2018. március 26., hétfő

DARÓCZY GÁBOR: ENNYIRE IGAZSÁGTALAN RENDSZERT MÉG PAPÍRON SEM LÁTTAM

168 ÓRA ONLINE
Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2018.03.26.



Van szakmai minimumprogram, amely az ellenzék esetleges győzelme esetén az oktatási rendszer átalakításának alapja lehet – nyilatkozza lapunknak Daróczi Gábor oktatási szakértő, a Romaversitas Alapítvány korábbi igazgatója, aki elfogadta az MSZP–Párbeszéd listavezetőjének, Karácsony Gergelynek a felkérését arra, hogy árnyékkormányában oktatásiminiszter-jelölt legyen. Daróczi Gábor mindenekfelettinek tartja a kormányváltás szükségességét, de kételyeinek is hangot ad annak kapcsán, hogy ez a Jobbikkal együttműködve is lehetséges-e.

Karácsony Gergely miniszterelnök-jelölt nemrégiben mutatta be az MSZP–Párbeszéd árnyékkormányát, amelyben ön az oktatásért felelős tárca várományosa. Mi a célja a szerepvállalásának?

– Annyira frusztrált vagyok attól, ami az országban van, hogy nem fogok tudni a tükörbe nézni, ha nem érzem úgy, mindent megtettem a változásért. A másik motivációm pedig, hogy ennyire igazságtalan rendszert, mint amilyen e mostani, még papíron sem láttam. Az összes többi igazságtalan rendszer legalább nyíltan aljas. De itt az aljasságot cinizmussal spékelik. Kinyílik a bicska a zsebemben, amikor azt mondják az alul lévőknek, hogy tulajdonképpen „fent vagy, és hogy neked még ennél is kevesebb jár”.

Ön kereste a feladatot, ami megkönnyíti a tükörbe nézést, vagy Karácsony Gergely találta meg?

– Karácsony Gergellyel régóta ismerjük egymást. Amikor felmerült benne a tanácsadói testület ötlete, mondtam neki, hogy bármiben számíthat rám, írom, mondom, csinálom, tolom, ingyen és bérmentve. Ennek örült, és elhívott a megbeszéléseire. Majd egyszer aztán, nem túl rég, előállt ezzel az ötlettel, amin meglepődtem, mert nem voltam rá felkészülve. Nem gondoltam, hogy árnyékkormány megalakítása jár a fejében. Reflexből nemet mondtam, de aztán továbbgondolva mindezt arra jutottam, ez gyávaság lenne. Hiszen én személy szerint mi a búbánatot veszíthetek ezzel? Semmit.

De egy árnyékkormánynak akkor van értelme, ha van ideje kifejteni a tevékenységét. Nem tart attól, hogy egy súlytalan történet részese lesz, ami utólag akár nevetségesnek is tűnhet?

– És akkor mi van? Semmi. Akik tudták, hogy mihez értek, ezután is tudni fogják, akik meg nem tudták, ezután sem fogják.

Van olyan konkrét célja az árnyékkormányban, amit a kampányidőszakban el szeretne érni?

– Nem tűztünk ki konkrét célt. Nem azt mondtuk, hogy politikusnak jelentkezünk, hanem azt, hogy szakemberek vagyunk. A felkérés is erről szólt. Ez fontos kampányüzenet, s így az összefogás lehetséges kombinációin kívül másról is szó eshet. Hátha nem zavarunk közben össze senkit azzal, hogy azt is mondjuk: van szakértelem. Hátha nem zavaró, hogy van pár ember, aki szemmel láthatóan ért ahhoz, amit csinál. De nincs olyan cél, hogy támogatókat gyűjtsünk.

Mi a viszonya ahhoz a megállapodáshoz, amely a Civil Közoktatási Platform (CKP) kezdeményezésére formálódott olyan közös minimummá, amelyet az ellenzék kiindulási pontnak tekint egy esetleges kormányváltáskor az új közoktatási törvény megalkotásához?

– Én a CKP tagja vagyok. Abban az anyagban az a nagy húzás, hogy egyáltalán megszületett. A CKP le tudta ültetni a pártok szakértőit, és van egy minimumanyag. A minimum az én értelmezésemben azt jelenti, hogy az anyagot aláíró pártok bármit mondanak is az oktatásról, az a minimum kibontása, részletezése, felülígérése. A Fidesz ugyanakkor még csak azt sem mondta, amit mostanában annyiszor, hogy „reménytelen helyzetben lévő kispártok kétségbeesett próbálkozásai”. A Jobbik pedig nem írta alá ezt az anyagot, de végig részt vett a munkában, s csak az utolsó pillanatban szállt ki. Pontosan tudják tehát, hogy mi áll benne, így azt is tudják, milyennek kell lennie egy jó iskolának. Csakhogy szerintük ez nem mindenkinek jár. Vagyis a Jobbik tudna jó iskolát csinálni, de azt az iskolarendszert, amelyben a jó iskola nem csak az elitnek jár, elveti. Ők is, akárcsak a Fidesz, párhuzamos rendszereket akarnak építeni. Ebben a megközelítésben a cinizmus a legrosszabb. Azt mondják, hogy márpedig ők mindent megtesznek az integrációért, csak hát éppen ott van az a nyomorult valóság, amiben 18-ról 16 évre szállítják le a tankötelezettséget, amiben megteremtik a Híd-programokat, amiben továbbra is előszeretettel sajátos nevelési igényűnek minősítik a roma gyerekeket, amitől a szegény családok gyerekei továbbra is szegények maradnak...


MILYEN REMÉNYTELEN HELYZET AZ, AHOL A NYOLC ÉVES GYEREK RAJZOLÁS KÖZBEN AZT ISMÉTELGETI, HOGY STOPSOROS?

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H. Andrea
2018.03.26.


...Milyen jelene és jövője van egy olyan országnak, ahol a nyolc éves, (hátrányos helyzetű) gyerek rajzolás közben, öntudatlanul azt ismételgeti, hogy stopsoros? Ahol a nyolc éves gyerek tudja, hogy a fekete bőrszínű embert onnan lehet megismerni, hogy bánt minket. Ahol az a gyerek azt is tudni véli, hogy Orbán Viktor szava maga a megkérdőjelezhetetlen igazság. És egyáltalán: ahol még a nyolc éves gyerek is tudja, ki az az Orbán Viktor, akinek minden szava aranyköpet, mert megmondta a tévé.

Ha van az elmúlt nyolc éves fideszes – kormányzásnak alig nevezhető – ámokfutásnak megbocsáthatatlan bűne, az ez. A nap 24 órájában felelőtlenül szajkózott elmebaj, amelynek következményei ma még aligha felbecsülhetők, de a bűzös nyomai már most itt élnek velünk: 5-8-10 éves gyerekek már egymás között arról beszélnek, hogy Soros egy csúnya, gonosz ember, akitől félni kell. Ez nem állapot, ez maga a katasztrófa, és nagyon remélem, hogy ezúttal legalább nem kerül elő egyetlen 8 éves gyerek kedves szülője, nagyszülője sem, hogy megmagyarázza, miért van ez rendjén.

Az már önmagában tragédia, hogy ezeknek a gyerekeknek a szülei sem kérdőjelezik meg azt, amit a tévé mond (ennek számos oka van, nem célom általánosságban megvetni őket ezért), nem gondolkodnak, nem kételkednek, egyszerűen képtelenek szelektálni a rájuk zúduló hazugságok áradatából. Az viszont pláne tragédia, hogy meg sem próbálják megóvni, mert szinte lehetetlen megóvni (ennek is számos oka van) a gyerekeiket a közélet mocskától. Igen, az önmagában borzasztó, hogy a valódi információktól, a valóságtól elzárt komplett országrészek ivarérett lakossága rettegve gyűlölködik, vicsorog és sorosozva migránsozik, de az, hogy ártatlan gyerekek mindennapjaiban is ez köszön vissza, az gyalázat. Nem liberális gumicsont, nem demagógia, hanem az össznépi szellemi nyomor és pusztulás bizonyítéka.

Lehet, hogy nem én vagyok ennek a megmondhatója, de akkor mondják meg mások: mennyire normális az, hogy egy óvodás-iskolás gyerek fél, mert Orbán Viktor a tévében azt mondta, hogy az a csúnya, gonosz ember, aki ránk szabadítja a fekete embereket, akik minket bántani akarnak? Meddig kell még következmények nélküli pörgetni ezt az aljas propagandát ahhoz, hogy elég sok szülő, nagyszülő agyához kapjon és felfogja, mekkora kárt tesz a gyerekeiben, unokáiban ezt a parttalan gyűlölködés? Mikor teszi fel magának a kérdést, hogy neki szülőként, nagyszülőként milyen szerepe van abban, hogy a gyereke, unokája, akinek elvileg felhőtlen gyerekkoráért ő mindent megtesz (több, vagy kevesebb sikerrel) gonosz emberek, fekete emberek árnyékában nevelkedik és rajzolgatás közben azt fújja, amit a tévében hall, amit a kitapétázott köztereken az arcába okádnak a plakátok?

Ki akar ilyen országban élni, meddig lehet egy ilyen országban élni, ahol a minden a félelemre, a félelemkeltésre, az agymosásra, a zsigeri, alantas ösztönök felkorbácsolására épül? Ez nem szégyen, ez bűn. Ebből a kormányzati bűnözésből nem lehet kimaradni. Az, hogy egy fél ország felnőtt ivarérett lakossága egy 90 éves öregembertől retteg úgy, hogy már a 8 éves gyerekek az iskolában is migráncsoznak és gonoszembereznek, az annyira beteg, hogy bármit írnék, a szavak súlytalanok és nevetségesek lennének. Ez valóban egy reménytelen helyzetben lévő, agonizáló, az önérdekérvényesítésre képtelen, vagy azt magasról leszaró ország. Amivel nem elsősorban az a baj, hogy elsikkasztották, hanem hogy évtizedekre megmérgezték. A lelkét, az agyát, a józan ítélőképességét.

ORBÁN AKÁR TELJESEN ÖNKÉNYURALMIVÁ TEHETI A RENDSZERT - NEMZETKÖZI LAPSZEMLE

KLUBRÁDIÓ 92,9 MHz
Szerző: Klubrádió /CSERNYÁNSZKY JUDIT
2018.03.26.


A diktatúra felé tart az ország, és Sorost hibáztatja a kormány minden bajért – ad betekintést Paul Lendvai Orbánról szóló legújabb könyvébe Charles Gáti, a Johns Hopkins Egyetem professzora a Washington Postban, a könyv amerikai kiadása alkalmából.

A zsidóként beállított, óriásplakátokról visszaköszönő Soros és az ellene indított választási kampány sikerét misem bizonyítja jobban, minthogy a szavazók egy része a Soros Párt ellen tervez szavazni, miközben nincs ilyen párt, de ez nem zavarja őket. Hiszik, ha nem lenne külföldi ellenségünk, akkor Magyarország jobban teljesítene, s szerintük ez az oka annak, hogy az öt legszegényebb uniós ország közt vagyunk. Ám, nem ezért menekült Nyugatra a lakosság csaknem 5 %-a, hanem azért, mert a történelemből ismert, jelen esetben épp a Soros konspirációjának áldozatává vált Magyarország – vélik ugyanők.

A Washington Postban Charles Gáti személyes történetet is elmesél: 1989-ben ismerte meg Orbánt, aki egyik könyvét szerkesztette a Századvégnél épp azon a hatalmas Xerox gépen, amit a Soros Alapítványnak köszönhetett az intézmény. Jó tett helyébe jót ne várj – vélhetné Soros nem alaptalanul. Paul Lendvai könyvét széleskörűnek, átfogó tanulmánynak tartva ír Orbán színeváltozásairól, kiemelve: miként lett oroszellenesből Putyin-baráttá. Illetve, hogy agyafúrt és tehetséges politikai kaméleonként miként húzta be pártját a mindig adódó üres politikai résbe, s lett belőle nacionalista. S mint egykor az apja, most 54 évesen ő sem tűr meg mást maga fölött. S ha most ismét alkotmányozó többséget szerez, akkor úgy átírhatja az alkotmányt, hogy a fél-autoriter rendszerből teljes önkényuralmi legyen, Horthy modelljét követve. Megzabolázza az igazságszolgáltatás, a választási rendszer és sajtó maradék függetlenségét is. Washington még tartja magát korábbi bírálataihoz, noha ’fake news’ módjára Orbán amerikai lobbistája más színben akarja láttatni őt. Az Európai Uniónak azonban komolyabban kellene vennie, mert lengyel, olasz és brit szövetségeseivel és a Trumppal együtt hangoztatott önállósági törekvésekkel eredményesen harcol az Unió integritása ellen...



NEM A TÚL SOK DEMOKRÁCIA A HIBÁS

FOUCAULT INGÁJA BLOG
Szerző: Pendulumblog
2018.03.26


A populista népbutítók nem azért virágoznak, mert a "buta prolik" is beleszólhatnak a politikába, hanem azért, mert egy borzasztóan elitista és igazságtalan világban élünk, ahol az emberek nem tanulnak meg gondolkodni. 

Sokat beszélnek manapság arról, hogyan jutottunk idáig. Miért van az, hogy az emberek felülnek a populista népbutítóknak és a gyűlöletre és félelemre épített propagandájuknak? Sokak szerint ez a demokrácia hibája, ahol a hülyék is szavazhatnak és mindenkinek lehet véleménye. Ők valamiféle platóni államról fantáziálnak, ahol a politikai szabadságjogokat intelligencia-teszthez kötik. Én ezzel nem értek egyet.

A kiváltságos kevesek uralma, bárhogyan is állítjuk össze ezeket a kiváltságokat, szükségszerűen igazságtalan. Az intelligencia nem jelent bölcsességet és igazságosságot. Lehet valaki rendkívül intelligens, de ettől még hozhat rendkívül rossz politikai döntéseket, amelyek a közösség pusztulásához vezetnek. Ráadásul az intelligencia szociálisan relatív fogalom, a legtöbbször éppen a vagyonosok és hatalmasok határozzák meg, mi az, és ki juthat hozzá. A tekintélyelvű populisták nem azért tudnak virágozni, mert túl sok ember élvez túl sok jogot - éppen ellenkezőleg, azért, mert egy borzasztóan elitista világban élünk, ahol emberek tömegei vannak megfosztva alapvető jogoktól és élnek embertelen körülmények között.

Félreértik a jelenlegi válságot azok, akik azt képzelik, hogy az emberekből az intelligencia hiányzik és hogy az ostoba döntések mögött a tudatlanság áll. Sajnos a legképtelenebb összeesküvés-elméletekben, a legdurvább politikai szélsőségekben is képesek hinni rendkívül intelligens emberek. Vajon miért csapódtak a sztálinizmushoz vagy hitlerizmushoz világhírű tudósok és filozófusok? Sokszor ezek a döntések egy közösséghez való rituális tartozás aktusai, nem a racionális megfontolás termékei.

Nem egyszerűen a tudás hiányzik az emberekből, hanem a tudáshoz - és így a hatalomhoz - elvezető úttal van a probléma. A kritikai gondolkodás és az empátia képessége az, mai hiányzik. És ez a hiány abban gyökerezik, ahogyan a gyerekeket neveljük. Az egész nevelési rendszerünk a tekintély elfogadásán és a többséghez való konformista alkalmazkodáson alapszik...

KORMÁNYVÁLTÁST MAGYAROK, CSAK AKKOR LESZTEK SZABADOK

VÁROSI KURÍR
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: ADORJÁN GYÖRGY
2018.03.25.


Már csak két hét! Semmit és senkit ne felejtsetek! Ha így lesz, nem marad el a kormányváltás.

Soha annyi nyomorgó, életét fillérekből tengető szegény és annyi milliós jövedelmekkel rendelkező újgazdag nem volt, mint most! Kis boltokban kockás füzetbe hiteleiket írók és helikopterekkel, jachtokkal flangálók között ekkora szakadék még soha nem volt.

Soha még ilyen dilettáns, amatőrökből felállt kormánya nem volt az országnak, mint a mostani! Olyanok, akik papagájkórusban ismétlik illiberális baromságaikat, követve felcsúti karmesterük beintéseit.

Soha ilyen arrogáns, pökhendi, mások véleményére nem adó, mitugrász kormányfője hazánknak nem volt! Olyan megosztó, aki ész nélkül jelentette ki: “Aki magyar, velünk tart, és győzni fogunk, Magyarország a magyaroké.” És mi lesz azokkal, akik nem fideszesek, ők tán nem magyarok?

Soha még ekkorát és ennyit politikai osztály nem hazudott és nem hallgatott el Magyarország állapotáról, mint a Fidesz-KDNP szövetség tagjai!

Soha még ilyen mély szakadék, megosztottság nem volt a társadalomban, mint most!

Soha még nem voltak ennyire hintába ültetve, palimadárnak nézve tömegek, az uralkodó kormány által, mint most!

Soha még olyan nem volt, hogy a nemzeti valuta tartósan ennyire gyenge lett volna!

Soha még nem hagyták el az országot ennyien azért, hogy mivel megélhetésük itthon nem biztosított, ezért külföldön vállaljanak munkát!

Soha még választási rendszert nem módosított politikai erő csak azért, hogy további hatalmát is megtarthassa!

Soha ennyire még nem alázták meg a pedagógusokat, mint most a pedagógus életpályamodell részeként bevezetett minősítési rendszerrel!

Soha ennyire nem vették figyelembe még az alkotmányos rend hatalommegosztásának elvét, pártkatonákkal feltöltve a független intézményeket is!

Soha még nem uralkodott el ennyire a hatalomnak való megfelelési kényszer az igazságszolgáltatás területén, mint most!

Soha nem adósították el annyira hazánkat hosszú távon, energetikai függőségbe kergetve, mint ez a mostani kormány tette az oroszokkal

Soha ennyi csókost nem juttattak elvtelenül anyagi előnyhöz, mint ahogy ezt a mostani kormány tette, föld és trafik ügyekben, végtörlesztésekben, vissza nem térítendő állami támogatásokban, pályázatokban!

Soha még ilyen linkóci, magát nemzetinek hazudó, csak külsőségekben kirakatrendező, botcsinálta kormánya nem volt Magyarországnak, amely visszaélve megbízatásával, kényére, kedvére, minden demokratikus kontrollt megszüntetve, a népre hivatkozva, az ellen cselekedett volna!

És folytathatnánk egyfolytában április nyolcadikáig megállás nélkül a felsorolást!

Soha ennyire nem voltunk megalázottak idehaza és tekintélyvesztettek a világban!

Kormányváltást magyarok, csak akkor lesztek szabadok!

"ELLENZÉKBŐL" ELLENZÉK?

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KARDOS ANDRÁS
2018.03.23.


...Akár már az első Orbán-kormány után, de az elhíresült kötcsei beszédet követően mindenképpen végig lehetett volna gondolni, hogy az akkoriban még csak „centrális erőtérnek” nevezett új világ egy alapjaiban új rendszert kíván létrehozni, és az új rendszernek legfontosabb attribútuma egy olyan egyközpontú világ lesz, amely világban a polgári demokrácia játékszabályait részben felfüggesztik, részben az intézményrendszert úgy alakítják át, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerét felszámolják. Pontosabban ezeknek az intézményeknek csupán látszat szerinti működését hagyják meg, ám a kulisszák mögött a maffiaállam kiépítése zavartalanul folyik. Még a legjóhiszeműbb szemlélőnek is a magán-nyugdíjpénztárak tönkretételekor és a betétesek pénzének állami elrekvirálásakor, amikor is egyenesen „nyugdíjvédelmi felelős” álcázta e folyamat valódi tartalmát, nos, ekkor aztán végképpen rá kellett volna döbbenie, hogy itt nem csupán rendszerátszabás zajlik, hanem a liberális demokrácia nem is olyan lassú, de szisztematikus felszámolása.

Nem e felszámolás történetét kell most rekonstruálni. Hanem azt a folyamatot, melyben az ellenzéki pártok (és némiképpen az őket körülvevő értelmiség meg más társadalmi csoportok) nem vették észre, hogy ennek a centralizált maffiaállamnak a lényegéhez tartozik, hogy, szemben a liberális demokrácia intézményrendszerével, itt már nem működhetnek valóságos, tényleges ellenzéki pártok, nem lehet ténylegesen szabad a sajtó. Egyáltalán: egy kiépülő autokrácia lényegi jellemzője, hogy a demokratikus intézmények Patyomkin-falai mögött egy kizárólagosan kontroll nélküli „fogadott család” szisztémája működik, ami azt kell jelentse, hogy a parlament mint olyan idézőjelbe kerül, azaz a parlamentben ülő pártok (amúgy ellenzék, és kormánypártok egyaránt) semmiféle tényleges szerepet nem játszhatnak, pusztán fügefalevelei egy autokrata rezsimnek, a maffiaállamnak, az Európai Unió és részben Amerika felé felállított paraván. Ahhoz, hogy a Fidesz (azaz a miniszterelnök) mindezt különösebb nehézség nélkül megtehesse, olyan helyzetet kellett teremtenie, amelyben az általa felkínált megoldások és kényszerek a valóságban részben elfedik a tényleges struktúrákat, részben, amikor ez nem lehetséges, akkor megvédik a paraván mögötti világot.

Számunkra most az a fontos, miként lehetséges, hogy az ellenzék nem vette észre, hogy idézőjelbe került a létezése, azaz egyetlen funkciója, hogy legitimálja Orbán rendszerét, hivatkozási alap legyen, ha éppen ez kell a mindenkori demokratikus szerkezet felmutatására. Az egyik eszköz, amellyel a Fidesz elérte, hogy az „idézőjelezés” folyamata ne tudatosuljon, az magának a nyelvnek a kisajátítása, orwellizálása volt. Ma már mindenki tudja, hogy amikor a NER-ről beszélünk, vagy a nemzeti konzultációt emlegetjük, amikor a „migránsveszedelemről” beszélnek nekünk, amikor a „patás ördög” megjelenik Soros György mint „hazaáruló” képében, amikor a „Soros-szervezetekről” mint a civilszféra úgyszintén hazaáruló csapatairól esik szó, szóval, amikor ezen a nyelven beszél a hatalom és az őt kiszolgáló média, akkor ma már persze evidens, hogy ennek még az ellenkezője sem igaz, na jó, mondjuk, az ellenkezője igen. De a célt Orbán elérte: ebben az „igazság utáni” korban a demokrácia nyelvi készletét egyszerűen lecserélte erre az orwelli nyelvre, és mire az ellenzék észbe kapott, hogy itten nem megsegítik a nyugdíjasokat, hanem rekvirálják a magánnyugdíj-megtakarításokat stb., addigra már minimum kétmillió ember beszélte-hitte az „orwelli konzultáció” nyelvét, az ellenzék pedig átaludta az új helyzetben szükséges új magatartás kidolgozásának elengedhetetlen feladatát. Tudom, erre szokott jönni a kétharmad mint magyarázat. De tessék megnézni, mi történt négy évvel ezelőtt: miután Bajnai Gordon személyében felcsillant a demokratikus alternatíva reménysugara, az ellenzék nem győzte amortizálni nemcsak Bajnait, hanem önmagát is. Pontosabban azzal, hogy Mesterházy Attila lett Bajnai helyett Orbán kihívója, szimbolikusan is befejeződött a folyamat, mely a demokratikus fékek és ellensúlyok lebontását tűzte ki céljának. Ahogyan demokratikus választások tiszta és szabad világa helyett felépült egy egyoldalúan kihasználható, tehát nem arányos és nem demokratikus választási rendszer, azaz: idézőjelbe került a szabad választás, nos, ugyanez történt az ellenzékkel: megfosztatván a kritikai nyelvtől, szépen átalakultak „ellenzékké”, mert az a borzalmas mondat, hogy „a haza nem lehet ellenzékben”, valójában azt jelenti, hogy a feladat éppen ez: ha megszerezzük a hatalmat, akkor idézőjelbe kell tennünk mindent, ami a hatalom valóságos ellensúlya lehetne. És pontosan ez történt a második Orbán-kormány alatt...

FIDESZ-KÖZELI ÜZLETEMBERRE PASSZOL AZ 1300 MILLIÁRDOS FBI SZTORI

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: nepszava.hu
2018.03.26.


A nyilvános adatbázisok szerint egyetlen magyar személyre igaz, hogy érdekelt volt a gyémántbizniszben, illetve az FBI és a magyar rendőrség egyszerre kőrözi.

Egyetlen magyar embert, F. Péter Andrást köröz jelenleg az Interpol "különösen nagy összegű pénzmosás gyanújával". Nevezett személy korábban közös céget vitt több, a Fidesz holdudvarához tartozó emberrel. F. Péter Andrást egyébként 2016 februárja óta a magyar rendőrség is körözi pénzmosás gyanújával – nemzetközi elfogatóparancs alapján.

Emlékeztetőül: a Magyar Nemzet hétfőn írta meg, hogy az FBI tanúvédelmi programjába került egy magyar férfi, akiről az amerikaiak úgy vélik, az ő segítségével 3-4 milliárd euró, vagyis ezerháromszáz milliárd forintnak megfelelő összeg szivároghatott át Magyarországról arab és ázsiai számlákra az utóbbi években. Az FBI gyanúja szerint ez a csillagászati összeg a fideszes politikusok kenőpénze lehetett – az uniós finanszírozású projektekből. Az amerikai nyomozószervezet úgy véli, az összeget jellemzően az MKB-ból, esetenként pedig más, a kormány által ellenőrzött magyar pénzintézetekből vették fel.

Ami a módszer illeti: néhány millió eurót készpénzben leemeltek a számláról aztán az összeget a futárok – amilyen az Amerikában védett férfi is – gyémántban vagy az arab világ párhuzamos bankrendszerén, az úgynevezett havalán keresztül külföldre vitték, jellemzően közel-keleti vagy szingapúri számlákra.

Az Magyar Nemzet cikke szerint a futárral szemben az interpol és a magyar rendőrség is körözést adott ki. A nyilvános adatbázisok szerint egyetlen magyar személyre igaz ez: F. Péter Andrásra.

F. Péter András céghálózatából kiderül: a fiatal, harmincas éveit taposó üzletember neve régóta ismert kormányközelben, számos céget vitt Magyarországon és külföldön, köztük a céghálózatában több, nevében gyémánttal foglalkozó céget is találni, illetve a cégei között van olyan, amit ismert, fideszes politikussal közösen vitt.

TGM: GYURCSÁNY AZ ERDÉLYIEK ELLEN MÁR MEGINT

MÉRCE
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2018.03.26.


Megfogadtam pár héttel ezelőtt, hogy a magyarországi választási hadjárat hátralévő ideje alatt nem írok politikai újságcikket: aki látja, hogy micsoda undor ez az egész, annak nem kell megmagyaráznom, miért. Ráadásul már bőven elmondtam a (rossz) véleményemet Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök politikájáról itt és itt, evvel beérhetném. (Kérem a nyájas olvasót, fussa át ezt a két korábbi írásomat.)

De itt azért mégis alapkérdésekről van szó, ráadásul a szülővárosom, Kolozsvár az ürügy. Úgyhogy kénytelen vagyok megszegni a fogadalmamat.

Gyurcsány Ferenc primitív választási reklámvideót tett közzé a Facebook-oldalán, erről a 444.hu szívességéből értesültem. Ezen a fölvételen a havas Főtéren eltakart arcú kolozsvári magyarok Orbán Viktort és pártját dicsérik, s elmondják, hogy rá akarnak szavazni. Az interjúkat (?) baljós zene „festi alá”. Mondanivaló: mivel az „illetéktelen” erdélyi magyarok Orbánra fognak szavazni, menjen el minden magyarországi ellenzéki is április 8-án, és válassza Gyurcsányt meg a Demokratikus Koalíció nevű pártját.

Ebből a visszataszító epizódból is kitetszik, hogy miért annyira elviselhetetlen a jelenlegi magyarországi választási hacacáré minden épelméjű embernek, irányzatoktól függetlenül.

Gyurcsány pártja markánsan és eltökélten jobboldali párt a szó legpocsékabb értelmében: jobboldali a népellenes gazdaságpolitikájában, és jobboldali az etnicista elkötelezettségében.

Ugyanis az erkölcsi szempontból egyremegy, hogy valaki szíriai és afganisztáni menekültekkel szemben idegengyűlölő-e, vagy erdélyi, partiumi, bánsági, bácskai, torontáli magyarokkal szemben-e az, hogy migránsozik-e avagy ukránozik. Neki a trianoni utódállamokban élő magyar nemzetiségű magyar kettős állampolgárok idegenek, gyűlölete tehát idegengyűlölet.

Persze nem őszinte, nem gyűlöli ő az erdélyi magyarokat, fütyül rájuk, neki teljesen mindegy, élnek-e, halnak-e. Csak ő nyerjen.

A helyzet azért is kibírhatatlan, mert kibírhatatlan a konformizmus. Ha valaki ellenzi a menekültek elleni példátlan, rasszista uszítást, azonnal leugatja a közvéleménynek az az abszolút többsége – ez magában foglalja az összes ellenzéki párt híveit is – , amely fajtiszta Magyarországot kíván, arabmentes övezetet. Millió komment és poszt fogja lehülyézni, trágár és idióta rágalmakkal illetni. (Máskülönben egyik ellenzéki párt se akarja lebontani a fajvédő kerítést, valamennyi ünnepélyes, nyilvános ígéretet tett, hogy megtartja. Ezért a Fidesz-KDNP választási kampánya tárgytalan, oktalan, céltalan.)

Ugyanígy: ha valaki nem kifogásolja a kettős állampolgárok területen kívüli szavazati jogát (lásd följebb idézett cikkemet, valamint a hozzá hasonló érvrendszerű, bár szelídebb Czika Tihamér-írást), akkor ugyanígy fogják pocskondiázni a kommentelők, topikolók, posztolók, csivitelők, levlistázók és a hírfolyamba fulladtak, mert a külmagyarok szavazati jogát is utálja a többség, beleértve a kormánypártok szavazóit is: minden „másfajta” ember jogait ellenzik, minden jogkiterjesztést elleneznek, minden jogkorlátozást támogatnak. Ezek a kirekesztő húzások beleférnek az UNESCO nyilatkozata és a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság 10. sz. ajánlása szerint meghatározott „RASSZIZMUS” fogalmába.

Hiába egyaránt magyarok a Gyurcsány által bizonyos jogokra méltatlannak ítélt csoporthoz tartozók és kirekesztésük magyarországi (többségben lévő) hívei – köztük Gyurcsány – , az uszító kampányvideó logikája az etnikai-faji-kulturális (ezek nem azonos tulajdonságok, de közel állnak egymáshoz) megkülönböztetés, hátrányos diszkrimináció logikája. Arabmentes övezet. Cigánymentes övezet. Székelymentes övezet...

SOMOGYI ZOLTÁN: ORBÁN NAGY DOLGOT IS MŰVELHETETT VOLNA

24.HU - POSZT ITT
Szerző: 24.hu
2018.03.25.



Talán. Vélemény egy szociológustól.

Talán nem kellett volna így konzultálni. Talán ez így nem is konzultáció. Talán nem kellett volna azt hazudni, hogy konzultáció az, amikor én kérdezek, te nem fejtheted ki a saját véleményedet, majd én feldolgozom, hogy ki, mit válaszolt a zárt és csak a mi szempontunkból „jól” megválaszolható kérdésekre.


Talán nem kellett volna egymilliárd forintot egyenként elkérni az adózóktól ezekre a „konzultációkra”.

Talán nem kellett volna saját magunknak azt hazudni, hogy ez a konzultáció konzultáció. Meg azt, hogy majd a békemenetes talpnyalóim szólnak nekünk, amikor baj van. Amikor meg kellene fordítani a hajót. Nem zárt kérdések kellettek volna ide, hanem nyitott elmék. 

Talán, ha nem osztom fel az országot nemzetiekre (akik a fideszesek, és attól fideszesek, mert engem követnek, tehát attól nemzetiek, hogy én vagyok az istenük), illetve nemzetietlenekre, akik a többiek. Talán, ha a nemzetietlenekre is hallgattam volna kicsit.

Talán nem kellett volna a keleti nyitással „puccsot végrehajtani a magyar parlament ellen”. Talán nem kellett volna „titkosított, hosszú távra szóló szerződést kötni Oroszországgal a 21. századot és a magyar nép és a teljes Kárpát-medence életét döntően meghatározó kérdésben: az energia kérdésében.” Talán komolyan kellett volna venni, hogy Oroszország mint piac nem képes a magyar áruk felszívására, Oroszország recesszióban, Ukrajna miatt gazdasági szankciók alatt és a technológiai változások okán messze nem akkora a magyar gázfogyasztás, mint tíz évvel ezelőtt. Az olajár pedig csökken. Talán oda kellett volna ezekre figyelni, és nem csak arra, hogy személyesen néhányan hogyan járhatunk ebből jól. Talán nem is kellett volna messzire mennem, csak magamtól idézni, ahogy megtettem most is.

Néha még magamra sem figyelek oda ezek szerint.

Talán nem kellett volna feladnom a nyugati típusú plurális nyilvánosságba vetett hitet a médiafelvásárlás és a nyílt propaganda érdekében. Nem kellett volna kontroll nélküli médiafelügyeleti szervet kreálnom, a reklámadós trükközéssel anyagi nyomás alá helyezni a független médiumokat, az érdekeimet szolgáló ingyenes állami hírügynökséggel kinyírni a hírügynökségi piacot. Nem azért, mert ez nem működik, hanem pont azért, mert működik.

Talán túl későn jöttem rá, hogy a minden belső kritika nélküli, de hatékony politikai hírközlés idővel önmaga paródiájává válik.

Én pedig komolyabb ember vagyok ennél, legalábbis korábban komolyabb embernek hittek, mintsem egy ilyen kormánysajtó szétrombolja ezt az imázst. Ja, hogy már szét is rombolta. Talán nem kellett volna idáig eljutnom.

Talán nem kellett volna hagynom, hogy a magyar egészségügyet a magyar családok finanszírozzák a zsebükből úgy, hogy közben előtte hozzájárulást is elszedek tőlük. Talán meg kellett volna állapodnom még ellenzékben a többiekkel, hogy az egészségügy közös ügy, amiben helye van a magánszolgáltatásoknak, helye van szolgáltatásonként minimum háromszáz forintot beszedni érte. De mintha ennek ellenkezőjét csináltam volna:

emlékszem arra a népszavazásra, amikor aktuálpolitikai okokból mindezeket lenépszavaztattam.

Ja, és nem lenne helye a paraszolvenciának – amit meg elfogadtam, mert annak politikusként jól értem a logikáját. Talán jó lett volna, ha ezt máshogy alakítom.

Lehettem volna valaki az unióban, ha az élére állok a széteséssel szembeni folyamatnak. Helyette a szétverők példaképe lettem. Szintén jobb lett volna, ha nem szétverem a külügyminisztériumot körülvevő, munkánkat támogató szakmai szervezeteket, hanem megerősítem őket. Ha nem a haverjaimat küldöm kiküldetésbe, hanem a legjobb szakembereket. Ha lett volna megújított külpolitikai stratégiám, ami nem az orosz érdekek képviseletét illeti. Talán nem kellett volna az egész világot megtámadnom az ENSZ elleni kampánnyal. Vagy Brüsszelt, brüsszeli pénzekből. Talán jó lett volna, ha erre a brüsszeliek is idejében figyelmeztetnek, de hát ott tényleg kik ülnek, mondjátok meg nekem.

Pedig nem Brüsszelt kellett volna leállítani, hanem engem egy kicsit.

És akkor nekem is jobb lett volna. De nem szólt nekem erről egyetlen békemenetes talpnyalóm sem.

Talán nem kellett volna ennyire tolni a politikámat: mindent megszavazunk nekik Brüsszelben, cserébe hadd hazudjunk róluk idehaza – az ő pénzükből. Nem sokat értettek ebből a fifikás hozzáállásból, mert ők nagyon egyszerűek. Talán nem kellett volna ez a baltás gyilkos-ügy sem. Talán nem kellett volna keleti diktátorokkal annyira barátkoznom. Talán maradhattam volna egy jópofa nyugati politikusjelenség kompországomban. Talán a német export a maga tízszeres szorzójával és növekvő erejével fontosabb lehetett volna, mint az orosz, akivel sehogy sem álltunk, de mára az is feleződött. Talán mégis jobb lett volna komolyabban venni az uniót, és nem bolondozni vele...

MI ORBÁNÉK TITKA?

INDEX
Szerző: KOLOZSI ÁDÁM
2018.03.26.



Mitől működik az Orbán-rendszer, miért tűnnek leválthatatlannak, mivel szerzik meg a többség támogatását, miközben sokan elégedetlenek? A válaszhoz túl kell lépni a szokásos ellenzéki szövegeken, és mélyebben kell megérteni a magyar társadalom működését, a középosztály lojalitását, a szegények elcsendesítését és a hatalom szisztémáját. Erre tett kísérletet az MTA régóta legnagyobb szociológiai kutatása. A kutatást vezető Kovách Imrével beszélgettünk arról, hogy Mészáros Lőrinc maga a rendszer-e, miért nincs érdemi mondanivalója a baloldalnak, és mik Orbán történelmi bűnei.


A Fidesz úgy áll sorban a harmadik választási győzelme előtt, hogy többen szeretnének kormányváltást, mint ahányan nem. A Nemzeti Együttműködés Rendszere nyolc év után is meglehetősen stabilnak tűnik – van, akinek ez természetes, másoknak értelmezhetetlen rejtély. Az okok mélyebbek a párttérképnél, de a személyi tényezőknél is: egy olyan hatalmi struktúráról van szó, ami csak a magyar társadalmi rendszer működése felől érthető meg. Nem sokat ért, aki azt hiszi, csak Orbánról van szó – mondja Kovách Imre szociológus, akinek a vezetésével az MTA TK Szociológiai Intézetében a közelmúltban készült a mai Magyarország, a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) társadalmának legátfogóbb kutatását. Vele beszélgettünk a politikai tanulságokról.

A könyvükben kirajzolódó Magyarország egy felülről, a politika felől integrált társadalom, ahol van egy nagyon komoly dezintegrált rész, a társadalom alsó harmada. A politika célja, hogy pacifikálja az amúgy elégedetlen tömegeket, és saját érdekei szerint alakítsa át a tulajdoni viszonyokat.

A mai Magyarországról a kritikai vélemények szerintem egy ponton alapvető tévedésben vannak. A „minden rossz” érzése közben nem sok kísérlet történik arra, hogy azt is próbálják megérteni, mitől rossz vagy hogy mitől működik ez a társadalom úgy, ahogy. Ebben benne van a középosztály történelmileg ismétlődő felelőssége is: egy jelentős része persze morog, de elfogad egy olyan állapotot, amiben sokakhoz képest kivételezett helyzetben van. Ha abszolút kritikus az ember az orbáni művel, és miért ne lenne az, akkor is látni kell, hogy jó néhány társadalmi problémára ez a rendszer konzekvens válasszal rendelkezik. Akkor is, ha az elutasítható. Ebben olyan, mint a kádári rend: a kádárizmusnak is volt valamiféle válasza a nagy társadalmi problémákra.

Mi ön szerint a rendszer lényege?

Egyrészt fenntartja a dezintegrációt, mert a lent lévőket ott hagyja, elzár előlük mindent, sőt onnan irányít át pénzeket a középréteg felé. Ugyanakkor van egy erős integratív funkciója is. Sokan rezignáltan tudomásul veszik, de nem értik, hogyan lehet: a kétharmados többséget nem igazán fenyegeti semmi, annak ellenére, hogy az emberek kb. 60 százaléka elutasítja a rendszert...


GYÉMÁNTTÁ VÁLT "ALKOTMÁNYOS KÖLTSÉG", MAGYAR VÉDETT TANÚ AMERIKÁBAN

MAGYAR NEMZET ONLINE
Szerző: MN
2018.03.26.


Információink szerint az FBI tanúvédelmi programja védi az Egyesült Államokban azt a magyar állampolgárt, aki kulcsfigura lehet a Magyarországon elsikkasztott uniós pénzek külföldre juttatásában. A férfit más okból a magyar hatóságok is keresik, de az amerikaiak hiába jelezték többször, hogy náluk van, nem utaztak oda kihallgatni.

Furcsa, szövevényes történet jutott lapunk tudomására amerikai forrásokból. Egy magyar férfi az FBI tanúvédelmi programjában kapott papírokkal él az Egyesült Államokban, és azért kíváncsiak rá az amerikai hatóságok, mert úgy vélik, ő is egy szem volt abban a láncban, amelynek a segítségével az elmúlt években 3-4 milliárd euró, vagyis ezerháromszázmilliárd forintnak megfelelő összeg szivároghatott ki Magyarországról arab és ázsiai számlákra. A pénz – az amerikaiak gyanúja szerint – a nyertes uniós pályázatok „alkotmányos költsége”, a kormánypárti politikusok részére visszaosztott jutalék.

Az FBI-nak az a gyanúja, hogy az összeget jellemzően az MKB-ból, esetenként pedig más, a kormány által ellenőrzött magyar bankokból vették fel.

A tranzakció készpénzben történt, alkalmanként néhány millió eurós összegben, hogy aztán a futárok (ilyen volt az Amerikában védett férfi is) gyémántban vagy az arab világ párhuzamos bankrendszerén, az úgynevezett havalán keresztül vigyék külföldre, jellemzően közel-keleti vagy szingapúri számlákra. (A gyémántvilágban – információink alapján – egyes drágakövek nem ékszerként, hanem készpénz-helyettesítő eszközként működnek: a vásárlás helyétől távol is garantált áron veszik vissza bizonyos tranzakciós díj megfizetése mellett, így kis helyen nagy mennyiségű pénzt lehet országhatárokon átívelve észrevétlenül, elektronikus nyom nélkül szállítani.)

Négy napja a Magyar Nemzet megkérdezte az MKB-t, hogy az utóbbi három évben hány alkalommal vettek fel a bankból egy összegben 250 ezer eurót, vagyis csaknem nyolcvanmillió forintot meghaladó összeget, de lapzártáig nem kaptunk választ.

Az amerikaiak gyanúja szerint a pénz egy része strómanokon keresztül, arab befektetésnek álcázva jött vissza Magyarországra, hogy luxusszállodákat, kastélyokat és egyéb ingatlanokat vásároljanak belőle. Az amerikai hatóságokat azért is zavarja az illegális pénzügyi megoldás, mert a nemzetközi terrorizmust is e csatornákon (különösen a havalán) keresztül finanszírozzák, így megpróbálják a módszert tűzzel-vassal irtani...

NÉMETORSZÁGI TÍZES HISZTI LISTA

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Gábor
2018.03.26.


Múlt héten jelent meg Gábor írása arról, mit az a Tíz dolog, amit szeret Német- (pontosabban Bajor-)országban. (A sorozat eddigi részeit itt találjátok.) Akkor megígértem, hogy megírja majd a fordítottját is, azaz azokat a dolgokat, melyek idegesítők, vagy zavarók számára. Most ez a poszt következik. Az előző írást itt olvashatjátok el. (A korábbi tapasztalatok alapján kénytelen vagyok leírni – lassan, hogy mindenki értse… - ez a lista most kifejezetten és bevallottan a negatív dolgokról szól, hiszen az egy hete közreadott a pozitív dolgokról szól. Nem tudom, lehetek-e olyan felhőtlenül optimista, hogy reméljem, minden kedves olvasó érti, miről van szó, csak reménykedni tudok. Mindenesetre semmi szükség az olyan kommentekre, hogy „akkor minek él ott”, „miért nem költözik haza”, és az ilyenkor szokásos társai. Köszönöm előre is a megértést.)

„Úgy fair a dolog, ha a pozitív listát követi egy negatív is. Szeretek panaszkodni. Igazából én vagyok A panaszkodó. Ha kinyitod a szótárat a panasz szónál, az én fényképem van ott illusztrációként. Ennek megfelelően kéretik ezt a listát kellő humorérzékkel kezelni.

Jöjjön tehát a személyes hiszti-listám. A felsorolásból sok minden megtalálható Magyarországon is, de itt valahogy halmozottan, és arányaiban is többet találkozok ezekkel.

#10 Önmagukat többnek hirdető események

Nem vészes, de azért nem épp kellemes szembesülni a dologgal. Sokszor van, hogy a városban mindenfele ki van plakátolva, hogy ilyen, meg ilyen hiperszuper szenzációs kiállítás / rendezvény / akármi lesz, és tökre kedvet kap az ember, felvillanyozódik, időt szakít rá, elmegy, kifizeti a belépőt, és kap egy tök átlagos valamit.

Ilyen például a müncheni Sea Life, ami közelében sincs a Camponás Tropicariumnak, mégis úgy van beállítva, mintha sehol máshol a világon nem látható dolgokat mutatnának.

De futottunk már bele siralmasan hétköznapi sörsátorba Bierfest néven, amihez éppen odaraktak 2-3 céllövölde szerű izét. Lehet, hogy csak az én ingerküszöböm túl magas, vagy csak többet várok a dolgoktól, mindenesetre az ilyenek kissé csalódást keltő dolgok számomra.

#9 Közlekedési lámpák

Számomra megdöbbentő, hogy egy ilyen, az agyát en bloc gondolkodásra használó nép nem tud legalább ellesni egy értelmes forgalomirányító rendszert.

A gyalogosok számára

A zöld lámpa minden előjelzés nélkül átvált pirosra. Nem villog, hogy „hé haver, mindjárt piros, ne indulj el / igyekezzél”, csak úgy poroszosan egyből. Szerencsére azért adnak 5-10 másodpercet még mielőtt rád eresztik az autókat.

De ez még mindig jobb, mint amit anno Londonban láttam. Majd valaki biztos leírja az elhalványodó zöld lámpák zavarba ejtő mibenlétét.

Az autók számára

Se szeri se száma azon nagy forgalmú kereszteződéseknek, ahol a szembe sávok egyszerre kapnak (teli)zöldet. Jó annak, aki jobbra megy, vagy egyenesen. A balra fordulók, meg inkább forduljanak fel.

Jobb esetben fordulónként 5-6 jármű át tud jutni. De először ott ragadnak az út közepén, és csak akkor tudják befejezni a kanyarodást, amikor már az egyenesen haladók elfogytak (vagy piros lámpát kaptak).

Szerencsére azért itt adnak elég időt. Persze, ha van egy jól megtermett csuklós busz a fordulóban, akkor te már szinte biztos, hogy nem fogsz tudni utána menni...

VÁLASZOM A BUDAPESTI BALOLDALNAK

MAGYAR NEMZET ONLINE
Szerző: RÓNA PÉTER
2018.03.25.


Az utóbbi néhány hétben – miután a DK és az MSZP tendenciózusan félreértelmezte az LMP ajánlatát – ismét a felszínre tört a budapesti baloldal hagyományos ellenérzése az LMP-vel szemben. Szerintük „2014-ben az LMP 11 mandátumot ajándékozott a Fidesznek olyan körzetekben, ahol egyébként a választók többsége már akkor is kormányváltást szeretett volna…” (Nyugatifény.hu)

Ugyanitt Magyar Bálint szerint: „Minden szöveg érdektelen. Ami számít, hogy Budapesten, ahol a Jobbik nélkül is meg lehet nyerni a körzetek többségét, ott megtörténnek-e a szükséges visszalépések… Ha ezért (a visszalépések elmaradásáért) elvész Budapest, az alól a bűn alól (sic) nincs felmentés.

Persze érthető, hogy a baloldal számára „ami számít”, csak az, hogy jelöltjei hány körzetben lesznek sikeresek. De rajtuk kívül kinek és minek lenne ez a kimenet fontos, és kinek lenne egyenesen káros?

Az LMP – egyetértve Heller Ágnessel és Márki-Zay Péterrel – az összes ellenzéki párt és civil szervezet összefogását kezdeményezte azért, hogy minden Fidesz–KDNP-jelölttel szemben egy ellenzéki jelölt maradjon. Mélyebb értelemben a kezdeményezés az általános konszenzus keresésének politikai kultúrájáról, annak kialakításáról szólt. Ez lett volna az Orbán-rezsim megbuktatásához leginkább vezető út; minden más konstrukció vagy jóval kockázatosabb, vagy eleve sikertelenségre van ítélve.

Az LMP elképzelését a Jobbik elutasította, mert nem kíván semmilyen formában sem együttműködni az MSZP-vel, illetve a DK-val, az MSZP és a DK pedig azért, mert nem kíván együttműködni a Jobbikkal. Magyar Bálint és társai (mint például Farkasházy Tivadar, Tóta vagy Bolgár György) szerint mindebből az a helyes következtetés, hogy a Fidesz hatalmon maradásáért az LMP lesz a felelős.

A sajátos érvelés – miszerint nem az a felelős, aki a leváltás legjobb módját elutasította, hanem az, aki azt kezdeményezte – következő csavarja pedig az, hogy az LMP (és persze a Momentum) lépjen vissza a baloldal, de ne a Jobbik javára, növelje az MSZP/DK esélyeit, csökkentse a rá leadott szavazatokat, és ne segítsen a Jobbikon...

CEGLÉDI: NE AJVÉKOLJ, ZSIDÓ, SZAVAZZ TAKTIKUSAN NÁCIRA?

HVG ONLINE - ITTHON
Szerző: CEGLÉDI ZOLTÁN
2018.03.26.


Ide jutottunk, drága, európai értelemben vett demokraták. Vélemény.

Van itt egy közepesnél nagyobb méretű felháborodás: azt mertem mondani a tévében, hogy április 8-án mindenki menjen el, és szavazzon a szíve szerint. Ne az immár lassan tucatnyi kókler, átszavaztató oldalra hallgasson. Dühödt betelefonálók, a tízmillió választási szakértő országának kiválóságai, az „én nem olvastam el, de biztosan tudom, hogy”-ojtogatók egyszerre hördültek fel, hogy deigenis, szavazzunk arra, akire egy oldal vagy egy homályos pártpolitikai hátterű szervezet mondja!

Mert nem érti, Zoltán, hát nem lehet csak úgy mindent mondani meg akárhogy szavazni! Most mondja be azt, amit előírtunk, szavazzon úgy, ahogy parancsoljuk, különben sosem ér véget Orbán cenzúrázó, szólásszabadságot elfojtó, parancsuralmi… oh, wait. No, mindegy, Zoltán, szóval most előbb nekünk is diktatúrát kell csinálni, belső, ellenzéki diktatúrát, és majd utána pofázhat, amit akar. Bár akkor se kéne. Majd ha olyan idős lesz, mint én… és a huligánokat zavarják el borbélyhoz!

De ezt már megszoktam. Az úgynevezett demokratikus ellenzék valahogy mindig egy 1985-ös, gyerekbántalmazó napközis nevelőtanár intellektuális igényszintjére srófolja le magát. Viszont most kifejezetten árt a választási esélyeinek is azzal, amit művel. Máris mutatom.

Ön ugye, drága asszonyom, ott a Pozsonyi úton, azt rikoltja, hogy mindenki azonnal szavazzon át a győzelemre esélyes ellenzéki jelöltre? Jól értem? Aki magánál Újlipótvárosban a szocialista Hiszékeny Dezső. Nem lesz különösebb gondja átszavazni rá, ugye? És amikor a mokkáskanállal karmesteri pálcikaként utasítja az ország ennél sokkal nagyobb részét, hogy szavazzon át taktikailag, akkor tudja-e, mit mond?

Én Bács-Kiskun 05. OEVK-ban szavazok, Kiskunhalas központtal. Megnéztem, mit ír erről az egyik orákulum. Ezt:...

EZÉRT NEM VÁLASZTOM A JOBBIKOT

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: ENDRE ISTVÁN SIMAY
2018.03.25.


Mostanában, amikor szinte divattá vált körbeudvarolni a szélsőjobbról indult pártot, elég sokszor kapom meg kérdésként, hogy mi bajom van velük. Elvégre erősek, és legalább a felszínen ellenzékiek is. Mert a mélyben azért láthatjuk, hogy a Jobbik középre és a Fidesz jobbszélre tartásával gyakorlatilag két árnyalatává váltak ugyanannak a politikai masszának.

Ennek ellenére igyekszem, megannyi szubjektív elemmel terhelve, de összefoglalni. Nem minden előzmény nélkül. Azt sem állítva, hogy csupa olyan gondolattal, amelyeket részben, vagy egészben nem érintettem volna korábban. Ahogy a Jobbik féligazságairól már 2013-ban is írtam. Általában azért mégis összefoglalnám. Leginkább azt, hogy miért nem szavaznék rájuk.

A Jobbik olyan értékválasztás mentén indult, majd olyan értékválasztás mellett, mások emberi kirekesztésére alapozottan politizált, ami miatt a Jobbik nem tud olyan ajánlatot tenni, ami miatt, erőszak nélkül, rájuk szavaznék. A kirekesztő, alapjaiban rasszista értékválasztás illusztrálására elegendő a pártmilíciára hajazó gárdára emlékezni. Amelynek egyen-véleményében és -mellényében feszítve indult Vona Gábor karrierje a magyar országgyűlésben. Márpedig alig hiszem, hogy egy ország, egy közösség számára előre mutató lenne a rasszizmus, a kirekesztés, az embereket származás, illetve a vallást is érintő értékválasztás, esetleg anyagi helyzetük alapján lenéző politikai szemlélet.

Tudom, előszeretettel jönnek a lószemüveges szélsőbbosok azzal, hogy mások meg „magyaroznak”. Csakhogy ezt általában semmivel sem tudják, a szélsőségesen hungarista, a jobbik uszályában libegő fórumok szintjénél komolyabban alátámasztani. Ezalatt azt értem, nem vitatok pillanatnyi személyesen negatív helyzeteket. Tudva, hogy biztosan van olyn pillanat, amikor a kocsma hevében elhangzik a „geci magyarok” és a „szemét cigányok” kifejezések valamelyike. Akár mindegyike. Ezt a fajta személyes rasszizmust tiltani lehet, de megszüntetni nem egyhamar. A Jobbik, véleményem szerint azonban azt vállalta fel, hogy Goebbelshez, Mussolinihez, Sztálinhoz hasonlóan szervezett párt-ideológiát, politikai hátteret ad mindehhez. Azt, hogy akár celofánba csomagolva, de megvalósítja azt, hogy teret adjon, hátteret biztosítson az antiszemitizmusnak, a származásalapú szegregációnak, a vallási, vagy származási listázásoknak. A kocsmából az állampolitika szintjére emelve mindezt. Márpedig, szerintem, hatalmas különbség az, hogy alkoholban pácoltan, kocsmai kiszólásként mondanak valamit, vagy egy politikai párt képviselője, tisztségviselője teszi ugyanezt. Akkor is, ha látszólag árnyaltabban, jogilag kevésbé támadhatóan teszi. Amely csomagolással legfeljebb a stilisztikai érzékéről tesz tanúbizonyságot. A magasabb moralitásáról aligha. Valamint teszt ezt úgy hogy sem a pártja nem vágja ki azonnal, mint macskát szarni, sem a párt vezetője nem határolódik el, az említett kivágással egy időben, mindettől. Sőt! Inkább ráerősít, és gárdamellényben feszít az országgyűlésben. Függetlenül attól, hogy Vona, Novák és b. neje, Gyöngyösi, Morvai, és a többiek csak a véletlennek köszönhetik, hogy ide és nem a Tűzföldre születtek. De valószínűleg akkor más eszmék nevében acsarkodnának másokra. Jegesmedveként pedig a fehér-szőrűek nevében a barna-bőrűekre...

A LIBERALIZMUS ÉS KONZERVATIVIZMUS MEGMARADT KÜLÖNBSÉGE

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2018.03.25.


Politikai gyakorlatokról beszélek, nem egyéni beállítódottságról. A kettő nyilvánvalóan más érdekű: az előbbi embertömegek koordinációjának elveit, az utóbbi az egyes emberek belső értékrendjét illeti. Politikai gyakorlatként a konzervativizmus és a liberalizmus (nem a baloldaliság!) a második világháború óta folyamatosan közelednek egymáshoz, amihez elég megnézni a nyugati konzervatív pártok manifesztumait vagy politikáját. Egyúttal azonban -- különösen az utóbbi húsz évben -- a liberalizmust elkezdte mind erősebben gyarmatosítani a progresszivizmus, és amit valaha a szabad piaccal, a törvény előtti egyenlőséggel, az (összemérhetetlen) értékek pluralitásával, az alacsony adókkal és a hatalmi ágak elválasztásával volt jellemezhető, az mára meglehetősen kollektivistává, államelvűvé, programmatikussá és intoleránssá vált, röviden a progresszív baloldal része lett, a konzervativizmus pedig jobb híján átvette a liberalizmus valamikori értelmét -- asszimiláció és az utóbbi itt leírt kiüresedése okán. (A nyugati konzervatív pártokban eltérő hangsúllyal, de ma már ott van a progresszivista politika is, miközben az itt leírt liberális konzervativizmusnak visszaszorul a képviselete.)

Ebben a folyamatban egy valamivel nem nagyon tud mit kezdeni a konzervativizmus, ez pedig a liberalizmus racionalista jellege. A konzervativizmus megkülönböztető jegye minden más ideológiával vagy politikai gyakorlattal szemben a racionalizálhatatlan, érzelmi, hit- és hagyományalapú politikai vélemények, vagy egyenesen a hallgatás melletti kiállása. Akár a liberalizmust (a megmaradt darabjaiban), akár a progresszivizmust, akár a nacionalizmusokat -- tehát korunk bármelyik politikai vezéreszméjét -- nézzük, ezek mind a politikai értékek, hitek és meggyőződések racionalizálását, szavakba öntését, kategorizálását követelik meg: mind logocentrikus (beszéd- és vitaközpontú) álláspontok akkor is, ha egyébként az értékválasztásaik végső soron ízléseket tükröznek. Ezekkel szemben a konzervativizmus meghagyja az embernek a jogot arra, hogy elismerést követeljen a megmagyarázhatatlannak is. (Nem a tisztelet -- ez a progresszivista hisztéria része --, hanem a távolságtartás és a be nem avatkozás alapján.) A konzervativizmus szerint egy létformát vagy érzésvilágot nem kell tudni megindokolni ahhoz, hogy legitimnek ismerjék el mások és értékesnek a benne élők. A konzervativizmus ebben az értelemben premodern -- és ez adja a pluralitás iránti elkötelezettségének alapját. A konzervatív ad absurdum nem indokolja azt sem, hogy miért vet meg másokat: ez - kvázi - nem tartozik rájuk...

ORBÁN A NÁCI KOLLABORÁNS BÁBÁLLAM JELSZAVÁT HASZNÁLJA

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2018.03.25.


Nem véletlenül teszi a Newsweek Orbánt a címlapjára, mint az európai szélsőjobboldal meghatározó alakját. Nem mintha Magyarország jelentőségét tekintve vezető szerepre lenne hivatott Európában, de mégiscsak Orbán az első szélsőjobboldali politikus Európa közepén, aki hatalomban van immár nyolc éve.

Orbán pedig nemcsak szintézisét adja az európai szélsőjobboldal ideológiájának a vallási nacionalista irányzattól Mussolinin át egészen Hitlerig az európai szélsőjobb irányzatainak, hanem azokat olyan illiberális rendszerbe ötvözi, amely látszólag megőrzi a demokratikus kereteket, tartalmilag azonban kibelezi. Mindent megvalósít, amit Európa szélsőjobboldali diktatúrái, de nem erőszakos eszközökkel, hanem lépésről-lépésre haladó jogfosztással.

Az ideológia ugyanaz, a cél ugyanaz, az eredmény ugyanaz lesz, az eszköz nem ugyanaz. Ehhez arra van szükség, hogy az ország demokratikus ellenzéke ellenérdekelt legyen az illiberális csalás és hazugság leleplezésében, az alkotmányos rend megdöntésének még a kimondásával szemben is, nem beszélve az ellene való határozott fellépéssel. Ez az orbáni illiberális diktatúra lényege, a lelki megalázás, megnyomorítás, kollaborációra késztetés...

ANDOR LÁSZLÓ: A BÉREMELÉS NEM VÁLASZTÁSI AJÁNDÉK

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: VARGA DÓRA
2018.03.26.


A bérszakadékot nem lehet egycsapásra fölszámolni, de számos olyan uniós program van, amely az egyenlőtlenségek mérséklését célozza. Magyarországon azonban eltérítették ezeket a forrásokat az eredeti céljuktól – mondja Andor László, volt uniós biztos, aki Karácsony Gergely kormányában a foglalkoztatáspolitikáért felelne.

- Januárban, amikor az ön vezetésével megalakult Karácsony Gergely szakértői tanácsadó testülete, cáfolta, hogy árnyékkormányról lenne szó. Pár hete mégis felállt az árnyékkormány, amelynek ön is tagja, pedig korábban még úgy látta: Brüsszelből jobban tudna segíteni. Mi változott?

- Brüsszelben továbbra is részt veszek az unió reformjával, költségvetésével kapcsolatos vitákban. De Karácsony Gergely felkért a tanácsadó testület vezetésére, én pedig ezt komoly feladatnak látom. Ő kezdettől fogva szeretett volna árnyékkormányt, és jól látszik, hogy azokat a tárcákat vonultatja fel, amelyek miniszteri szinten hiányoznak a jelenlegi kormányzatból. Fontos dolog rámutatni, mi az, ami a legtöbb európai országban miniszteri szinten jelenik meg. Kellő hangsúlyt kell adni ezeknek a területeknek nálunk is.

- Ön a foglalkoztatáspolitikáért felelne, aminek most nincs külön minisztériuma. A statisztikák mégis jók: nőtt a foglalkoztatottság, emelkednek a bérek, 4 százalék alá csökkent a munkanélküliség.

- Ha a valóságot föl akarjuk tárni, a statisztikai mutatók mögé kell nézni. Az, hogy Magyarországon az unió átlaga alatt van a munkanélküliségi ráta, nem fejezi ki a magyar munkaerőpiac állapotát. A látszólag jó számok egyrészt a kedvező európai konjunktúrának köszönhetők, másrészt az elvándorlásnak és a közfoglalkoztatásnak. A dolgozói szegénység velünk maradt. Nagy egyensúlytalanságok, jelentős területi különbségek vannak a magyar munkaerő-piacon. Újra kell indítani a szociális párbeszédet a munkáltatók és a munkavállalók között, és új Munka törvénykönyvet kell írni.

- Mi a gond a jelenlegivel?

- Derült égből villámcsapás volt, amikor a kormány 2011-ben előállt egy olyan tervezettel, amelyet nem egyeztetett az érintettekkel, és amely elfogult volt a munkáltatókkal a munkavállalók rovására. A munkaidőre vagy a munkabiztonságra vonatkozó uniós előírásokat sem vették figyelembe, és nagyon nehezen korrigáltak. Az új Munka törvénykönyvének már a megalkotási folyamatában is konzultálni kell a munkáltatói és a munkavállalói szervezetekkel. Fel kell készülni azokra az új helyzetekre is, amelyeket a digitalizáció és az automatizáció teremt. Olyan keretet kell megalkotni, ami nem elfojtja, hanem összehangolja az innovációt az európai normák között történő vállalkozással és foglalkoztatással.

- Milyen egységes keretet lehet adni egy olyan munkaerő-piacnak, ahol egyszerre van jelen az alamizsnáért teljes függőségbe taszított közmunkás, a fekete foglalkoztatásra, a túlórákra nemet mondani képtelen munkavállaló, és az az informatikus vagy mérnök is, akinek a kegyeiért versenyeznek a HR-esek.

- Érdemes szétválasztani ennek a problémahalmaznak az elemeit. A közfoglalkoztatás az elmúlt hat évben messze túlterjedt az indokolható kereteken. Ez rendkívül költséges, és olyan zsákutcába zárja az embereket, ahonnan nincs esélyük visszakapaszkodni az elsődleges munkaerőpiacra. Sőt, sokakat a munkaerőpiacról löknek a közmunkába, pusztán azért, hogy kevesebbet kelljen fizetni nekik. Ez elfogadhatatlan. A közmunkásokat fel kell szabadítani: minden munkaügyi szabálynak vonatkoznia kell rájuk, beleértve a minimálbért is. Ez a költségeket tekintve nem jelentene nagyon nagy ugrást, mivel nagyjából kétharmadukat vissza lehet integrálni az elsődleges munkaerő-piacra...

EZT KÍNÁLJÁK AZ IDŐSEBBEKNEK A PÁRTOK

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem blog
2018.03.26.


Nem minden párt szán nagyobb teret programjában (már akinek van, hiszen a Fidesz-KDNP nem bíbelődik ilyesmivel) arra, pontosan milyen intézkedésekkel segítené a nyugdíjasok, a rövidesen nyugdíjba készülők helyzetét. Néhány fontos intézkedést ezzel együtt össze tudtunk hasonlítani. Hangsúlyozzuk: alapul a leírt programokat és nem a szóbeli nyilatkozatokat vettük.

Program nélkül is nagyon világosan látszik, hogy mit gondolhatnak a kormányzó pártok az idősebbekről. A rokkantnyugdíjasok „sanyargatása” (az érintetteknek aligha kell ennél részletesebben fejtegetni, miről is van szó), a korkedvezményes és a korengedményes nyugdíj megszüntetése, a járulékplafon eltörlése, valamint a nyugdíjminimum változatlanul nagyon alacsonyan tartása önmagáért beszél. Ahogy véleményünk szerint az is, hogy még a munkát vállaló idősebbekből is magánzsebeket gazdagítanának (erről részletesen itt írtunk).

Többször háborogtunk már a nyugdíjas szövetkezetnek nevezett elképesztő konstrukción (a híreket figyelők most talán a Kósa Lajos és a mesés örökség szappanopera kapcsán világosabban is a kulisszák mögé láthattak azáltal, hogy kiderült a diákszövetkezeti „tótumfaktum” és a miniszter együtt üzletelése). Elégedetten láttuk, hogy a pártok között is akadt, amelyik valamilyen formában kitér a kérdésre. Az MSZP, a Jobbik és az Együtt is közölte, hogy feloldja a nyugdíj melletti munkavégzés korlátozását (járulékkedvezményről senki sem írt). Persze nem a nyugdíjasok munkalehetősége a legfontosabb gond, de szerintünk mindenképpen jelzésértékű az, ahogy a kormány ezt az egészet kezeli...

KÜLFÖLDI SZÁMLÁKRA SIKKASZTOTT ORSZÁG

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.03.26.


Jó reggelt, jó reggelt, már csak tizenhármat kell aludni! Igaz, közben jön a nyúl, de miután a nyúlon túlleszünk, remélhetőleg Orbán Viktornak már nem kell óvodában kampányolnia, a helyi választási bizottságnak (az éppen melyiknek) meg nem kell rommá égetnie magát azzal, hogy kimondja: a vergődő kisember magatartása nem valósított meg jogellenes kampánytevékenységet.

Lázár Jánoshoz hasonlóan, aki ugyan nem kampányolt óvodában, de megint padra állt egy szónoklat kedvéért. Amit elmondott az viszont méltán és joggal tarthat igényt az egész bűzös kampányhisztéria legcinikusabb állítása címre:

"Nem valaki ellen szeretnék kampányolni, hanem valami mellett szeretnék beszélni, valami mellett szeretnék érvelni. Gyűlöletből nem lehet építeni. Mi országépítő politikusok vagyunk fideszesként, és mi országépítésre szerveződünk. Országépítést akarunk végezni, és nem rombolni akarunk."

Nekem úgy tűnik, hogy a kancellária minisztere tényleg léket kapott a hódmezővásárhelyi lebőgés pillanatában, mert amennyi életveszélyesen kontraproduktív baromságot művelt az elmúlt hónapban, az egy kisebb tragédia. Még szerencse, hogy emiatt nem nekem kell aggódni, nem is tervezek ilyet. Aggódjanak mindazok, akik megkonstruálták azt az alternatív valóságot, amelyben élni kényszerülünk. Attól tartok, padra állva sem lesz gyalázatosabb a mondanivaló, János! Nektek csak ellenségeitek vannak, ti csak valaki ellen vagytok képesek definiálni a politikátokat, ti csak gyűlöletből tudtok várat építeni, titeket a béke elsöpör, mintha nem is lettetek volna. Márpedig én azt hiszem, hogy akkor sincs háború, ha egyre nyomasztóbb és szomorúbb hellyé teszitek ezt az országot.

Enyhe vigasz ebben a Kövér Lászlók súlyos agymenései által kreált sötétségben, hogy szarrá verték az Orosz Mihály Zoltán nevű embert Érpatakon. A 72-28 arányban levitézlett dühöngő emberi roncs szerint (ha nem baj, nem teszem ide, mert látni se bírom a fejét)

"ebben a mai csatában Érpatak elesett, és mint világítótornyot ma ledöntötték."

Adja a még megmaradt józanság, hogy az összes hozzá hasonló, újságírókat kocsival üldöző, kiskutyákat brutális kegyetlenséggel kínzó és megölő, zsidó politikusokról mintázott bábogat égető, egy egész települést éveken át terrorizáló, rasszista, homofób, szélsőségesen zakkant senkit a népakarat eltakarítsa az útból. Szép volt, Érpatak!

Ugyanez nem mondható el Nyíracsádról, ahol tegnap a Tasó László nevű térségi nagyúr politikai nagygyűlésnek csúfolt rendezvényéről hajította ki kopasz verőemberek segítségével, az összetrombitált népek szeme láttára a Hír TV stábját. Az állampárt demokráciafelfogásával kapcsolatban eddig sem voltak kételyeink, a helyzetet jelen esetben súlyosbítja, hogy a rendőrség az elszabadult Tasónak falazott. Legalábbis számomra más értelmezése nem nagyon van annak, hogy az újságíró által a helyszínre kihívott rendőr a rendezvény zártkörűségére hivatkozva szart rá magasról a törvényességre. Egy sokadrangú, bárgyú film jeleneteit idézte, ahogy a magát kiskirálynak képzelő senkiházi saját maga segédkezett eltakarítani az újságírókat a helyszínről. Az elvtársak tévedésben vannak, hiába próbálják elszigetelni magukat egy párhuzamos univerzumukban, ami arról szól, hogy a választási kampányban a nyilvánosságot kerülve, újságírókat megalázva próbálnak elmenekülni a kérdések elől. A választási eljárásról szóló törvény értelmében választási kampány idején a politikai nagygyűlések nyilvános események, ahová bárki, úgy értem, bárki bemehet. Csakhogy a Tasó nevű, reménytelen helyzetben lévő jóember is ugyanúgy elveszítette mindenfajta kapcsolatát a realitással, mint pártja, Orbánnal bezárólag. Szombaton közösségi oldalán vérszagra gyülekező hiénákhoz hasonlította a sajtót, miután a belize-i offshore számláról elhíresült Szabó Zsolt államtitkárral közös fórumukról is kopaszok tartották távol az újságírókat. Tasó arról filozofált, hogy a kamerások rohamát méltóságteljesen viselik el, visszafogottan tűrik el, mert magasabb rendű célokért küzdenek. Ugyanakkor megjegyzi: soha nem felejtenek, és ezt az érintettek ígéretnek is vehetik. Hogy mi a büdös franc van? Hogy még nekik áll feljebb, ők fenyegetőznek? Aha. Lábbal tiporják a törvényeket, vegzálják az újságírókat és ők vannak megsértődve...

VAN-E ÉRTELME SZAVAZNI?

MÉRCE
Szerző: KAPELNER ZSOLT
2018.03.25.


A február 25-i hódmezővásárhelyi polgármesterválasztás sokakban reményt ébresztett a magyar demokrácia újjáélesztésére. De ez a remény csak akkor ér valamit, ha április 8-án minél többen elmennek szavazni. Ám joggal merülhet fel a választópolgárban a kérdés: mi értelme elmenni szavazni, mit fog számítani az én egyetlen szavazatom a sok millió másik között, ráadásul egy olyan választási rendszerben, ami bevallottan a jelenlegi kormánypártnak kedvez? Mégis miért vegyek részt ebben a demokratikus színjátékban, amikor az én szavazatomon úgyse múlik semmi?

A februári ellenzéki győzelem után sokakban feléledt a remény, hogy az április 8-i választás akár ellenzéki győzelemmel, sőt talán kormányváltással is végződhet. Ahogy korábban megírtam, rosszul tesszük, ha a demokráciát vezérválasztásként és nem népi önrendelkezésként értjük, így a puszta kormányváltás önmagában vajmi keveset tesz a demokrácia újjáélesztéséért. Mégis, a közelgő választások fontos lépést jelenthetnek a magyar demokrácia, a népi önrendelkezés megerősítése felé...