2018. március 2., péntek

CSAK EGY SZEM EPER

KOLOZSVÁRI SZALONNA - DÜHÖNGŐ
Szerző: Swan Egar
2018.03.01.



Fogod a kezét és vigyázol hogy tudja tartani veled a tempót kicsi még és kicsik a lépései is és ahogy ott lapul a pici keze a tiédben hirtelen meleged lesz ott belül mert annyira szereted és mindent megtennél érte de már arra koncentrálsz hogy gyorsan végezzetek a bevásárlással mert elfogyott a kenyér és kell tojás a francba milyen drága és a vaj ára mikor ment fel ennyire de a gyerek nem eszi meg a margarint és kell venni tésztát és fejben rakod össze a heti menüt krumpli van még otthon lesz krumplistészta hétfőn a kamrában van egy üveg lecsó az kedden virslivel és talán tarhonyát is vehetnél de aztán rájössz hogy majd főzöl ki nokedlit az olcsóbban megvan szerdán zöldbabfőzelék fasírttal veszel egy löncshúst abból csinálsz majd fasírtot a gyerek szereti azt is és másnap tojásleves ha elhabarod a tojást kettő elég bele és sütsz palacsintát pénteken egy kis rakott krumpli hétvégére csirkepörkölt most jó áron van a csirke a farhátból lesz leves is és veszel hozzá még két farhátat a macskának lesz mondod a pultnál az eladónak és a kicsi megszorítja a kezedet mert tudja hogy nincs macskátok pedig mennyire szeretne cicát vagy kiskutyát és vezeted a polcok között és tudod hogy kell kerülni hogy véletlenül se kelljen a játékrészlegen átmenni mert ott az a maci amit meg kell nyomni valahol és mesél és annyira vágyik rá a kicsi de minek úgyis hamar megunja és tönkremegy és egy fél hűtőgép ára mert csöpög és rengeteget fogyaszt ilyenkor télen ki is kapcsolod hogy ne fogyasszon elég fizetni a gázt és nem kell az a maci hagyma kell a krumplistésztába mert az utolsót elhasználtad tegnap és már nyúlnál az olcsóbbikért amikor érzed hogy a gyerek megállt és vágyakozva néz gyere kicsim sietünk mert még vacsorát kell főzni de hatalmasra tágult szemmel nézi a pirosló epret csak egyet akarok kérem szépen helyesbít és néz reménykedve hogy csak egyet de egyet nem lehet nem darabra van veszek neked almát azt szereted az eper nem finom nem februárban kell enni hanem nyáron amikor a napocska megérleli és húzod el onnan és belédvág az emlék hogy nyáron se vettél neki mert ezer volt kilója és vártad hogy olcsóbb lesz és akkor veszel öt kilót és pukkadásig eheti magát a maradékot lefagyasztod neki és egyszercsak nem volt már és mondta az eladó hogy majd jövőre csókolom barackot tessék és arra gondolsz hogy a kurvaéletbe hiszen ti nem vagytok szegények dolgozol és a párod is és a gyereknek van külön szobája és nem kell használt ruhában járnia és tudod hogy más gyerek otthon alig kap enni mert nincs miből és neked nem kell igényelni az ingyen ebédet de nem is jár mert dolgoztok és jól kerestek és ti vagytok a középosztály aki be tudja fizetni a számláit és még hó végén is van étel az asztalon de nem tudod kicserélni a hűtőt és nem lesz kistestvére a gyereknek és nem tarthat kiskutyát és nem tudod neki megvenni a mesélős macit de még kurva doboz epret sem tudsz venni nem februárban hanem júniusban sem mert mindig meg kell tervezni és át kell gondolni és be kell osztani és mégsincs tartalék és mások szemében ti luxusban éltek mert fűtitek a fürdőszobát is és mert mindig van otthon étel de ez nem luxus hanem vegetálás és elég volt úristen de nagyon elég volt hiszen nem erről volt szó és nem rajtad múlik és nem is a párodon de belesodródtatok ebbe és természetes lett létforma lett hogy napról napra éltek és csak arra telik ami életben tart másnapig hogy dolgozni mehess és ez így megy mióta és meddig még de a gyerek neki is ez jut és az ő gyerekének is ezt nem lehet nem engeded elég volt a kurva életbe elég volt ebből ne sírj anya ne sírj nem kérek epret kérlek soha többé nem kérek ne sírj és lehajolsz átöleled és megmondod neki de igen kap epret mert jár neki és nem neki kell megváltoznia hanem minden másnak körülötte de ne félj kicsikém megváltoztatjuk megváltoztatjuk.

ITT OLVASHATÓ

EZT A HÉT TRÜKKÖT TALÁLTA AZ OLAF MEZŐHEGYESEN - ORSZÁGSZERTE HASONLÓ MÓDSZEREKKEL CSALTAK

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: ERDÉLYI KATALIN
2018.03.02.



...Mezőhegyes ugyanarra a KEOP-programra nyújtott be pályázatot, mint Kalocsa, és az OLAF szerint mindkét településen ugyanazok a dolgok gyanúsak. Mintha indigóval írták volna a két település EU-s pályázatát.








1. Felülről irányított pályázat 

Ezt a gyanút már Mórahalom esetében is felvetette az unió csalás elleni hivatala.

  • 2012. december 12-én tette közzé az uniós támogatások elosztását végző kormányzati szerv a KEOP-2012-5.5.0/A számú pályázatot energiacsökkentési beruházások finanszírozására.
  • A kedvezményezettek leghamarabb 2013. február 11-én, hétfőn nyújthatták be pályázataikat, és beérkezési sorrendben kaptak támogatást.
  • Három nappal korábban, 2013. február 8-án, pénteken az uniós támogatások elosztását végző kormányzati szerv úgy módosította az egyik pályázati feltételt, hogy a pályázók LED-lámpák esetében 50 ezer helyett 100 ezer óra élettartammal számolhattak.
  • Mezőhegyes Kalocsa előtt egy nappal, 2013. február 12-én nyújtotta be az EU-s pályázatát, de mindkét település esetében októberben született meg a támogatási döntés, és mindketten decemberben írták alá a támogatási szerződést az uniós források elosztását végző kormányszervvel.
Mezőhegyes ugyanúgy a projekt költségének 85 százalékát kapta meg európai uniós forrásból. Ez az összeg 163,2 millió forint volt, és 28,8 millió forint önerőt vállalt a város.
2. Három árajánlat ugyanattól az embertől
  • A pályázóknak meg kellett határozniuk a projekt minden elemének becsült összegét.
  • Kalocsa a pályázatában az SMHV Kft. (korábbi nevén Simó Kft.), a KVIKSZ Kft., és a Polar-Studió Kft. ajánlatait használta ehhez, de a három cég ajánlatát ugyanaz az ember készítette, ráadásul a három ajánlatban ugyanazt a számolási hibát követte el.
A két gyengébb ajánlat pontosan 5 százalékkal és 7 százalékkal volt magasabb a legjobb ajánlatnál nem csak az ajánlat teljes összege, hanem az egyes tételek, a kiadási sorok, és a lámpatípusok esetében is.

3. A lámpák élettartamával trükköztek

  • A költség-haszon-elemzésben 100 óra élettartammal számoltak a lámpák esetében, de nem nyújtottak be olyan dokumentumot, ami igazolta volna, hogy tényleg fogják addig bírni a lámpák.
  • Sőt, a pályázathoz és az Elios ajánlatához később becsatolt műszaki leírás szerint, amit a Tungsram-Schréder Zrt. írt, a lámpák garantált élettartama csak 60-80 ezer óra volt.
4. A külső ellenőrök szóltak, hogy gond lesz
A külső műszaki ellenőrök szóltak, hogy a pályázati dokumentáció alapján a 100 ezer óra élettartam megalapozatlan, és megállapították, hogy a projektben további költségek fognak felmerülni, mert 60 ezer óra múlva egyes elemeket ki kell majd cserélni.

  • Ezért javasolták az ellenőrök, hogy minden kedvezményezett kössön 25 évre rögzített áras karbantartási szerződést.
  • Az irányító hatóság elfogadta ezt az érvelést, és a támogatási szerződést kiegészítette azzal, hogy a kedvezményezett kötelezettséget vállal arra, hogy a karbantartási költségek nem emelkednek a projekt fenntartásának 16. és 25. éve között.
  • De akárcsak Kalocsa, Mezőhegyes sem kötött 25 évre szóló karbantartási szerződést.
  • Viszont a 100 ezer óra lámpa-élettartam miatt Mezőhegyes is jogosult lett az EU-s támogatásra.
“Ha az irányító hatóság nem módosította volna három nappal a pályázati határidő előtt a felhívást, lehetővé téve, hogy 100.000 órányi élettartamot vegyenek figyelembe, a projekt sem minősült volna támogathatónak a megadott kivitelezési szerződés becsült értékek mellett.”

5. Személyi összefonódások

  • A költség-haszon-elemzés helyességét az INS Kft. igazolta, és ez a cég végezte a projekt záró auditját is.
  • A záró audit elvégzésére vonatkozó ajánlatot a mezőhegyesi önkormányzatnak az INS Kft. nevében Mancz Ivette, az Elios Zrt. közvilágításért felelős igazgatója, és Puskás András, a Sistrade Kft. ügyvezetője készítette.
  • Mancz Ivette volt Kalocsa EU-s pályázatának két mellékletének társszerzője is.
6. Ugyanazok a tanácsadó cégek

  • A pályázat előkészítését a Tender-Network Zrt. végezte. Ez az a cég, amely az Elios első közvilágításos munkájánál, Hódmezővásárhely közvilágításának korszerűsítésénél az önkormányzatnak és az Eliosnak is tanácsadója volt.
  • A projekt műszaki dokumentációját a Hamar Endre tulajdonában lévő Sistrade Kft. készítette.
  • A projektmenedzsment-tanácsadást az EUPRO Projektmenedzsment Kft. végezte, aminek akkor résztulajdonosa volt Hamar Endre.
7. Hirdetmény nélküli közbeszerzés
  • A mezőhegyesi önkormányzat hirdetmény közzététele nélküli közbeszerzéssel keresett kivitelezőt, az ajánlattételi felhívást az Elios Zrt.-nek, a Grep Green Public Lighting Kft.-nek és az SMHV Kft.-nek küldték meg. Az SMHV az a cég, ami az egyik olyan árajánlatot készítette, amit a mezőhegyesi EU-s pályázatban a költségbecsléshez használtak. A cég korábbi nevén, Simó Kft.-ként Mórahalomra is adott be ajánlatot, de az OLAF helyszíni ellenőrzésekor ezt letagadta.
  • A Tungsram-Schréder Zrt. két ajánlattevőnek két különböző árajánlatot adott ugyanazokra a lámpákra: az Elios 75,3 millió forintos, a Grep Green Public Lighting Kft. 112 millió forintos ajánlatot kapott.
  • A közbeszerzést az Elios nyerte 135,6 millió forintos ajánlattal, a kivitelezési szerződést 2014. augusztus 19-én írta alá az önkormányzattal.
  • Az Elios alvállalkozója a Zöld F. Kft. volt, a lámpákat a Tungsram-Schréder Zrt. szállította.
  • Az Eliosban a mezőhegyesi szerződéskötés idején tulajdonos volt a miniszterelnök veje, Tiborcz István.
  • Már most drágább a karbantartás annál, mint amit Mezőhegyes EU-pályázatába írtak.
Az önkormányzat az EDF Démásszal kötött karbantartási szerződést. Jelenleg a projekt még a garanciális időszakban van, tehát meghibásodás esetén a cserealkatrészt a kivitelező ingyen állja. Ennek ellenére a karbantartási szerződés összege már most 10 százalékkal meghaladja a költséghaszon-elemzés szerint 25 évre kalkulált maximum éves karbantartási költséget.”...

MÁRI-ZAY BELENÉZETT A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI KÖLTSÉGVETÉSBE, ÉS MEGDÖBBENT

HVG ONLINE - GAZDASÁG
Szerző: hvg.hu
2018.03.02.


Míg Hegedűs Zoltán, Márki-Zay ellenfele azt állította a kampányban, hogy nincs Hódmezővásárhelynek tartozása, az új polgármester úgy látta, hogy négymilliárd forinttal adós a város. Hegedűs viszont továbbra is kitart amellett, hogy nyugodt szívvel adja át hétfőn az irányítást.

Négymilliárd forintot meghaladó tartozása van a városnak a Nemzeti Követeléskezelő Zrt felé, ezen túl 879 millió forint erejéig kezességet is vállalt az önkormányzati cégek részére, de azt még nem tudjuk, hogy mennyi ezeknek a tartozása” – sorolta Márki-Zay Péter, aki vasárnapi megválasztása óta naponta bejár a Városházára, hogy lépésenként betekinthessen az önkormányzat dolgaiba.

Ezekről az aggodalmairól Márki-Zay már beszélt a helyi rádió élő adásában, majd szintén csütörtökön az ATV műsorában is. Hegedűs Zoltán, a város korábbi alpolgármestere pénteken reggel, váratlanul hívott össze sajtótájékoztatót, amelyen azt mondta, hogy nyugodt szívvel készül a hétfői átadás-átvételre. Hegedűs azt is hozzátette, hogy a város gazdálkodása stabil, a Márki-Zay Péter által említett, négymilliárd forintot meghaladó tartozásról annyit mondott, hogy az nem hitel, hanem részletfizetési kötelezettséget ró a városra.

Miről van szó?


Egy régi ügyről van szó, még a Zsigmondy Béla Zrt., a vásárhelyi önkormányzat tulajdonában álló vízmű 2006-ban több mint hárommilliárd forint értékben bocsátott ki svájcifrank-alapú kötvényt a Raiffeisen Banknál, amit az Erste Bank később megvásárolt. A konstrukció 20 éves futamidőre szólt, az első öt esztendőben csak a kamatokat kellett fizetni. A 2008-ban kezdődött pénzügyi válság ugyan teljesen átírta a kibocsátáskor érvényes feltételeket, a Zsigmondy Béla Zrt. azonban rendben fizette a kamatot, majd a tőkerészleteket is.

2014 januárjától viszont a regionálissá váló vízmű vagyonáról, azzal együtt az adósságáról is vita alakult ki a kötvényeket kibocsátó önkormányzati cég és jegyző bank között, ami végül a bíróságig jutott, azonban még 2016-ban peren kívül megegyeztek a felek. Itt ismerte el a vásárhelyi önkormányzat az akkor ötmilliárd forintra rúgó tartozását, és a törlesztésben is megállapodtak, de ezek részleteiről nem szívesen nyilatkoztak a hódmezővásárhelyi városvezetők...

A DÜH ÉS A HARAG MEGLEPETÉST TUD OKOZNI A VÁLASZTÁSOKON

168 ÓRA ONLINE
Szerző: PUNGOR ANDRÁS
2018.03.02.


Túltolta a Fidesz a negatív kampányt, olyan kommunikációt folytatott, amely kétségbe vonta a demokratikus választás pluralizmusát – mondja Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója a hódmezővásárhelyi választásról. Szerinte a düh, a harag az az érzés, ami nagy meglepetéseket tud okozni a választásokon: elviheti a szavazókat, még a bizonytalanokat is az urnákhoz. De Krekó Péter szerint a harag önmagában destruktív érzés, ha nincs mellette remény és eszköz, akkor nem ér semmit.

Meglepte a hódmezővásárhelyi eredmény?

– Határozottan. De szerintem nem csak én, hanem Márki-Zay Péter is meglepődött. A választások előtt ugyanis azt nyilatkozta, hogy 49 százalékos eredmény már nagy siker lenne. Mintha készült volna egy elegáns, védhető vereségre. Az azonban gyanús volt, hogy a Fidesz nem rendezett eredményvárót, Lázár János pedig titokban adta le a voksát.

Török Gábor politikai elemző azt állítja, látott olyan közvélemény-kutatási adatokat, amelyek hatvanszázalékos fideszes győzelmet jósoltak. Szociálpszichológusként miképp magyarázza, hogy éppen az ellenkezője valósult meg?

– A hódmezővásárhelyi választás rácáfolt két politikai toposzra: a Fidesz brutális előnyére és a választási apátiára. Úgy tűnik, nőtt a választói látencia, az ellenzéki oldalon sokan félnek elmondani a pártpreferenciájukat. Korábban ezt nem tapasztaltuk. 2014 előtt ha betápláltuk a közvélemény-kutatási adatokat a mandátumkalkulátorunkba, a választási eredményhez közeli adat jött ki. Két történet, az Elios-ügy és a Lázár Jánoshoz köthető kastély befolyásolhatta a választás végkimenetelét. De nem szabad azt a következtetést levonni, hogy a Fidesz ezután elveszti az április 8-i voksolást.

Vagyis nincs országos jelentősége a győzelemnek?

– De van. Nem mondhatjuk, hogy csupán helyi ügyről van szó. Hódmezővásárhely mindig fideszes város volt. Elios-ügy más városban is van, korrupció az egész országban tapasztalható, és a negatív kampány sem lokális jelenség...

6 KÉRDÉS A VÁLASZTÁSOKRÓL, AMIT TALÁN FÉLSZ FELTENNI

MÉRCE
Szerző: SZŰCS ZOLTÁN GÁBOR
2018.03.02.


Most, hogy túl vagyunk egy bombameglepetésen, jönnek a nem kevésbé meglepő közvélemény-kutatási adatok, és lassan a célegyenesbe fordulunk az április 8-i választások előtt, tehát felmerül néhány kérdés.

1. Legyőzték a Fideszt Hódmezővásárhelyen, most akkor mégis demokrácia van?

Nem. Nincs. A nagyarányú választási csalás a legsötétebb diktatúrák eszköze, illetve meglehetősen drámai pillanatokra van tartogatva. Az Orbán-rezsim nem így működik, ahogy a legtöbb nem-demokratikus rezsim sem, hanem sunyibb módon.

A média szisztematikus megszállása és propagandagépezetté lefokozása, a jogállami garanciák leépítése, az ügyészség politikai irányítása, a NVB politikai elfogultsága az intézményesült korrupcióval, az anyagi erőforrások példátlan koncentrálásával, a választási rendszer átszabásával brutálisan leszűkítették mindenféle politikai alternatíva mozgásterét.

A szakirodalom az ilyen szürke zónába tartozó formákat hibrid rezsimeknek nevezi.

A hódmezővásárhelyi vereség még nem jelenti, hogy a rezsim leváltható és még egy választási vereség sem jelentené azt, hiszen gondosan bebetonozták magukat a hatalomba minden szinten.

A hódmezővásárhelyi vereség annyit jelent, hogy ha az emberek elég dühösek, akkor a választásokon még ezt ki tudják fejezni, mert a rezsim még nem fél eléggé a bukástól ahhoz, hogy ezt fizikailag lehetetlenné tegye.

2. Úgyse adják át a hatalmat, minek menjek szavazni?

Azért kell elmenni szavazni, mert még lehet, és mert még van választási lehetőség.
Minél többen mennek el szavazni és minél többen fordulnak a rezsim ellen, annál inkább megnehezítik a fideszesek a dolgát, hogy a szokásos sunyi kis húzásaikkal megtartsák a hatalmat.

A nyílt választási csalás nagyon durva lépés, amitől még mindig visszariadhatnak, és ha a kormány bukása nem is jelenti, hogy automatikusan jó lesz nekünk, egy fontos és kihagyhatatlan lépést teszünk a demokrácia és a saját magunk élete fölötti rendelkezés visszanyerése felé.

Ha pedig rászánják magukat, nos, akkor legalább tisztán látunk. A bojkottnak pontosan az a hibája, hogy át akar ugrani egy fontos fázist és rögtön nyílt diktatúrába akarja fordítani a rezsimet, holott valójában nem pontosan tudjuk, hogy hol állunk.

Nem kétséges, hogy mindannyiunknak rosszabb lehetőség a nyílt diktatúra, mint egy hosszú, keserves tanulási folyamat, amelynek a végén legalább ott a remény a szabadságra és a jobb életre. Lehet, hogy ez az út, ez a folyamat előbb a diktatúra poklához vezet minket, de lehet, hogy nem. Ha egy mód van rá, inkább tegyünk ellene, mint hogy az egyszeri szőlősgazdát kövessük:

“A szőlős gazda is, az egyszeri,
Magánkivűl s őrjöngve kacagott fel,
Látván, hogy szőlejét a jég veri,
Dorongot ő is hirtelen kapott fel,
Paskolni kezdé, hullván könnyei:
“No hát, no!” így kiált; “én uram isten!
Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!”
(Arany János: Bolond Istók)

A politikai részvétel lenne a jobb megoldás akkor is, ha reménytelenül népszerű lenne a rezsim, de Hódmezővásárhely megmutatta, hogy nem ez a helyzet. A kormány elképesztően agresszív propagandája és az ellenzék gyengesége némiképp eltorzította a perspektívánkat, de az eddig is tudható volt, hogy tartalmi értelemben a migránsozós-sorosozós kormánypropaganda valójában messze nem olyan hatékony, mint amennyire brutális és amennyire hatékony az embereket valóban érdeklő kérdések megvitatásának megakadályozásában.

Az embereket ugyanis az egészségügy helyzete és a szociális kérdések sokkal jobban érdeklik, azt is lehetett tudni, hogy még a hívei is korruptnak tartják a Fideszt, csak a mesterséges hisztériakeltés ezt elfedte. De csak mostanáig...

A SPORTSZERŰSÉGRŐL

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.03.02.


Talán beismertem már, ha csak tehetem, nézem a sífutást és a biatlont a televízióban (hogy meglegyen a rendes napi bosszankodni valóm, ezt egyedül az Eurosport közvetíti, aminél gyalázatosabb, agresszívabb, ostobább, dilettánsabb csatorna nincs).

A téli olimpián is megnéztem mindent, amit lehetett, köztük megnéztem volna a nők 30 kilométeres versenyét is, ha nem egy és negyedórás késéssel kezdték volna a közvetítést (azaz körülbelül tíz perc volt a végéig). Így arra kellett hagyatkoznom, hogy a riporter elmesélte, mi történt egy Stadlober nevű osztrák lánnyal. Mondom, látni nem lehetett, de így is elég szomorúan hangzott: szegény eltévedt, így a második helyről visszaesett a nyolcadikra, végül kilencedik lett. Aztán egy éjjel 3-kor(!) kezdődő ismétlésben végre láthattam, mi történt. Stadlober a második helyen síelt (az első Marit Björgen behozhatatlan előnnyel vezetett), kezdett eltávolodni a mögötte menő két finntől. Aztán jött egy elágazás, nem tudom - mert a közvetítésből nem derült ki -, miért volt az ott, Stadlober elkanyarodott a balra vezető csapáson.
Most jön a lényeg. Mögötte 3-4 méterrel a Pärmäkoski nevű finn, ő mögötte nem sokkal a másik finn. Mindketten befordultak jobbra, a helyes irányba. A pálya enyhén lejtett, nem lett volna különösebben megerőltető szólni, hogy ne arra, jobbra. Egy sportember (nem tudom, a tisztességest, az emberit miért hívják sportszerűnek, de most hagyjuk a fogalom értelmezést), azaz egy magára valamit adó síelő még le is lassított volna, hogy megvárja, amíg Teresa visszajön és eltávolodik annyira, amennyivel az eltévedése előtt vezetett. Mindjárt mondom, miért a keresztnevét írtam ide az osztrák lánynak, csak előbb teszek egy kis kitérőt.

Évekig néztem a bicikliversenyeket is, már régen nem nézem, megundorodtam a sportágat körülvevő népségtől. Volt ott egy Armstrong nevezetű, minden szempontból kiemelkedő képességű kerékpáros, az egyik a kevesek közül, aki belebukott a doppingolásba. Mint tudjuk, az úgynevezett élsportban kétféle versenyző van, az egyik, akit lebuktattak dopping miatt, a másik, akit még nem. Olyan, aki nem doppingol, nincs, a biciklisták között különösen lehetetlen feljutni a legjobbak közé, a kérdés csak az, a kokszolásnak melyik változatát használják. Armstrong hétszer nyerte meg a Tour de France-t, nem nagyon volt olyan sem a sportolók, sem a vezérkar körében, aki ne gyűlölte volna - ez szinte természetes, nem csak magyar tulajdonság a kiváló meggyilkolásának vágya. Az örök második, a korábbi NDK-ban államilag felpumpált kokszbajnok Jan Ullrich az egyik Touron hatalmasat bukott, hármasszaltóval zuhant bele egy bokros szakadékba. A mögötte messziről érkező Armstrong látta a balesetet, a lendület még néhány métert tovább vitte, ott lefékezett, visszafordult, letette a biciklijét, addigra Ullrich már mászott elő a csalitosból. Armstrong megtapogatta, kérdezte, jól van-e, megvárta, amíg Ullrich visszaül a biciklijére, azt is megvárta, amíg annyira eltávolodik tőle, amennyire a bukás előtt vezetett, aztán ő is felült, ment tovább. Végül egy hegyi szakaszon elköszönt, valamivel több, mint egy perccel végzett Ullrich előtt. A "bizottság" addig erőlködött, amíg sikerült Armstrongra rábizonyítani a doppingot, megfosztották minden addigi győzelmétől. Érdekesnek találom, hogy senki nem ugrott előbbre, azaz nem lett másik győztes, sem (az addig néhányszor már eltiltott) Ullrich, sem az utána következő többi, ami azért a "bizottságtól" eléggé nyílt beismerésnek tekinthető, miszerint persze a többiek is doppingolnak (mindenkinek volt korábban "ügye"), de egyik sem olyan kiváló, ennélfogva nem olyan gyűlöletes, mint Armstrong (akinek a rákellenes alapítványa azóta is működik, és az egyéb jótékonysági tevékenységeivel sem hagyott fel, különben egyedüliként a kerékpársportban). Úgyhogy 1999. és 2005. között az áll az eredménylistán az első helyezett neve helyett, hogy "érvénytelenítve". Jó, mi?
Na vissza a sífutáshoz...

"MINDIG AZT TANÍTOD, AMI TE MAGAD VAGY" - INTERJÚ A DEMOKRATIKUS OKTATÁSRÓL

MÉRCE
Szerző: VIRÁGH SZABOLCS
2018.03.01.


Bas Rosenbrand innovatív oktatással foglalkozó szakember, aki 2002-ben megalapította a Lederwijs [1] nevű iskolát, ami az oktatás megújítását célul kitűző mozgalom elindítója lett Hollandiában.

Tanárok és diákok közösen hozták létre és működtették az intézményt, amiben érzelmileg biztonságos tér, oktatási módszerek, anyagok és támogató felnőttek álltak a gyerekek rendelkezésére, de nem volt sem fix tanterv, sem fix órarend. Ahogy ő fogalmaz:

rengeteget tanultunk a gyerekek szükségleteiről, arról, hogy miként alakítsunk ki egy olyan közeget, ahol mindenki fontosnak érzi magát, legfőképpen pedig arról, hogy a tanulás folyamata során mi működik és mi nem.”

2018. március 4-én előadást tart a Demokratikus Nevelésért és Tanulásért Egyesület konferenciáján Budapesten.

Mi motivált arra, hogy az iskolaalapításnál ezt az alternatív kiindulópontot válaszd? Van szerepe a saját iskolai élményeidnek ebben?

Egy teljesen szokványos általános iskolába jártam, de ötödikesként történt valami, aminek hatására elkezdtem máshogy gondolkodni az oktatásról, persze ezt akkoriban még nem tudatosítottam magamban.

Volt egy hagyomány az iskolánkban, miszerint ha az osztályfőnöknek születésnapja van, akkor az egész nap a játékról és más „nem tanulós” foglalkozásokról szól. Amikor megtudtuk, hogy a mi tanárunk nem akar így ünnepelni, nagyon mérgesek lettünk, mert úgy éreztük, elveszi tőlünk az év legszebb napját. Az egész osztály egy emberként tiltakozott, mire ő – meglepetésemre – ezt válaszolta: „Rendben, egy feltétellel mehet az ünneplés, ha mindent ti magatok szerveztek.” Megalakult egy bizottság, aminek én is tagja lettem, és elkezdtük a munkát.

Az iskola történetének legjobb születésnapi ünneplése lett belőle: hoztunk hangszereket, kidolgoztunk egy rendszert az ételeknek és italoknak, voltak játékok, rajzverseny, a tanárunk pedig hosszú felolvasást tartott gyerekkönyvekből.

Később, már tinédzserként nem hagyott nyugodni a kérdés: miért háborúznak az emberek. Mindenáron választ akartam találni erre, ezért különféle vallásokhoz fordultam segítségért: beleástam magam a keresztény vallásokba, elutaztam Indiába, hogy tanulmányozzam a hinduizmust és a buddhizmus néhány ágát, és az iszlámhoz is közelebb kerültem. Arra a következtetésre jutottam, hogy akkor lesz háború, ha az emberek maguk helyett valaki mást kezdenek követni. Na és akkor mi a teendő? – gondoltam.

Ha egy háború nélküli világot szeretnénk, akkor ezt a gyerekeknél kell elkezdeni – ez volt az én saját válaszom a kérdésre.

A gyerekeknek meg kell tanulniuk magukat követni, pontosabban meg kell kapniuk a teret, ahol magukat követhetik. Végül ebből fejlődött ki egy iskola gondolata...

LÁZÁR JÁNOS NAGYON KEDVEZŐ FELTÉTELEKET SZABOTT TIBORCZÉKNAK A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI LÁMPACSERÉNÉL

DIREKT'36
Szerző: VORÁK ANITA
2018.03.01.


Pénz még hónapokig nem volt rá, mégis szerződést kötött a hódmezővásárhelyi önkormányzat az Elios elődjével a közvilágítás korszerűsítésére 2010 márciusában – derül ki az önkormányzat honlapján nyilvánosságra hozott dokumentumból. A szerződést Lázár János akkori polgármester, illetve a cég két vezérigazgatója, Erdei Bálint és Tiborcz István – aki már akkor Orbán Viktor legidősebb lányának barátja volt, és azóta össze is házasodtak – írták alá 2010. március 1-én.

A szerződés az elvégzendő munkát egyáltalán nem részletezi, Tiborczék a 721 millió forintos árért általánosságban annyit vállaltak, hogy első osztályú minőségben korszerűsítik a közvilágítást, és az új lámpákkal 25 százalékos megtakarítást érnek el az átadást követő öt évben. Azonban amikor a szerződést március elején aláírták, még több komoly akadály állt a beruházás előtt: egyrészt nem zárult le az az eljárás, ami a közbeszerzésen induló másik cég, a Tungsram-Schréder panasza miatt indult a Közbeszerzési Döntőbizottságnál, másrészt még a fedezet sem volt meg a lámpacserére.

Ezt a munkát csak akkor tudjuk végezni, ha vannak támogatóink. Csatlakozz te is, fektess be a demokráciába!

A város részben uniós forrásból akarta finanszírozni a közvilágítás-korszerűsítését, de amikor Tiborczcékkal megállapodtak a munkáról, akkor még be sem adták a pályázatot. Emiatt pedig a szerződésben ki kellett kötni, hogy csak akkor lesz munka, ha a város megkapja az uniós támogatás, ezért azt is kikötötték, hogy az Elios-nak 2011. augusztus 11-ig kell csak elkezdeni a munkát. Végül háromnegyed évvel a szerződéskötés után, 2010. december 23-án kapta csak meg Hódmezővásárhely a közel 375 millió forintnyi uniós támogatást. Tiborczéknak tehát volt majdnem másfél évük arra, hogy felkészüljenek, és kitalálják, hogyan fogják megvalósítani, amit a szerződésben vállaltak.

Más, szintén az Elios-nak kedvező feltételek is vannak a szerződésben. Például kikötötték, hogy ha nem sikerül teljesíteniük a vállalt 25 százalékos megtakarítást, akkor a vállalt és a tényleges megtakarítás közötti különbség 1 százalékát kell kötbérként kifizetniük. Ha tehát a vállalt 25 százalékos megtakarítás helyett csak 1 százalékot hoznak az új lámpák, az Eliosnak akkor is csak a különbözet egy százalékát kellett volna megfizetnie. A projektzáró hirdetményben a város azzal számolt, hogy évente 33 millió forintnyi energiát tudnak megtakarítani az új lámpákkal, azaz az Elios kötbére maximum pár millió forint lehetett volna öt éven át.

A hódmezővásárhelyi szerződésben sem az nincs benne, hogy milyen technológiát kell alkalmazni a cégnek, sem az, hogy milyen teljesítményű lámpákat kell felszerelni, sőt, az se, hogy a vállalt árért összesen hány lámpát fognak lecserélni. A közbeszerzési kiírásban még szerepelt, hogy a város hány lámpát szeretne lecserélni, és azok milyen teljesítményűek, erre utalt vissza a szerződés, de a konkrét feladatot nem listázza. Az Elios végül a közbeszerzésből kizárt Tungsram-Schrédertől vásárolt lámpákat szerelte fel a városban. Az új lámpákat két évvel a szerződéskötés után, 2012 elején adták át Hódmezővásárhelyen.

A hódmezővásárhelyi beruházás jelentősége az volt, hogy a közvilágítási piacon addig ismeretlen Elios induló cégként, tapasztalat nélkül jutott egy nagy összegű referenciához. Később ezzel a hódmezővásárhelyi munkával tudta teljesíteni a cég több más város közvilágításának korszerűsítésére kiírt közbeszerzések feltételeit.

Az Elios számos nagy értékű közbeszerzést nyert el különböző települések közvilágításának korszerűsítésére 2014-től. Ahogy azt a Direkt36 korábbi cikkeiben bemutatta, a beruházások idején az Orbán Viktor miniszterelnök veje, Tiborcz István tulajdonában lévő cég sikereinek titka az volt, hogy sok városban eleve nekik kedveztek a feltételek. Sőt, arra is van bizonyíték, hogy a cég emberei bizonyos esetekben már a beruházások megvalósítására kiírt uniós pályázat megjelenése előtt egyeztettek a projektekről az érintett városokkal. Ez arra utal, hogy a cégnek előbb voltak információi az egész uniós programról, mint az abból pénzt kapó városnak...

A HONVÁGY TÍZ JELE

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Angersin
2018.03.02.


Valamivel több, mint két év nem kevés idő az ember életében, külföldön élve meg pláne nem. Ennyi idő után az ember már bőven elkezd beilleszkedni. A mai szerző, Angersin úgy került külföldre, hogy meglátott egy álláshirdetés, amire felkapta a fejét. Tulajdonképpen nem gondolta teljesen komolyan, de behívták interjúra, majd nem sokkal később kihívták Norvégiába körülnézni. Kicsit még gondolkodott, aztán belevágott a párjával együtt. Mai írása azonban nem erről, hanem a honvágyról szól, ami két (három, négy, sok…) év után is elfogja az embert.

„Miért éppen Skandinávia?

Örökzöld fenyvesek, végtelenbe nyúló fjordok, derékig érő hó. Pár éve nekem is ez ugrott be elsőre. Aztán jött egy ígéretes álláslehetőség. Pont szakmába vágó, ráadásul fiatal vagyok, a lendület is megvan. Miért is ne?

Rövid gondolkodási idő után belevágtam. A búcsúzás egész könnyen ment, mivel az izgalom és a kalandvágy átvette a szomorkodás helyét. Fogtam az újonnan kapott bőröndöm és életemben először repülőre ültem.

Hát így kezdődött.

Életemben nem láttam még ennyi havat! De nem is lapátoltam… Eltelt az első félév, lassan megbarátkoztam a zord időjárás kihívásaival. Eltelt a második, egyre jobban ment a nyelvtanulás.

Mindig volt mit tanulni, felfedezni, kipróbálni, megoldani. Nem csak az országról és lakóiról, hanem saját magamról is.

Aztán elkezdett feltűnni a szociális életem hiánya. A barátkozás külföldön ezerszer több energiát és szervezést igényel, mint egy megszokott, anyanyelvi környezetben.

A hazautazások voltak az igazi kikapcsolódást jelentő nyaralások. A közösségi tankolás, a motiváció gyűjtögetése a visszatéréshez...

ITT OLVASHATÓ

BÁRMILYEN HIHETETLEN, A KORMÁNY BÜSZKÉN KAMPÁNYOL A TAO-VAL, MIKÖZBEN TITKOLJA, HOGY MIRE IS MENT EL A 415 MILLIÁRD FORINT

444
Szerző: haszanz
2018.03.02.


...A sportcélú tao-támogatások lehetősége 2011 júniusa óta létezik, és a lényege, hogy a nyereséges vállalkozások a társasági adójuk egy részét sportcélokra ajánlhatják fel. Vagyis ez a pénz nem a központi költségvetésbe folyik be, hanem a kormány nagyvonalúan lemond róla, és az adóbevétel a sportszövetségeknél, egyesületeknél, közhasznú alapítványoknál, vagy a Magyar Olimpiai Bizottságnál köt ki. Először öt, majd tavaly óta már hat, úgynevezett látványcsapatsport került be a tao-pikszisbe, eredetileg a labdarúgás, a vízilabda, a kézilabda, a kosárlabda és a jégkorong, majd utolsóként a röplabda.

A 415 milliárd forint legnagyobb része a fociba ment, de a kézilabda is feljövőben van az elmúlt években, ott szintén sok fideszes található a kluboknál és a szövetségben. Hogy pontosan mire is ment el az irgalmatlan mennyiségű pénz, azt nem tudni. A tao-eredeti szándéka szerint kisebb, amatőr klubokat segítenének vele és az utánpótlást. Ehhez képest természetesen a rendszer legnagyobb kedvezményezettje a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia alapítványa lett, eddig 16,6 milliárd tao-pénz nyelt le, és nem is akarják elárulni, hogy mire ment el a támogatás, de rengeteg tao-pénz megy Seszták Miklós Kisvárdájához és Tállai András Mezőkövesdjéhez is.

A tao-s elszámolások nyilvánosságáért több per is indult, az egyiket a Transparency Internation Magyarország indította. Tavaly ősszel a Kúria jogerősen is kimondta, hogy közpénznek minősül a tao-pénz. Lázár János miniszter rögtön ki is jelentette, hogy azért minősítette a bíróság közpénznek a költségvetésből a sportba irányítható tao-pénzeket, mert van egy bíró, Baka András, aki nagyon haragszik Magyarországra, és szerinte valamilyen „rejtélyes véletlen miatt” minden, a taóval kapcsolatos ügy hozzá kerül.

A jogerős döntés ellenére a Nemzetgazdasági Minisztérium megtagadta az adatszolgáltatást, annyit válaszoltak, hogy adótitoknak tekintik a kért adatokat. Az Emmi pedig csak a kiperelt adatok töredékét küldte el a Transparency International Magyarországnak. Olyan keveset, hogy ebben a tempóban kb. három év alatt lesz teljes az elszámolás. A TI szerint nem jóhiszemű és nem is jogszerű az Emmi csepegtetett adatközlése, az adatközlést megtagadó NGM-et pedig fel is jelentik. Ezekből a papírokból kellene kiderülnie például annak, hogy mely cégek támogatják busásan például a felcsúti focit, aminek az NBI-es csapatában kapja messze a legkevesebb játéklehetséget fiatal magyar játékos, miközben 12 légiós van a keretben.

Simán titokban maradhatott volna például, hogy:
  • mekkora adómágus a NAV-vezér Tállai András klubja. A város focicsapatát működtető cég, a Mezőkövesd Zsóry FC Kft. maga is nagy tao-kedvezményezett, de a nyeresége után keletkező adója egy részét nem a költségvetésbe fizette be, hanem saját taóztatta azzal is. Vagyis a Tállai-féle focicsapat még abból a pénzből is taótámogat, amit eleve taótámogatásból gyűjtött.
  • De itt van a Salgó Basket Kft. A salgótarjáni kosárlabda egyesületet a kormányzati gyűlöletkampányból milliárdos megbízásokat kapó Kuna Tibor cégek egyike, a Trinity támogatja. A Salgó Basket vezetője Kuna Tibor apósa. Vagyis a gyűlöletkampányokból befolyó haszon utáni adó egy része sem az államhoz folyik be, hanem egy családi céghez. 
  • És nem kellett volna magyarázkodni amiatt sem, hogy Balatonfürden ígértek félmilliárdos tao-támogatásból egy bentlakásos kollégiumot az ottani tehetséges kézilabdás gyerekeknek, de mire készen lett, valahogyan wellness hotel lett belőle....

"ORBÁN VEJE MIATT VAN ORSZÁGOS VÉRHIÁNY"

VÁROSI KURÍR
Szerző: M. Emil
2018.03.02.


Oláh Lajos, a DK egészségügyi kabinetjének vezetője kemény közleményt adott ki Tiborcz István cégével kapcsolatban. Meglátása szerint az országos vérhiányért, és ezzel összefüggésben emberhalálokért is felelős az Orbán-vő.

A vádirat


Tiborcz István újabb sötét és véres üzlete?


Orbán Viktor veje nem csak selejtes közvilágításból gazdagodik, hanem egy másik cége egy kormányhatározatnak köszönhetően hasznot húz az önkéntes véradókból is. Sajtóinformációk szerint országos vérhiány alakult ki amiatt, hogy az Orbán-kormány a miniszterelnök vejének cégét helyzetbe hozva töredékére csökkentette a véradásért adható összeget. Azok az önkéntes véradók, akiknek az önzetlenségéből Tiborcz milliárdokat akart keresni, mára megtagadták a véradást...

JÓL LÁTSZIK A FIDESZ-RANGLISTÁN, KIKET BÜNTETETT ORBÁN

INDEX
Szerző: DULL SZABOLCS
2018.03.02.


Németh Szilárd, Gulyás Gergely és Seszták Miklós alaposan feljött, Lázár János, Rogán Antal és Kósa Lajos pedig visszaesett a Fidesz országos listáján. Összevetettük a mostani Fidesz-rangsort a négy évvel ezelőttivel: Orbán néhány embernek finoman üzent.

A lista sorrendjét a Hvg.hu szerint előzőleg kevesen ismerték, maguk az érintettek sem tudhatták biztosan, hogy Orbán Viktor hányadik helyre sorolja őket. Néhányan előzőleg sejthették, hogy nem lesznek befutó helyen, volt, hogy nem is küzdöttek érte, ám a listás helyüket ők sem ismerték.

Meddig megy el a lista?

A Fidesz–KDNP 2018-as listáján 279-en szerepelnek, de értelemszerűen csak az előkelő helyen szereplők jutnak be a parlamentbe. A választások után a képviselők a Fidesz, illetve a KDNP frakciójába ülhetnek majd.) Az előzetes számítások szerint, a mostani kutatások alapján nagyjából 40-50 helyet nyer a Fidesz listáról. Az egyéni győztesek az egyéni választókerületekből jutnak be; ilyenkor a listán utánuk következő eggyel előrébb ugrik a sorban.

Így nagyjából 70 helyig mehet majd a Fidesz-lista. Az ennél rosszabb helyen szereplők már nagyon izgulhatnak a parlamenti helyükért, vagy le is mondhatnak róla.

2014-ben a Fidesz–KDNP 37 mandátumot szerzett listáról, de mivel sok volt az egyéni győztes (96 vk-ban nyertek), a lista a 65. helyig ment el. Varga József még bejutott, a 66. helyen szereplő újbudai Király Nóra szomorkodhatott. Ő nem került be, és most sincs erre esélye, jócskán visszaesve a 157. helyet kapta...

SOROSOZÓ ROBOTJAIT CSOKOZÓ DROIDOKKÁ SZERETNÉ ÁTALAKÍTANI A FIDESZ

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2018.02.28.


...A Fidesz beprogramozta magának a migránskérdést, mint kommunikációs csodafegyvert, és amíg nem kapott visszajelzést arról, hogy a bogárevésselmecsetépítéssel, keresztényüldözéssel riogató kampány visszatetszést kelt a választópolgárokban, addig rendesen megtolta ezt a témát köztéri plakátokon, közpénzből finanszírozott reklámokkal, no és a lakájmédia folyamatos sorosozásával és migránsozásával. Jó példa ez a Fidesz farkasvakságára, aminek egyszerű oka az, hogy fogalmuk sincs arról, mi érdekli valójában azokat, akiknek a sorsáról naponta döntéseket hoznak.

Ha viszont a választók úgy látják, hogy a döntéshozókat hidegen hagyják az ő hétköznapi gondjaik, és egy amerikai milliárdos ellen hadakozik ahelyett, hogy nagyon is kézzelfogható problémák megoldására törekednének, akkor keresnek maguknak alternatívát. Hódmezővásárhely esetében például Márki-Zay Pétert, de az országgyűlési választáson akár az ellenzék legerősebb jelöltjei is profitálhatnak ebből a helyzetből, ha időben visszalépnek a kevésbé karakteres delegáltak.

Most tehát három lehetőség közül választhat a kormány. Vagy ráerősít a Soros György ördögivé tett alakja köré épülő gyűlöletkampányra, vagy leáll ezzel, és a pozitív üzenetekre koncentrál, esetleg párhuzamosan futtatja mindkettőt. Mindhárom variánsnak van előnye és veszélye is. Az első biztosan egyben tartja azt a mintegy kétmilliós Fidesz-tábort, amely eddig is vevő volt a migránsozásra, ám ezzel sok bizonytalan és jobboldali szavazót elmarnak maguktól. Magas részvételi arány esetén ez biztos fiaskó árpilis 8-án. A második elbizonytalanítja a kormánypárti szavazókat, mert igazán a soroszás mozgósította a tábort, a pozitív üzenetek csak megpántlikázták a Fidesz gyűlöletkampányát.
Hogy ez mennyire szolgálja az ország érdekeit, nem igazán érdekli őket. A hatalom megtartása mindennél fontosabb számukra, hiszen az elmúlt években megszerzett vagyonok és politikai kapcsolatok csak úgy őrzik meg az értéküket, ha a NER tovább csökkenti a bukás esélyeit. Az április 8-i választás nem pusztán az ellenzék számára létkérdés tehát, hanem a kormánypártiak számára is. hiszen a fölényes, pökhendi nyilatkozatok ellenére látható rajtuk, hogy nyomasztja őket a hatalmas tét. Mert, ahogy egy dakota-közeli közmondás tartja: „Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát.”

TEGYÜK EGY KICSIT RENDBE VÉGRE, MI A KONZERVATIVIZMUS

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2018.03.01.


Most, amikor az ország rombolása ún. jobboldali címkével zajlik, illetve nem egy exkomcsi újságíró, egykor daliás munkásőr, tisztességtelenségben megőszült ügynök vagy ifjú karrierista odáig megy, hogy a konzervativizmussal azonosítsa magát, talán nem felesleges sűrű határzárral elkeríteni magunkat a politikai manipulációnak ettől a szeletétől és szólni egy-két szót a pedigrénk védelmében.

Konzervatívnak lenni -- kézenfekvően -- azt jelenti, megőrizni valamit a valóságból. A konzervativizmus régóta létező, bevált, elismert életmódokat, gyakorlatot, választott értékeket véd az eróziótól és a pusztulástól -- olyan gyakorlatokat, amelyek az adott (konzervatív) ember sajátjai. Szeretném kérni az olvasót, barátkozzon ezzel a mondattal, mert benne van minden, ami tárgyunkat az etnicista, etatista, civilizálatlan, agresszív, beavatkozó, adott esetben merőben fiktív ideológiáktól -- egyáltalán bármilyen ideológiától -- megkülönbözteti. Egyfelől a konzervatív ember a régóta létező, az idő múlásával kitüntetett, bevált, tekintély övezte, intézményesült értékeket és gyakorlatokat védi, ezeket -- és nem a meghaladásukat -- tekinti az első reflexének. Másfelől ezek a gyakorlatok az őket védő sajátjai, nem másoké: a megőrzésüknek az adott individuum életének gazdagítása, értelemmel való felruházása, megkülönböztetése miatt van jelentősége; következésképp a védelmük még véletlenül sem jár mások életének átalakításával, elrendezésével, megtörésével. Ebből a két okból ellentmondás konzervatív kommunistáról beszélni (hiszen a kommunizmus sehol sem vált be és kivétel nélkül a mások életének "elrendezéséről" szól), alapvetően ugyanez miatt oximoron konzervatív szocialistáról beszélni -- vagy konzervatív nacionalistáról (amely egy fikció illetéktelen számonkérése mások életén).

A konzervatív az említett okok miatt csaknem kivétel nélkül individualista: (esetleges, nem kötelező, vagy változó hevületű) kereszténységében, hazaszeretetében és a családjában is. Ezeket a saját élete -- és nem valamiféle társadalmi program vagy politikai ideológia -- szempontjából tartja értékesnek, felelőssége tárgyának, érdekeltségének. A saját személye iránti felelősségét viszi beléjük.

A hazáját szerető konzervatívot undorítja a proli nacionalizmus és a tömeg kultusza akkor is, ha mélységes sajnálatára érti a szavukat. Jól tudja, hogy a patriotizmussal szemben a nacionalizmus különböző verzióit a tömeg manipulálására találta ki a kor, de amit XIX. századi önmaga emberbaráti lelkülettel, talán túlzott türelemmel és beletörődéssel fogadott, azt a XX. századtól a politikai bűnözők fegyvertárába valónak tartja -- ezért azt sem tekinti véletlennek, hogy a nacionalizmus az idők folyamán fogadott testvérévé vált a kleptokráciának és a politikai erőszaknak...

ILLÚZIÓK BŰVÖLETÉBEN

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁRHEGYI ÉVA
2018.03.02.


Vajon létezhet-e hit illúziók nélkül, ahogyan Károlyi Mihály vélte? Aki a megismert múlt elemeiből próbál felépíteni egy kívánatos, ám ismeretlen jövőt, nehezen mentesítheti magát az illúzióktól. Az emberiség története illúziók és csalódások sorozataként is leírható. Így van ez a gazdaság vonatkozásában is, amelyet bár törvényszerűségek is alakítanak, mégiscsak többé-kevésbé autonóm emberek működtetik. Abban persze jelentős különbségek lehetnek, hogy illúzióinkat mennyire hatja át érzelmi töltet, és mekkora az ebből fakadó lelkesültség hatósugara, vagyis mennyire ragályos a „kór”.

A kérdés az 1968-as gazdasági reform 50. évfordulójával kapcsolatosan kezdett foglalkoztatni. Minthogy koromnál fogva éppen akkortájt váltam fogékonnyá a világ (benne a politika és a gazdaság) dolgaira, most, a kerek évforduló alkalmat adott végiggondolni, hogy sok kortársammal együtt miféle illúziók bűvöletében (vagy inkább fogságában?) éltük át az elmúlt fél évszázadot.

Reformillúzió

Akinek elméje a hatvanas évek közepétől nyiladozott, és netán még közgazdász is volt a szűkebb környezetében, arra ’68 szelleme nem csupán Prága és Párizs kapcsán hatott, hanem a Budapesten épp akkor életbe léptetett „új gazdasági mechanizmus” miatt is. (A mechanizmusreform előzményeiről és főbb vonásairól lásd Pető Iván Ötvenéves az új mechanizmusc. írását, ÉS, 2018/8., febr. 23. Az ő történészi megközelítésével szemben jelen írás személyes élményeken alapuló, szubjektív képet kíván adni.) Reformokban a korábbi és későbbi korokban is lehetett hinni, ám az ötvenes évek és a rendszerváltás közötti időszakban csak jó adag illúzióval gondolhatta bárki, hogy mégoly bátor reformprogram is érdemi változást hozhat. Így volt ez a tervutasítások rendszerét felszámoló-meghaladó 68-as új gazdasági mechanizmussal csakúgy, mint a nyolcvanas évek újabb reformhullámával.

A szocializmus öröknek látszó rendszerében sokan hittek abban, hogy a piacgazdaság szimulálásával növelhető a gazdaság hatékonysága, és ezzel kicsit élhetőbbé válhat a rendszer. Mivel ennél többre reálisan nem lehetett vágyni, némi öncsalással hihetőnek látszott, hogy a tervgazdaság racionálisabban is működtethető, ha legalább a folyó termelésben szerepet kapnak a gazdasági szereplők egyéni érdekei, és nem mindent a pártállam vezetői döntenek el. A reformillúzió azt is sokakkal elhitette, hogy ha a vállalatvezetők érdekeltté válnak a nyereségben, sőt még a dolgozók keresetébe is beépül a béren felüli nyereségrészesedés, akkor kevésbé lesz pazarló a gazdálkodás.

Ám hiába állította a ’68-as modell a tervutasítások helyett a nyereséget a gazdasági döntések középpontjába, a felső elvárások, a változatlanul elsőbbséget élvező népgazdasági tervek és ellátási kötelezettségek teljesítése felülírta az üzleti racionalitást és a fogyasztói igényeket. És hiába váltak rugalmasabbá az árak, az állami támogatások kiterjedt rendszere és a mesterséges árfolyamokkal is eltorzított világpiaci árak továbbra sem engedték, hogy a piaci kereslet alakítsa a kínálatot. Illúziónak bizonyult az is, hogy a különféle pótszerekkel szimulált piac és a vállalatok megnövelt döntési önállósága érdemben csökkenti majd a rendszert egyidejűleg jellemző pazarlást és hiányt. Hamar kiderült, hogy mit sem ér az önállóság, ha hiányoznak a szükséges pénzforrások, illetve a hozzáférés felsőbb hatalmak (Tervhivatal, MNB) döntésétől függ. Elegendő forgótőke hiányában a vállalatok nem élhettek adott önállóságukkal, és a bankhitel is olyan „kényszerhitellé” vált, amelynek megtagadása a halálos ítéletet jelentette volna.

Voltak néhányan (például Kornai János), akik nem hittek abban, hogy a párturalom és az állami tulajdon dominanciája mellett bármiféle reformokkal is áttörés érhető el. Akik eleve szkepszissel nézték a hatvanas, majd a nyolcvanas évek reformjait, mondván: kutyából nem lesz szalonna. Ők megkímélték magukat a reformillúzióból fakadó csalódásoktól. A közgazdászok jelentős része azonban (Antal Lászlótól Tardos Mártonig, Bácskai Tamástól Pulai Miklósig) újabb és újabb reformlépéseken törte a fejét, abban bízva, hogy a kis lépések taktikájával és a szimuláció módszerével akkor is javítható a rendszer, ha az alapok nem építhetők át...

4347 NAP - LEJÁRT A VITÁK KORA, MI?

MÉRCE
Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2018.03.02.


2006. április 5. Ez volt az a nap, amikor Orbán Viktor utoljára állt ki nyilvános vitára. Egészen pontosan 4347 nap telt el azóta (igen, kiszámoltam, és még a szökőévekre is figyeltem!), ami már csak azért is fontos, mert ebben a 4347 napban azért elég sok minden történt, amiről jócskán lett volna miért vitázni.

De nem így történt.

Az elején persze még érthető volt a dolog, hiszen a lárifárizó Gyurcsány olyan szinten döngölte bele Orbánt a földbe azon az ominózus vitán, hogy még ma is kínos nézni – bár egyébként érdemes, egészen szórakoztató, már-már sírva vigadós érzés hallgatni, ahogy a Fidesz első embere aggódik az egészségügyért, káoszt emleget az oktatásban, és elutasítja a felelőtlen költekezést. So 2006…

AZ ELIOS FÉNYT VITT A FÉNY VÁROSÁBA IS, HOSSZÚ TÁVRA ELADÓSÍTVA

MAGYAR NEMZET ONLINE
Szerző: VÉG MÁRTON
2018.03.02.


Bevált recepten ne változtass – ez lehetett a jelszó Mátészalkán, ahol még 2017 decemberében is remekül működött az Elios–Sistrade-tandem a szabolcsi város közvilágítási közbeszerzésén.

A Magyar Nemzet kiderítette: a fideszes vezetésű Mátészalka lehetett az utolsó város, ahol az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálatában kulcsszerepet játszó, korábban Tiborcz Istvánhoz, a miniszterelnök vejéhez köthető két cég „sikeresen” bonyolított le közvilágításilámpa-cserét. Bár ezt a fejlesztést is jellemezte, hogy a pályázat előkészítői és későbbi kivitelezői között átfedés van, az OLAF a tendert nem vizsgálhatta, mert uniós forrásokat nem vontak be az üzletbe. Mátészalka ugyanis hatalmas banki hitelből finanszírozta a beruházást, a város tehát hosszú távra eladósította magát. A településen egyébként előfordultak lakossági panaszok is, amelyek arról szóltak, hogy az új lámpák gyengébben világítanak a korábbi fénytesteknél. Jó hír viszont, hogy a leszerelt eszközöket bárki megveheti 4–7 ezer forintos darabáron.

A szereposztás a szokásos volt az Elios és a Sistrade között. Az utóbbi cég – tulajdonosa Hamar Endre, Tiborcz István barátja és üzlettársa – még 2016 decemberében készítette el a közvilágítás korszerűsítésére vonatkozó tendertervet.

Abban 2373 darab lámpatest cseréjét javasolta a városnak. Hanusi Péter polgármester indítványára 2017 márciusában a képviselő-testület elfogadta, hogy az önkormányzat 350 millió forint keretösszegű, hosszú lejáratú hitelt vegyen fel a projekt finanszírozására. Az önkormányzati hitel felvételéhez a kormány hozzájárulása is kellett...


ITT OLVASHATÓ

CZEGLÉDY: A FIDESZESEK HELYÉBEN ANNAK SZURKOLNÉK, HOGY MEGSZÖKJEK

SZTÁRKLIKK
Szerző: Jász
2018.03.02.


Miután hivatalosan is képviselőjelöltté vált, mentelmi jogánál fogva szabadon engedték a tavaly június óta előzetesben tartott Czeglédy Csabát. A volt szocialista politikus a szegedi börtönből egyenesen a Hír TV fővárosi stúdiójába ment, ahol Kálmán Olga műsorában félelmetes részleteket árult el az ellene folytatott eljárásról.

A fideszesek nagyon féltek attól, hogy ki fogok kerülni (....)Több dologgal foglalkoztam a háttérben. Többek között kormánypárti politikusokat érintő bankszámla mozgásokkal" - mondta Czeglédy. Hozzátette: vannak olyan dokumentumok a birtokában, amelyek kormánypárti politikusokról tartalmaznak terhelő adatokat. Kiemelte: a nyomozó hatóság megtette azt a szívességet, hogy ezeket az iratokat nem foglalták le a nyomozás során. Megpróbáltak sok mindent elvinni, de ami nem konkrétan a büntetőeljáráshoz kapcsolódik, azt nem tudták lefoglalni.

„Dehogy akarok lelépni, nekem ez a hazám” – reagált azokra a kormánypárti vádakra, mi szerint a mentelmi jogával visszaélve meg akarna szökni Magyarországról. „Engem minden ehhez az országhoz köt. A családom, a barátaim, a választóim, a tudásom”– mondta...

LÁJKVERSENYBEN A MINISZTERELNÖK-JELÖLTEK

TÉNYGYÁR
Szerző: Ténygyár
2018.03.01.





- A miniszterelnök-jelöltek versenyében Vona Gábor (Jobbik) és Karácsony Gergely (MSZP-Párbeszéd) ismét több lájkot, illetve elérést produkált a közösségi médiában, mint Orbán Viktor
- Bár mindegyik jelölt esetében kevesebb pozitív hangvételű üzenet született, mint egy hónapja, az előző hónaphoz képest Orbán Viktor esetében csökkent a legnagyobb mértékben a pozitív hangulatú posztok száma
- A legtöbbet úgy tűnik, továbbra is a Jobbik és Vona Gábor foglalkozik a közösségi médiával, de Karácsony Gergely követőinek száma növekedett a legnagyobb mértékben

Az Ynsight és a Ténygyár ismét megvizsgálta, hogyan teljesítenek a miniszterelnök-jelöltek a Facebookon. A kutatás során elsősorban arra kerestük a választ, mekkora aktivitást váltottak ki az elmúlt hónapban (pontosan a január 21 és február 20 közötti időszakban) az egyes pártok vagy pártszövetségek miniszterelnök-jelöltjei, és hogy milyen reakciókat váltottak ki a magyar facebookozókból. Fontos tudnunk, hogy a közösségi médiában elért népszerűséget nem válthatjuk át szavazatszámra; ráadásul a pártok, illetve politikusok által elköltött hirdetési pénzek az eredményeket jelentősen befolyásolják – ami egyébként igaz lehet a választásokra is...

2010 MÁRCIUSA A VÉRES JELEN SÖTÉT MÚLTJÁBA VÉSZ

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H. ANDREA
2018.03.02.



...Arra gondoltam, hogy önzetlen jóindulatom mellett kötelességem ezekben a vérszagtól súlyos, vérzivataros időkben emlékeztetni a kollektív memóriazavar állapotával agyon nyomott rajongókat arra, hogy 2010-ben a Fidesz azt ígérte, hogy hatalomba kerülésük nem lesz egyenértékű azzal, hogy ha amazok loptak, akkor ők is. Beszéljünk erről azért is, mert Mráz Ágoston Sámuel nevezetű kormányhű politológus – aki elsőként sietett megszakérteni a hódmezővásárhelyi buktát és béna kacsának nevezni az újonnan megválasztott polgármestert – egy minapi interjúban azt állította a miniszterelnök vejét érintő milliárdos nagyságrendű korrupciós üggyel kapcsolatban:

"jót tenne, ha a Fideszben elhangozna valami olyasmi, hogy zéró tolerancia van a korrupció ellen."

Úgy tűnik, hogy az urak még mindig nem értik a problémát, de talán épp emiatt nem haszontalan a megbomlott fölényes önbizalom által generált térbe újra elhinteni az ezzel kapcsolatos, örökérvényű erkölcsi evidenciákat. Amelyekbe – minden ellenkező előjelű mocskolódások, lejáratások ellenére – érdemes belekapaszkodni. Nem csak nekünk, akik számára ezekhez nem férhet kétség, de elsősorban azoknak, akik a Fidesz sikeres agylúgozása eredményeként elhitték, hogy itt két ország van. Hogy itt mi vagyunk, és ők vannak, ha ők lopnak bűn, ha mi lopunk, nemzeti kötelesség. Hát nem. Egy ország van, és aki a közpénzeket ellopja, az mindenkit meglop.

Mráz, Ágoston, Sámuel és a többiek! Nagyon kevés lesz kinyilatkoztatni, hogy zéró tolerancia van itt a korrupció ellen, inkább ne rontsátok a helyzeteteket. Ez már akkor sem volt komolyan vehető, amikor a kézlevágás szellemi atyja 2014-ben – miközben tudomásul vette, hogy elhamarkodottan ígérgetett – mintegy színpadiasan morgolódott azon, hogy nem nagyon fér bele, hogy kormánypárti politikusok luxusórát hordjanak, drága utazásokra menjenek vagy sokmilliós, hatalmas házban lakjanak, amikor azon forgatta a szemét, hogy ez a bosszantó „urizálás” nem megengedhető. Azóta kiderült, hogy ezek már majdhogynem pitiáner tételek a rendszerszintű, a nemzet apósától és vejétől bűzlő országos korrupció szintjéhez képest.

Nem kellenek a kinyilatkoztatások, a kommunikációs lufik, már nem kellenek. Tiborcz István és a valamilyen perverz oknál fogva nemzeti nagytőkéseknek csúfolt lumpenek, Mészároslölök kedvéért felszámolt pályázati rendszerek megszüntetésével, mindenféle kifinomult lopási módszerek kidolgozásával, az intézményesített szabadrablás törvénybe iktatásával az állampárt hivatalosan is kiírta a homlokára: a korrupció a legfőbb politikájuk, nem hogy zéró tolerancia nincs, hanem egyenesen kötelességük lopni. A kinyilatkoztatások már nem mentik a kárt: Hódmezővásárhelyen az emberek már nem a pártközpontból kiadott csatakiáltásoknak, a mindent túlüvöltő propagandának, hanem a saját szemüknek hittek.

Orbán Viktornak történelmi lehetősége lett volna bizonyítani, hogy tisztességesebb, becsületesebb, mint az elődei, a bezzeggyurcsányok. Most Orbán Viktor, az újabb választás előtt egy hónappal, papírokkal igazolhatóan a valaha volt legkorruptabb kormány vezetőjeként ígéri, hogy megmenti a hazát, az egész világot félkézzel lenyomja, csak most az egyszer, még most az egyszer rá kell szavazni. Persze a világéletében becsületes, tisztességes ember már azt sem érti, honnan van ehhez bátorsága (gyávasága?) és honnan van bőr az arcán. De azt igen, hogy ebből már nem lehet kiszállni. És nincs két ország, csak egy ország van. Erre az emberek hosszú idő után, de rá fognak jönni. A lopásnak nincs politikai színezete, vallása, bőrszíne. A lopás ciki, szar ügy, elítélendő, büntetendő, akkor is, ha Orbán Viktor és pereputtya lop. Márpedig Orbán Viktor soha nem állt annyira közel ahhoz, hogy ezt megtapasztalja, mint most. A kezét természetesen nem fogja senki levágni, nyugi.


VISSZATÉRNEK AZ ÚRINŐK ÉS A CSELÉDEK


444
Szerző: HORVÁTH BENCE
2018.03.01.


A héten rendezték meg először a Közös Ügyeink konferenciát, amit három civil szervezet, az Önállóan lakni - közösségben élni, a Lépjünk, hogy léphessenek és a Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsa hozott össze, azzal a céllal, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a fogyatékkal élő emberek helyzetére, olyan témafelvetések felől, melyek a társadalom jelentős részét érintik. 

Az első ilyen téma a gondoskodás volt: az előadások egyik fele három konkrét, a fogyatékkal élők mindennapjait komolyan érintő témáról szólt: az ápolási díjról, a nappali ellátási intézmények helyzetéről, és a támogatói szolgáltatások elérhetőségéről, a többi előadásban viszont olyan tágabb témák kerültek szóba, mint a Magyarországon is tapasztalható gondozási válság vagy hogy milyen aránytalanul nagy mértékben hárul e „láthatatlan” gondozói munkák terhe a nőkre.

Ezt a felosztást követve, a cikk első felében a három konkrét témával kapcsolatban elhangzott fontosabb megállapításokat mutatjuk be, majd a második felében a tágabb, társadalmi-gazdasági kontextus szerepét is. 

75 ezer forint két emberre egy hónapban


A jelenlegi törvények szerint kiemelt ápolási díjra lehet jogosult, aki súlyosan fogyatékos vagy tartósan beteg 18 év alatti hozzátartozóját gondozza. Ennek összege jelenleg a családi pótlékkal együtt 75812 forint: a gondozottnak és a gondozónak ennyiből kéne kijönnie úgy, hogy közben a súlyosan beteg fiatal ellátása 24 órás felügyeletet kíván, azaz számos esetben lehetetlen mellette munkát vállalni.

A konferencián a halmozottan sérült fiát otthon nevelő Farkas Krisztina mesélt a mindennapjaikról, melyről egy rövid videót is készítettek:...

ORBÁN VÉGÉRVÉNYESEN TÚLJÁRT AZ EU ESZÉN? - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.03.02.


- Hogy az EU használni tudja eszköztárát Magyarország ellen, ahhoz szükség volna Orbán együttműködésére is

- A Fidesz mégsem tágít Sorostól a kampányban

- Ausztria nem szeretne a magyar kormány farvizén haladni


Wall Street Journal

Az unió-tag Magyarország problémája az EU, Európa legnagyobb gondja viszont a magyarokkal az, hogy Brüsszelnek nincs igazán jó módszere az olyan bajok kezelésére, mint az Orbán-kormány. Így foglalja össze budapesti látogatása tapasztalatait az újság egyik neves szemleírója. Hozzáteszi, hogy ez a képlet megkérdőjelezi a szervezet önképét. A tudósítás a választások fő tétjének azt nevezi, szerez-e kétharmadot a Fidesz, amivel azután Orbán kénye-kedve szerint alakíthatja az alkotmányt. Márpedig ez újabb csapással érne fel a demokrácia számára. Hiszen négy éve meghirdette az illiberális államot és a szót tett követte. A sajtó nagy része a kormánypárt propaganda eszköze lett, amit azután a miniszterelnök orwelli módon használ. Sorost találta meg mumusnak a hazafias érzelmek felkorbácsolására. A támadások nem tűnnek nyíltan antiszemitának, de eléggé útszéliek. Orbán az üzletember ellen feltüzelt érzelmekkel igazolta, hogy lecsapott a civil szervezetekre.

Ezek az illiberális tényezők önmagukban nem magyarázzák meg, hogy miért tart a Fidesz szinte ellenállás nélkül az újabb siker felé. A magyar politika többi része zűrzavar, az MSZP lejáratta magát. Összefogva az ellenzék helyeket tudna elvenni Orbántól, de inkább belvitákba bonyolódik. Az EU számára a megoldhatatlan feladat ott jelentkezik, hogy mindebben hol végződik a demokrácia, és hol kezdődik az illiberalizmus. A Soros elleni nacionalista kirohanások esztelenek, akár csak Brüsszel kívánsága, hogy Magyarország és más államok migráns-ügyben mutassanak szolidaritást a németek erkölcsi páváskodása iránt.

Orbán barátsága Putyinnal bizonyosan stratégiai fenyegetés a Nyugat számára, egyben pedig riasztó, hiszen Magyarország döntéseket vétózhat meg. De persze lehet, hogy e tekintetben a németek lepipálják Budapestet, hiszen építik az új gázvezetéket, Ukrajnát elkerülve. Ám mindez nem mentség a magyar kormányfő részére. Az unió viszont jogászkodással reagál arra, hogy a magyarok és mások visszalépnek a demokrácia területén. Orbán ügyes abban, hogy átgázoljon az EU demokratikus normáin, miközben lábujjhegyen kerüli meg a szabályok betűjét. És Brüsszel nehezen találja meg a választ, ha egy olyan feltörekvő erős ember, mint Orbán, kijátssza az ellenőrző mechanizmust, amely kötött feladatlistákkal dolgozik. Mert ahhoz a másik részről némi politikai lemondás és demokratikus beleegyezés szükségeltetne, hogy a módszer eredményre vigyen. A magyar politikus bekerítette az EU-t.

Reuters


Az Európai Parlament támogatja, hogy a Bizottság tegyen példátlan büntető intézkedéseket a lengyel kormány ellen az igazságszolgáltatás és a közmédia reformja miatt, mivel az fenyegeti a jogállamot. Nem valószínű persze, hogy a folyamat eljut a lengyelek szavazati jogának felfüggesztéséhez, miután eleve vétót jelentett be Orbán Viktor, akiről persze az EU szintén úgy gondolja, hogy lerombolja a fékeket és ellensúlyokat. Ám akár lesz magyar közbelépés, akár nem, Varsó számára politikailag kínos volna, ha szavaznának a szankciókról. Az is elképzelhető ugyanakkor, hogy a tagállamok csökkentik a lengyeleknek jutó támogatást a következő pénzügyi időszakban. A PiS-kabinetnek 18 napja van, hogy válaszoljon a brüsszeli aggályokra. Ugyanakkor Lengyelországban tegnap életbe lépett az Izrael és az Egyesült Államok által kifogásolt holokauszt törvény, ami megint jelzi, hogy az ország mind inkább elszigetelődik a nemzetközi porondon...