2018. március 16., péntek

INTÉZMÉNYESÍTETT FIDESZES FÖLDRABLÁS - ÁNGYÁN JÓZSEF 6. JELENTÉSE

GREENFO - ZÖLD IRÁNYTŰ A NETEN
Szerző: GREENFO
2018.03.15. 


Ángyán József professzor friss jelentésében a budapesti és Pest-megyei állami földprivatizációs "pályáztatás" mutyis fideszes trükkjeit mutatja be. A volt államtitkár legfrissebb - immár hatodik -jelentésének a központban is az átverés/árverés trükk áll. Így árusította ki az Orbán-kormány nemzeti vagyonunkat.

Állami földprivatizáció – intézményesített földrablás (2015-2016.) II. Megyei zárójelentések az állami földprivatizációs rendszer valós értékeléséhez Pest megye és Budapest Időkeresztmetszet: 2016. szeptember 1. Összeállította: Ángyán József. Készült: a Greenpeace Magyarország Egyesület támogatásával

Mert:„Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket!” (Jn. 8, 32.)


Az állam tulajdonában lévő közös nemzeti földvagyonunk – a villámgyors lebonyolítás tényeiből következtethetően bizonyára hosszasan előkészített, majd 2015 nyarán, a „migrációs válság” árnyékában, hirtelen bejelentett – kiárusítását a kormányzat részéről először hírzárlat övezte. A szándék nyilvánosságra kerülését követő tiltakozások hatására azután a programot erősödő – sok valótlanságot és a közvéleményt félrevezető csúsztatást is tartalmazó – propagandakampány kísérte. Arra az egyszerű kérdésre azonban, hogy miért is kell az állami földeket dobra verni, arra észérvek, értelmes magyarázatok alig születtek. Ahhoz, hogy a tényleges érdekeket, szándékokat és folyamatokat, a lépés valóságos – az egész társadalmat érintő – veszélyeit, fenyegetéseit megértsük, érdemes a „Földet a gazdáknak!” program – 2015 novembere és 2016 júliusa között, három hullámban lebonyolított, majd 2016 őszén törvénnyel lezárt – árveréses földértékesítési eljárása tényadatait is elemezni.

Az első megyei mintaelemzést ezzel a szándékkel, 2016 áprilisában tettem közzé, majd a programzáró törvény megszületését követően elkezdtem a végleges, hivatalosan közzétett megyei árverési adatok több szempontú feldolgozását és a megyei zárójelentések összeállítását.

Fejér, Győr-Moson-Sopron, Somogy, Jász-Nagykun-Szolnok és Borsod-Abaúj-Zemplén megyét követően jelen zárójelentés Pest megye és Budapest állami földprivatizációs képét mutatja be, amely meghirdetett (17.286 ha) és elárverezett (9.097 ha) területeinek nagysága alapján a középmezőnyhöz tartozik. Ezzel a sikeresen elárverezett összes terület (182.000 ha) több mint 47%-a (87.000 ha) adatainak feldolgozását elvégeztem. A többi megye adatait is feldolgozva reményeim szerint kirajzolható lesz az országos kép, ellenőrizhetők, megerősíthetők vagy cáfolhatók lesznek az állami földprivatizációs program kormányzati értékelésének állításai.

Állami földprivatizáció – intézményesített földrablás Ángyán jelentés 6 Budapest Pest-megye (5 MB pdf.)

A rendszer értékeléséhez Pest megye és Budapest önmagában is jó mintául szolgálhat.

Az elkelt 9.100 hektár megyei földterület pl. ugyan 149 nyertes árverezőhöz került, de annak 75!%-át, több mint 6.800 hektárt 52 nyertes árverező tagja nevén mindössze 27 nagy – 100 ha fölötti területhez jutott – érdekeltség szerezte meg. Az „átlagjavító” – 20 ha alatti területet szerző – 53 kisnyertes érdekeltség, a nyertesek 45%-a eközben csupán a területek kevesebb mint 5%-ához, mindössze 420 hektárhoz jutott. Ez a – kiválasztott keveseknek nagy, viszonylag sokaknak pedig igen kis területeket juttató, tudatosnak tűnő – rendszer olyan „családi léptékű” megyei átlag, 61 ha/nyertes kimutatását teszi lehetővé, amely alkalmas a közvélemény tökéletes megtévesztésére. E megye adatai azt – a kormányzati propaganda „a föld azé a helyben élő földművesé legyen, aki azt megműveli” jelmondatával ellentétes – általános tendenciát is igazolják, hogy a helybeli gazdálkodó családok elől a földek többségét – jelen esetben mintegy 55%-át – külső, tőkeerős árverezők szerzik meg.

Ráadásul az úgynevezett „helybeliek” között is szép számmal találunk olyan – köztük külföldi, pl. holland (Janssenék) illetve olasz (Pizzocheriék) származású – cégtulajdonosokat is, akik – a földforgalmi törvény abszurd szabályozása folytán, lakhelyüktől és foglalkozásuktól függetlenül – cégük székhelye jogán válhattak „szerzőképes helyi földművessé”. A mintegy 9.100 hektár elárverezett megyei területből több mint 7.400 hektár, azaz közel 82!%, (a 309 db birtoktestből 253 db) licitálás nélkül, kikiáltási áron, ráadásul a 10-35 mFt/ha európai földárak töredékéért, átlagosan 1,6 mFt/ha megfizetésével került az árverési nyertesekhez. E megye adatai is igazolják tehát, hogy hamisak azok a kormányzati állítások, amelyek szerint „versenyben kialakult piaci áron” jutottak a nyertesek az állami földterületekhez. Valódi licitálás, árverseny a birtoktestek kis hányadának, mindössze 3-4%-ának árverésén alakult csupán ki. Ez a helyzet vélhetően annak is tulajdonítható, hogy a területek jelentős részét – bizonyára nem véletlenül – olyan nagyméretű birtoktestek formájában hirdették meg, amelyeknek akár több százmillió forintos kikiáltási árával a valóban helyben élő, ténylegesen gazdálkodó családok bizonyosan nem rendelkeznek.

Másrészt az egyébként is kiszolgáltatott helyzetben lévő helyi gazdacsaládok nem vették a bátorságot, hogy a politika-közeli, egymás közt a földeket vélhetően előre leosztó „nagyurak” érdekeit keresztezve, a meglévő, kis gazdaságaikat is végveszélybe sodorva próbáljanak földhöz jutni. A megyében is előfordult ugyanakkor olyan „árverseny” is, ahol az árverező – például a Hunland Diary Kft. területeire nyertes árajánlatot tevő, multi-milliárdos, politika-közeli holland cégtulajdonos – az ár szándékos felverése, ezzel az esetlegesen elővásárlási jogukkal élni akarók, helyi gazdacsaládok kiszorítása szándékával – önmagára licitált. Így a nyertes árajánlat jelentősen meghaladta nemcsak a kikiáltási árat, de – a tényleges gazdacsaládok számára megfizethetetlen – 5! mFt/ha-t is, ami persze így is csak töredéke az európai földáraknak.

Ez azonban árversenynek nem, csupán a tőkeerővel való visszaélésnek és a jog megcsúfolásának tekinthető
...


MI LEGYEN VELÜK?


KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.03.16.


Nem tudok válaszolni a migráció által felvetett kérdésekre, egyszerűen azért nem, mert nem értek hozzá, sem a szociológiai részéről, sem a gazdaságra való hatásairól nincsenek ismereteim – azt sem tudom, meg kell-e állítani a vándorlókat, vagy be kell fogadni őket, vagy valami egészen mást kell tenni. Ahogyan most van, az bizonyosan nincs jól, mert politikusok intézkednek, de nem tudom, hogyan volna jól, mert mondom, nem értek hozzá, csak azt tudom, hogy amire most a világ kezd rákapni, azzal valami nagyon nagy baj van, mert a mi formátlanra hízott vidéki futballistánk adja a mintát. Meg kellene kérdezni olyanokat, akik értenek hozzá, de a politikus máshol is azt képzeli, hogy segébe is felye van (copyright WS), ő mindent jobban tud mindenkinél, ennélfogva a legszimplább szillogizmus is oda vezet, hogy ez így nincs jól.

Én most csak egyvalamire szeretném felhívni nb figyelmüket. Van ugyebár az a szempont a migráció taglalásakor, hogy jönnek a terroristák. Ez valószínűleg egy fontos szempont, úgyhogy meg kell állítani a migrációt. Akkor majd nem jönnek a terroristák? Dehogynem, csak másképp. Kik azok, akik viszont bizonyosan nem jönnek? Mutatok példákat, jó?

Itt van ez a Wasis Diop nevezetű szenegáli muzsikus. Bill Conti, A Thomas Crown ügy című film zeneszerzője fedezte fel Amerika és Európa számára. Ez egy másik felvétel, ezen látható is, van olyan jó zene, mint a filmben hallható...

"A HAZA MINDEN ELŐTT" - NA JÓ, DE MIT JELENT EZ?

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: SÁROSI PÉTER
2018.03.15.


A Fidesz-kormányzat választási kampánya középpontjába egy Kölcsey-idézetet helyezett: “A haza minden előtt.” Bár ezzel az idézettel elviekben mindenki azonosulni tud, de az értelmezéssel, amit a mai kormány ad neki, sokan nem. Ráadásul nem sok köze van a reformkorhoz és a 48-as forradalomhoz.

A jelenlegi hatalom számára ugyanis a haza embereknek etnikailag, nyelvileg, vallásilag, kulturálisan, sőt, hovatovább politikai világnézet szerint is homogén tömbjét jelképezi, amelyet meg kell védelmezni a sokszínűséggel, a multikulturalizmussal, a migrációval, a haladással stb. szemben. Egy virág, amit védőbúra alá teszünk és elzárunk a külvilágtól. A “minden előtt” ebben az értelmezésben nem csak azt jelenti, hogy a hazát meg kell védeni a (vélt) külső ellenségtől, de azt is, hogy az egyénnek fel kell oldódnia a népakaratban (volonté général, copyright Rousseau), amit természetesen a népnek az ő fideszes vezetői határoznak meg. Az egyénnek így nincs is joga erkölcsi ítéletet hozni az ő vezetőinek korruptsága felett, kizárólag ahhoz van joga, hogy alkalmazkodjon és kövesse a nyájat, és gyűlölje az Ellenséget, akit aktuálisan gyűlölni kell. A hazának ezzel a kifelé zárt és kirekesztő, befelé beolvasztó és elnyomó értelmezésével a mai magyarok jelentős része nem tud azonosulni. Ezen felül meggyőződésem, hogy ez az értelmezés ellentétes az 1848-as felfogással is, az alább következő okokból.

1. A haza kulturálisan, etnikailag stb. nem homogén tömb


Az a haza, amiről a márciusi ifjak szónokoltak március 15-én, nem csak a magyarok hazája volt, semmiképpen nem képezett etnikailag, kulturálisan és vallásilag homogén tömböt. Nézzük például a 48-as pesti forradalom tömegbázisát. Jókai szerint 20 ezren kísérték őket Budára a Helytartótanácshoz átadni a követeléseiket: vajon ebből a tömegből egyáltalán hányan vallották magyarnak magukat? Nem biztos, hogy a többség. Hiszen a korabeli statisztikák szerint Pesten a lakosságnak csak kisebbsége volt magyar, többségben voltak a németek. Nagyon valószínű, hogy voltak olyan polgárok is a lelkesen ünneplő tömegben, akik “Was sagt er?” kérdéssel fordultak a mellettük állóhoz, amikor Petőfi a Nemzeti Dalt szavalta. Nem véletlen, hogy a szónokok egy része németül is szólt a tömeghez, és a 12 pontot németül is ki kellett nyomtatni, hogy a magyarul nem beszélők is megérthessék. És mégis: magyart, németet, zsidót, szlovákot, szerbet egyaránt kimondhatatlan lelkesedéssel töltötte el, ahogy Petőfiék a hazáról beszéltek nekik. Ahogy a pesti eseményekről egy korabeli sajtóbeszámoló fogalmaz: “Az öröm és lelkesültség, a szebb jövő biztos reménye átalános; német magyar zsidó vagy rácz és tót feledett minden nyelyvbeli különbséget, mint egy haza fiai, mint testvérek egyesültek, s ugyan azért rendbontásról, czivakodásról vagy csak vitáról is még eddig szó sem volt.”...

ORBÁN VIKTOR SEBZETT VADKÉNT RONTOTT AZ ELLENZÉKNEK A NEMZETI ÜNNEPEN

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2018.03.16.


A miniszterelnökből kitört a harag március 15-én. Hívei előtt mondott beszédében úgy fenyegette meg politikai és gazdasági ellenfeleit, mintha neki kellene elszámoltatnia az elmúlt nyolc év politikájáért a hatalmon lévőket. Orbán Viktor nyílt hadüzenete két dolgot jelent. Egyrészt nagyon megviselte, hogy családja és pártja korrupciós ügyei nyilvánosságra kerültek a választások előtt, másrészt, hogy totális uralomra tör április 8-án annak érdekében, hogy ne legyen többé senkinek mersze ilyen kellemetlen helyzetbe hozni őt és a pártját.

Emelte a tétet az ellenzék és a kormány is március 15-én, így most már tényleg harci lázban ég a kormányoldal és ellenzéke is. Az elszámoltatás ősi kampánytéma a mindenkori ellenzék számára, ugyanakkor az a vészjósló fenyegetés, ami a kormányfő részéről jött elég szokatlan egy polgári demokratikus alapokkal rendelkező társadalomban. Kérdés persze, hogy mennyire nevezhető még Magyarország polgárinak és demokratikusnak? Ha olyat mondhat egy miniszterelnök egy nemzeti ünnepen elhangzott beszédében, hogy "A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is.", akkor bizony szaporodnak a kérdőjelek a fejünkben, vajon Orbán Viktor miként tekint az irányítására bízott állam jogrendjére?

Nincs kétségünk afelől, hogy a fenyegetés nem pusztán az ellenzék vezetőinek, a független sajtónak, a folyamatosan ostorozott kritikus civileknek, de a Fidesztől elfordult pénzembereknek, elsősorban Simicska Lajosnak is szól. A 2014-es választások után a kormányfőtől látványos gesztusokkal elforduló oligarcha olyannyira megrengette a Fidesz mindenhatóságába vetett hitet ellenzéki és kormánypárti szavazókban egyaránt, amit Orbán biztos nem fog lenyelni egy darabig...

A DIÁKTÜNTETÉS VOLT AZ ÜNNEP LEGMÁRCIUSTIZENÖTÖSEBB ESEMÉNYE (VIDEÓ IS)

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: HALÁSZ ÁRON
2018.03.16.


Miközben a pártok elmondták a magukét, Orbán Viktor minden eddiginél uszítóbb beszédét több tízezer békemenetelő ünnepelte, a Kétfarkú Kutyák pedig kiparodizálták a kormánypropagandát, volt egy igazi március 15-i tüntetés is: a diákoké. Nézd vissza élő adásunkat!

A Független Diákparlament harmadszorra szervezett idén tüntetés az oktatási rendszer megváltoztatásáért. Januárban 12 pontban foglalták össze, hogyan modernizálnák és tennék élvezhetőbbé az iskolákat, majd a kormánnyal való sikertelen kapcsolatfelvételeik miatt újra utcára vonultak. Így tettek most is, viszont ezúttal már a diákvagyok mozgalom neve alatt, és a választásokon való részvételre buzdítottak mindenkit.

A felszólalók ezúttal is a gyerekközpontúbb, modernebb és kevésbé felülről irányított oktatásért emeltek szót, különös hangsúllyal az elvándorlás kérdésére. Megkérdezték a tömegtől, hogy szeretnének-e külföldön továbbtanulni, vagy ismernek-e elvándorlókat, mire a több ezres közönségben nagyon sokan feltették a kezüket. A szónokok azt mondták, hogy az elvándorlás ellen, egy élhetőbb és jobb Magyarországért tüntetnek, aminek alapja a jó oktatás.

“Megbuktak, megbuktak!” – skandálta a tömeg, amikor a kormány követeléseikre tett reakcióit iskolai érdemjegyek osztásával értékelték a tüntetés szónokai.

A tüntetésen említették, hogy a parlamenti pártok közül egyedül a Fidesz miniszterelnök-jelöltje nem ment el az általuk szervezett vitára, és többször utaltak rá, hogy csak a kormányzó pártnak nincs választási programja. Szavazz.info.hu címmel indítottak egy honlapot, amin össze lehet hasonlítani a pártok oktatási programjait. Arra bíztatták a résztvevőket, hogy menjen el szavazni április 8-án, és válassz a neki szimpatikus programmal rendelkező pártot...

NŐK40 VAGY RUGALMAS KORHATÁR?

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: SIMONOVITS ANDRÁS
2018.03.14.



Magyarországon 2011 óta minden nő, akinek legalább 40 éves munkaviszonya van, az általános nyugdíjkorhatár elérése előtt teljes járadékkal nyugdíjba mehet. Ez az intézkedés (röviden Nők40) annyira népszerű, hogy az OECD-n kívül csak nagyon kevesen merjük nyilvánosan bírálni. Nem csoda, hiszen a hódmezővásárhelyi választási vereséget követő 2018. március 2-i rádióinterjújában Orbán Viktor is azt sulykolta: ezt a vívmányt akarják a magyar nőktől a migránsok elvenni. A Jobbik még a férfiakra is ki akarja terjeszteni a programot. Közben alig esik arról szó, hogy 2012 óta (a Nők40-en kívül) megszűnt az előrehozott nyugdíjba vonulás lehetősége (és nagyon kegyetlenül korlátozták a rokkantsági nyugdíjak elérhetőségét). Ebben az írásban röviden vázolom, miért rossz program a rugalmatlan Nők40, és hogyan kellene felváltani egy mindenkire kiterjedő rugalmas korhatárú rendszerrel.

Minden kötelező, nagyjából keresetarányos öregségi nyugdíjrendszer egyik legfontosabb feladata, hogy a rövidlátó dolgozókat az időskori fogyasztásukat nagy részben fedező előzetes megtakarításra kényszerítse. Ezen túl a rendszer olyan életjáradékot is tud szolgáltatni, amilyent a piac nem tud: uniszex és indexált járadékot fizet. A fejlett világ zömében bónusz–málusz rendszerű rugalmas nyugdíjkorhatár szerint lehet nyugdíjba vonulni, legalábbis az általános korhatárt tágasan közrefogó minimális és maximális korhatár között. Például Svédországban 61 és 70 év fogja közre a 65 éves általános korhatárt. (Általános korhatárnál jár a normális nyugdíj, ennél korábbi nyugdíjba vonulást olyan levonás bünteti, későbbi nyugdíjba vonulást pedig olyan kiegészítés jutalmazza, hogy a költségvetésnek közelítőleg és a nagy számok törvénye szerint közömbös az egyéni döntés. Ebből a szempontból mindegy, hogy felosztó-kirovó vagy tőkefedezeti rendszerről van szó.) Általános iskolai számtan segítségével belátható, hogy dolgozónk minél több évig takarít meg, és minél később kezdi felélni a megtakarításait, a rövidebb nyugdíjas időszakban annál többet vehet ki évente a kasszából. Ezt formalizálja a Fidesz által 2010-ben még népszerűsített, több országban sikerrel alkalmazott eszmei számla is (lásd később).

Magyarországon 1996-ig nemzetközi összehasonlításban nagyon alacsony volt az általános korhatár (nőknek 55, férfiaknak 60 év). 1997‑től meredeken emelkedett ez a mutató, s 2009-re 62 éven egységessé vált. Az egymást követő kormányok 1996 és 2009 között azonban olyan enyhítő szabályokat hoztak, amelyek – különösen a nőknél – alig csökkentették az előrehozott nyugdíjat az általános korhatáron nyugdíjba vonultakéhoz képest. Ehhez még hozzájárult a rokkantsági nyugdíjba vonulás nagyvonalú engedélyezése. Nem csoda, hogy a frissen nyugdíjba vonulók 90 százaléka az általános korhatár elérése előtt kezdte el nyugdíjas életpályáját. Ez jelentősen lelassította az átlagos korhatár (szakkifejezéssel: a korcentrum) emelkedését, és hatalmas többletkiadást okozott a költségvetésnek...


KÓSA LAJOS RAGASZKODOTT A 800 MILLIÓS AJÁNDÉKHOZ

MAGYAR NEMZET ONLINE
Szerző: TREMMEL MÁRK
2018.03.16.


Kósa Lajos ragaszkodott hozzá: készüljön egy olyan közokirat, hogy édesanyjának 800 millió forintnak megfelelő eurót ajándékoz egy csengeri asszony – erről beszélt a Magyar Nemzetnek az ajándékozó közeli hozzátartozója, aki ismeri az ügy részleteit. Ez azért is figyelemre méltó, mert a fideszes politikus többször is azt állította: önzetlenségből, a közjó érdekében segített az állítólag mesés vagyont öröklő nőnek, hogy a pénz megfelelő helyre kerüljön, és ebben semmiféle személyes haszonszerzés nem motiválta. A rokon szerint ugyanakkor Kósa Lajos kifejezetten kérte, hogy ne hozzá, hanem édesanyja számlájára érkezzen 2,6 millió euró. A megyei jogú városok fejlesztéséért felelős tárca nélküli miniszter korábban azzal is védekezett, hogy ő alig ismeri a nőt, aki – közokiratba foglalt dokumentum szerint – megbízta, hogy kezeljen egy 1300 milliárd forintos vagyont.

Ehhez képest Kósa Lajoson kívül a politikus több ismerőse is üzleti kapcsolatba került a milliárdos vagyon állítólagos örökösével, Szabó Gábornéval. Az asszony rokona elmondta, az Észak-atlanti Pénzügyi Befektető Kft. egyik tulajdonosa Szabó Gáborné mellett Orendi Mihály, a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke, aki a Magyar Országos Korcsolyázószövetségnek az ügyvezetője – ennek pedig az elnöke Kósa Lajos. A kft.-ben érdekelt volt Fiák István is, a politikus jóbarátja, aki a korcsolyaszövetség elnökségi tagja.

Orendi Mihály a HVG.hu-nak nyilatkozott az üzletről, hangsúlyozva, Kósa Lajosnak az égvilágon semmi köze nem volt ahhoz, hogy ő beszállt a vállalkozásba (amelyben mostanáig érdekeltsége van). Kifejtette ugyanakkor, hogy ő is az állítólagos örökség hírére érkezett, hogy sok százmilliós északkelet-magyarországi (sport)fejlesztéseket hajtsanak végre. Mindebből semmi sem lett, mint ahogy a mesés pénzről sem lehet tudni túl sokat...

ORBÁN JÁTSZMÁJA - FELTÁRUL A PUTYINNAL KIÉPÍTETT KAPCSOLAT TITKOS TÖRTÉNETE

DIREKT36
Szerző: PETHŐ ANDRÁS - SZABÓ ANDRÁS
2018.03.12.



Két befolyásos magyar üzletember szállt fel egy Moszkvába tartó repülőgépre néhány héttel a 2010-es parlamenti választások előtt. Mindketten Orbán Viktor legszűkebb köréhez tartoztak. Az egyikük Simicska Lajos volt, Orbán régi barátja és hosszú ideig szoros gazdasági szövetségese a Fidesz építkezésében. A másik Nyerges Zsolt volt, aki az Orbán-házaspár barátjaként került be a Fidesz gazdasági holdudvarába mintegy 20 évvel ezelőtt, majd Simicska jobbkezeként vett részt a pártközeli cégbirodalom irányításában.

Moszkvába érkezve a két üzletember az orosz főváros egyik leghírhedtebb helyének számító Ljubljanka térre ment. Az ott álló hatalmas, sárgás színű épület volt a rettegett szovjet titkosszolgálat, a KGB székháza, most pedig itt működik az FSZB néven ismert utódja. Ennek a szervezetnek az egyik magas rangú vezetőjével volt találkozója Simicskának és Nyergesnek.

Az utazás összefüggött Orbán Viktor néhány hónappal korábbi oroszországi látogatásával, amikor a kormányzásra készülő Fidesz-vezér 2009 novemberében személyesen találkozott Vlagyimir Putyinnal Szentpéterváron. Az a találkozó a két politikus ismerkedését szolgálta, Simicskáék későbbi utazására pedig azért került sor, hogy megtörténjen az üzleti jellegű kapcsolatfelvétel is. Azóta ugyan nagyon elmérgesedett a viszony Orbán és Simicska között, de akkoriban még elválaszthatatlannak tűnő szövetségesek voltak. Rendszeresen megbeszélték egymással a fontosabb politikai és kormányzati lépéseket, köztük az orosz kapcsolatépítéssel összefüggő ügyeket is.

Simicskáék 2010-es moszkvai útjáról korábban semmi nem jelent meg a nyilvánosságban, de terjedtek róla információk fideszes körökben, és tudtak róla az akkor még MSZP-s vezetésű kormány külügyi szerveinél is. A Direkt36 három egymástól független forrásból értesült a találkozóról. Simicska nem reagált a kérdéseinkre, Nyerges pedig közölte, hogy soha nem nyilatkozik a sajtónak. Orbán hivatala nem válaszolt arra a kérdésre, hogy mit tudott Simicska és Nyerges útjáról.

Az oroszoknál az állami kötődésű üzletekben gyakran szerepet játszanak a titkosszolgálatok is, Simicskáéknak ezért kellett az FSZB tisztviselőjével tárgyalnia. A találkozón a források állítása szerint nem született semmilyen érdemi megállapodás. Egyikük úgy írta le, hogy ez egy „bemutatkozó látogatás” volt, egy másik pedig úgy fogalmazott, hogy az oroszok jelezték, hogy ha kell segítség üzleti ügyekben, „akkor rájuk lehet számítani”. A találkozó azonban így is megmutatta, hogy Orbán Viktor és legszűkebb köre milyen közeli kapcsolatokra törekedett Oroszországgal már a Fidesz kormányra kerülése előtt is.

Azóta világszerte feltűnést keltett, hogy ez a viszony milyen rendkívül szorossá vált. A legtöbb nyugati vezető által veszélyes ellenfélnek tartott Putyin mára rendszeres vendégnek számít Budapesten, és a két ország több fontos üzleti megállapodást is kötött, köztük a Magyarország energetikai és külpolitikai pályáját évtizedekre meghatározó szerződést a paksi atomerőmű bővítéséről.

Itthon és külföldön egyaránt sokan találgatják, hogy a korábban Oroszországgal szemben kifejezetten harcias Orbán miért alakított ki ennyire közeli viszonyt Vlagyimir Putyinnal. A Direkt36 az elmúlt hónapokban több mint harminc olyan emberrel beszélt, akik ráláttak arra, miként alakult ez a viszony a magyar oldalról. A téma érzékenysége miatt mindannyian azzal a feltétellel adtak információkat, ha nem írjuk le a nevüket.

A beszélgetésekből az derült ki, hogy Orbán a saját környezetének azzal magyarázza az oroszokhoz való közeledést, hogy így akar erősebb pozíciót szerezni Magyarországnak a nemzetközi porondon. Szerinte gazdasági előnyök származnak az orosz kapcsolatból, és a velük kialakított szoros viszony javíthatja az ország alkuhelyzetét a nagyobb nyugat-európai országokkal és az amerikaiakkal szemben is. A miniszterelnök az őt ismerők szerint kifejezetten élvezi a nagyhatalmak közötti manőverezést, aminek egyrészt az az oka, hogy a hazai belpolitikát már évek óta unalmasnak tartja, másrészt meg van győződve a saját rendkívüli vezetői képességeiről, és ezt szűkebb körben nyíltan hangoztatja is.


Mivel ez egy folyamatban lévő történet, így egyelőre nem lehet biztosan látni, hova vezet az út, amelyre Orbán rávitte az országot. Az elmúlt évek történéseit vizsgálva azonban úgy tűnik, mintha a miniszterelnök úgy tekintett volna az orosz kapcsolatra, mint ami megoldást jelentene minden nagyobb aktuális gondjára, legyen szó a nyugati kapcsolatok megromlásáról, a Simicskával való konfliktusáról vagy az egyéb hazai erőcsoportok ellensúlyozásáról. „Azt gondolta, hogy van egy gazdasági és politikai problémahalmaza, és erre egy Oroszországgal fenntartott és kontroll alatt tartott jó viszony a válasz” – fogalmazott egy Orbánhoz közel álló forrás.

A következő fejezetek arról szólnak, hogy pontosan mit is jelentett ez a válasz.

ORBÁN BESZÉDE ÁLLAMI SZINTRE EMELT POGROMFENYEGETÉS

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2018.03.15.


Orbán azt mondta március 15-i beszédében: “A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is.” Elégtételt venni nem igazságtételt vagy igazságszolgáltatást jelent, hanem mindig önkényről és önbíráskodásról van szó. Valamilyen vélt vagy valós sérelemért való megfizetés, bosszú, erőszak.

Ennek bejelentése fenyegetés és megfélemlítés. Törvényes igazságszolgáltatás soha nem félemlít meg, csak az erőszak és a jogon kívüli “megfizetés”. Elégtételt venni azt jelenti, hogy egy kisebbség vagy emberek egy csoportja ellen (fizikai vagy nem fizikai) erőszakot elkövetni. Más szóval ezt pogromnak hívják. Pogromot általában feltüzelt tömeg követ el. Orbán a beszédében saját magára vállalta ennek a pogromnak a végrehajtását. Ez állami szintre emelt pogrom, amelyhez a korlátlan hatalmát használja fel.

Az elégtételvétel, a pogrom, törvényen kívüli eszközök igénybevételét, önkényeskedést és jogtalanságot jelent. Orbán azt jelentette be, hogy megfizetnek mindenkinek. Azt üzente, hogy “most nem vesztegethetjük erre sem az erőnket, sem az időnket. A támadásokat rázzuk le magunkról, mint kutya a vizet (…), csak Magyarország megvédésére fordítsuk az erőnket”. De ha ezen túlvagyunk jöhet a leszámolás. Ez a törvénytelenség bejelentése.

A pogrom orosz szóból származik, egyfajta pusztítást jelent, és zsidókkal szembeni erőszak leírására szolgált. Eredetileg antiszemita támadások leírására való, most sem jelent mást. Orbán retorikája, hogy “ez a mi hazánk, ezért küzdeni fogunk érte a végsőkig” idegenekkel szembeni harcról szól. Az ő ellenfelei azok, akiknek nincs hazájuk, Magyarország sem az. S vajon kik lehetnek a tudjukkik, akiknek “nincs hazájuk, hanem a nemzetek fölött állnak? Ki a “háttérhatalom”, kinek érdekeit szolgálja a nemzettel szemben Soros György hálózata?

Mint Orbán mondta, “külső erők és nemzetközi hatalmak akarják ránk kényszeríteni – itthoni csatlósaik segítségével -, és a küszöbön álló választást jó alkalomnak látják erre”. Ami azt jelenti, hogy egyedül Orbán magyar, politikai ellenfelei idegenek, a választáson pedig az idegenek csatlósai állnak vele szemben, akiktől meg kell védeni a hazát. “Soros neve foglalja össze” a nemzetközi hálózatot, a nemzetek fölötti ellenséget, a zsidókat és a magyar csatlósaikat. Nemcsak az a “zsidó”, aki származása vagy vallása szerint az.

Ezért Orbán harcot hirdetett az ellen, amit “Soros György birodalma Magyarországgal tesz és tenni akar. Ez a mi hazánk, ez a mi életünk, nincs nekünk másik (mint a zsidóknak – A Szerk.), ezért küzdeni fogunk érte a végsőkig, és nem adjuk föl soha”. Majd azt mondta: “végül minden választókerületben ők állnak majd szemben a mi jelöltjeinkkel”. Az ellenség, az idegen külső hatalom, állít jelölteket, hogy így vegye el a hazát, mint egykor a törökök, tatárok, labancok, szovjetek. De “azokat is legyőztük, ezeket is lefogjuk”. Egyenlőségjelet tesz a megszálló külföldi hadseregek és a magyar politikai ellenzéke közé.

Orbán nem belföldi választásra, hanem a haza megvédésére hívta a magyarokat idegenek és az idegenek belföldi csatlósaival szemben. Háborúra szólította fel a magyarokat. Még az a szerencse, hogy a fegyvereket nem osztotta szét. De külső, idegen hatalom támadásával szemben minden eszköz megengedett. Ez a pogrom alapja. És ha elveszítené a választást, akkor az utcára fogja hívni a magyarokat, hogy a pogromot hajtsák végre a hazát elfoglalt Soros-hálózattal szemben. Ha megnyeri a választást, a pogromot állami erővel majd maga hajtja végre.

Orbán gyakorlatilag a haza ellenségeinek, idegen hatalom zsoldosainak és csatlósainak nevezte a politikai ellenzéket, a független sajtót, a független civil szervezeteket, mert ezek mind azon mesterkednek, hogy elvegyék a magyaroktól a hazájukat. Mint mondta, “nem egy tollvonással, mint száz éve Trianonban (a szélsőjobb retorikája szerint azok is a zsidók voltak – A Szerk.), most azt akarják, hogy néhány évtized alatt önként adjuk át másoknak, más földrészről érkező idegeneknek, nem beszélik a nyelvünket, nem tisztelik kultúránkat, törvényeinket és életformánkat. Azt akarják, hogy mostantól egyre inkább ne mi, és ne a mi leszármazottaink éljenek itt, hanem valaki mások.” Életre halálra megy a harc.

Eszelős, életveszélyes ember beszéde ez, amely a magyar lakosságot nemcsak becsapja, hanem parlamenti választási kampány helyett “honvédelemre” hívja, mintha egy határon álló hadsereg ellen kellene bevonulni katonának. Meg kell védeni a magyar földet és hazát az idegenektől, akiket a Soros nevével fémjelzett zsidók és a csatlósaik el akarnak venni a magyar néptől és másnak akarják adni. De hol vannak azok, akik ezt akarják, hol vannak azok, akik a magyarok helyre be akarnak költözni? Ez az ember megbolondult...

SÚLYOS MÁSNAP

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.03.16.


Akkor honnan is folytassam? Azon kívül, hogy jóreggelt-jóreggelt, a hosszú hétvége legsúlyosabb részén állítólag már túl vagyunk. A sanyarú része viszont csak most következik. Nem a hétvégének, hanem úgy általában mindennek. És nem az időjárásra gondolok, bár úgy néz ki, jön a hóvihar és mindmeghalunk. De még azelőtt átülhetünk egy másik autóba, ezt soha ne feledjük. Arra az esetre, ha nem jár arra egy spontán miniszterelnök, aki fenenagy jóságában spontán módon megmenti az életünket.

Kósalajosnak is az lehet az érzése, hogy március 15-e felfokozottsága és erődemonstrációba-fenyegetésbe fulladt keserve kimosta az ő szennyesét is, mert egy dakota közmondás szerint kampánylyukból kampányszél fúj. Azért az több mint jelzésértékű, hogy Debrecenben nem volt bátorsága kiállni szónokolni, inkább huszárosan megfutamodott békemenetelni. Abból nagy baj nem lehetett. Ugyanitt nagyon remélem, hogy Pataky Attilától Dózsa Lászlóig, de elsősorban az összes Bayerbencsikig lehiggadtak az urak: megtekintették a nyájat és az számbelileg mindent rendben találtak ahhoz, hogy most egy darabig ne akarjanak megmutatni semmit. Láttuk, értettük, hogy ez van:...

LESZ KAPSZ

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2018.03.16.


Budapest csendes, újra csendes, igaz, idáig se mi hangoskodtunk, hanem a Békamenet marconázott.
Talán két üdítő momentum volt erre válaszként, az egyik a kétfarkúak békemenete, a másik meg a színpad, melyről lelkesítő indulóval biztatták a menetelő honfiakat és honleányokat, kik közül a fiatalabbja vigyorgott, míg az idősebbjéből néhányan vadul anyáztak, rázták az öklüket.
Érdekes, egyikük se figyelte feszülten a szöveget, látszott rajtuk, hogy kívülről fújják, úgy menetelnek acélos tekintettel a bizonytalan jövő felé.
Ezzel együtt sokan voltak, ennyi vakegeret egy falkában ritkán látni, talán a lemmingek vonulása a szakadék felé lehet hasonló.
Talán a vaksiság az oka, hogy nem zavarja őket sem egy Tiborc, sem egy Kósa - a sötétség a sötétben nem látszik, ugye, Kósa meg lehet, hogy kapott volna édesanyja bankszámlájára nyolcszáz milliót, de az nem igaz.
Egy olyan társaságban, melyben a hit a meghatározó, egy ilyen esetnek semmi jelentősége nincs, amiben nem akarok hinni, az nincs.

Vezérünk viszont kitett magáért, megígérte, hogy ennek az ellenzéki impertinenciának meg lészen a választások után a böjtje, merthogy az elpofátlanodott ellenzék szájalni mert, némelyik még azt is megkérdőjelezte, hogy ő a legalkalmasabb az ország irányítására.
Ezeken persze a választások után elégtételt fogunk venni, mondá, amiben ne is kételékedjen senki, hiszen népe ezt várja el tőle, ez kell nekik a békességhez.
Van egy választói réteg, amelyik számára a választást nem pártok között kellene kiírni, hanem a diktatúra és a demokrácia között, merthogy pártokat csak demokráciában érdemes üzemeltetni, egyébként csak útjában vannak a diktátoroknak.
Mi egyébként ezen a területen is lengyel barátaink példáját tekintjük irányadónak, kiknél az ottani átkosban köztudomásúlag többpárt-rendszer volt, és természetesen mindegyik párt elfogadta a meghatározó erő iránymutatását.
Errefelé haladunk mi is, habár még mindig
 akadnak átmeneti állapotban levő tömörülések, az átmenetet egy párt és az egypárt között kell elképzelni...

ITT OLVASHATÓ

NYUGATRA KÖLTÖZÉS JELENTŐS CSAVARRAL

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / TeePolgar
2018.03.16.


Az nem újdonság, ha valakit a szíve nyugatra visz, ám ha az a nyugat nem egészen az a nyugat, amit megszoktunk, akkor már rögtön érdekesebb lesz a történet. Különösen, ha elárulom, hogy ma egy rendszeres szerző tér vissza TeePolgar személyében, márpedig azt már megszokhattuk tőle, hogy nem akármilyen kalandokba és helyzetekbe keveredik. (A képeket köszönöm neki ezúttal is.)

„Mielőtt még bezárnád a cím olvasása után, nem a jól kereső targoncasofőr története következik. A Nyugatra költöztem címet azért adtam, mert bár a nyelvünket legtöbben beszélő ember tömegéhez viszonyítva keletre költöztem, nekem ez mégis Nyugat. Méghozzá azért, mert eddig Sanghajban éltem, és Kínához képest Kazahsztánnak azon része, ahol élek, az nyugatabbra esik.

Az első találkozás

Az elkönyvelt elképzeléseim magammal és jövőmmel kapcsolatban mindig is nagy robajjal dőltek romba. Most sem volt másképp, mivel már 2013-ban – amikor először jártam Kazahsztánban – eldöntöttem, hogy nem tetszik az ország, és nincsen az a pénz, hogy itt éljek.

Ezen konklúziómat akkoriban erős általánosításomnak és még nagyobb arroganciámnak köszönhettem, mivel egy hetet voltam itt, és Oroszországból stoppolva és vonatozva utaztam keresztül az országon.

Úgy ítéltem meg egy országot pontosan a határokkal körbekerítve, mellőzve minden etnikai és kulturális átfedést, elmosódást, hogy mindössze kettő várost látogattam meg az országban, amibe hazánk több mint 28-szor fér terület szempontjából – noha csak 7 millióval lakják többen.

Akkoriban a szállásadómról kiderült, hogy ha berúg, akkor nem érzi cinkesnek megkérdezni, hogy nem gondoltam-e meg magamat, és lenne-e kedvem kipróbálni a homoszexualitást vele.

Természetesen ezt az információt nem említette meg a profilján, úgyhogy ezen kérdése majdnem annyira rázta fel a gyomromat, mint a helyi kumisz, amit enyhén alkoholos tejnek (a magyarok csak romlott tejnek) hívnak...

A REUTERS ELMENT KESZTHELYRE, HOGY MEGMUTASSA AZ EURÓPAI ADÓFIZETŐKNEK, HOGYAN ÉPÍTKEZNEK A PÉNZÜKBŐL ORBÁN EMBEREI

444
Szerző: URFI PÉTER
2018.03.16.


A Reuters az egyik legnagyobb hírügynökség, ahová az egész világot lefedő tudósítói hálózat szállítja a hírek a nap 24 órájában. De emellett havonta egy-két nagy oknyomozó anyagot is letesznek az asztalra. Hatalmas visszhangja volt például a mianmari népirtásról készített februári anyaguknak, ami után az ENSZ és a nyugati hatalmak is megmozdultak. Azóta írtak a venezuelai menekültválságról, a benzol egészségkárosító hatásáról, az indiai kulturális forradalomról 

- most pedig Keszthelyre látogattak el.

Szeretett szülővárosom eddig is kivette a részét a nemzeti együttműködésből: a 2010-es kormányváltás után Simicska Lajos cége újította fel a főteret uniós pénzből, a 2014-es győzelem után pedig Tiborcz István cége cserélte ki a lámpákat uniós pénzből. De most még nagyobb dolgok vannak készülőben - ennek járt utána a Reuters...

A cikk sok fotóval és dekoratív ábrával mutatja be, hogyan foglalja el a Balaton-partot a miniszterelnök belső köre: Mészáros Lőrinc, Tiborcz István és üzlettársaik.

Először felidézik, hogy Orbán Viktor ígérete szerint a következő években 1,4 milliárd dollárt költenek a Balaton fejlesztésére, aminek 40 százalékát az EU biztosítja. Arról is írnak, hogy mekkora befolyása van Orbán Ráhelnek a turisztikai stratégia kialakításában. Aztán cégadatokra hivatkozva hozzáteszik, hogy mióta a miniszterelnök 2014-ben először felvetette a rendszerváltás óta nem látott fejlesztési program lehetőségét,

a keszthelyi partszakasz 7 legértékesebb ingatlanja/területe mind gazdát cserélt - és ebből hármat Mészáros Lőrinc, hármat pedig Tiborcz István és üzlettársai szereztek meg. 

A jachtkikötőt 2014-ben vásárolta meg a közvetve Tiborcz tulajdonában lévő Nyugati-medence Kikötőfejlesztő Kft. A miniszterelnök veje az ügy nyilvánosságra kerülése után kiszállt, de most is egy régi barátja viszi a céget.

A Hotel Viát 2015 és 2017 között, több részletben vásárolta meg Szíjj László cége, aki Mészáros egyik legfontosabb üzleti partnere.

A Hotel Helikont és Hullám Szállót a Pannon Tessera Hospitalis nevű cég vette meg 2016 decemberében, aminek meghatározó részvényese Tiborcz híres ingatlanos cége, a BDPST.

A Balaton Hotelt pedig 2016 áprilisában Mészáros Lőrinc tőzsdei cége, a Konzum.

A város déli partszakaszánál található Zala kemping körül volt a legnagyobb a zsongás: először, 2017 májusában Szíjj László cége vette meg, aztán tovább adta Tiborcz üzlettársa, Paár Attila cégének, az üzemeltető viszont közben a Mészáros-féle Konzum lett (ahogy nagyjából az összes balatoni kempingé).

Ezt az egészet talán a cikk fölé kiemelt fotóm illusztrája a legjobban: a keszthelyi korzó két meghatározó épülete, a parti sétányt uraló két régi szálló közül a jobboldali Mészároshoz, a baloldali Tiborczhoz tartozik...

MOST HOGY SZEMREVÉTELEZHETTE, MENNYIEN VANNAK A HÍVEI, MERT KÖRÜLBELÜL ENNYIEN VANNAK, AHÁNYAN MA KIMENTEK A KOSSUTH TÉRRE, DÖNTENI KELLENE

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.03.15.


Olvastam egy érdekes bejegyzést. Fel van sorolva benne Magyarország miniszterelnökének a vagyona. Amit az úgynevezett rendszerváltás óta összelopott - azaz legyünk pontosak, rabolt, mert ezeknek a javaknak az eltulajdonítása emberek ezreinek az életébe került.

Beszélgettünk itthon, hogy az ilyet meg lehet-e úszni. Hogy marad-e valami abból, ami a különböző neveken van. Én mindig naiv voltam és jóhiszemű, azt mondtam, ezt nem lehet megúszni.
Úgyhogy elkezdtem aggódni, mi lesz a világszép (szexi) miniszterelnökúrral.
Nem könnyű. Mondhatnám, szinte nehéz. Azért ez mégis csak sok ezermilliárd forint. Ennek a tizedszázalékos töredékéért is életfogytiglan jár, még lopás esetén is, hát még előre megfontolt szándékkal, bűnszövetkezetben elkövetett népirtás tényállását figyelembe véve.
Mit lehet itt tenni? Van ugye ez a TEK a maga páncélozott járműveivel. Jó sűrű tömegek legázolására is alkalmasak, ez már egyszer a közelmúltban bevált, a nagy Szovjetunió (úgy is mint példakép, a jelenlegi nagy barát Oroszország dicső elődje) elég hatásosan el bírta tiporni az 1956-os lázongást, igaz, akkor csak néhány ezren voltak az utcán, azok is szétszórva (én például sosem láttam magam körül 10-15 embernél többet), most meg esetleg úgy begurul a nép, hogy esetleg tízezren is összegyűlnek, azzal már körülményesebb, de talán meg lehet oldani. Én azért nem kockáztatnék. Nem azért, mert mit szólnának Európában meg Amerikában, mert nem nem szólnának valószínűleg semmit, nem szeretik a felfordulást, 1956-ban sem szerették, akkor is úgy gondolták, nem kockáztatnak egy világháborút egy ilyen szar kis országért, az eszükbe sem jutott, hogy esetleg meg lehetne beszélni egymás között, és olyan alternatívát kínálni a Szovjetuniónak, amit az gondolkodás nélkül elfogad, mert azért azok sem voltak teljesen hülyék, hogy egy ilyen szar kis országért érdemtelenül nagyot kockáztassanak, de mondom, ez akkor is így volt, most is nyilván ez történne, úgyhogy a nyugati világtól nincs mit tartani, azok eddig sem tettek semmit, pedig pontosan tudják, mi folyik itt 8 éve, sőt valójában inkább 1998. óta, azaz 20 éve, annak a politikai és köztörvényes bűnhullámnak a szándékáért is mozgósították volna a hadsereget a saját országukban, amit ez a falusi dagadt futballista tesz két évtizede effektíve és előtte 10 éven át arra felkészülve tett a világ szeme láttára, de mondom, nincs hozzáfűzni valójuk, azt például még jegyzék szintjén sem hajlandók tudomásul venni, hogy ezrek pusztulnak el és még többen rokkannak meg testileg, de főképp lelkileg ennek a csúti tömeggyilkos gazembernek a tevékenysége nyomán, úgyhogy az úgynevezett nemzetközi helytelenítéstől nincs miért tartani.

De mondjuk kimegy az utcára az a tízezer ember, arra rárontanak a TEK járművei, és esetleg a nép ezt hallván begorombul, és további ezrek mennek ki az utcára. Az már gáz. Azok ellen már tényleg a szovjet hadsereg kellene, de az sok idő, amíg azok ideérnek (oppardon, azokat most oroszoknak hívják, dehát végülis mindegy, a lényeg ugyanaz, ezt a mostani rezsimet az "ideológiájával" együtt megint csak ugyanazok védhetik meg, akik 1956-ban meg már 1848-ban is, hogy legyen valami aktualitása ennek az írásnak), úgyhogy mégis meg kellene gondolni ezt a TEK-ügyet.
Volna még ez a békemenet, ezeket neki lehet zavarni az elégedetleneknek, de az is kockázatos, mert azok már valószínűleg rosszul lettek ezeknek a mai látványától, és egyszer csak kiderülne valahogyan, hogy a békemeneten kívüliek sokkal többen vannak. És a polgárháborús vérfürdő kétségessé tenné a további uralkodás zavartalanságát.
Nem jó ez a TEK dolog. Lehetne inkább rendkívüli állapotot hirdetni, de annak ugyanazok a hátulütői, mint a motorizált erőszaknak.

Én inkább azt ajánlanám a világszép miniszterelnökúrnak, gyorsan hozzon össze egy törvényt az állami épületek szabad privatizálásáról, aztán vegye meg Magyarország börtöneit és fegyházait. Némelyik nagyon szép helyen van, komolyan. Ha majd a miniszterelnökúr kijárja magának, hogy kapjon valami magasabb hokedlit, amire felállva kiláthat az ablakon, egész különleges panorámában gyönyörködhet.
És azért mégis más, ha az embert a saját tulajdonába zárják be.
Mire azt újraállamosítják, meg végére érnek az összes elzabrált holmi elkobzásának, ki tudja. Senki sem él örökké. Az államosító bizottság nyilván megvárná, amíg a pap kiér, az ilyen bizottságokban vannak egész kegyeletes emberek, szóval mégis más, ha az ember a sajátjában.

Tessék meggondolni a világszép miniszterelnök úrnak. Most hogy már szemrevételezhette, mennyien vannak a hívei, mert körülbelül ennyien vannak, ahányan ma kimentek a Kossuth térre, most azért dönteni kellene. Pénz van még, az biztosan elég ennek a 30-40 épületnek a megvásárlására. Utána még annyi minden történhet. Meg is lehet szokni például a börtönéletet. Még mindig jobb sorsa lenne, mint uralkodása idején körülbelül négymillió embernek.

BÖRTÖNÉLET

JOG-ÁSZ BLOG
Szerző: DR. SÁNDOR ZSUZSA
2018.03.11.


Hányszor halljuk egy-egy bűntett kapcsán a „közvélemény” hangján, hogy „tartsák élete végéig kenyéren és vízen”, vagy, hogy „rohadjon csak a börtönben élete végéig az ilyen” és ehhez hasonlókat. Pedig a börtönbüntetésnek nem a bosszú a célja. Senki nem válik jobb emberré attól, ha minden emberi méltóságától, emberi jogától megfosztják, ha kínzásnak, megalázó vagy embertelen bánásmódnak teszik ki.

A törvény úgy fogalmaz: „a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el.” A büntetést ezért úgy kell végrehajtani, hogy az azzal járó joghátrányon túl „elősegítse az elítélt társadalmi beilleszkedését és a jogkövető magatartás kialakulását”. Ez utóbbi célt a börtönben végzett szakképzéssel, oktatással és munkáltatással lehet elérni.

Vajon ezeknek a törvénybe foglalt ideális elvárásoknak mennyiben felelnek meg a mai börtönviszonyok?

Ma Magyarországon mintegy 18 ezer ember ül börtönben. Közülük átlagosan csak minden második dolgozik. Börtönkeresményük a minimálbér egyharmada. Ebből levonják az ellátási költségüket és az esetleges egyéb tartozásukat (bűnügyi költség, kártérítés, stb.), így a legtöbb rabnak gyakorlatilag semmi pénze nem marad még arra sem, hogy mondjuk egy tusfürdőt vehessen magának. Ráadásul a rabok nem „munkaviszonyban”, hanem úgynevezett „büntetés-végrehajtási jogviszonyban” dolgoznak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a börtönben ledolgozott évek nem számítanak bele a majdani nyugdíjukba. Vajon mi tartaná vissza az újabb bűnözéstől azt az elítéltet, aki szinte egy fillér nélkül szabadul és a jövője is kilátástalan?

Mind Székely László ombudsman, mind a Helsinki Bizottság számos visszásságot tárt fel az egyes börtönökben. (Az utóbbi persze ezt csak addig tehette, amíg tavaly októberben a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) egyoldalúan fel nem mondta az 1999 óta köztük volt megállapodást.) Egyúttal a BVOP a szigort növelve meg is nyírbálta a fogvatartottak jogait.

A miskolci börtönben évente 767 ezer motozást, 25 ezer zárka-ellenőrzést, 55 ezer ruházatátvizsgálást és 9 ezer csomagátvizsgálást hajtanak végre – írja a Helsinki Bizottság jelentése. Ez némileg aránytalannak tűnik ahhoz képest, hogy átlagosan egymillió vizsgálatból mindössze 8 esetben találnak tiltott tárgyat a raboknál...

8+1 DOLOG, AMIT BIZTOSAN NEM TUDTÁL MÁRCIUS 15-RŐL

QUBIT
Szerző: BÉRES ATTILA
2018.03.15.




1. 13 pontból lett 12

1848. március 9-én a fővárosi Ellenzéki Kör tagjai ünnepi vacsorát tartottak, ahol megvitatták, hogyan kellene hatékonyabbá tenni az érdekképviseletet. Kitalálták, hogy országos petíciós akciót indítanak, amelynek lebonyolítását Irinyi József vállalta. A szöveggel el is készült 11-ére, és 12-én kitűzte az Ellenzéki Kör törzshelyén. Ebből lett a közismert 12 pont, amit mindenki tanul az iskolában. Kevésbé ismert tény, hogy a listát egy bevezetéssel is ellátták, megindokolva a kezdeményezést az országgyűlés rendjeinek.

Ebből a változatból ugyanakkor még hiányzott a politikai foglyok szabadon bocsátása, ami csak pár nappal később került bele, de mivel így 13 pont lett volna, összevontak két katonasággal kapcsolatos követelést, és megmaradtak a 12 pontnál. Ebből lett a hosszú 10. pont: „a’ katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a’ külföldieket vigyék el tőlünk”.

A dokumentum elkészülte után már csak az volt kérdés, hogy hogyan ismertessék meg a széles közvéleménnyel, erre a Pilvax kávéházba járó lelkes ifjúság adott tippet. Azt javasolták, hogy március 19-én a József-napi vásárt kihasználva tárják a tömeg elé a kiáltványt. Párizsi mintára valamiféle bankettben gondolkoztak, de az események elsodorták a terveket.


2. Milyen akcióval csábította vendégeit a Pilvax Fillinger?


1848. március 14-én egész nap ment a huzavona, hogy miként ismertessék meg a nyilvánossággal a 12 pontot. Az Ellenzéki Kör nemesi tagjai tartózkodtak volna a meggondolatlanságoktól, a fiatalok viszont minél gyorsabb akciót akartak. Mivel nem tudtak megegyezni, a fiatalok visszavonultak kedvenc törzshelyükre, a Pilvaxba. Itt folytatódott a tanakodás, amikor befutott az esti hajóval a hír, hogy Bécsben kitört a forradalom. Ez mindent felülírt. Elhatározták, hogy másnap akcióba lendülnek, és máris érvényt szereznek az egyik pontnak: cenzori engedély nélkül kinyomtatják a követeléseket.

Mint tudjuk, az események egyik kulcshelyszíne a Pilvax volt. Miért jártak oda a fiatalok, és tényleg az volt egyáltalán a neve? Az 1838-ban megnyitott kávézót 1842-ben vette át Pilvax Károly, innen a név, amely tehát valódi. Pár évvel később azonban Fillinger János vette bérbe, aki megtartotta ugyan az eredeti nevet, de sok környékbeli mégis Fillinger kávéház néven kezdte emlegetni. A mai Pilvax köz 1-3.-ban működő kávéház vonzerejét a fiatalok szemében növelte, hogy közéleti, politikai szempontból fontos intézményekhez volt közel. De ami ennél is fontosabb volt, az egy nagyon is hétköznapi előny. A Pilvaxba járó ellenzéki fiatalok nem tartoztak sem a nemességhez, sem az elit polgári réteghez, így nem vetette fel őket a pénz. Csábító volt tehát számukra az állandó akció: a kávé mellé ingyen járt a reggeli. Petőfi és barátai tehát nem üres gyomorral indultak forradalmat csinálni március 15-én...

MINDENKI ELÉGTÉTELT ÉS ELSZÁMOLTATÁST AKAR

INDEX
Szerző: JOÓB SÁNDOR
2018.03.15.


A választási kampány jegyében telt az idei március 15, ami a nem túl jó idő ellenére igencsak sok embert mozgatott meg az utcákon. A legtöbben a hódmezővásárhelyi választási kudarc után összehívott Békemeneten voltak. Orbán Viktor homályos fenyegetést fogalmazott meg arról, hogy a választások után majd elégtételt vesznek valamiért, valakin. Az ellenzéki pártok továbbra is az összefogást erőltették, a Demokratikus Koalíció meglepetésként konkrét felajánlásokat is tett, Vona Gábor pedig minden jobb- és baloldali embert hívott, hogy felépítsék a szabadság várát.

A hódmezővásárhelyi választási vereség után összehívott Békemeneten nagyon sokan voltak, rengeteg ember és busz érkezett vidékről. A tömeg élén a Civil Összefogás Fórum (CÖF) ismert arcai, Bayer Zsolt, Stefka István, Széles Gábor, Fricz Tamás vonultak.

A Magyar Nemzet újságírója Tiborcz István ügyeiről kérdezte a Békemenet élén haladókat, de a CÖF biztonsági őrei körbevették, a lába közé nyúltak, megütötték a bordáján és a hátizsákjánál fogva húzták el.

A Pestre átérő békemenetet rákosista mozgalmi nótákkal hackelték meg a Demokratikus Koalíció és a Szolidaritás Mozgalom Alkotmány utcánál felállított kis színpadáról...

LANKADNI LÁTSZIK ORBÁN VARÁZSA, AZ ELLENZÉKNEK A MOZGÓSÍTÁSRA KÉNRE FÓKUSZÁLNIA

MÉRCE
Szerző: PAP SZILÁRD ISTVÁN
2018.03.16.

Ahogy várható volt, az április 8-i választások árnyékában telt az idei március 15-e. A napot a hivatalos zászlófelvonás indította, de igazából két párhuzamos békemenet robbantotta be. A kormánypárti CÖF által rendezett Békemenet a fideszes nyilatkozatokkal ellentétben nem hozta a történelmi rekordot, a Kétfarkú Kutyapárté viszont az ellenzéki megmozdulások között az élen végzett.

Mozgósításból tehát sem a Fidesz, sem az ellenzék nem vizsgázott jól. Egy széttöredezett, különböző helyeken ünneplő / demonstráló ellenzéki oldal esetében ez nem túlzottan meglepő, a Fidesznek viszont nagyobbat kellett volna gurítania, ha el akarta volna feledtetni az elmúlt hetek mélyrepülését, Hódmezővásárhelyestől, Tiboroczostól, Kósástól, Matolcsystól.

Orbán Viktor nemzeti ünnepi beszédei évről évre, március 15-ről október 23-ra egyre kevesebb újdonságot hordoznak, az idei azonban igen sikeres volt abban, hogy vegytisztára desztillálja a kormánypárti világnézetet.

Miközben a párhuzamos békemenetek – majd utánuk a Jobbik, az MSZP és szövetségeseinek tüntetése – jól mutatták, hogy az ország csöppet sem egyszínű, Orbán továbbra is úgy beszélt, mintha az egységes nép állna szemben a “globalista elittel”.

Ami nyilvánvalóan nem igaz, és a mozgósítási bravúr elmaradásával párosítva, kétségessé válik, hogy vajon elég lesz-e az országra leselkedő Soros-migráns-veszély április 8-án.

Hódmezővásárhely kivételével, az időközi választások mind azt mutatják, hogy a Fidesz mozgósítási potenciálja igen ingadozó, nem meglepő tehát, hogy Orbán az urnákhoz szólította támogatóit...

HOVÁ TŰNT WITTNER ZÁSZLÓANYA?

VÁROSI KURÍR - KERÍTÉSEN INNEN
Szerző: MAKÓI ERNŐ
2018.03.16.


Március idusának másnapjára – a Magyar címer és zászló napjára – hirdetett soha nem látott akciót a 56 Lángja Alapítvány. Ígértek Wittner Máriát, 1848 méter hosszú zászlót és ugyanennyi fizetőképes vállalkozószellemű zászlóvivőt is. Azóta csend övezi a vállalkozást

Most akkor mi van?

Mint arról beszámoltunk, tervben nem volt hiány. A Nemzet Zászlója névre keresztelt gigarendezvényre magánszemélyek, civil szervezetek, iskolák, egyesületek, sportegyesületek és hagyományőrzők, családok, önkormányzatok, cserkészcsapatok, külhoni és magyarországi, határon túli és a világban szétszórt magyar közösségek jelentkezését várták. A határidő: március 15-e éjfél volt. A honlap nem ad bővebb felvilágosítást arról, hogy összejött-e a beígért hepaj...

BEFEKTETETT AZ ÁLLAM IS AZ ELIOS KÜLFÖLDI HOLDUDVARÁBA

24.HU
Szerző: D. KOVÁCS ILDIKÓ
2018.03.16.


Az Európai Unió által vizsgált közvilágítási projektek újabb szereplője tűnik fel abban a céghálóban, amelyben megtalálható az Elios szlovák és szerb leányvállalata. A GREP Zrt. külföldi érdekeltségébe ráadásul befektetőként egy időre a magyar állam is beszállt.

Ha valaki fellapozza a szerb kereskedelmi és iparkamara 2017 decemberében megjelentetett kiadványát arról, hogy miként lehet növelni az energiahatékonyságot a PPP-modell segítségével, ismerős cégnévre bukkanhat. A 61. oldalon ugyanis az Esco Elios doo képviseletében egy bizonyos Horváth Szilveszter (a cikkben Silvester Horvat) ügyvezető igazgató beszél arról, hogyan lehetne Szerbiában megreformálni a közvilágítást szlovák mintára.

A szerb Elios az úgynevezett ESCO-módszert javasolta, amelynek során egy energetikai cég saját pénzből újítja fel például egy település közvilágítását, majd az önkormányzat megbízásából hosszabb távon üzemelteti is azt.Horváthnak valóban van tapasztalata az ESCO-rendszerek kiépítésében, ugyanis 2017. januárjáig érdekelt volt abban az U-Light Kft.-ben, amelynek a lámpáival világítanak többek között Felcsúton, és amely társtulajdonos az Elios Slovakia s.r.o cégben.

Ahogy arról két korábbi cikkünkben beszámoltunk, az egykor Tiborcz István érdekeltségében álló Elios-csoport nemcsak a magyar közvilágítási piacra robbant be és tarolt, hanem Szlovákia illetve Szerbia felé is terjeszkedett.

Most azt mutatjuk be, hogyan kapcsolódott be az Elios-U-Light-Horváth Szilveszter alkotta nemzetközi céghálóba az GREP Zrt. Utóbbi cég az Európai Unió csalás elleni hivatala (OLAF) által vizsgált Elios-projektekben is feltűnt, szlovák leányvállalatába pedig magyar állami pénz került, a magyar vállalatok külföldi befektetéseit segítendő:...

MOSÓGÉP

168 ÓRA ONLINE
Szerző: TAMÁS ERVIN
2018.03.16.


Amikor nemrég Egerben a miniszterelnök lazán odaszólt pártja képviselőjelöltjének, hogy egy mosógépet könnyebb eladni, mint téged, egy bikacsökkel mért ütés volt arra nézve, akire a megjegyzés vonatkozott. Lehetséges, hogy az illető ezt kiérdemelte, sok rosszízű történetet hallani róla a városban, de azonnal fölmerül az emberben, hogy akkor miért indítják. És ha Orbán tisztában van Nyitrai Zsolt helyi értékével, s véleményét humorba rejtette, azt miért a kampányban hozza az egyébként támogatott személy és a nagyérdemű tudomására? Vagy mindössze arról a bizonyos lekezelő vállveregetésről van szó, amit a főnök már oly természetesnek vesz, mint a gurui, akik a jelenetet habozás nélkül felpakolják a világhálóra?

Bonyolult ízlésre és még bonyolultabb észjárásra vall, hogy a propaganda vezérlőtermében úgy ítélték meg, a jelölt „megcsinálásánál” fontosabb a kormányfő privát imidzse. A közönség érzékelni fogja Orbán közvetlenségét, s azt az őszinte, baráti viszonyt is, amelyet ő a Fidesz-jelölttel ápol, aki egészen az államtitkárságig vitte, hogy azután ismét Egerben kössön ki. Csakhogy a jelenetnek van valamiféle csendőrpertu jellege, Nyitrai láthatóan zavarba jön, szellemes viszontvágás kizárva, de sejthető, hogy éjjel ágyában forgolódva azon töri majd a fejét, hogy őt most megalázták-e vagy sem. Megnyugtatom, hogy alaposan. Nem csoda, ha másnapra megszülettek az első mémek, a városban feliratokon kérdezték, hogy a régi, tárcsás, a felül tölthető mini vagy a szuperautomata masinára gondolhatott-e a nagyfőnök.

Orbán akkurátusan körülnézett kiszemelt vendéglátóinál, kikérdezte a kisfiút, kutyát a környéken nem láttam, mögötte idilli körben álldogáltak a hozzátartozók – de számomra nem a keresettség miatt volt borzasztó ez a látogatás; a „humoros” előjáték tette igazán azzá. A jelölt persze minden bizonnyal túlteszi magát ezen a traumán, hiszen aki egész életében a saját karrierjére koncentrál, annak méltósága kizárólag abban nyilvánul meg, ahogy az alatta lévőkkel bánik. Nem dúl-fúl, inkább lefelé törleszt.

Emlékszem, 1998-ban meglepődtem, amikor az újdonsült kormányfő kijelentette, hogy Deutsch Tamás lesz a sportminiszter, de majd csak akkor, ha lediplomázott. Meglepődtem, de nem ütött meg annyira, mint ez a mostani megjegyzés. Azon átsuhant valami szeretetféle, hátba csapkodós haverság, összetartozás, amit persze lehet, hogy akkor csak én éreztem így. Azóta Kósa Lajos diplomadolgozat nélkül is tárcavezető lett, de aligha ez az egyetlen változás.

Hogy Orbán Viktor ma keszonban vagy éteri magasságban hiszi magát, nem dolgom eldönteni, de hogy sleppje, környezete deformálódott, annak ez a gárda napról napra tanújelét adja. Lamentálhatnék azon, hogy egy korteskörúton nem üdvözítő a támogatottat gorombán lenézni, de azok, akik a jelenetet közreadandónak minősítették, ezt látják, tanulják, terjesztik, s értékelésük szerint ettől a főnök majd a joviális hozzátartozó benyomását kelti, a jelölt pedig simán győzni fog. A főnök egy közülünk akkor is, amikor nőnapon a szolgálati vázából kiveszi a szolgálati nárciszokat, és akkurátusan megszámolva viszi a parlamenti menzára, ahol a hölgyek feszengve várják köszöntőjét.

A 2002-es váratlan vereségből állítólag Orbán azt a tanulságot szűrte le, hogy az ellenféllel szemben hiba elegánsnak, nagyvonalúnak lenni. Az ellenfelet meg kell semmisíteni. Én már akkor is inkább azt gyanítottam, hogy legfőképpen az arrogancia, a goromba önhittség, a mesteri szinten, de folyamatosan űzött kiszorítósdi vitte jégre a Fideszt. Megijedt tőlük az inkább nyugalomra vágyó választópolgár. Mivel mindaz, ami elmúlt, lágy, andalító keringő volt a mai stílushoz, oxigénelvonó módszerekhez, önkényhez képest, úgy fest, hogy sokan elfogadták a licencet, valamiképpen alkalmazkodtak hozzá, sőt a maguk szintjén sokszor még nyersebben, primitívebben alkalmazzák is a pressziót, lúgosítják a közéletet. Vannak, akik a receptúrát határozottságnak, a vezetés imponáló magabiztosságának vélik, mások azokat ostorozzák, akik elviselik ezt, a hűbéri viszonyokat, a szervilizmust és kiszolgáltatottságot. A folyamatot ugyanakkor feltartóztathatatlannak vélik, hiszen kevés az ellentartás, a nyelvi erőszak akadálytalanul eszkalálódik, s öltözik a „megvédelek” álruhájába...

ORBÁN ERKÖLCSI ÉS POLITIKAI HULLA

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2018.03.16.


Szánalmas és megdöbbentő volt látni egy morálisan megsemmisült, politikailag zsákutcába jutott ember vergődését március 15-én. Képtelen volt leplezni a hatalom elvesztésétől való félelmét, fenyegetőzött, hazudozott, egy értelmes, igaz mondat nem jött ki a száján.

Beragadt a lemez, túlságosan látszik, hogy nincsenek már se menekültek, se bevándorlók, fapuskájával lovagol a szamáron Sancho Panza, mégcsak nem is egy Don Qujiote, és megy neki a falnak. Eljöttek a hívek, a foszlásnak indult szervezet összeterelte a lengyeleket és a buszokkal felhozta a magyarokat Pestre, mintha Pesten nem lenne elég ember, de ezek az emberek nem mentek ki Orbánt hallgatni.

Akik megjelentek, azok is csak egy rettegő maffiózót láthattak, aki nem tud elszámolni a vagyonával, a lánya, az apja, a veje, a testvére lopott pénzével. Rásültek a korrupciós ügyek a képére, Mészáros Lőrinc egy kapca az emberek szemében, a bűnszervezet tagjai, a csatlósok a menekülési útvonalakat lesik minden eshetőségre felkészülve.

Ez az ember egy nulla, erkölcsi és politikai hulla, morálisan megsemmisült. Már csak remeg a hatalomért, megfélemlít mindenkit, csapkod, fenyeget, megfélemlít, de csúszik ki a talpa alól a talaj. Ezt még sokan nem látják, de Orbán egy bukott ember, közutálatnak örvend, s tényleg akkor járna legjobban, ha most csendben elballagna a lopott pénzzel. Az ellenfelei annyira bénák, hogy futni hagynák...