztette az embereket a diák, hogy a jövő kormányait is a mostani generáció fogja alkotni, ezért nem mindegy, hogy mennyire szabad az oktatás, amelyben részt vesznek. Szentgyörgyi Albertet idézve azt mondta, olyan lesz a jövő, mint a ma iskolája, majd feltette a kérdést: vajon Szentgyörgyit is Soros bérelte föl?

A diáklány emellett emlékeztette a kormány arra, hogy a diáktüntetés szervezői január 31-ig adtak ultimátumot a kormánynak, hogy jogszabályba foglalja a tüntetők 12 pontba foglalt követeléseit, vagyis még három napja van a kormánynak arra, hogy ezt megtegye...

BÉKÉT ÉS SZABADSÁGOT KÖVETELNEK AZ ISKOLÁK SZÁMÁRA: ELKÉSZÜLT AZ OKTATÁSI MINIMUM

168 ÓRA ONLINE
Szerző: 168 Óra
2018.01.28.


Tanárok és diákok, szülők, állampolgárok, idősek és fiatalok. Civilek és szakszervezetek, hivatalosan és hívatlanul. Szakértők és laikusok, pedagógusok, technikai dolgozók, megalázottak és megcsúfoltak – őket mind várják ma délután 3 órára a fővárosi Kossuth térre, az Országház elé.
A Tanítanék Mozgalom szervezésében ugyanis a korábbi kockás inges demonstrációkat is szervező pedagógusok utcára vonulnak, hogy kifejezzék szimpátiájukat és szolidaritásukat a múlt héten tüntető diáksággal, valamint hogy maguk is tiltakozzanak a kormány oktatásellenes politikai intézkedései miatt. Felhívásuk szerint békét akarnak: „Elég volt az iskolák militarizálásából, a hazug propagandából, gyermekeink lelkének mérgezéséből."
„Szabadságot akarunk! Elég volt a megfélemlítésből, az előre gyártott válaszokból, a tiltásokból, a korszerűtlen és megterhelő iskolákból, gyermekeink szellemének megrontásából."
A tüntetés hamarosan kezdetét veszi, a demonstrációhoz hivatalosan is csatlakozott a Diákszolidaritás Akció, a Független Diákparlament, az Oktatói Hálózat, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, a Pedagógusok Szakszervezete, valamint a Szülői Hang.
14:45
A 168 Óra helyszíni tudósítója szerint a Kossuth téri színpad már készen áll, egyelőre pár tucat ember lézeng, de már szállingóznak a tüntetők a 15 órás kezdésre. Az időjárás „tüntetés-kompatibilis", a hangulatot zene fokozza, a rendőri jelenlét lényegesen kisebb, mint a múlt pénteki diáktüntetésen volt. Ugyanakkor több száz rendőrt vezényeltek a környező utcákba...

ORBÁN A "LEVELEZŐ DIKTÁTOR"

VÁROSI KURÍR - BANÁNKÖZTÁRSASÁG
Szerző: KINYÓ NORBERT
2018.01.28.


Régen a császárok, királyok és pápák kaptak sokszor dicstelen gúnynevet, míg az elmúlt 120 évben a diktátorok „büszkélkedhetnek” nem éppen hízelgő ragadványnevekkel.

Hóditó, Szép és Földnélküli vagy éppen Rőtszakállú csak az ismertebb elnevezések, de akadt olyan császár (V. Konstantin), akit trágyanévvel (Kopronümosz) illettek.

IX. Alfonz Galícia és León királya az „El Baboso” vagyis a „Nyálas” (Nyáladzó) melléknevet kapta. XI. Lajos francia uralkodó volt a “pókkirály”.

Mindenki tudja, hogy Mussolini volt a „Duce”, míg Hitler a „Führer”, bár ezek nem igazi gúnynevek. Az etióp tömeggyilkos Mengistu Haile Mariam császárrá koronáztatta magát Selassie néven, míg Idi Amin Dada csak Uganda Meghódítójának nevezte magát.

Nicolae Caucescut Conducatorként ismerjük, míg Robert Mugabe feleségét úgy emlegetik, mint „Gucci Grace”.

Orbán Viktor is megkapta már a magáét a humorista Bödőcs Tibortól, mint „tikkelő bonsai Cézár”, „póni de Gaulle”, „plüss Pinochet”, „karton Castro”, „lego Duce”, „Barbie Hitler”.

De nincs igaza Bödőcsnek.

Orbán, mint „levelező” diktátor fog bevonulni a történelembe...

KÖTELEZŐ LISTÁK

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.01.28.


Arról értekeznek mindenféle fórumon, hogyan kellene megváltoztatni a kötelező olvasmányok listáját. Olyat nem láttam, ami azt írta volna, hogy sehogy. Nincs mit változtatni. El kell törölni az egész listát (bár ezt is lehet változtatásnak nevezni).
Évtizedek óta figyelem, mikor jut már eszébe valakinek, hogy a "kötelező" jelzővel nem más könyvektől vonják el a szerencsétlen iskolás figyelmét, hanem az összestől. Nem a kötelező olvasmányt utáltatják meg, hanem az olvasást. Nem tudom, ki találta ki ezt a förtelmes baromságot, de régen történt, az bizonyos, már az én iskolás éveimben is volt kötelező olvasmány jegyzék. Abban leginkább a szovjet irodalom jeles szerzői soroltattak fel, egyre emlékszem is, az volt neki a címe, hogy Az ifjú gárda. Kicsit szégyellem magam, mert én tényleg mindent elolvasok, a használati utasításokat is, azokat ráadásul minden nyelven, ami fel van tüntetve (és amin tudok olvasni), de Fagyejev nagybecsű művét a mai napig nem olvastam el. Nem is tudom, miről szól. Azért nem kaptam elégtelent emiatt az általános iskolában, mert a számonkérést a tanárunk elmulasztotta. A tanárunkat Szabó Magdának hívták, és bár többször terveztem a következő évtizedek során, hogy majd megkérdezem, felelősségre vonták-e ezért a mulasztásért, mindig elfelejtettem. Egyszer még akkor is eszemben volt, amikor elindítottam a felvételt, a Betűtenger című rádióműsorom vendége volt, el is kezdtük felidézni a régi szép időket a mikrofon előtt, de mielőtt Fagyejev szóba került volna, a vezérlőből mutogatni kezdtek a fiúk-lányok, hogy megy az idő, és arról volt szó, hogy Magdával az Abigélről fogunk beszélgetni (azt már tizenvalahány évvel korábban, még tévéoperatőr koromban kikérte magának, hogy Magda néninek szólítsam - ahogy az iskolában hajdan -, és csak kicsit pislogott sűrűbben, mikor mondtam, hogy az egész osztály szerelmes volt akkor is, amikor elment tőlünk, nem mintha nem tudta volna).
Ennyit Fagyejevről.
Félreértés ne essék, nem vagyok büszke rá, hogy nem olvastam Az ifjú gárdát. Sőt, most már kicsit sajnálom is. Éppen ezért azokkal, akik még mindig kötelezőolvasmányoznak, leíratnám pauszpapírra töltőtollal az összes kötelező olvasmányt az utolsó betűig. Tízszer.
Megnéztem a listát. Mert van ám. Kötelező és ajánlott (hóttmindegy).
A 9. osztályosok (ha jól tudom, ezek a 15 évesek) számára előírtak láttán az előbbi szankciót azzal bővíteném ki, hogy a tízszer leírt szöveget meg is etetném azzal, aki ezt így összeállította. Nem kellene együltőhelyben megennie, ráérne szép komótosan, addig sincs iskolások közelében.
A címek között egyetlen egy sincs, ami legalább halvány reményt gyújtana a mű megértését illetően. Kifejezetten jó képességű diákok számára. Kivétel nélkül mindre rá kellene ragasztani ugyanis egy matricát: csak 18 éven felülieknek. Nem, nem azért. Mert igaz, Boccaccio Dekameronja is kötelező, de aki olvasta is, és nemcsak Pasolini filmjét látta, az tudja, nem a bujaság miatt korhatáros ez a könyv. Hanem mert nehéz szöveg, és egy 15 éves gyerek számára követhetetlen és unalmas.
Ideteszek egy kifejezetten pikáns részletet, az én ősrégi, kétkötetes Révay-fordította Dekameronomból másolom ki:...

AZZAL A KURVA NAGY SÁRMJÁVAL! - KERN ANDRÁS 70 ÉVES

24.HU - KULTÚRA
Szerző: BORDÁS GÁBOR, KRÁNICZ BENCE
2018.01.28.


Színész. Rendező. Humorista. Énekes. Sármőr. Pesti polgár. A „magyar Woody Allen”, a Vígszínház örökös tagja, a Lövölde tér trubadúrja. A miniszter úr, aki félrelép az „ellenzék titkárnőjével”. A ma hetvenéves Kern Andrásnak ezer arca van, és mi mindegyiket szeretjük. Erről szól rengeteg videóval feldíszített születésnapi cikkünk:...

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ

A FÉLKEGYELMŰ NÉMETH SZILÁRDNAK VAJON ELÁRULTÁK, HOGY A RENGETEG HÜLYESÉG, AMIT ÖSSZEHORD, ORDAS NAGY HAZUGSÁG?

24.HU - POSZT ITT
Szerző: GERLÓCZY MÁRTON
2018.01.28.


Anyám fodrásza szerint nem lehet erre mit mondani, és ettől tökéletes az egész, Német Szilárd, ez a hátborzongatóan ismerős alak. Az emberek mindennap találkoznak vele, mondja anyám fodrásza, meséli anyám, mert mindenhol ott van, minden sarkon szembe jön velünk, illetve szembe találjuk magunkat vele, ott álldogál kék szalagjával a karján a barackos pogácsa szagú huzatban a metróalagútba vezető mozgólépcső korlátjánál, ott vadászik fényképezőgépével a városok szűk utcáin a parkoló autók közt a rikító mellényében, találkozunk vele és felismerjük őt, amikor használt autót veszünk egy gyanús külvárosi autókereskedésben vagy pénzt váltunk egy galambszaros, sötét, körúti udvaron a nyaralás előtt, és eszünkbe jut róla az a kissé zöldes árnyalatú, büdös és zsírban tocsogó balatoni hekk, amire azt mondta, miután visszavittük neki a pulthoz, nincs ennek semmi baja, és nem adta oda a panaszkönyvet, ellenkezőleg, még, ahogy mondani szokás, neki állt följebb,

és mi nem hívtuk a rendőrséget, mert a rendőr személyében is ugyanaz a zavarba ejtően ismerős figura, az a testes, izzadt és szőrös és üveges tekintetű kápó jelent volna meg,

akit olyan jól ismerünk, mondja anyám fodrásza, meséli anyám. Nem lehet erre az emberre mit mondani, mert méltatlan az egész, de a méltatlanság említése is méltatlan, mert ez a méltatlanság a létezésünk alapállapota, így bánnak velünk, ezt szoktuk meg, és ennek a fegyvernek, ennek a Németh Szilárdnak a bevetése éppen ennek a tehetetlenségnek az alantas felismerésén alapul, minden felbukkanása egy jegyellenőr, egy parkolóőr, vagy egy biztonsági őr felbukkanása, mi pedig ott állunk szótlanul és tehetetlenül a méltatlanságunkba fagyva, és nincs mit mondanunk, mondja anyám fodrásza, meséli anyám, hát mit lehet erre mondani, semmit. Semmit! Ez az ember valaminek a végződése, egy baltanyél végződése, a baltafej, egy zsákutca, egy sikátor vége, betonfal...

HOGYAN OSZTÁLYOZZUK A SZAVAKAT? NEM BIZTOS, HOGY ÚGY KELLENE, AHOGY AZ ISKOLÁBAN TANÍTJÁK!

QUBIT
Szerző: KÁLMÁN LÁSZLÓ
2018.01.28.


Már harmadik elemiben elvont nyelvtani kategóriákkal bombázzák a gyerekeket, amiknek szinte semmilyen szemléleti alapjuk nincs. Hagyjuk a mára teljesen elavult iskolai nyelvtant!

Az európai kultúrában és tudományban mindig is nagy divatja volt az osztályozásoknak. Az iskolai tankönyvekben, a lexikonokban szinte minden jelenségnél, fogalomnál először azt találjuk meg, hogy milyen tágabb fogalomnak az alosztályáról van szó (hogy mi a genus proximuma az illető dolognak), hogy mik az illető alosztály sajátosságai (vagyis hogy mik a differentia specificái), majd az következik, hogy neki magának milyen alfajai vannak, és nagyjából ezt nevezik az illető dolog ismeretének. (Például a pingvinek a madarak osztályának egyik rendje, pontosabban az abba a rendbe tartozó egyetlen család. Különös sajátosságai vannak, például a szárnya inkább uszonyszerű, repülésre nem is alkalmas, és így tovább. És van 6 nembe sorolható 22 faja.)

Hasonló, ún. taxonomikus megközelítésben tanítják hagyományosan az iskolában a nyelvi fogalmakat is: a mondatokról, a határozókról is általában a fajtáikat kell elsősorban megtanulni. Nem akarom én mindenestül bírálni a tudásnak ezt a fajta rendszerezését, bár a didaktikai hasznosságáról egyáltalán nem vagyok meggyőződve. Egy szeletére fogok csak összpontosítani, a szavak fajtáira, osztályozására, mert ennek az iskolában meg a nyelvtechnológiában nagy szerepe van, és mert egyáltalán nem magától értetődő probléma. Úgy gondoltam, hogy ez a témakör egy egész sorozatot is megér, ezért most éppen csak belekezdek.

Mi az, hogy szófaj?


Az első absztrakt nyelvtani fogalom, amivel az iskolai nyelvtanórákon találkoztunk, a szófaj. Akik kevésbé hepciáskodó természetűek, azok szépen benyalták, hogy van ilyen, megtanulták legalább a legfontosabb szófajok nevét, amikre még példákat is tudnak hozni, némelyiknek még a tartalma is világos volt nekik. Nekem ez sosem sikerült, és már az iskolában is éreztettem (nem is mindig finoman), mennyire nem vagyok megelégedve a szófajjal mint kategóriával. Nem fogom mindazt a sok problémámat elmesélni, amibe sok évtized alatt beleütköztem a szófajokkal kapcsolatban. Arra fogok összpontosítani, hogy körülbelül miről van szó, és hogy a szövegekkel foglalkozó számítógépes rendszerek vehetik-e bármi hasznát ennek a fogalomnak...

MINDEN RELATÍV AZ ISTENEN ÉS AZ ÉHSÉGEN KÍVÜL

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: PERINTFALVI RITA
2018.01.27.


A szolidaritás, a társadalmi igazságosság, a szociális érzékenység klasszikusan baloldali értékeknek számítanak. A keresztény gondolkodást, szemléletet pedig tipikusan jobboldalinak gondolja az emberek túlnyomó többsége, aminek az imént felsorolt értékekhez talán köze sem lehet. Mintha a végtelenül szegényes betlehemi jászolban karácsonykor megszülető Jézus üzenete kizárólag a jólétben és szociális biztonságban élő középosztályhoz szólna. Mintha első nyilvános fellépésekor nem abban foglalta volna össze küldetését, hogy azért jött „hogy örömhírt vigyen a szegényeknek”. Mintha nem ugyanerre buzdítana Ferenc pápa példája is, akinek értékrendszerét baloldali körökben szinte jobban becsülik, mint a katolikus egyházban.

Annyi bizonyos, hogy a szolidaritás üzenetét pápai ténykedésének középpontjába állító Ferencet annyi gyűlölködő támadás éri a jobboldali, magát kereszténynek nevező sajtó, illetve saját püspökei és hívei részéről, hogy az ember elgondolkodik azon, hogy valamit nagyon hiteles módon csinál. Hiszen már Pál apostol is úgy beszél az evangéliumi üzenetről, mint botrányról, amelyen sokan megütköznek, illetve mint balgaságról, amelyet csak kevesen értenek. Talán azért is olyan irritálóak Ferenc pápa szolidaritásra buzdító szavai, mert az embert ki akarják mozdítani a komfortzónájából, olyan cselekvésre buzdítanak, ami életidőt, energiát, az önmaga körül forgó ember egoizmusának feladását követeli meg. Ez pedig roppant terhes.

A keresztény emberek nagy része hozzá van szokva ahhoz, hogy mivel létezik állami szociális támogató rendszer, sőt vannak egyházi karitatív szervezetek is, ezért neki nem kell tennie semmit. A mai ember sokszor csak az újságok fotóin vagy a tévében látja a rászorulók tekintetét. Ha pedig az utcán találkozik velük, akkor lehetőség szerint felgyorsítja lépteit, vagy még az arcát is elfordítja tőlük. Kurt Appel bécsi filozófus szerint az ember képes arra, hogy egy második bőrt növesszen magára, amivel hermetikusan elzárja magát attól, hogy megérinthető legyen, hogy mások szenvedése bármilyen hatással legyen rá. Így válik az ember érzéketlenné és közönyössé. A dolog veszélye szerinte abban áll, hogy amikor ez megtörténik, az ember elveszíti a transzcendenssel való találkozás lehetőségét is, mert annak feltétele éppen a megérinthetőség. Talán ez az oka, hogy a baloldali, magukat ateistának vagy agnosztikusnak tituláló emberek, akik képesek felállni az íróasztal mellől, és például ételt osztani a hajléktalanoknak, emberibbek tudnak maradni…

Csak a szegény egyház

Ferenc pápa megválasztását követő egyik programadó beszédében szenvedélyesen felkiáltott: „Ah, mennyire szeretnék egy szegény egyházat, egy olyan egyházat, amely a szegényekért van!” Így egyházreformjának legfontosabb eleme az lett, hogy egy olyan szegény egyházat akar, amely a szegényekért, a nélkülözőkért való fáradozást nem csupán mellékes karitatív feladatnak tekinti, hanem a szegényekhez való odafordulásban látja meg a keresztény spiritualitás lényegét.

Mivel a pápa szerint csak a szegény egyház értheti meg igazán a szolidaritás üzenetét, ezért a szegénység szent ferenci ideáljának (újra)felfedezéséhez kívánja visszavezetni egyházát. Ezt tudatosan jelzi pápai névválasztásával és jelképesnek tűnő cselekedeteivel is. Például azzal, hogy kiköltözött a pápai lakhelyről, és a Szent Márta vendégház 70 m2-es lakosztályában lakik. Sokak megdöbbenésére leszállt a pápai aranytrónról, és egy hétköznapi fehér széken ül. Soha nem venné fel a rikító piros színű pápai lábbelit és az előkelőséget sugárzó hermelint. Példaértékű érzékenységét a szegények iránt még ifjúként egykori tanárától és lelki mesterétől, a jezsuita Juan Carlos Scannone-től vette át, aki az argentin felszabadítási teológia és filozófia megalapítója. Aki még bíboros korában azzal a parainézissel bocsátotta útjára növendékét, hogy „bármit is tegyél, bármivé is legyél, soha ne feledkezzél meg a szegényekről!” Így vált Ferenc forradalmi programjának alappillérévé a szegénység, a szolidaritás és az irgalmasság ideáljának követése...

A KORSZAK VÉGE

MAGYAR NEMZET ONLINE
Szerző: TÓTH SZABOLCS TÖHÖTÖM
2018.01.28.


Szeretném remélni olykor, hogy ez az egész csak egy nagy kísérlet része. Hogy a színfalak mögül előlép a kandi kamera stábja, és a megértő harcsabajuszú meg a hosszú lábú szőke megmutatja, honnan videózták értetlen vagy dühös reakcióinkat, nevetségessé válásunk rettenetét. Mert az nem lehet, hogy ezt komolyan gondolják.

– Ismeretlen személyek ismeretlen teherautókkal különböző tevékenységeket végeznek itt a városban, és hát nem tudunk róluk sem… semmilyen információnk nincs róluk – így talált szólni Ács Rezső szekszárdi polgármester az őt faggató újságírókhoz, miután sajtótájékoztatót hívott össze arról, miként szivárognak a városba Soros-gyanús civil szervezetek. Többet nem tudott előadni erről, talán úgy gondolta, ennyi is elég. Akkor foglaljuk össze helyette: nem tudjuk, kik, nem tudjuk, mivel, nem tudjuk, mit csinálnak. De veszélyben a haza.

Ez már nem az ürgebőrbe varrt békaemberek szintje. Ez a béka alatt van. Ebben már történet sincs. Szeretném hinni, hogy a kandi kamerások után Orbán Viktor is előbukkan majd a függöny mögül. Kiáll a színpadra – mondjuk arra, amelyre 2002 áprilisában, a parlamenti választás bukott első fordulója után kiállt. Amelyen akkor azt mondta, hogy „mindannyian érezhetjük, hogy itt ma valami elkezdődött”. Kiáll, és mond nekünk valamit erről az egészről. Máskülönben kénytelenek leszünk azt hinni, hogy már akkor sem gondolta komolyan. Jobban mondva, már akkor is valami egészen mást gondolt komolyan.

Akkor, 2002-ben sokan, nagyon sokan azt érezhettük, Orbán komolyan gondolja. Hogy ott, a vereség előszobájában, dacból és akarásból hosszú, de felemelő küzdelem veszi kezdetét. Hogy miért is? Azért, amit akkoriban jobb híján polgári Magyarországnak hívtak. Ahol nem a laposföld-hívők, a távgyógyász sarlatánok, a valóságshow-hősök és a rémhírterjesztők szellemi nívója lesz az irányadó. Hanem mondjuk Németh Lászlóé vagy Márai Sándoré.

Mi maradt ebből? Terry Black? A Ripost? A Miniszterelnökségen készülő Origo? A „Soros-terv”? És ki nevet a végén?

Európában a második világégés előestéjén már volt egy meglehetősen látványos tűzijátékba forduló előadás arról, milyen az, amikor a politika az irracionalitás felé fordul. Amikor népvezérek legelemibb félelmeinket, legsötétebb indulatainkat Cipollaként varázsolják hatalommá. A kontinens szerencsésebbik felén a háborút követően ezért létezett valami ki nem mondott politikai egyezség. Egyetértés arról, hogy sok mindent lehet, de a bikát nem engedhetjük újra szabadon. Nem tehetjük meg ismét totemállatnak, nem szabadíthatjuk el atavisztikus vezérerejét. Azaz van egy határ, amit nem lépünk át...

CYBERCSATÁK A NAGYVILÁGBAN

HUPPA BLOG
Szerző: SZELE TAMÁS
2018.01.27.


Kérem tisztelettel, míg kis honunkban mindenki azon kattog, hogy mit mondott Orbán Viktor és mit Soros György, valamint ki kinek a bérence de főleg mennyiért, azalatt a bolygó többi része egészen mással foglalkozik. Háború van most a nagy világban, mégpedig cyberháború, és a legérdekesebb mozzanatok épp tegnap kerültek nyilvánosságra.

Az eddig sem volt titok, hogy a cyberháború zajlik, és benne a legnagyobb hatalom Oroszország. Boldog kétezres évek, mikor a kínai hackerektől kellett a legjobban tartani… mondjuk, ők sem vizesnyolcasok, csak Kína érdekei annyira eltérnek a többi államétól, hogy mostanság nem szoktak komolyabb akciókat végrehajtani (vagy de, csak ahhoz nekünk kevés közünk van: elvégre ők kifejezetten a harmadik világban és a kelet-ázsiai térségben szeretnék érvényesíteni a befolyásukat). Pillanatnyilag elmondható, hogy a két legveszélyesebb cyberhatalom Oroszhon és Észak-Korea. Phenjan fiai valóságos műrepülést mutattak be a virtuális térben a bitcoin körül, Oroszország pedig minden idők legnagyobb hírszerzési bravúrját érte el az amerikai választások befolyásolásával.

Nono, mondhatná erre az, aki híve Putyinnak: nono, arra nincs bizonyíték.

Dehogy nincs. Tegnap óta van.

Illetve, jóval régebb óta, csak épp tegnap került a nyilvánosság elé, a Politico hasábjain, de foglalkozott vele a Techcrunch és magyar nyelven az Index is.

Na, hát akkor mi ez, elvtársak, sto eto? Ez eto egy nagyon nagy sto, ócseny balsaja, plusz, ha belegondolunk, egy burleszkfilm is, mert az történt, hogy míg az oroszok évek óta figyelték (és befolyásolták) az amerikai politikát, addig a hollandok évek óta figyelték az oroszok megfigyelő tevékenységét és minden lépésükről tudtak. Megfigyelték a megfigyelőket. Meghackelték a hackereket. Amint az Index írja:...

DOBSZAY JÁNOS: POKOLBÉLI VÍG NAPJAINK

HVG ONLINE
Szerző: DOBSZAY JÁNOS
2018.01.28.

A volt antikommunista Fideszt – és személy szerint Orbán Viktort – kádárista-rákosista ösztönök, hajlamok vezérlik. Cikkünkben ezek politikai megnyilvánulásait vesszük sorra.

1. Osztályharc. A kommunista alapérzelme az osztályharc, az engesztelhetetlen politikai gyűlölet. Nincs ellenfele, csak ellensége, akivel szemben a méltányosság, az együttműködés, a békülés, a nagyvonalúság kizárt. Az ellenség maga a sátán. – Így érez és viselkedik a Fidesz is a politikai ellenfeleivel szemben, és ezzel az érzelemmel fertőzi a magyar a társadalmat. Ami Orbánnak csak pillanatnyi hatalmi taktika (menekültellenesség, sorosozás), az a társadalomban pusztító betegséggé, egyfajta őrületté válik. Ennek a jele az az érzelmi polgárháború, amelybe a magyar társadalom belesodródott, például az olyasfajta gondolatokkal, hogy aki nem tart velünk, az nem magyar, nem polgár, nem lehet becsületes, ezért nemkívánatos, üldözendő.

2. Proletár, polgár, ember. A „proletár” meghatározatlan definíció volt, nem azonos a tényleges proletárral. A proletár az a virtuális alany, akinek nevében a kommunista cselekszik. – Ugyanilyen virtuális alany a soha meg nem határozott polgár, illetve – 2010 óta – „az ember”, „az emberek”, esetleg jelzős szerkezettel: „a keményen dolgozó kisember”. A „magyar emberek” látszólag az ország egész lakosságát jelenti, amelynek javára a kormányzat munkálkodik, ám ki van zárva a fogalomból az, aki nem a Fideszre szavaz. Magyar ember az, akit a kormány annak tart. Mivel a párt a proletárok/emberek élcsapata, ő tudja a legjobban, hogy mi a proletariátus/az emberek érdeke. Aki ellentmond, az a magyarok érdekeit sérti. Az emberek akarata azonos a párt érdekével, ezért mindent ennek kell alárendelni. Ebben az olvasatban: a választással, a „nemzeti konzultációkkal” olyan felhatalmazást kapott a kormány, amely minden eszközt megengedhetővé tesz...

FAM: A BALLIB OLDAL ÖSSZESZARTA MAGÁT, MÉG EMLÉKEZNI SEM MER

24.HU - POSZT ITT
Szerző: FARKAS ATTILA MÁRTON
2018.01.28.


Nem csak a migránsozással győz a Fidesz. A jobboldalnak vannak hősei, még ha hazudik is. Vélemény.

Kitört a botrány, amikor megírta a sajtó, hogy a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége szentmisén emlékezne „a 150 éve született vitéz nagybányai Horthy Miklós néhai kormányzóra” és annak menyére. Ez önmagában ma már nem bírna hírértékkel, csakhogy a megemlékezést a Holokauszt Nemzetközi Emléknapjára tették.

Heisler András, a Mazsihisz elnöke azonnal levelet írt Lezsák Sándornak, az Országgyűlés alelnökének. Heisler szerint ez az akció az áldozatok emlékének megtiprása. Valóban, a vidéki zsidóságot a kormányzó alatt deportálták, nem a nyilasok lőtték őket a Dunába. És hát Horthy maga írta Teleki Pálnak, hogy „ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem”. S bár hozzáteszi, hogy a zsidókat kímélni kell, de csak mert nem lehet őket tehetségtelen nagyszájú alakokkal helyettesíteni a gazdaságban, ehhez legalább egy emberöltő kell.

Szóval Horthyra emlékezni éppen január 27-én nem éppen ízléses dolog.

A baloldali és liberális értelmiség természetesen felháborodott. Többen tiltakozó tüntetést szerveztek az emlékmise, illetve Lezsák Sándor részvétele és támogatása ellen. Aztán a mise elmaradt. „Tényleg nem figyeltünk oda arra, hogy épp az Auschwitzcal kapcsolatos nemzetközi emléknap is erre a dátumra esik” – nyilatkozta az egyik szervező. Nem figyeltek, nem tudták. Vagy megijedtek a tüntetéstől? Vagy inkább egy jó kis blöff volt az egész, átgondolt műbalhé?
Szerintema Horthy-mise belebegtetése üzenet volt: sziasztok jobbikosok, Vona már nem a régi, mi vagyunk itt a tökös legények, gyertek át hozzánk.Szimbolikus gesztus volt, melynek célja, mint több más szimbolikus gesztusnak: lenyúlni a Jobbik maradék szavazótáborát. Ráadásul két legyet lehet ütni egy csapásra, mert a Fidesz ezzel a balliberális oldalnak odadobta a szokásos gumicsontot. Vagyis a megszokott, rutinos, pavlovi reflexet kiváltó idomárművelettel van dolgunk. Ugyanez történt pár éve a Szabadság-téri szobor kapcsán, és korábban egy halom más hasonló jelkép, esemény kapcsán. A történelmi traumák kihasználása, a sebek felszakítása régi, bevált eljárás, főleg választási kampány idején. Csakhogy legyünk mivel elfoglalva az aktuális problémák helyett...

AKINEK A LAPTOP ÉS A VILÁG AZ OTTHON

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2018.01.28.


Mit kell tenni ahhoz, hogy egy függőágyból nézd a világot? Milyen lehet, ha a munkahelyed a laptopod és a világ az otthonod? Érdekes kérdések, nem? Különösen, hogy ez az életmód elsőre nagyon hívogatónak tűnik, ám mielőtt az ember nekivágna, nem árt kicsit jobban belegondolni, mert bizony akadnak bőven nehézségek is. Emellett ma főleg Skandinávia felé vesszük az irányt, így lesz szó arról, miért boldogok a dánok, és a legújabb norvég kávéőrületről is.

A modern nomádlét nehézségei

Milyen ügyeket kell elintézni, ha szeretnénk egyik országból a másikba költözni, amikor csak kedvünk tartja? Egyáltalán elég modern-e a világ, hogy ezt viszonylag könnyen megtehessük? A kérdéseket a Végtelen… talán blog tette fel – és válaszolta is meg.

„Gazdagok nem vagyunk, se nem diplomaták, és (sajnos) a családunk sem hagyott ránk óriási cégbirodalmat. Egyszerű emberkék, akik elhatározták, hogy világot látnak és nem csak turistaként, hanem életvitelszerűen. (...)

Nagyon menőnek tűnik ez az élet, főleg, ha egész gyerekkorodban még Balcsira sem mentetek el nyáron, pedig folyton arról álmodoztál, hogy majd utazgatsz. Én nem erről álmodoztam, egy nagy családot szerettem volna, egy nagy kertes házzal, kutyával meg nyugis melóval.

Ehhez képest az első alkalommal, mikor volt rá mód, kipróbáltam magam külföldön és az a fél év Olaszországban 21 évesen, megváltoztatta a világképem. Rájöttem, hogy annál nagyobb dolog nincs, mint megismerni az életet minél több helyen.

Annyira kinyitja az ember szemét, annyira változtat, annyira megnyit és ledönt minden korlátot benned, hogy nincs semmi ehhez fogható. Aztán meg jöttek a lehetőségek és mi megragadtuk.

Szóval így lettünk utazó család. De mikkel kell szembenézni, ha az ember utazgat két-háromévente? (...) ...

KÖZEL KÉTSZÁZÖTVEN PÁRT INDULHAT AZ ÁPRILISI VÁLASZTÁSON

SZTÁRKLIKK
Szerző: Sztárklikk

2018.01.28.


Az Országos Bírósági Hivatal nyilvántartásában csaknem kétszázötven jogerősen bejegyzett párt szerepel, ez a szám azonban még nőhet, mivel a bíróságok a jogerőt utólag állapítják meg. Ha pedig megfellebbezték a bejegyzést, akkor az is előfordulhat, hogy valamely párt bejegyzését ugyan a választás kitűzése előtt helybenhagyta a másodfokú bíróság, de a nyilvántartási bejegyzésre - a kitűzés dátumát megelőző jogerővel - csak azután kerül sor, hogy az iratok megérkeznek az elsőfokú bírósághoz.

Az OBH adatai szerint tavaly 70 pártot, míg 2018-ban eddig kettőt jegyeztek be jogerősen.

A négy évvel ezelőtti országgyűlési választás óta 116 pártot jegyeztek be a bíróságokon, és ebből eddig csak egyet töröltek a nyilvántartás szerint. 

A 2014-es országgyűlési választás előtti évben 23 pártot jegyeztek be a bíróságokon, a 2010-2014 választás között pedig 51-et alapítottak...

ÁLLAMOSÍTOTTÁK, TÖNKRETETTÉK - 3000 MILLIÁRD KÉNE A VÍZKÖZMŰ-SZOLGÁLTATÁS RENDBETÉTELÉHEZ

VÁROSI KURÍR - KERÍTÉSEN INNEN
Szerző: Városi Kurír
2018.01.28.


Emlékeznek még, mekkora mellénye volt az akkor is regnáló kormánynak, hogy az imperialista, undorító kapitalista hordák lerabolják Magyarországot és azonnal. bármi áron vissza kell szerezni a vizközmű-szolgáltatás felett a nemzeti irányítást? Hát sikerült!

3.000 milliárdos hiátus


Szakmaiatlan ámokfutás, lehetetlen munkakörülmények és napi megélhetéssel küzdő dolgozók jellemzik a víziközmű-szolgáltatást Magyarországon – írta Orbán Viktor miniszterelnöknek címzett újabb figyelmeztető levelében az Alföldvíz Zrt. szakszervezete.

Miskéri László szakszervezeti vezető szerint a víziközmű-szolgáltatókat sújtó kormányzati intézkedések tönkretették a 22 ezer embert foglalkoztató ágazatot, amely végnapjait éli. A szakszervezeti vezető szerint 3000 milliárd forint hiányzik a rendszerből.
„Az üzemeltetési költségek megnőttek, hiszen nagyon sok korszerű víztisztító mű lépett be a rendszerbe, nagyon sok új szennyvíztisztító telep, ennek az üzemeltetése lényegesen nagyobb költséggel zajlik, mint a korábbi időszakban. Megnőtt a vegyszerköltség, energiaköltség, ezeket a költségeket nem lehet érvényesíteni sehol, hiszen 2012-es, mínusz 10 százalék a díj. Ez okozza mondhatni a legnagyobb problémát a munkavállalóknál is, hiszen ahogy egyszer valahol fogalmaztam egy rendezvényünkön, lehet, hogy a vízműves dolgozók egyszerű emberek, de nem ostobák”...

A MŰVÉSZ LEGYEN PÉLDAKÉP?

ÉLET ÉS IRODALOM / VISSZHANG
Szerző: MIHÁLYI PÉTER
2018.01.26.


Nem az a legnagyobb baj a művészeti járadékkal, hogy az MMA-nál kell kérvényezni, hanem az, hogy a vonatkozó törvény újabb szög a társadalombiztosítás koporsójába. Nem is tudjuk, hogy mekkora, mert (1) nincs hiteles nyilvántartás a 19 féle (?) díj kitüntetettjeiről, továbbá arról sem, hogy hány évesek a kedvezményezettek; (2) biztosan számítani lehet arra, hogy hamarosan megkezdődik a lobbizás, hogy a listára vegyék fel az x, y és z kitüntetést is, majd pedig arról, hogy mekkora is legyen az évenkénti emelés.

Első hallásra elfogadhatónak tűnik az a meggondolás, nem helyes a művészek univerzális rákényszerítése az alkalmazotti létre; nekik akkor is jár nyugdíj, ha pályafutásuk során nem tudtak (nem akartak) járulékot fizetni. De csak első hallásra... Ha a művészekre általában nem vonatkoznak az általánosszabályok, miközben a professzionális sportolókra, a feltalálókra, a közéletben vezető szerepet játszó politikusokra, egyházi személyekre és más nem szokásos pályákon működő személyekre igen, az általában helytelen. Ha azt mondjuk, hogy bizonyos művészek esetében kivételt kell tenni, az persze védhető. Például balett-táncosok.

A gond az, hogy a mai értéken 121 ezer forintos, csak nyugdíjas korúaknak járó nettó művészjáradék a minimálbéres életpálya után járó 70–80 ezer forintos nettó nyugdíj kiegészítéseként már összességében akkora összeg (kb. 200 ezer Ft), hogy a jövőben sem lesz érdekelt a művésztársadalom abban, hogy az átlagos munkavállalókhoz hasonlóan legyen rendesen bejelentett munkaviszonya, ha pedig egyéni vállalkozó, akkor a tényleges jövedelme után fizessen személyi jövedelemadót is, egészségügyi és nyugdíjjárulékot is.

Mindez azért érdekes, mert a magyar társadalom elitjére vonatkozik a törvény, azokra, akik „role model”-ként kellene hogy viselkedjenek az átlagos adófizető állampolgárok számára. Nagyon sokan eddig sem így viselkedtek, most még többen fognak adó- és járulékkerülő stratégiát követni életpályájuk során. A művészek után nyomulni fognak a sportolók, a tudomány csillagai stb. – ők is nyugdíjkiegészítést fognak kérni.

És van még egy nagy baj. Az a megoldás, hogy az átlagnál picit jobb (vagyis középfokon kitüntetett) művészekre más szabályok vonatkoznak, mint az átlagos művészekre, azért is problematikus, mert hatalmas bizonytalanságot visz életük utolsó 15 évébe. Csak egy számpélda: X. Y. átlagosnál gyengébb színészt 65 éves korában elküldik a színháztól, ahol eddig minimálbéren volt bejelentve, vagy kegyelemszerződéssel dolgozott mint egyéni vállalkozó. Még soha nem kapott a művészeti járadék szempontjából „megfelelő” díjat. Most gyorsan felterjesztik, hogy segítsenek rajta, hiszen ez a munkaadójának semmibe sem kerül. Ha csak a legegyszerűbb matekot vesszük alapul (12 hónap, 15 év és 121 ezer Ft), a tét 22 millió forint. Ha nem kapja meg, egész hátralévő életére hoppon marad. Vagy kérvényekkel bombázhatja a magas minisztériumot, hogy adjanak már neki visszamenőlegesen valami kitüntetést...