2018. március 4., vasárnap

HÉTVÉGI RÁADÁS: TESTRŐL ÉS LÉLEKRŐL - ENYEDI ILDIKÓ FILMJE

HBO GO - JOBBMINTATV
Rendező: ENYEDI ILDIKÓ
2018.03.02.



Mi lenne, ha egy nap találkoznál valakivel, aki éjjelente ugyanazt álmodja, mint te? Vagy pontosabban: kiderülne, hogy már régóta ugyanabban a világban találkoztok éjszakánként. Örülnél neki? Vagy megijednél? Esetleg romantikusnak találnád? De mi van, ha te cseppet sem vagy romantikus alkat? Hogy nézel egy-egy gyengéd álom után másnap, éberen ennek az idegen embernek szemébe? És, mi van, ha az illető nem kifejezetten szimpatikus neked? Próbálnád megszeretni? Hogy lehet az, hogy éjjel, egymástól több kilométerre, magányos ágyatokban fekve egymáséi lehettek, de nappal, hús vér valótokban egymással szemben állva még egy vacak első randevút sem tudtok normálisan lebonyolítani? És mi van, ha a második találkozó is kínosan sikerül? A harmadik meg kifejezetten szégyenletes? Feladnád? És ha feladnád, kibírnád?

Kritika:

Nehéz nézni Enyedi Ildikó új filmjét, de megéri (Index)

Testről és lélekről egyensúlya lebilincselő (The Guardian)

Ennyi szépségtől elakad a szavunk (Origo)

Itt nézhető meg:

BRÜSSZEL AKÁR HOLNAP BEJELENTHETI, HOGY NEM FIZET

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Vaasárnapi Hírek
2018.03.04.


Átírják a valóságot azok a kormányzati sikerjelentések, amelyek a munkanélküliségről vagy a foglalkoztatottság helyzetéről szólnak. Pedig most, a hódmezővásárhelyi vereség után épp ezekkel igyekszik büszkélkedni a Fidesz. Róna Péter közgazdász a Vasárnapi Híreknek adott interjúban azt mondta: az ellenzéki oldalon gyors cselekvés, de nem általános összeborulás kell, Orbán Viktor és társai számára pedig a menekülési út egy olyan diktatúra, ami megvédi őket az elszámoltatástól.

Hódmezővásárhely után – ahol egy fideszes fellegvárban tudott nyerni egy független, de minden ellenzéki párt által támogatott jelölt – lehet jól működő modell a Fidesz ellen?

– Persze, hogy lehet. Kell egy tiszteletre érdemes és hiteles jelölt. Márki-Zay Péter ilyen volt. Ez előfeltétele a sikernek. A választópolgárok át fognak látni a simlis alakokon, és bármilyen összefogás is van egy simlis alak mögött, az nem fog működni. Köztiszteletnek örvendő jelölteket kell kiválasztani. Továbbá a jelöltnek – mint ebben az esetben is láttuk – rendelkeznie kell azzal a képességgel, hogy meghallja és megértse, mit mondanak és mit akarnak a választók.

Tavaly nyáron beszélt arról: összefogás kell, hogy mindenhol csak egy ember álljon a fideszes jelölttel szemben. Sőt, egy választási párt szükségességéről is beszélt. Az első még összejöhet?

– Technikai-taktikai kérdés, hogy milyen együttműködésre van lehetőség a különböző ellenzéki pártok között egy adott körzetben. De ezt minden körzetben külön-külön kell eldönteni, és nem valamiféle általános elmélet alapján. Amikor azt mondtam, hogy egy választási pártra vagy összefogásra van szükség, akkor nem arról beszéltem, hogy a pártok adják fel a saját identitásukat, hanem arról, hogy hozzanak létre egy struktúrát, amely azután megállapítja körzetenként, mire van szükség. Ezt az egészet úgy lehet elrontani, ha megpróbálnak minden körzetre érvényes szabályokat megfogalmazni. Ez nem fog menni.

A jelöltállítás hétfőn lezárul, onnantól már csak visszalépések lehetnek. Van esély arra, hogy helyben mindenhol hiteles jelöltet találjanak?

– Most már nagyon késő van. Tavaly nyáron a javaslatomat mindenki lehurrogta, de most kiderült, hogy ez a helyes modell. Arra van szükség, hogy az ellenzék gyorsan lépjen, de hangsúlyozom: nem általános összeborulás kell, hanem választókörzetre szabott megoldások.

A kampányban az egészségügy, az oktatás, a korrupció helyett – érthető módon – inkább a biztonságérzetre próbált hatni a Fidesz és azt mondja, hogy megvédi az embereket Sorostól, Brüsszeltől vagy a migránsoktól. Ezúttal ez nem működött. Változóban a társadalom mentális állapota?

– Az emberek részben átlátnak az említett üzeneteken, részben kezd kialakulni az az érzés, hogy a Fideszt valójában nem is érdekli, hogy az emberek mit gondolnak, éreznek, szeretnének. A hatalom a társadalomra tukmál egészen elképesztő kitalációkat, épp azért, hogy ne kelljen odafigyelni arra, ami az embereket érdekli. Ezt megérezték Hódmezővásárhelyen. Riogatnak minket. De valahogy az, amit mi szeretnénk, nem kerül a látókörébe a kormánynak...

CZEGLÉDY-ÖNGÓL A FIDESZBEN

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: ENDRE ISTVÁN SIMAY
2018.03.03.


Czeglédy Csaba hosszasan volt előzetes letartóztatásban. Aztán összegyűlt annyi aláírás, hogy mentelmi jogot kaphasson, mint képviselőjelölt. Aztán kiengedték. Aztán Polt Péter lábrázást kapott ettől. Aztán felfüggesztették a mentelmi jogot. Czeglédy Csabát pedig ismét letartóztatták. Szegedről jöttek ehhez nyomozók a NAV-tól. Szombathelyre.

A történet szereplőit, és helyszíneit kicserélve valószínűleg bármelyik banánköztársaságról szóló híradás lehetne a fenti történetsor. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a hírTV-ben elhangzott beszélgetésben azt mondta Czeglédy, hogy a legutóbb decemberben meghosszabbított előzetes letartóztatása alatt egyszer hallgatták ki érdemben. Ellenben nyilvánvalóvá tették számára, hogy addig tartják bent, amíg nem vall Gyurcsány Ferenc ellen. Ami legalább azt nyilvánvalóvá teszi, hogy a nagy kormányzati gyurcsányozás nem több egy alapos kommunikációs blöffnél. Ha ugyanis nem az lenne, és volna egy, a tevékenységével kapcsolatban hátrányosan felróható OLAF-jelentés ellene, akkor nem szorulna az ügyészség egy, a fenti módon kicsikart vallomásra.

Egyébként van miniszterelnököt hátrányosan érintő OLAF-jelentés. De az, mint tudjuk, Orbán környezetét vélelmezi vétkesnek némi hatalmi korrupcióval. Polt Péter azonban nem igazán tart arról számos sajtótájékoztatót, hogy abban az ügyben mit végzett. Ellentétben Czeglédy ügyével, amelyben nagyon gyorsan lépni tudott. Vélhetően, mert még időben szóltak neki, hogy most aztán kapja magát össze, és vigye csak vissza a szombathelyi önkormányzati képviselőt egy börtönbe. Mert a kiengedését követően csak a gond van vele. Nem azért, mert szökni akar, hanem mert olyasmikről beszélhet, amelyek igencsak kínosak lehetnek a regnáló hatalomnak. Egyébként a kialakult helyzetben már az is kérdéses, hogy mi kínosabb az említett regnálónak.

Mert Czeglédy Csaba lehet, hogy tényleg sok kellemetlenséget okozó nyilatkozatot tehet. Azonban ezt jobbára azok számára tudta volna kommunikálni, akik amúgy sem szavaznának Orbán pártjára. Nem Orbánra, mert a miniszterelnököt nem a választáson választják. A Fideszre vakhittel, az éhenhalás szélén is voksolni képesek számára egyszerűen nem léteznek azok az információk, amelyek a Pannon Géniusz, alias I. Feltsuthy Orbán Viktor, csalhatatlanságát tennék kétségessé. De, és ezt Hódmezővásárhely példája világossá tette, ezek száma önmagában nem elég a választás megnyeréséhez. Még az sem biztos, hogy egy Fidesz-Jobbik háttérkoalícióhoz elegendő. Akkor sem, ha Orbán legutóbb is rástartolt a szélsőjobbnak tett gesztustokra. Ha ebben a helyzetben a legfőbb ügyész ennyire kapkodva akarta Czeglédyt kivonni a forgalomból, az több, mint furcsa.

Elképzelhető, hogy Czeglédy tényleg tud olyasmit a Fideszről, amiről nagyon hallgatnia kellene. Ezt azonban nem tudta elmondani, és a sürgősséggel elintézett újra-letartóztatás csak felértékeli mindazt, amit tudhat. Függetlenül annak valós ütőerejétől. Elképzelhető, hogy Polt a saját, esetleg téves értékítélete alapján kezdett bele abban az akcióba, hogy minél gyorsabban próbálja felszopni a hatalomgyakorlókat. Ennek azonban ellentmondani látszik, hogy Nemzeti Választási Bizottság (NVB) órák alatt felszolgálta a mentelmi jog felfüggesztését. Korántsem cáfolva azokat a gondolatokat, amelyek az NVB és a hatalom kiszolgálását közös halmazba teszik. Alkalmasint Polt akciójára a Fidesz környékéről nem érkezett olyan reakció, amely elhatárolódást akár csak nyomokban is tartalmazna. Márpedig olyan helyzetben, amelyben a nyílt diktatúra eszköztára ráéghet a kormánypártra, ennek is helye lehetne.

Az azonban biztos, hogy a kommunikációt a Czeglédy-ügy most kicsit megint elvitte a kleptoligarchikus korruptokrácia ügyeiről. Egyébként Orbán és környezete viselt dolgait is felértékelve. Mert a mártírképzés sosem használ a hatalomnak. Így nyugodtan elgondolkodhatunk azon, hogy mit akarhatnak titkolni, ha a kommunikációs öngól-gyanú árán is inkább terelést választják?

ITT OLVASHATÓ

JOGELLENES FOGVATARTÁS, HIVATALI VISSZAÉLÉS ÉS A FÜRGE LEGFŐBB ÜGYÉSZ

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TAMÁS RÓBERT
2018.03.04.


Miután már biztosan tudjuk, hogy Karácsony Gergely migránsokkal rakná tele a családi otthonokat – három gyerek, négy kerék, öt migráns – és csak akkor szavaz jól a nép, ha a Fideszre voksol, mert mindenki más Soros György, beszéljünk valami másról. Mert gyorsabban felejtünk, mint egy gyöngytyúk. Itt kérek elnézést a gyöngytyúkoktól. Szóval.

Mi a helyzet Czeglédy Csabával? Talán páran még emlékeznek a távoli múltra – talán már két nap is elmúlt azóta -, amikor is a nyolc hónapja előzetesben lévő ügyvéd futólag kijöhetett a börtönből, mert járt neki a mentelmi jog. Amit a Nemzeti Választási Bizottság állapított meg. És amit egy állampolgár megreklamált, de a Nemzeti Választási Bizottság elutasította a megsemmisítésre vonatkozó kérelmet és megerősítette Czeglédy Csaba mentelmi jogát. És akkor Polt Péter legeslegfőbb ügyész, akinek az égegyadta világon semmi, de semmi nem éri el az ingerküszöbét évek óta, akinek évekbe telik bármit is kivizsgálni, már amennyiben eljut odáig egy ügy, eszelős sebességgel odaszólt a Nemzeti Választási Bizottságnak, hogy hát vissza kellene vonni Czeglédy mentelmi jogát, a Bizottság pedig órák alatt vissza is vonta.

A két esemény – mármint a mentelmi jog életbelépése és visszavonása között – Czeglédy még adott néhány interjút tévében, újságban. Ezekben az interjúkban elmesélte, hogy bizony a birtokában vannak olyan bizonyítékok, melyek kormánypárti vezető politikusok korrupciógyanús ügyeit támasztják alá. Azt is elmondta, hogy nem vihetik vissza a börtönbe, ugyanis a magyar jog szerint kétszer egyazon ügyben senkit nem lehet letartóztatni.

Alig szállott le az este, amikor már a mentelmi jogát egy bizonyos ügyre hivatkozva visszavonták és ismét letartóztatták, egy másik ügyre hivatkozva.

EZ PEDIG TÖRVÉNYELLENES.

Abban az ügyben amelyben már előzetes letartóztatásban volt, még egyszer nem tartóztathatták le. Ha más ügyben tartóztatták le újra, akkor meg azért nem tartóztathatták le, mert arra a másik ügyre nem vonatkozik a mentelmi jog visszavonása.

Ezt nem én mondom, hanem Dr. Sándor Zsuzsa. Aki nem fogorvos, hanem jogász. Konkrétan bíró. Tehát hihetünk neki bátran, ellentétben a Fidesz megszámlálhatatlan jogi végzettséggel rendelkező, de még az ügyvédségig is eljutni képtelen sufnijogászával, ő igen sokáig gyakorolta a hivatását.

Az van, hogy Polt Péter legfőbb ügyész és mindenki, aki részt vett ebben a kutyakomédiában, két lábbal tiporja a törvényeket. A legfőbb ügyész törvényt sért akkor, amikor nem intézkedik példás gyorsasággal Czeglédy szabadlábra helyezése ügyében. Természetesen van annyira puhapöcs, hogy ki fogja magyarázni: nem ő követte el a törvénysértést, hanem az, aki kiadta az elfogatóparancsot. Aztán majd valaki elviszi a balhét – már ha lesz egyáltalán balhé – a fideszesek seggének őrizője pedig tovább malmozhat a trónján.

Tudom, nem olyan érdekes történet ez. Hiszen csak egy embert tartanak fogva jogellenesen. A jogászkormány inkább bevállalja a bűncselekményt – legalábbis felteszem, hogy bűncselekmény, amikor egy kormány, vagy annak bármelyik tagja a saját maga védelmében törvénytelenségre utasítja a beosztottait, személyes célra használja az adóhatóságot, vagy bármelyik erőszakszervet -, hazudik a választóknak és ráuszítja a társadalomra Budai Gyulát, aki fejhangon visítva ordítozik, mint akinek nem jutott mentelmi jog. Amellett, hogy szokásosan hülyeségeket beszél, neki kell bevezetnie a köztudatba a frissen feltalált maffiabaloldal kifejezést is. Szerintem kár vele fáradni, a vérfideszesek ennyi idő alatt már nem tanulnak meg egy új szót, akinek meg esze van, az nem fideszes.

Tehát Budai nem érdekes, de az, hogy Magyarországon a maffiakormány jogtiprást követ el azért, hogy védje a korrupt kis ügyeit, feltétlenül érdekes. Eddig csak loptak, csaltak, hazudtak. Mostanra túlléptek még a látszatán is annak, hogy jogállamban élünk. Nem élünk abban.

EGY ÚJABB LENGYEL MÁRCIUS? - INTERJÚ ADAM MICHNIKKEL

ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ
Szerző: PÁLYI ANDRÁS
2018.03.04.




Most épp fél évszázada, 1968. március 8-án tiltakozó nagygyűlés zajlik a varsói Tudományegyetemen. Már pattanásig feszült a hangulat. Januárban „szovjetellenes” hangsúlyai miatt betiltják az évtizedek óta nem játszott nemzeti klasszikust, Mickiewicz Ősökjét. Az utolsó előadás után rebellis menet vonul a költő szobrához, sokakat letartóztatnak, két történészhallgató – Adam Michnik és Henryk Szlajfer – ráadásul virágot helyez Mickiewicz lábához, és tájékoztatja a nyugati tudósítókat a történtekről. Februárban a Lengyel Írószövetség varsói szekciója rendkívüli közgyűlésen ítéli el a hatóság fellépését, március 4-én a két hallgatót – a hatályos törvények nyílt semmibevételével – kizárják az egyetemről. A szolidaritási nagygyűlés, amely zárt kapuk mögött, az egyetemi város udvarán folyik, ez ellen kíván szót emelni. A két rebellis diákról közben kiderül, hogy zsidók, tehát nyilván ők a megmozdulás értelmi szerzői, a varsói munkásság nem is tűrheti tovább a provokációt, képviselői rohamkocsikkal törnek be az egyetem területére, gumibottal ütlegelik, verik-rúgják a tüntetőket. Nem nehéz rájönni, hogy álruhás rohamrendőrök. Ezzel veszi kezdetét a pártállami Lengyelország legsötétebb fejezete. A párt élén álló Gomułka érzi a vesztét, kiereszti a palackból a harmincas évek „nemzeti radikális” szellemét, így kontrázva rá fő riválisa, Moczar tábornok sovinizmusára. A diáklázadás végigsöpör az országon, de végül brutálisan elfojtják. A huszonkét esztendős Michnik ekkor már börtönben van. Jó nyolc év múlva szerezhet csak diplomát, levelező tagozaton, fizikai munkásként. A példátlan antiszemita-értelmiségellenes kurzus a maradék lengyel zsidóságot is elüldözi az országból, egyik kivándorló vonat a másikat követi, tele állampolgárságától, személyes vagyontárgyaitól megfosztott „cionistával”, köztük szép számmal afféle nem kívánatos, „lezsidózott” értelmiségivel is.

Ez volt a „lengyel március”, a legalantasabb társadalmi erőket meglovagló hatalmi harc órája, amely üzenetében is, hangulatában is épp az ellentéte annak, amit nekünk, magyaroknak március vagy a márciusi ifjak jelentenek. Adam Michnik, a Gazeta Wyborcafőszerkesztője alig három héttel az után látogatott Budapestre, hogy egy varsói törvénymódosítás kellőképp felkavarta a nyugati közvéleményt, a Kaczyń­ski-féle kormányzat ugyanis börtönnel kívánja büntetni, aki nyilvánosan a lengyel nemzetet vagy a lengyel államot vádolja azzal, hogy a második világháború alatt segédkezett a holokausztban
.


Az Egyesült Államok, Izrael hivatalos formában is tiltakozott a törvénymódosítás ellen, a nemzetközi sajtó a lengyel antiszemitizmus új, felülről élesztett hullámától tart. Ön mint ’68 márciusának egyik kulcsfigurája, aki egész életében következetesen harcolt az akkor elszabadult sötét erőkkel, nem tart attól, hogy az évforduló, amely jó alkalom lenne a történelmi számvetésre, a „lengyel március” legalantasabb örökségét kelti életre?

– Az említett törvénymódosításnak semmi köze ’68 márciusához. Az akkori események több szinten zajlottak. Először is éles hatalmi harc folyt a kommunista párton belül, Gomułka, akit az 1956. őszi olvadás emelt az első titkári pozícióba, elvesztette támogatottságát. Másfelől ’68, nem függetlenül a nyugati diákmozgalmaktól vagy a prágai tavasztól, az új nemzedék magára ébredését is jelenti, a fiatalok szembefordulását a diktatúrával. Hozzám személy szerint ez a ’68 áll a legközelebb, egyik rendezvény, gyűlés, összejövetel követte a másikat, nemcsak mi, bölcsészek, hanem valamennyien lázban égtünk, a medikusok, a műegyetemisták, az egész ifjúsági szubkultúra. A „lengyel március” ugyanakkor nyílt konfrontációt is jelentett a cenzúrával, síkraszállást a nemzeti kultúra mellett. Mickiewicz Ősökjét több mint két évtizeden át nem engedték színre vinni a fővárosban. Végre Dejmek, aki maga is párttag volt, megtehette, tudatosan a cári elnyomás ellen tiltakozó lengyel hazafiúi érzületre helyezve a hangsúlyt, amit aztán a közönség ennél jóval aktuálisabban értelmezett. A betiltás után a lengyel értelmiség egy emberként vállalt szolidaritást a nemzeti vátesszel. És volt egy szégyenteljes, ocsmány aspektusa az eseményeknek, a hatalom anticionizmus címén elszabadult antiszemitizmusa. A hatnapos közel-keleti háború után vagyunk, amikor az „imperialisták” támogatta Izrael nemcsak visszaverte a támadást, de új övezeteket is megszállt. A lengyel kommunistákon meg mindig ott volt a bélyeg, hogy Moszkva végrehajtói, a központi hatalom most, hogy meggyengült, legitimálni akarta magát, és a lengyel hagyomány legalja bugyrát találta meg magának, a sovén nacionalizmust.

Nem ilyesmiről van szó ma is?

– Nem, épp az ellenkezőjéről. A Jog és Igazságosság (PiS), Kaczyński, a kormány kimondottan Izrael-barát politikát folytat, nagyon jó a viszony Tel Avivval, az amerikai zsidó lobby támogatása is eleve fontos nekik. Véletlenül sem a hatvannyolcas recept jár a fejükben, valami egészen más. Először is az, hogy bebizonyítsák, Lengyelország felállt a térdeplésből, és így néz szembe az őt érő támadásokkal. Így utasítja el a „lengyel haláltáborok” kifejezést, mert ezek a táborok ugyan Lengyelország területén álltak, de nem lengyelek hozták létre és nem lengyelek működtették őket. Másrészt ott az ukrán–lengyel viszály, amely máig nyomasztóan nehezedik ránk, mert soha nem lehetett kibeszélni, hisz a háttérben ott állt intrikusként még a KGB is, nem beszélve arról, amit a háború alatt a nácikkal kollaboráló ukrán szélsőjobb vétett a lengyelek ellen. Az a benyomásom, hogy a törvényhozóknak ez az ukrán szál volt a lényeg, és mintegy ürügyül vették elő a „lengyel haláltáborok” körüli, régóta húzódó anomáliát, mert számukra a két dolog egybevág.

És tették ezt épp a holokauszt áldozatainak emléknapján, pontosabban az azt megelőző éjszaka lezajlott parlamenti ülésen.

– Igen, a PiS, az egész Kaczyński-tábor tele van idiótákkal, elképesztő balfogásokat követnek el puszta ügyetlenségből, hozzá nem értésből. Azt hitték, hogy így kell csinálni. Lerí a törvénymódosításról, hogy hülyék készítették elő, hogy alapvető diplomáciai szempontokra nem figyelnek, az érdekeltekkel nem konzultálnak, nem egyeztetnek, mindenféle avítt szempontokat ásnak elő a nemzeti múltból, amivel csak nevetségessé teszik magukat. Ezért is lepte meg őket a nemzetközi felháborodás, egyáltalán nem számítottak rá. A szélsőjobb rögtön az izraeli nagykövetségnél akart randalírozni, amitől Kaczyński rémült meg a legjobban. Az egész környéket lezárták, még csak a követség közelébe se engedték őket...

A FINKELSTEIN UTÁNI ŰR

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2018.03.04.


Lázár miniszter, hogy a hódmezővásárhelyi maflást gyógyítgassa, kampánycéllal apátfalvi gazdákkal pálinkázott kicsit. S mivel nem volt mellette senki, aki foghatta volna a kezét, lányos zavarában visszatért a már jól ismert kályhához, és komcsizott kicsit.

Úgy vélte, ezzel nem lehet túl nagy baj, és ez jött ki belőle: „Ha visszajönnek Gyurcsányék, meg a komcsik, akkor ezek a gazdák mindent elveszítenek, földet, támogatást.” Nem lett baj, a gazdák engedelmes pincsiként követték őtet a nihilbe, és vasvellájukra támaszkodva megnyugtatták a minisztert, hogy ők olyat nem engednek soha.

Ebből az egészből az süt, hogy Lázár miniszternek egyáltalán nincsen semmilyen sütnivalója, sem önálló gondolata. Még szerencse, hogy a mezőgazdaság kollektivizálásáról nem tartott kiselőadást, mint annak idején a Rákositól rettegő kulákok, de úgy tűnik, a házi főzésű jótékony fedésében ez is megteszi.

Elvannak ezek egymással, mindegyik tudja a másikról, hogy hazudik, de minimum nem mond igazat, és az így megteremtett akolmelegben lapogatják a másik hátát. Lázárnak ahhoz sincs képzelőereje, hogy magától találjon ki valamit, amit gyűlölni lehet, előveszi hát a termelési regényt.

Viszont, amit Apátfalván előadott, az még matinénak is gyenge. Innen látszik, hogy meghalt a gurujuk, Arthur Jay Finkelstein, aki a migráncsozásban, a kerítésezésben és sorosozásban még gazdagon benne volt. Most viszont, hogy ezeknek Hódmezővásárhelyen kitelt a becsülete, nincs egy ember, aki egy tökös célt kijelölne.

Habony ehhez kevés, de még maga Orbán Viktor sem elég, mert a guruja nélkül nála is megrekedt a tű, és csak egy kis cigányozásra futotta. Látják, hogy a népek megcsömölltek, mint Pelikán kölke a Dezső töpörtyűjétől, de képtelenek tovább lépni, és ez nem is fog már megváltozni a nevezetes április nyolcadikáig...

ITT A KORMÁNY ÚJ FEGYVERE: A LAKTANYÁZÁS

INDEX
Szerző: JOÓB SÁNDOR
2018.03.04.


Negyven nappal a választások előtt alaposan összezavarta a Fidesz kommunikációját a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választáson elszenvedett vereség. Bayer Zsolt ébresztőt fújt, a Pesti Srácok seggre esésről és rohadt nagy sallerről írt, a CÖF pedig elkezdett megszervezni egy újabb Békemenetet

Többen azt feltételezték, hogy a kormány most lejjebb tekeri a sorosozást, és pozitív üzenetekre, sikerpropagandára vált, aminek voltak is jelei. Hamar kiderült aztán, hogy a politikai érdek azt diktálja, hogy a kormánypárt szavazótáborát leginkább migránsozós és sorosozós rémisztgetéssel lehet továbbra is egyben tartani és mobilizálni. Ezt a legtalálóbban talán a Pesti Srácok főszerkesztő-helyettese fogalmazta meg. Szarvas Szilveszter szerint "a hódmezővásárhelyi vereség nem a Fidesz Sztálingrádja, hanem a Fidesz Pearl Harborje", mármint abban az értelemben, hogy most indul a korlátlan hadviselés.

Ez látható most a hétvégén kifejlődött laktanyázásban.....

SZÁMTANBÓL ELÉGTELEN

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.03.04.


Nem akarok úgy tenni, mintha a hódmezővásárhelyi választás miatt mostantól megváltozott volna a véleményem a szélsőjobb hörgéseket valamelyest mérséklő bandáról. Még úgy sem akarok tenni, mintha most inkább a hallgatást választanám, mert lám, hiába beszéltem, mégis csak szükségünk van rájuk.

Arra nem térek ki, miért nem lehet szükség egy fasisztánál is undorítóbb, sunyi kis gazember elsöpréséhez egy másik hasonlóra. Inkább csak szeretnék segíteni a számolásban, mert abban sosem voltunk jók. Azaz vannak kiváló matematikusaink, de a politikus nevű istenverése valamiért nem akar elvégezni még egyszerű számtani műveleteket sem (lásd 1848, 1956).
Hódmezővásárhely után hihetetlenül megnőtt a magát legnagyobb ellenzéki pártnak tartó gyülevész népség arca. Bejelentették, hogy semmilyen párttal nem közösködnek. Vártam valamilyen törekvésre, ami a többi politikai csoportosulás részéről megkeresné az okot erre az előkelő különállásra, de vagy nem vettem észre, hogy megjelent, vagy tényleg nem tartják fontosnak. Pedig az.
Nekem feltűnt az a statisztika, ami a hódmezővásárhelyi választások után százalékos megosztásban közölte, mely párt milyen arányban vett részt a különben függetlenként induló polgármester megválasztásában. Azt szerettem volna kérdezni már akkor is, hogy honnan tetszik tudni. Mármint azt, hogy a szavazatokban hány százalék volt az egyik párt és hány a másik. Valaki ott állt az urna mellett és megkérdezett minden egyes szavazót, hogy melyik párt nevében dobja be a cetlijét? Mert másképp nem nagyon lehet százalékos megoszlást számolni. Mert én azt is el tudom képzelni, hogy a leadott szavazatok között egyetlen egy sem volt, amit valamelyik pártnak a híve adott le. Hogy az új polgármesterre szavazók kizárólag azok köréből kerültek ki, akik úgy különben nem tudnak vagy nem akarnak pártot választani. Jó, elhiszem, bizonyára készült kifejezetten Hódmezővásárhelyen egy közvéleménykutatás, ami az ottani pártpreferenciákat mérte fel, nem olvastam ilyet, de lehet, csak az én figyelmemet kerülte el, de vegyük azt, hogy abban a dél-alföldi városban úgy áll a helyzet, ahogyan az látható volt a grafikonokon. És? Abból miért következnék, hogy az új polgármester győzelmében a jelzett szélsőjobboldali bagázs szavazói vitték volna a prímet? (Az új polgármester világnézetét illetően különben vannak furcsa érzéseim, dehát egyelőre maradjunk a boldogságnál, amíg ez a jelenleg regnáló fasiszta banda olyan baromian ostoba, hogy máris nekimegy a magát lényegében még mindig fideszesnek tartó(!) embernek, ahelyett, hogy a keblére ölelné - mennyivel több kárt tudna okozni azzal, dehát miért én adjak ötleteket -, addig nem szép dolog az ünneprontás.)
Dehát nem is ez a lényeg, hanem ennek a fasisztoid hordának a fennen hangoztatott távolságtartása. Mondanék valamit az egész és a részek összességéről szóló számtani alapműveletről. Ha 106 rész összességében az egyik konglomerátum aránya X százalék, az nem azt jelenti, hogy ez az arány mind a 106 részben X. Átlagszámításnak hívják azt a műveletet, aminek az eredményeként megjelenik az X. Ettől még lehet jónéhány olyan rész a 106-ból, ahol ennek a bizonyos konglomerátumnak az aránya 0 (nulla) százalék.
Namármost. Ha a jelzett szélsőjobboldali, újabban bülbülszavú bagázsban csak egyvalaki tud számolni, az rájöhetett arra, hogy egyrészt a franc se tudja, hányan szavaztak ennek a pártnak nevezett csürhének a nevében Hódmezővásárhelyen, másrészt azt végképp senki nem tudja, hogy akár az ország jelenlegi mentális állapotában, azaz ma hányan szavaznának az egyes körzetekben a kis kutyusokat simogató, különben változatlanul fasisztoid bandára. Azt ugyanis egy negyedik általánosba járó közepes tanuló is tudja, hogy nem is olyan szélsőséges esetben alig néhány körzetben maradnának állva, ha közösködnének és a legesélyesebb javára vissza kellene lépni, mégegyszer mondom, ma. Ez április 8-ig még módosulhat. Úgy is, hogy egyetlen jelöltjük sem maradna.
Mi tehát az esély az országgyűlésbe való bekerülésre? Ha külön indulnak. Ezzel egyrészt alaposan megerősítik az "eszmékben" édestestvér kormánypártot (mely csőcselékkel ilyenformán komoly esély nyílna a koalíciós kormányzásra), másrészt jócskán gyengítik a két nácipárt ellen induló jelöltet.
Tetszik szorgalmazni az összefogást? Tetszik még mindig állítani, hogy nem kell finnyáskodni, nélkülük nem lehet elzavarni a csúti golyóállót?
Csak nélkülük lehet. Legalábbis a matematika szabályai szerint. Erkölcsi, úgynevezett emberi meggondolásokról most egy szót sem szóltam.

A "MINDEN RENDBEN" SZEMLÉLET ÁTÖRÖKÍTÉSE

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.03.04.


Volt most egy riport velem a Lánchíd Rádióban…és valaki rákérdezett a facebookon, nincs-e meg valahol írásban az, amit ott mondtam, hogy „ mintha szégyen lenne, hogy vannak a társadalomban nehezen megoldható problémák”.

Nos, sokat írtam már erről, különböző összefüggésekben, és igen, nagyon izgat, hogy miként lehetne ebben szemléletet váltani…. mert valahogy azt látom, ez, kormányoktól függetlenül nem megy nekünk. Mert nem megy a problémák beismerése, ami pedig az alapja lenne a megoldások megkeresésének. Ezt, a mostani döntéshozás tökélyre vitte, mert most jaj annak, aki a hibákról beszélni mer, az eleve ellenség.

Rémülten nézem minden alkalommal a híreket, ahogy már olyan szint alá megy ebben a döntéshozói kommunikáció, amit sosem gondoltam. Persze az ellenzéki oldal is akkor jeleskedik problémajelzésben, ha nem döntéshozói szerepben van, bár a választási fokozatban őket most még mindig a mértéktartóbb kommunikáció jellemzi.

És az átörökítés szót azért használom itt is, mert meggyőződésem, hogy ezt nem bírtuk elengedni a szocializmus óta. Amikor „felfele” mindig rózsaszín képet kellett kommunikálni. Mindenáron.

Mi változott? Nos, ebben nem sok. Azt hiszem, zsigerileg ivódott ez belénk, és adjuk tovább, így a jó, ha a „főnökség” nem lát bajt, csak sikert, így egyengethetjük a magunk karrierjét is tovább, haladva a jól bevált, lojalitással kikövezett úton. A céges világban ez nem megy, ott mérések vannak, ott valós eredményeket kell produkálni. De az állami rendszerben való boldogulásnak régen is, és ma is ez volt az üdvözítő útja. Igaz, ma ez a két terület sajnálatosan össze is kapcsolódik, újabb problémákat teremtve, amivel persze megint nem lehet szembenézni.

Valaki egyszer azt mondta nekem, ez általános emberei tulajdonság, hogy nem szeretünk szembenézni a problémákkal, és ha baj van, akkor másokat hibáztatunk, és a magunk felelősségét nem ismerjük el. Nem tudom, én nem így látom. Szerintem ez sokkal inkább rendszerfüggő, az elvárások rendszerében alakuló emberi magatartás. Aminek nagyon sok eleme van, a karriertörténetektől a függőségi viszonyokig. Amiben azt hiszem, a bólogatásokra sokkal erősebb a rendszeren belüli pozitív visszacsatolás, mint a kérdésekre. És szerintem ez nagy baj.

Sokszor leírtam már, hogy ezt az oktatásban mennyire nyomon lehet követni. Ha egy tanár segítséget kér, mert nem tud megoldani bizonyos problémákat az osztályban valamely gyerekekkel, hamar rásütik, hogy nem jó pedagógus. Ki merné a portfóliójában leírni, hogy az osztályában jelenlevő SNI (sajátos nevelési igényű) gyerekkel nem boldogul, és a legnagyobb eredménye vele, ha csendben marad, és nem zavarja a többit? Pedig a probléma csak annyi, hogy neki ehhez sem képesítése nincs, sem plusz energiája, ideje, amit erre fordíthatna.. Hogy ehhez speciális szakember mindennapi jelenléte kellene az osztályban, amire nincs lehetőség… Nem, a portfólióban nincs szó efféléről. És ha ügyes, a minősítő tanításán ezt a gyereket otthon is marasztalja… hogy ne rontsa a képet, az ő szakmai kvalitásáról.

És egy igazgató sem ír arról, sem az év végi beszámolókban, vagy a pályázatában, hogy mivel nem boldogult vezetőként a tanév, tanévek során. Az eredményekre fókuszál, a hibákról pedig nem tesz említést. Sosincs szó ezekben rendőrségi beavatkozást igénylő esetek elemzéséről, a hátsó padban csendben egy fénymásolatot színezgető, olvasni alig tudó gyerekekről (ezt lassan módszertanná csiszolgatják a pedagógusok), sem a kiégés egyértelmű jeleiről a szegregált iskolák tanárainál, az országos kompetenciamérés alatti (egyébként minden méltatlan eszközzel a jobb eredményt segítő) átlagról is éppen csak annyira, amennyire kell, jelezve persze, hogy a javulás útján vannak.

Aztán a történet lép tovább, korábban az önkormányzatok, most a tankerületek szintjére. Így, a tükör azt mutatja, hogy az oktatásban minden a legnagyobb rendben van.

Mindenhol megtapasztalható ez az állami intézményeken belül. A területekről származó információk a rendszeren belül mozognak. Itt mennek az adatszolgáltatások, a beszámolók, így szerveződnek a helyszíni látogatások is. Amiben azt kell mutatni, hogy minden jó abban a rendszerben, amit az épp regnáló kormány előír. Minden eredményes. Minden hatás, amit fent egy íróasztalnál kitalálnak, jól működik, tökéletesen hat. Mert úgy a jó, ha mindig, mindenki elégedett….

A rendszer tele van olyan végrehajtókkal, akik ehhez asszisztálnak. Mert félnek, féltik a saját egzisztenciájukat, előmenetelüket, félnek attól, ha nem így tesznek, akkor mindez veszélybe kerül. Sokan érzik, hogy nem jól van így, de nem lépnek, nem is szólnak, „nem tehetem meg” mondják, „gyerekem van, akit fel kell nevelni”, vagy „ha felállok, a helyembe úgyis olyan kerül, aki ezt majd gondolkodás nélkül végrehajtja”, esetleg „megpróbálom a legjobbat kihozni belőle, hogy legalább ne ártson annyira”.

Pedig egy társadalom működésében mindig vannak hibák, problémák, amelyek akár a természetes együttélésből, akár a változásokból fakadnak. De mintha az, hogy erről beszélünk, az egy alkalmatlanságot felfedő, szégyenteljes dolog lenne. Azt hiszem, egyre nyilvánvalóbban látszik, hogy ez nem vezet sehova. Mintha teljesen kiveszett volna mára a problémajelzés, a problémaelemzés. Pedig e nélkül nincs problémamegoldás sem.

Mit lehetne tenni? Talán a gyermekeket a családban és az iskolában is arra nevelni, hogy lehet hibázni. Hogy nem az a baj, hogyha hibázunk, mert az azt jelzi, hogy próbálkozunk, csak nem számoltunk valamilyen tényezővel. Hogy sokkal nagyobb baj, ha hazudunk, és nem tudunk szembenézni a problémával. Meg az is, ha az egészben nem látjuk a saját szerepünket, és mindig hárítunk. Másra.

De megtehetik-e, meg tudják-e tenni mindezt olyan felnőttek, akik közben maguk is rettegnek a hibák jelzésétől? Akik most már két „elmúltnyolcévezés”-ben szocializálódtak? Meg tudják-e ezt tenni szülőként, miközben a munkahelyükön folyamatosan más szerepet játszanak? Pedagógusként az iskolában is?

Azt hiszem, az elhallgatás és a hárítás generációja lettünk. Kérdés, megtörhető-e ez valaha?

BUDAPESTI AGGLOMERÁCIÓ: ROSSZ IRÁNYBA HALADUNK - 35 ÚJ PARCELLÁZÁSÚ TERÜLETET HASONLÍTOTTUNK ÖSSZE

URBANISTA BLOG
Szerző: Urbanista / ERDŐS ZOLTÁN
2018.03.04.


A Portfolio.hu egyik cikke hívta fel nemrég a figyelmet arra, hogy egyes agglomerációs településeken egy év alatt óriási ütemben nőtt a kiadott építési engedélyek száma, akár a többszörösére is (fizetős formában itt még elérhető az írás). Belenézve a KSH oldalán elérhető adatokba, valóban úgy tűnik, hogy – az alacsonyabb telekárak és a több üres telek miatt – ismét előtérbe kerül az agglomeráció, vagyis egy újabb szuburbanizációs hullám indulhat. Nézzük tehát, hogy hol várható új lakások, házak építése, és ez milyen hatással lehet az agglomeráció működésére.

Ami egyből kitűnik, hogy a számok mellett mennyire eltörpül az agglomeráción kívüli építési engedélyek száma az utóbbi három évet tekintve. Például Dunaharaszti 310 vagy Veresegyház 650 építési engedélyével szemben Nagykőrösön 14 (!), Cegléden 78, Abonyban 18 lakás építését kezdeményezték, miközben utóbbi három esetén nagyobb, városiasabb, életképesebb szerkezetű városokról van szó - viszont túl messze vannak Budapesttől, ahol a munkahelyek koncentrálódnak.

Az arányokat jól mutatja a kiadott építési engedélyek lakásállományhoz viszonyított aránya. Ebben a rekorder (az apró, Nagykovácsitól különvált Remeteszőlőstől eltekintve) Veresegyház, Nagytarcsa, Halásztelek, Gyömrő és Diósd:

EZEKEN AZ EGYÉBKÉNT IS NAGYRA NŐTT TELEPÜLÉSEKEN 10% KÖRÜLI MÉRTÉKBEN BŐVÜLT–BŐVÜL A LAKÁSOK SZÁMA,

ami tovább feszíti az agglomeráció kereteit. Ha tekintetbe vesszük, hogy a beruházások valószínűleg jelentős részének van köze a CSOK-hoz, akkor ez népességnövekedés szempontjából még ennél is nagyobb volument jelenthet.

Az adatokból az is látszik, hogy az építési engedélyek túlnyomó többségét önálló családi házra adták ki, amelyeknek elsősorban az újonnan parcellázott részeken van hely. Ebben Gyömrő, Dunaharaszti és Pomáz jelent kivételt, ahol a többlakásos épületek aránya közel 50%, de ezek is általában sorházakat jelentenek ugyanígy az újonnan beépítendő területeken...

EZT A NŐT TE FÉRFIBÖRTÖNBE ZÁRNÁD?

ÁGOSTON LÁSZLÓ BLOGJA
Szerző: ÁGOSTON LÁSZLÓ
2018.03.03.


A 21. század nagy úri huncutságának tartják sokan a transznemű emberek kérdését. “Mégis miféle ostobaság ez, hogy nemet vált egy férfi vagy egy nő? Ha az Isten férfinek teremtette, az férfi legyen, ha nőnek, nő! Nem?”

Két helyen merült fel ez mostanában: Bayer Zsolt “orvosverős” álvideójában és egy hírben, amely szerint egy nemváltoztató hormonkezelésen is átesett transz férfi, Mack Beggs nyerte a lányoknak kiírt birkózóversenyt”. El is csámcsogott rajta a patriota.info nevű, általam kevéssé ismert oldal és közönsége.

Gáz, mi? De nézzük meg kicsit közelebbről! Az espn.com megkérdezte magát az érintettet és szüleit is és kiderült, hogy ő maga a férfiak között szeretett volna indulni, csak a szövetség nem engedte. A szövetség kényszerítette, hogy ha nőnek született, a nők között induljon akkor is, ha tesztoszteronkezeléseinek eredményeként már jóval erősebb és férfiasabb volt, mint társai.

Tehát a történet, amin annyi homofób csámcsog most, éppen arról szól, hogy ha elfogadnánnk a másságot, nem kéne ilyen megalázó helyzetbe kerülnie sem a transznemű versenyzőnek sem lány versenytársainak, akiket végül 56-0-ás mérleggel intézett el.

Felteszed a kérdést: “de miért nem marad a seggén és marad nő, aki nő?” Mert nem az.

Vannak emberek, akiknél egyszerűen nem dönthető el elsőre orvosilag, hogy férfiak vagy nők valójában - ők az interszexuálisok. Nem, nem a fiús lányokokról és a lányos fiúkról beszélünk, hanem olyan emberekről, akik például hormonális szempontból inkább nők, de a külső nemi szerveik tekintetében inkább férfiak. (Itt tudsz erről bővebben olvasni: link)

Aztán ott van például az AIS, az Androgén-inszenzitivitási szindróma.

“Képzeljünk el egy helyes, kedves, angyali kislányt, aki szép lassan belenő a serdülőkorba. És egyszer csak kiderül, hogy nem menstruál. Lehet, hogy modellszépségű nővé fejlődik, de tizenkét, tizennégy, tizennyolc éves – és még mindig nincs menzesze. Az orvosi vizsgálat aztán kideríti: nem csoda, hogy nincs menzesz: nincs petefészek sem, nincs méh sem, a hüvely vakon végződik, és egyébként nagyon rövid. A hasüregben viszont herék találhatók, ami nem is csoda: a genetikai elemzés során kiderül, hogy az illető kislány (nő) XY kromoszómájú: genetikailag tehát férfi. Nem kicsit: nagyon.” (Birtalan Balázs: A görög sofőr gödeli esete a rendőrökkel - ezt mindenképpen olvasd el, ha érdekel a téma!)...

ÉS AKKOR AZ ELIOS HÓDMEZŐVÁSÁRHELY LÁMPÁI ALATT VALAMI ELKEZDŐDÖTT

HVG ONLINE - GAZDASÁG
Szerző: hvg.hu
2018.03.04.



Elbukta a Fidesz a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választást, hiába ígért hatalmas fejlesztéseket; egymás után kerülnek ki az OLAF levelei Elios-ügyben; a budapesti elektromos buszok megadták magukat, ahogy megérkezett az igazi tél. Ez a hvg.hu heti gazdasági összefoglalója.


Bukott a Fidesz Hódmezővásárhelyen, pedig az időközi polgármester-választás előtt nagyipari mennyiségben zúdították a városra az ígéreteket. Kósa Lajos például azt mondta: bezzegváros lesz Hódmezővásárhely, az ottani fejlesztések tapasztalatait hasznosíthatják az ország többi helyén.

A legnagyobb dobás a 75 milliárd forintos tramtrain, amely Szeged belvárosáig menne, de Lázár János bejelentette azt is, hogy 37 milliárd forintból húsvétra elkészül az elkerülő út, nagyobb lesz az ipari park, és napelemparkot is létrehoznak. Hegedűs Zoltán, a vasárnapi választáson elbukott fideszes jelölt pedig azt ígérte: a helyi kerékpárút-hálózatot 117 kilométerrel bővítik. Csak a Modern Városok Programban 1,9 milliárd forintot csoportosítottak át a hódmezővásárhelyi fejlesztésekre. Az új polgármester, Márki-Zay Péter pedig megnézte a város költségvetését, és négymilliárd forint tartozást talált benne...


ÓCSA, A MŰKÖDÉSKÉPTELEN KÍSÉRLET (ZSIDAI PÉTER RIPORTJA)

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: ZSIDAI PÉTER
2018.03.02.


Öt évvel ezelőtt kezdtek költözni az első családok az ócsai szociális lakóparkba. Nem lett belőle sikertörténet, a devizahiteleseket tehermentes otthonnal segítő, ám gettóba záró program nem folytatódott, a kormány a beilleszkedésüket segítő máltaiak működését sem finanszírozza tovább. A telepen ugyanakkor nem mindenki elégedet­len, van, aki megtalálta a boldogulását, van viszont, akit elkeserít a kilátástalanság.


A devizahitelekben otthontalanná váltak alsópakonyi szociális lakóparkjából Ócsára vezető kerékpárút 400 méter után a kiserdőben végződik. A már évtizedek óta keresztben haladó M5 megoldhatatlan akadályt képzett a lakóparkból induló bringaút kiépítéséhez. Az akácos, nyírfás sűrűben két választás marad: visszafordulni vagy a főúton letekerni a további 4600 métert a vasútállomásig. Ezt a csonka utat járta be nagyobb léptékben a II–III. Orbán-kormány szociális családiház-építési programja is: az erőltetett ideát megállította a való világ, ahogy a végig nem vitt kerékpárutat. Pedig a környéken változatlanul rendelkezésre állnak nagy kiterjedésű állami területek a folytatáshoz. 

Valahány, a projektben részt vett kormányzati szereplőt kérdeztünk, két kérdésre nem tudtunk választ kapni: miért állt le az ócsai program, folytatják-e majd? Nem sikerült egy szót sem kihúznunk az ócsai polgármesterből se, kérdéseinkkel a Belügyminisztériumhoz irányított. Az egyik ócsai háziorvos szintén elzárkózott attól, hogy képet alkosson az ottani életről, röviden azzal zárta, semmi különlegesről nem tud beszámolni. A válaszhoz mégse kell mélyre ásni, mindjárt kiolvasható az első hivatalos dokumentumból, a szociális családiház-építési programot indító 2011/1279-es kormányrendeletből. A szöveg azt írja, az „I. ütem 80 lakásra, a tényleges igényeknek megfelelően 500 lakásra tervezve”. Vagyis a programot, annak folytatását az igényektől tették függővé. A kezdeményezés bukása nem csak a Budapesttől 25 kilométerre eső települést érinti. Bár a kormányrendelet csak Ócsát nevesítette, a kormány az országban több helyen is meghonosította volna, úgy fogalmaz a jogszabály, a program „olyan településekre terjed ki, amelyek...”

Mintatelep


A sor azonban nem folytatódott, „amelyek” nem követték Ócsát, miközben az alsópakonyi lakópark lett volna a „mintatelep, az önfenntartó kísérlet” – ahogy azt Szaló Péter, a Belügyminisztérium területrendezési és építésügyi helyettes államtitkára jellemezte. A kormány számára a devecseri vörösiszap-katasztrófa és a felsőzsolcai árvíz károsultjai számra felépített telepek szolgáltatták az előképet. Ócsa azonban nem helyi, hanem a lecsúszás felé sodródott családok országos gyűjtőközpontja lett. A lakóparkba kerülők jó része megbélyegzettnek érzi magát – nem beszélnek róla, de a közeli és egyetlen üzletben dolgozók erről a meglátásukról számoltak be lapunknak. „A hónap elején többen el szoktak dicsekednek azzal, hogy 30 ezer forintért vásároltak be a Sparban, aztán hó végén megint kölcsönökből élnek” – mondja a bolt egyik munkatársa, aki szinte törvényszerűnek tartja, hogy a jövedelem beosztására képtelen emberek a devizahitelezés áldozatai lettek.
Ócsa városias infrastruktúrájától nem csak az autópálya választja el az alsópakonyi városrésznek nevezett 80 házas telepet, bármiféle lakott, intézményes környezettel sincs kapcsolatban. Ez nem is várható el józan ésszel addig szántóként használt földektől, amelyeken mesterségesen hozta létre a kormány a szociális lakóparkot, az önmagába záródó entitást. Ötszáz családi házba képzelte itt a kormány a deviza alapú hiteleiket visszafizetni képtelen, otthonaikat elvesztett családokat, de mindössze nyolcvanat adtak át a vonalzóval meghúzott, fákról elnevezett utcákon. Ottjártunkkor két házat láttunk üresen, az egyikből decemberben költözött Írországba egy család, a falak még őrizték a gyerekfirkák nyomait. A másik, kisebbik ház makulátlannak tűnt, ha laktak is benne, újrafestették, kipucolták. Még egy házban nem lakik senki, a telepen az újrakezdést segítő Máltai Szeretetszolgálat használta, de aktív jelenlétüket már megszüntették (erről később).

A telep bérbeadója, a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. (NET) az ÉS-nek azt írta, jelenleg 350 ember él a lakóparkban, több mint a felük kiskorú gyermek. „Az első bérlők beköltözését követően a lakóparkban eddig összesen négy megüresedett házra írt ki a NET Zrt. pályázatot. Mind a négy sikeresen zárult. Jelenleg egy üres ingatlan pályázatra felkészítése van folyamatban.” Előnyt élvez az a pályázó, akinek nincs más lakhatást biztosító joga. Pályázati feltétel, hogy legalább egy családi pótlékra jogosító gyermeket neveljen, vagy rendszeres gyerekvédelmi kedvezményben vagy foglalkoztatást helyettesítő támogatásban, lakásfenntartási támogatásban részesüljön. ..

500-ból 80


2011 augusztusában jelent meg a Belügyminisztérium ötletpályázata 420 szociális bérlakás építésére és környezetalakítására. Nyolcvan lakást, amelyekben végül a teljes projekt manifesztálódott, a BM már korábban megterveztetett, a 4 milliós fődíj a 234 hektáron elterülő teljes szociális bérlakásparkra vonatkozott. A lakóparkba orvosi rendelő, általános iskola, óvoda, esetleg bölcsőde is kerül majd, írta anno az MTI, valamint bolt is épülne, a szennyvizet a közeli energiaerdőként szolgáló nyárfaerdőbe vezetnék szikkasztani. A program indulásakor ötféle alapterületű lakásról volt szó, ami háromra szűkült, 40 és 80 négyzetméteresek nem épültek. 48 négyzetméteresből 50 darabot, 60 négyzetméteresből 20 darabot, 70 négyzetméteresből 10 darabot adtak át. Se rendelő, se iskola, se óvoda nem épült, az ócsai vasútállomásig ígért kerékpárút félbeszakadt, a boltot viszont nem kellett felhúzni, a főút túloldalán már működött. A kényszer teremtette, miután a kormány erővel megszüntette a vendéglátóhelyeken a játékgépezést, aztán a dohányzást, a kocsma vegyesboltként maradt talpon. A szociális érintkezést a játszótér, illetve a máltaiak közösségi háza jelentette, egyébként mindenki maga boldogult. 

A kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította a beruházással összefüggő hatósági ügyeket, az építkezést gyorsan le is zavarták, 2012. októberben kezdték, 2013. március végén bejezték. A Belügyminisztérium tájékoztatása szerint a projektre nettó 1,9 milliárd forintot költött az állam. A 4300 négyzetméternyi alapterületen megvalósult 80 házon kívül mind az 500 házhoz/telekhez kiépítették a közműveket. A telep kapott közvilágítást, utakat, az 1000 négyzetméteres telkekkel, fúrt kutakkal ellátott ingatlanokat rákötötték az ivóvízhálózatra. Az építtető a Belügyminisztérium, lebonyolítója a stadionberuházásokban jeleskedő Beruházási, Műszaki Fejlesztési, Sportüzemeltetési és Közbeszerzési Zrt. volt, amely a Veszprémber Zrt.-t választotta a kivitelezés nemes feladatára. A cég nem esett messze a kormányfő egyik feltörekvő üzletember ismerősétől, a Videoton futballcsapatának tulajdonosától, Garancsi Istvántól: a Veszprémberben 1992-es alapítása óta igazgatósági tagként dolgozik nővére, Garancsi Mária. 

Egy szociális ágazatban dolgozó szakember, amikor Ócsára tereltük a szót, visszafogottan, de határozottan kijelentette, a közvagyonban lévő, nem használt lakások felújításával ennyi pénzből sokkal hatékonyabban lehetett volna segíteni a devizahitelekben elszegényedett családokon. Sokkal többjükön, mint amennyire Ócsán lehetőséget teremtettek. A Magyar Urbanisztikai Társaság sem lelkesedett az ócsai önfenntartó kísérletért, a program 2011-es indulásakor kiadott baljós jövendölése elég pontosnak bizonyult. A várostervezők akkor elmondták, hogy a településszerkezettől elszakadó, laza beépítésű, munkahelyektől és szolgáltatásoktól távoli új lakóterület nem alkalmas arra, hogy követendő példa legyen társadalmi problémák megoldására. Az autonóm település előfutárainak tekinthető kertvárosok létesítése mindig akkor volt sikeres, ha lakóit a közös munkahely, a társadalmi kötelékek rendszere szolidárissá tette mind lakóhelyükkel, mind egymással. 

A barátkozás nem is lett sajátjuk az itt élőknek, tudtuk meg az egyik családanyától, aki csak szembeszomszédját ismeri az utcából. Át is kiabált neki, de a megszólított nem akart beszélni érzéseiről. A negyvenes évei¬ben járó asszony a kapuban dideregve teljes kilátástalanságát osztotta meg velünk. A XI. kerületben vesztették el házukat, semmi esélyük visszaszerezni, a nyakukról nem került le a milliós teher, csupán fedélhez jutottak, lélegzethez. Öt éve élnek a telepen, úgy látja, onnan számukra nincs tovább. A munkáról kérdezzük, azt mondja, bejelentett állást biztosan nem fog vállalni a környéken, a követeléskezelők azonnal elvonnák jövedelme felét, 60 ezer forintért nem fog főállásban dolgozni. A gyerekek iskoláztatását se tudná megoldani, olyan munkahelyet találni, ahol nem kell 8-kor bent lenni, és 3-kor már mehetne értük az iskolába. A közbiztonsággal viszont nincs gond, nem történnek bűncselekmények, aminek banálisan egyszerű az oka: ide csak hozni lehet, vinni nem...




A CIGÁNYOZÓ ORBÁN RASSZISTA USZÍTÁST FOLYTAT

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2018.03.03.


A menekültek vallás és származási hely szerinti megkülönböztetése is megengedhetetlen egy politikai vezető részéről. A menekültek illegális bevándorlókkal való azonosítása ezen alapult. A nem kívánatos vallású és származású menekültet “illegális bevándorlóvá” tették. Azért minősítettek “illegális bevándorlónak” bizonyos menekülteket, hogy vallási, faji és származási alapon megkülönböztessék őket, és elvitassák a jogaikat, emberi méltóságukat.

Ez is rasszizmus felé hajló diszkrimináció, és éppen olyan embertelen és jogfosztó, mint bármely rasszista megnyilvánulás. Aki egy embercsoportot bűnözéssel azonosít, rasszista. Orbán eddig is ezzel a módszerrel keltett gyűlöletet egyes menekültek, bevándorlók ellen. Arra azonban vélhetően kevesen számítottak, hogy Orbán a cigányokból is bevándorlókat csinál, párhuzamba állítva azokkal a bevándorlókkal, akiket az “emberiség szemetjeként” mutat be.

Az orbáni propagandában ugyanis a menekültek és a bevándorlók azonosak a bűnözéssel, a nők megerőszakolásával, az európai “keresztény” kultúra lerombolásával, gyilkolással és az emberek veszélyeztetésével. A magyarországi cigányság ezzel párhuzamba állításával a romák ugyanebbe a kategóriába kerülnek. A menekültek és bevándorlók elleni összes vád érvényes lesz rájuk is. Nem látsz bevándorlót? Ott egy cigány. Az is az.

A nem létező bevándorlók helyett megtalálhatja a magyar ember azt a célpontot, akivel szemben kifejezheti a felkorbácsolt gyűlöletét: a szintén “bevándorlóvá” tett cigányokat. Csupán annyit kell tenni, hogy valaki azt mondja: a cigányok nemcsak Miskolcon voltak bevándorlók, hanem egész Magyarországon. Innentől kezdve az összes jelszó érvényes lesz rájuk: “eldönthetjük kikkel akarunk együttélni”, stb....

DÚRT BELE!

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: NAGY N. PÉTER
2018.03.03.


A trendvezér angolszász toplisták szerint barátságtalan, hideg a világ. Nem lógunk ki a sorból. A politika nálunk még rá is pakol erre a helyzetre.

Többségben a moll

Átütő többségbe kerültek a moll hangnemben írt dalok, vette észre a Popbitch nevű brit hetilap (és website) a világ legfontosabb slágerlistáit figyelve. Tavaly a listavezetők 87 százaléka szólt mollban, az előző évi 62, illetve a 2015-ös 29 százalék után. Ez markáns változás. Okai közül ki lehet hagyni a véletlent. Főszabály szerint moll hangnemben a zene hangzása melankolikusabb, borúsabb, mint dúrban. Ehhez járul, hogy a legkedveltebb dalok nagy átlagban napjainkra a korábbiaknál - megint csak bemérve - jóval lassabbakká és hosszabbakká is váltak. A Popbitch elemzése szerint a mostani 87 százalékkal arra reagálnak a zenészek, illetve a közönségük, hogy a világ egyre barátságtalanabbá válik. Védekezésként szolgálnak a puhább és csendesebb, de jellemzően nem érzelgős dalok. (Az írás a „bleak” szót használja a társadalmi környezet leírására, ezt fordítom barátságtalannak, hidegnek.) Nem ismeretlen ez a szó (bleak) azok számára, akik angol nyelvű politikai elemzésekkel is találkoznak. Gyakran írják le vele a magyar helyzetet.

„Az agresszív, idegengyűlölő kampány, amit a kormány folytat, sivár hellyé teszi Magyarországot.”, nyilatkozta nemrég Salil Shetty, az Amnesty International főtitkára a "bleak" szót használva állapotaink leírására. A The Huffington Postban Corey Cooper is ezt a szót használja, amikor a demokratikus intézményeit, bizonyos emberi jogok védelmét és a jog uralmát meggyengítő Lengyelország és Magyarország helyzetét jellemzi. Hozzáteszi, hogy immár nemcsak e két országról, vagy Közép-Európa barátságtalanná (bleak) vált kilátásairól van szó, hanem az Európa-terv egészéről. Egy néhány hónapos olvasói kommentár az Economist honlapjáról: "I am sorry, but the future of Hungary is bleak." Ezzel a kifejezéssel él Donald Tusk, az Európai Tanács lengyel elnöke, amikor hazája – Magyarországgal párhuzamos – uniós marginalizálódásáról beszél, amely sivár (bleak) jövővel fenyeget. Kornai János is a "bleak" szóval írja le Magyarország kilátásait 2015-ös Hungary’s U-Turn (Magyarország U-fordulata) című cikkében.

E ponton hivatkoznék Balog Katalinra, az Amerikában tanító filozófiaprofesszort ugyanis nemrég Kornai érdekes összefüggésben idézte. Balog egy tanulmányában az amerikai és a magyar átalakulást összevetve párhuzamosságra hívja fel a figyelmet. Ahogy Kornai írja, Balog szerint ami a leginkább közös, az a politikai diskurzus átalakulása: szalonképessé válik, szóban és írásban, társasági beszélgetésekben, politikai szónoklatokban és újságcikkekben a rasszizmus, az antiszemitizmus, az idegengyűlölet, a nemzeti szupremácia hirdetése. Ez készíti elő a talajt a demokráciától való eltávolodásra.

Tovább idézném (saját fordításban) Balog Katalin tanulmányát, mert pontosan írja le, mitől vált a mi életünk különösen barátságtalanná. Nem valamiféle koherens jobboldali ideológia propagálása készítette elő Magyarországon az autokratikus fordulatot, írja, inkább a viták civilizációs szintjének, tartalmának és formájának fokozatos leépítése. Az emberi jogok, a demokratikus intézmények és az értelmes vita iránti hangos és nagyzoló tiszteletlenség, a politikai ellenfelek folyamatos sértegetése, párhuzamosan az állandó teátrális hebegéssel a nemzetet a liberál-bolsevik befolyástól megmentő erős vezetőről, aki újra naggyá teszi Magyarországot...

HACSEK ÉS AZ ENSZEK

HUPPA
Szerző: SZELE TAMÁS
2018.03.03.


– Jó reggelt, Hacsek, mit iszik?

– Mit innék? Kávét, de törökösen.

– Törökösen? Magát is megvette a Soros?

– Nem, engem az Erdogan vett meg.

– Már megijedtem, hogy megbolondult az öreg… és mondja, mit adott magáért a szultán?


– Egy gyémánt félkrajcárt.

– Maga rezet sem ér.

– Na ja, de honnét kéne tudja ezt az Erdogan? Nem próbált alkudni?

– Nem lehetett, féltem, hogy végig kell üljem mind a hét tornyot.

– Maga nem is újságíró. Török földön azokat csukják be.

– De amíg én ezt annak a janicsárnak bebizonyítom!

– Hát egyszerű: mutassa meg, hogy nem tud írni.

– Az nem bizonyít semmit. A Bencsik se tud, mégis újságírónak nézik.

– De nem is akarják bezárni.

– Hát nem: olyan rendszer még nem volt, aminek sikerült a Bencsikkel szembe kerülnie.

– Na, látja. Amíg nem tudok írni, addig bajom sem lehet. Csak nehogy megtanuljak valahogy.

– Azért ez a veszély nem fenyeget a közeljövőben. Hanem örülök, hogy magát az Erdogan vette meg.

– Miért örül ennyire?

– Hát ugye, jönnek az enszek, elfoglalják Magyarországot, és nem szeretném, ha maga vezetné őket.

– Az enszek? Azok rettenetes harcosok, ők bántak el Vasudvarddal is, Szilszakáll vezeti őket, csak úgy szaggatják az erős kőfalat az ágaikkal, gyökereikkel!

– Maga hülye, azok az entek!

– Akkor kik az enszek?

– Olyan izék. Olyan daedalon… dekameron… nem, dekadens nyugatiak, züllött amerikaiak, brüsszeliták, meg ilyesféle gyönge, sápatag népség. Jönnek és hozzák a Sárga Veszedelmet!

– Keletről hozzák?

– Nem, Keletről csak jó jöhet, Nyugatról hozzák.

– Nyugatról a keleti veszedelmet. És kikből áll ez a veszedelem?

– Észak-afrikaiakból.

– Az Délen van.

– Látja? Látja, milyen ravaszok?

– Keleti, Nyugati, Déli… mondja, tisztában van maga a budapesti főpályaudvarokkal?

– Azokkal igen, ott gyülekeznek az enszek meg a migráncsok. A múltkor is megerőszakoltak egy szőke ensz kislányt a tuaregek, fényes délben.

– Fényes délben?

– Na jó, éjfélkor, és nem Pesten, hanem Sidi-bel-Abbésban, meg nem volt szőke, és ensz sem, sőt, kislány sem, és erőszak sem volt, hanem sakkoztak egyet meg a tevékről beszéltek, de akkor is felháborító!

– Az, kérem. És mindezt tűri a világ!

– Borzalmas. Látom Soros György pénzét!

– De jó magának…

– Miért?

– Bárcsak látnám én is. Vagy legalább látnék belőle valamit. De én még a Simek pénzéből sem láttam egy vasat sem, pedig az tartozik.

– Nem is fog. Simek beállt brüsszelitának a Soros pénzén az enszekhez.

– A Soros pénzén? Azt hittem, az enyémen…

– A Sorosén, az fizette meg.

– Miért fizeti?

– Maga ezt nem érti. A Simeknek azért van pénze, azért kapja, hogy ne adja meg magának a tartozását, mert maga egy jó magyar ember.

– Hogy ennek az én grószpapám hogy örült volna 1944-ben!

– Annak, hogy a Simek tartozik?

– Annak, mert ha jó magyar ember az, akinek a Simek nem adja meg a lógását, akkor én egyenesen Koppány vagyok. És papír is van róla.

– Arról, hogy maga Koppány?

– Arról, hogy a Simek tartozik. Két tanú előtt aláírta.

– Jól tegye el, többet ér manapság, mint egy keresztlevél, származástáblával. Most, amikor jönnek a migráns enszek.

– Meg van maga akadva ezekkel az enszekkel.

– Hát csoda, kérem, hát csoda? Ha a fogkrém kijön a tubusból, nincs ember, aki visszategye! Megmondta az Orbán is!

– De ezek nem kimennek, maga azt mondja, ezek bejönnek.

– Fordítva is igaz! Ha a fogkrém egyszer bement a tubusba, nincs ember, aki kivegye belőle!

– Ez biztos?

– Biztos, mondta az Orbán.

– Mondja, szokott ez az Orbán fogat mosni néha?

– Nem annyira…

– Na, azért.

– De akkor is zsákország lettünk! Ezt is az Orbán mondta.

– Látja, ez igaz. Csak nem úgy.

– Hát hogy?

– Benne vagyunk egy zsákban, mert elloptak minket, és most visznek.

– Ki visz, az enszek?

– Nem.

– A migráncsok?

– Nem.

– A Soros?

– Ő sem.

– Akkor ki?

– Az Orbán, az visz…

– Mars innét, még meghallja valaki!

MAGYARORSZÁG OLYAN, MINT EGY SIKÍTÁS

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Évi
2018.03.04.ű


Egy igazán különleges történet a mai egyik sztori. Főhőse Budapest után Balin élt és ment férjhez, hogy aztán kis híján menekülve onnan végül Berlinben kössön ki. Aztán elfilozofálunk azon, miért nem reklamál a magyar, majd megnézzük, milyen, ha mégis megteszi.

Évi festőművész, de egy ideig tibeti fordítónak készült, végül Balin kötött ki, ahol férjhez ment. Egy ideje már Berlinben él – nem hétköznapi történetét a Mindenkilaci írta meg.

Immár 12 éve történt, hogy miután többször megpályázott egy indonéz ösztöndíjat („A terv annyi volt, hogy innen el.”), 2006 júniusában érkezett a telefonhívás: övé az ösztöndíj, ha van pénze a repülőjegyre, és a kinti életre, akkor szeptemberben indulhat.

„Akkor már egy fillére sem volt. A barátaival csináltak egy lakástárlatot, ahol kedvezményesen lehetett megvenni a képeit, elhívtak mindenkit, aki valaha vásárolt tőle. Nagyon bejött. Egy hét alatt összeszedte a szükséges összeget.

„Épp aznap indult a gépem, amikor a balhé volt Budapesten. Nagyon bennem maradt az a kép, hogy ülök a barátnőmmel az albérletben, ott vannak a bőröndjeim becsomagolva, a repjegy a kezemben, és nézem a tévében a tévészékház ostromát. Akkor azt éreztem, hogy valami nagyon megváltozott, hogy ez már nem az az ország, ahol én élni akarok.”

Balin egy egészen más világ fogadta. „Egy álomvilág az egész, sokáig fel sem fogod, amit látsz. Fél év, mire rájössz, hogy más formája van még a horizontnak is. Nem tudsz azon a frekvencián pörögni, mint otthon. Iszonyat meleg van, mindenki lassan mozog, elkezdesz te is lassan mozogni. Telnek a hónapok és belekerülsz egy ilyen bamba állapotba, és nem érted az egészet, hogy hiszen te azért jöttél ide, hogy csinálj valamit, ehelyett itt ülsz, bambulsz vagy fürdesz a tengerben. Persze tök jó, de célját vesztetté kezd válni az egész.”

Szerinte Bali egyébként sem az a hely, ahol a nyugati mentalitással, karrieristaként üti az ember a vasat, vagy ahol könyökléssel bármit el lehet érni. Bali hindu sziget, és ez hatással van az emberek mindennapjaira is.

„Vagy felajánlásokat, ajándékokat (amelyek az istenekkel való kapcsolattartási rituálékra, vallásgyakorlatokra kellenek) gyártanak, vagy ünnepelnek valamit, vagy templomot avatnak. Van ezer isten, minden istennek van valamilyen ünnepe, minden rokonodnak van saját rituáléja. Igazából nem is tudom, mikor dolgoznak.” (...)

Évi összejött az egyik egyetemista társával, egy indonéz fiúval, összeházasodtak, a nyári szünetben megszületett a kisfia, ezzel pedig a balinéz élet egy egészen más perspektívája nyílt meg előtte.

„Balin a nők tényleg alacsonyabb rendűnek számítanak, de azért a háttérből elég jól tudják mozgatni a szálakat. A gyerek náluk nem az anyához tartozik, hanem a férj családjához, és ők már az elejétől kezdve próbálták úgy alakítani a dolgokat, hogy hozzájuk kötődjön jobban a gyerekem, én kevésbé legyek meghatározó. Például a kórházban nem akarták odaadni, hogy szoptassam. Olyan durva dolgokba ütköztem, amiket kívülállóként nem láthattam. Odamész, jaj de mosolygós emberek, mennyire szívből élnek, mennyire imádjuk ezt a Balit. De én már nem tudtam ugyanúgy nézni arra a társadalomra.”

Hogy távolabb kerüljön a férje családjától, következő tanévben átkérte magát egy másik városba, Denpasarba, ahol batikolást tanult. Közvetlenül az egyetem kerítése mögött lakott. (...) 

A JÁSZSÁGI JÉZUSTÓL A SZÁNKÁZÓ LÁZÁRIG: A HÉT LEGFURÁBB HÍREI

MÉRCE
Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2018.03.03.


Tudtuk, hogy a kampányidőszak beköszöntével egyre több értelmezhetetlen mondás zsúfolódik majd egymásra, de ezt azért nem sejtettük. Ha csak nem a tavasz zavarta össze a politikusokat, akkor nehéz magyarázatot találni néhány eheti hírre.

Itt van például Trócsányi László igazságügyi miniszter esete, aki írt egy 18 oldalas(!) indítványt az Alkotmánybíróság elnökének arról, hogy miért is kéne a testületnek kimondania, hogy a magyar kormány nyugodtan mondhat nemet az EU-s kvótarendszerre, még akkor is, ha az unióban erről szabályt hoznának. És mik voltak Trócsányi érvei?

Hogy például már a “történeti alkotmányunk vívmányai” is meghatározzák az állam területén az együttélés kereteit. Ezügyben például az Aranybullát (1222) idézi, amelynek Előbeszédében ez áll:

“a nemesség gyakorta sürgető könyörgésekkel zaklatta felségünket és előttünk való királyai fülét az ország állapotjának megjobbításáról.”

A Hármaskönyvben (1514) meg egyenesen ez olvasható:

És minekutána isten kegyelméből mi ennek a nemes Magyarországnak királyi pálczáját és kormányát elnyertük és szent koronájával minket megkoronáztak, és miután ez országot hadmíveleteink után, úgy az ellenség félelmétől, mint a belső zendülésektől megszabadítottuk, első és legfőbb gondunknak azt tekintők, hogy ezt az országot és a mi alattvalóinkat a belső békesség és a törvények által erősebbé és állandóbbá tegyük.”

Az önrendelkezésre példaként pedig felhozza még az 1867-es kiegyezés egynémely passzusát. No, nem a sajtószabadságról szólót, és még csak nem is azt, amelyben megállapíttatik, hogy a törvény előtt újra egyenlőek lettek a különböző keresztény felekezetek és a különböző származásúak, hanem ami Magyarország közjogi és belkormányzati önállóságát garantálja.

Hivatkozik még néhány nyelvtörvényre is (például 1790-ból és 1805-ből), ami tökéletesen szemlélteti az egész indítvány abszurditását: olyan törvényeket citál elő, melyek teljesen más korban, teljesen más politikai helyzetben és berendezkedésben, teljesen más céllal születtek, csak hogy ezekkel igazolja, hogy miért kell nemet mondanunk a menekültek befogadására. Nagyszerű, szép munka, le a kalappal.

De nem ez volt a legmeredekebb dolog a héten. Pócs János például most éppen nem egy leölt disznóval viccelődött, hanemelőbb közölte, hogy a Jászság “túlteljesítette a teljes foglalkoztatottságot” =jelentsen ez bármit), majd a minden nagy ember magyar nyomvonalon haladva sütött el egy hajmeresztő tréfát:

“… azt is tudjuk, hogy Jézus Krisztus is jász volt, mert ő is jászolban született.

Erre mégis mit kéne mondani? Mit akart mondani egyáltalán Pócs? Vagy neki nem mondták, hogy nevekből nem illik szóvicceket gyártani? Pont neki??!?

Ha már itt tartunk, akkor szívesen eláruljuk Pócs Jánosnak, hogy a jászok amúgy az alánok leszármazottai, indoiráni nyelvű nép, akiknek a legközelebbi rokonaik a Kaukázusban ma élő oszétok. A jászok a kunokkal egy időben, a 13. században vándoroltak be Magyarországra. Pócs János egyébként a Jászság országgyűlési képviselője...

ORBÁN 12 ÉVE KERÜLI A NYILVÁNOS VITÁT

INDEX
Szerző: FÁBIÁN TAMÁS
2018.03.04.


Orbán nem áll ki vitázni az ellenfeleivel, mert pillanatnyilag nem érdeke a Fidesznek. Régen azért ez nagyon máshogy nézett ki. Ellenzékből még Orbánék kardoskodtak, hogy Medgyessy és Gyurcsány vállaljon nyilvános tévévitát a listavezetőjük ellen. Tizenkét éve azonban Orbán változatos indokokra hivatkozva, de mindig kibújik az élő tévévita alól. Pedig igény lenne rá, a legutóbbi kormányfő-jelölti vitát több mint négymillió választó nézte meg a voksolás előtt.

Magyarország miniszterelnöke az Országgyűlésben számtalan alkalommal vitatkozott az ellenzék jelöltjeivel. "A viták ideje lejárt, ez most a választók döntésének ideje." - írta kérdésünkre Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke. Nehezen értelmezhető, miért járt le a viták ideje, holott több mint egy hónap van még a választásokig, miniszterelnök-jelölti vitákat pedig az egész világon megelőző napokban, hetekben szokás tartani. Így volt ez korábban Magyarországon is, azokon a választások előtti tévévitákon is, amelyeken Orbán Viktor részt vett.

Orbán megígérte Medgyessy-nek


Az első ilyen vitát 1994-ben tartották, a választás első fordulója előtt három nappal rendezett eseményen Boross Péter akkori kormányfő az MDF, Kuncze Gábor az SZDSZ és Horn Gyula az MSZP listavezetőjeként jelent meg - olvasható az MTI archívumában.

1998-ban is volt miniszterelnök-jelölti vita, akkor a két választási forduló között a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem kezdeményezte a vitát, a meghívást Horn Gyula kormányfő és Orbán Viktor is elfogadta. Ezután a Fidesz megnyerte a választásokat. (A vitát itt lehet megnézni.)...